Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-03-16 / 60. szám

B.

2ALAMM¥M ÜJSA«

1943. március ]M. *'

— Március a lelkesedés, az élniakarás- tsak cs életkerescsneík1 a hónapja. Március 15. a magyar élniakarásnak, az életkövetelésnek és a magyar sza bad ságkö vetélésnek a napja. Március közel száz esztendő óta is a mágvarj ifjúság napja.

Beszédében kitért h kormányzói szózatra, [majd így folytatta:

Katicabogár

Szeretek viHszaszálbii a múltba, hogy a régi emlékek között kutatva, megragadjad valamit, amit érdemes leírni, ami beleillik a mai keretekbe. Azonban a legtöbb poros k«p hiába vár bekeretezésre, mert az idő már megviselte őket, kopottak, fakók, színezésük elmosódott és elütnének az új rámától. A zent most egy egészen friss képet hozok elbeszélésemben, amoly ott rajzolódott a korát avasai ég alatt, az első barázda mellett.

A közelmúltban kint jártam a mezen,, a jólismert szepétki határban, ahol már irtott kapákon csillant meg a napfény. A magyar nép földszeretete már kihúzta a fetlu népét a göröngyös ugarra. Vidám hangtAu; ülte meg a tájat, hiszien ébredés van: tavasz. Mellettem jobbról-balról mélyre merültek a kapák és húzták, döntötték a drága, fekete magyar földet.

— Az idén biztosan korábban lesz krumpli — sóhajtott mellettem valaki. Oldalt néz-' lem. Fiatal lány törte a rögöt — mint én.

Friss, finom illat csapta meg arcunkat. Édes, bizsergető érzés hatott át. — Érzem a föld szagát — mondtam valami rejtelmes, hangon. —1 Én is — jött a folytott vjáüastí és szemünk valami ősi, szerelmes pillantással esett az édes anyaföldre... A levegő tiez&q volt, mint a csiszolt üveg és langyos, mint az édesanya lehelet«. Kapám előtt élénk Ä- qsoinó kapaszkodott a rögbe és a hegyest levelek között igénytelenül húzódott az elaá pipitér. Pipitér, gyermekkorom legkedvesebb virága. . . Aztán hirtelen egy kapa villant meg előttem és suhanása felébe megtört. Ak a fiatal leánykéz kapta fel mellettem a vágás lendületéből a szerszámot, majd szép nyugodtan lehette és mosolyogva hajolt valamit •kicsi, piros pont fölé: Katicabogár — leiielta. Majd még mélyebbre hajolt és vékony újját odanyomta a szép, barna hantra, amelyen a kis pöttömnyi bogárka vesztegelt. Csak néztem, milyen ösztönösen, mászik ujjara a parányi jószág és milyen ügyetlenül hullik vissza a kéz első mozdulatánál. — No, most biztosa* otthagyja — gondoltam, elvégre annak a kia bogárnak is mindegy, hogy most zúzódik szét egy nehéz hant vagy pár héttel, hónappiai': tovább él. Nincs lelke, nem kell neki érdemszerzésre az idő. De mégis él. Van valamiéi*, mert V alaki akarta, hogy legyen .. . Nézet* a türelmes leánykezet; ó. még hányszor hullik vissza róla a kis boldogtalan.

