Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-01-05 / 3. szám
/.ALAMtóGlEl UJSaG 1943. január 5: .««I is szép számmal jöt- jól megrendezett és sj- kellett ismételni. A bevételből 120 pengőt a Zalaegerszegen lévő sebesültek javára fordítottak. LÓ ÍRJA: . 1 '' ' • v ' . '■ ' • • • ■ NA , f Orosz hóvihar i. i nem is tudom biztosan, iljarn: a havat-c, avagy a ( valószínűbb, hogy minden. nehéz eldönteni, hogy tlenéi volt nagy obb fokú. ádolnám őket, inkább leit ni lek és ítéljen az olvasó: fogy ki szerkesszem őket. fégi, szerdai napon kezdőin rá, mintha ma történt é! volt itt egészen. Hullott! polyhekben. De nem nehez- megértettük azt, hogy az von figyelmes volt az idén ismételten a hívatlan vendéget, jön újra. a nélkül, hogv bebocsátást kéme. Az ajtón nincs se zár, se kilincs, csak egy darab vas. amivel behúzza maga után az ember. így tehát csak egy mód van a szél kizárására: vékony lécet szegezünk az ajtó szelére, hogy jobban szoruljon. Mivel az ajtóval most már nem boldo- .n?An b .oaj.v vttozo>j[Bqo.xd [bu'[B|<[b zb ‘^jnS folyamán keskeny papírszalagokat ragasztottak az ablaküvegekre,' hogy ne repedjenek szilánkostul, ha betöri a légnyomás. Egy ilyen papírsáv ot félig letépett most él és lobogtatja kitartóan. Egy darabig figyelem, hogy mikor szakítja le egészen,Ifi« úgylátszik, erre még sokáig várhatok. ilotft csak játszik vele és nincs szándékában Ige- szén letépni onnét. Szeretném már nem észrevenni, dó lehetetlen, mert nincs más, ami lekötné a ligyelmemet. Hiába nézek körül és keresek valamit, amivel valameddig foglalkozhatnék. Csak a négy üres fal és pár szegényes bútordarab az. ami körülvesz. De valamit 'mégis találok: a mennyezetről egy légyfogó papír csonkja lóg lefelé. Megszámolom, háuv i.égv v an rajta. Az egyik felén 21. a másikon !.. Mivel legyek már nincsenek, nem várhatok újabb vendéget a csalétekre. ígv léhát ezzel is végeztem. Ismét csak az ablakon lévő papírsávra téved a tekintetem. Most is libeg-lobog a szélben. Lgv látszik, engem akar bosszantani. .Neu» lehet azt leírni, bogvan megvetem ezt a papírszalagot. Szeretnék kimenni, '•hogy öss/xj- markol jam és letép jem a semmi rév alót, de nem lehet, nem szabad, hiszen ez fog maj41 figyelmeztetni, ha eláll a szék (Folytatjuk) az őszi nagy esőzés, alig egyszerre a fagy jött és i alacsonyan jártak, szinte ■bokát, falán egyik-másik azért szakadt úgy a fehér onnét és hogyan jött, azt oegmóndani. Egyszer csak várta' és nem hívta senki, nnyi rosszindulatot magá- szen megzavarta az egy eb- Ív beket. Először keverte- j vállára kapta és rohant j j ablak mögött és néztem a ötven méterre a házunk- » állásunk egy géppuskád 'v..kazal alá volt rejtve, a •ír egy megbontott süveg- körülötte a beleütköző hó. vidd. mind a túloldalra, : is a szelet —, ott várják > üljenek neki! gadta tanácsomat: fújt - orosz állások fele. nézhettem ezt a színjá- • an sötétedett. Épületben "rőt kellene gyújtani, de í az ilyen hosszú estéken, i cí a sötét szobában. Miaui, végigfekszem az ágyazástól és hallgatom a min- .eliemetlen hangját. Kísér- it. Csak a föld felett viel a hó, egyébként sötét .Őzönként fellőnek egy-egy mnzzék a túloldalt. Fényes íöv edék s mire megszoknia Ic.