Végre megvan: mosolyogva emeli a magasba : Szá llj el. szállj el katóka, Es katókgc ; nem száll el. Csakazértsem. Talán még kúrálj* az időt a repülésre, vagy próbára teszi megteremtője türelmét. Jó kézre talált, mert a szelíd lélek viszi, viszi, messze a veszjély-j 1 helytől s védett helyen, száraz karóra he- ; lvezi. Aztán megy vissza, és kezében gyorsan villog a kapa, hogy az »eltékozolt« két; percet behozza. Valahonnan repülőgépbúgá« hallatszik, összerezzennek: háború vaiu Ott kint ezrével hullik az élet, a drága emberh élet és itthon egy katica bogáré'etet megment valaki, egy fiatal leány. Ott kint, a vöröst pokolban fel fegyverzett nők gyáván, orvul emberéleteket oltanak ki — itthon, a dolgozó magyar leány még meglátja a katicabogarat is. Ott kint ádáz küzdelem értünk, itthon gyengéd érzelmi ápolás értük, hogy mire hazajönnek, szebb legyen a táj. Hacsak egy katicabogárra I is, de szebb legyen... Mert itthon még nem érdesültek, nem kérgesedtek el a szívek, mert ott kint őrzik — itthon még van szeretet.

Néztem az életmentő leányarcot: komoly volt és határozott, a szeme messzenéző:tata* éppen a bátyját kereste valahol a Kárpá-1 tokon túl... De valami belső nyugalom még szebbé tette ezt a tekintetet: a jóság. Ahogy a költő énekli: »Ha nem taposunk el eiiy bogárkát, amit akkor érzünk, ez a jóság.«:

Novak Mária,(.

Bégen bevált, lódenkahátok, csőköpewyekj j női tavaszikabátok és ruhák nagy választéki ] ban Tóth Gyula divatházában.

Az Isten leikével telített nép tud csak szabad hazát alkotni

— Első szavam nektek szól és magyar ifjúság üdvözöllek benneteket és kívánom, hogy vágyaitok teljesüljön, A szabad hazáinak sziklán kell állni, amely megingathatatlan és amely a ti munkavállalástok. Ez a haza a magyarság hazája, a független és örökké élő magyarságé. Csak az ifjúság tud síkraszálhii lelkesedéssel, önfeláldozással, ha kell vérrel! ia, ezekért a szent feladatokért. Az új életért folyó munkában azonban engedjetek helyet az Qszfejüeknek is, mert igaz az, ahogy mondottam, hogy az ifjú lelkesedés pattantotta ki a márciusi eszméket, de csak ékesebb korok olvasztották azt valósággá. Petőfi pattantotta Id a márciusi napokat, de a későbbiek voltak ‘Azok, akik szívós akarattal belevitték ezeket az (eszméket a magyar életbe. Ezért van jogunk a belekapcsolódásra, útbaigazítást ésta- toác&ot adni. hogy miképpen lehet azt valóra váltani.

— Ahol az Lr lelke van, csak ott viafn szabadság.

Nem a szabad és független állam teszi, szuverénebbé az egyént- hanem az Isten leikével telített nép tud csak szabad hazát alkotni. Magyar igazságnak, közös testvériességnek és igaz kereszténységnek kell keresztül járni az egész nem zetet, ifjúságot és öregeket, mert csak

így lehet megteremteni a független nemzetet és a szabadságot.

Amint a kormányzói szózat mondotta, a mi hazánk független, szabad és szuverén. A szabadság az Isten különös kegyelme, amivel' bennünket megajándékozott. Csqk az olyan} nemzet szuverén és szabad, amely kötelességeit, ha kell karddal, önfeláldozással, vérrel, vagy munkával tudja végezni.

— Hányszor jutott végveszélybe a magyar szabadság és mennyit kellett küzdeni ez őszfej űeknek a kiegyezésig és azután is? De ne vegyünk ilyen nagy távlatokat, csak vegyük a 25 évvel ezelőttit, amikor nemcsak a magyar szabadság jutott végveszélybe, hanem a lenni, v agy nem lenni, a megsemmisülni, vagy élni kérdése meredt felénk. Ránkszakadt egy sötét éjtszaka, amelyben vörös lángok lény- lettek csak s amelyből ellenségeink törtek elő. 8 a rőt lángok mellett szinte megszűnt a nemzet létezni. Ebben a sötét gyászlAuy Zala vármegye is kivette részét, megcsonkították és az áldozatok hullái szerte feküdtek a sötét éjtszakában.

— De feltámadott a haza és lettünk és vagyunk szabad, független, keresztény beállítottságban. S ahogy a hfciza felállt a sötét é jtszakában, ugyanúgy feltámadt Zala megye jis. A visszatért csonkot igyekezzünk megtölteni élettel, szuverenitással és a magyar kereszténységgel.

A fegyver töretlen a kezünkben

— \ annak kishituek és súgdolódzú elten - «egeink. De én odakiáltom a győzőknek és \ a gyengéknek, hogy

nem vagyunk még ott, nem tartunk! meg ott, hogy temetni kelljen Hungáriát és nem is leszük soha sem ott. (Hatalmas taps hangzott mindenfelől.)

A fegyver töretlen, bár véres a kezünkben.

A kalapács készen áll. Ezalatt minden munkást értek, akik áldozatos munkával és feliemelkedő szívvel és önfeláldozással végzi a maga munkáját a saját helyén. Mind a kettőnek ,eggyé kell leni.

De töretlen hit is kell, mert sem a fegyver, sem a kalapács nem védi meg,

!a hazát, csak a hit. 25 évvel ezelőtti nekünk nem volt fegyverünk és nem volt hatalmunk sem és mégis győztünk, mert hittünk önmagunkban és egymásban, ha kevesen voltunk is, és mindenek felett az Istenben.

— Hirdetem és vallom, hiszem és meggyőződésem megingat ha tatlan, hogy

a magyarságot csakis a hite fogja megmenteni.

Ma egy szál fegyverrel jön is, győzni íogx ha hisz abban, hogy küldetése van és h(,j hisz önmagában, úgy legyőzhetetlen. Az isten szent elgondolása szerint szükség van ránk ezen a ,helyen, amely a Jlegnum Mariannán helye. Ezt a hitet hirdetem nektek, magyar ifjúság, a ti ünnepeteken. Ez a hit vezette győzelemre Hunyadit, s ha ez a hit hatját át: úgy a frpnton küzdő katonáinkat, mint fi belső rend harcosait, akkor győzünk. Ez a hit gyulladjon fel lelkűnkben és járja át egész valónkat, hogy hadd lássa az egész ' világ, az egész ország, hogy itt Zalában úgy él és virraszt a hazaszeretet, mint apáinkban. Különös szeretettel ölellek át benneteket, egyelek apai hittel, tűz legyen a lelketek, a'.

függetlenségért hassa át a haza tüze, hogy lássa meg az egész világ: ebben a hazában mindenkor készek az élet-halálküzdelemre.

Beszéde további részében rámutatott arra, hogy amikor a kormányzói szózat ölelést jelent a magyar ifjúság felé, egyúttal kézszorítást jelent, elismerést a hazáért küzdőkkel szemben.

Török István »Ne zúgolódj kishitű« címíí hatásos szavalata után megkapó szavak kíséretében adta át a tábori püspök előbb Harsai Ödön hősi halált halt édesanyjának a Magyar Érdemrend Lov agkeresztjét hadiszalgon a kardokkal, magi a Nemzetvédelmi Kereszt-eket osztotta ki.

Utána Polányi László »Ünnepi ódát« szavalt, majd a gimnázium énekkara a Hiszekegy-el zárta he a fényes és a nagyidőkhözí méltó ünnepséget. i

A vármegyeháza előtt pedig a katonai, frontharcos, levente és diák alakulatok vonultak el az előkelőségek arcvonala előtt.

örömmel láttuk, hogy a szomszédos községek, nevezetesen a bazitai, csatári, neme 3- apáti-i, ebergényi, csacsi, teskándi, hollói, and- ráshidai és botfái leventék fáradsogot nem kímélve, csaknem teljes számmal megjelentek' a zalaegerszegi ünnepségen.

Öltözködjünk TÓTH GYŰL*

úri és női szabóságából

Kész nőikabát és ruhaosztály

Uridivat; és szöveteladás