ívt, már újra sötét van. ül felteszik az elsötétítést i A szélnek ez is kapóra i és. kopogtatja az ablakai vm ezt az egyhangú ko- i cl és arra ébredek'reggel, | őiiptt hóesés még másnap : , í I í í i oozduki' a lakásból. \ hí'-': igen tanácsos. Alig ■eher, úgy \ ág ja a szél a lenfelc. Elég egypár oo- d,:adt gépkocsi valahol az \ ' ó aíai.1 szinte hóhegyek j urak eltűntek, csak a kei- s • gyéo szalmafonatos karók | kell majd járni, ha csen- j umhe!vült leállt. V szán í ■■ék a hóval, de a gépkocsik • i talajt. Csak a Szatilnee j ns vontatók járnak nagy j Megúszták a statáriumot a nekeresdi betörők Nágli Péter 46 éves nekeresdi kovácsmester és Magyar Mihálv 21 éves kocsis-, legény, mint megírtuk, előre megbeszélve január 3-án este, iO óra tájban, feltörték gazdájuk, Jakabffv Antal földbirtokos magtárát, ahonnan három zsák lóheremagot elvittek. Az udvaron tettenérték őket és visszavették tőlük a lóheremagot. Az iigv rögtönítóK bíróság elé tartozott volna, de az igazsag- ügyminiszter hozzájárulásával a zalaegerszegi kir. ügyészség ügvüket a vendesbíróság elé utalta, amely ma tartott főíargvaíást és 4—4 havi fogházzal sújtotta a megtévedt mui- kas< »kát. Helyes va^y nem h«lyes a közélelmezési jegyek kikézbesítése Tegnap a /. M. 4 < ímíí lapban érdekes cikk jelent meg, amelynek tartalmán kissé el kell gondolkozni, mert az. ugyancsak tiszta képet ad »egy levélíró« közérdekű megnyilvánulásáról. Arról van ugyanis szó, hogy ez a nagyon is jói ismert levélíró levél formába bujtatott cikket közöl, amelyben az általunk javasolt közélelmezési jegy kikézbesítést helyteleníti, mert — szerinte — sokkal célravezetőbb a régi rendszer, amelynek alapján a közönség minden kellemetlenség nélkül hozzá jutó1t jegyeihez. Nem. akarunk szemelyeskedni. de mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy ez az állítás nemcsak, hogy nem képviseli a közérdeket. hanem tudatlan is, mert hiszen köztudomású. hogy mennyi kellemetlenséggel járt az előbbi rendszer, amikor terhes asszonyok is napokat álltak sorban, rettenetes hőségben, az asszonyok félnapokat elloptak a legnagyobb munkaidőkben stb. De nem akarjuk tovább a mi meggyőződésünk szerint helyes álláspontot védelmezni, mert beszél az önmaga helyet inkább né- hánv levéltöredéket közlünk, am sokkal meggyőzőbb, mint az a mond vacs: ált felszólalás az egyetlen helyes rendszer s/ennk amelyet az eítész ország közigazgatása kipróbált már. Tekintetes 'Szerkesztő Ur! Védtelenül hálásak vagyunk a Zalame- gyei Újságnak, hogy szóvátette a regi, nagyon sok időpocsékojássa! és áesorgássa! járó jegy- osztási rendszert. Milyen kényelmes most, egyszerűen kihozzák és azt hiszem, nincsen olyan szegény', aki nem szívesen fizetné meg a kézbesítésért járó 6 fillért. Ilű olvasója: T. E. Kedves Szerkesztő Ur! bocsássa meg nekem, hogy levelemmel zavarom, de úgy érzem, köszönetét kell mondanom. Szegénv napszáinosasszouv vagyok, egy rakás gyermekkel megáldva, ami bízom sok , I Zik..! ........o,v,...,l T,»0. 1 rád jón a család kenyér nélkül. Igen szép*«, í köszönöm a szerkesztő úrnak, hogy szóvá te<*~ cett tenni, hogy úgy kézbesítsék ki a jegyeket ...... Alá zatos szolgája: Teljes aláírás. Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Nyolchónapos terhes voltam a legutóbbi jegyosztáskor. Három napig mégis ott áll- ! tani sorban s bizony nem egyszer úgv me*'- I taszítottak a nagy tülekedésben, hogy azt hit- | tem, összeések, de ki kellett tartani, mert | másképpen nem tudtam volna kenyeret és \ főtt ételt adni az uramnak és semmi kiv ételt nem» tettek velem, pedig mindig csak a gyereket követelik. Már el se tudtam képzelni, hogy miképpen is szerezzem meg a jegyeimet | napokon keresztül való áesorgássa 1, amikor ‘ otthon egyhónapos kisgyermekem van, akit ; magammal nem vihetek ebben a nagy ói ' rg- ! ben oda v alamelyik uth arra acsorogni. Igen nagyon megörültem, amikor ok. as- f tani a Zalamegyei Újságban, hogy ki kéz! teái tiki | a jegyeket. Hát ez. kérem, okos dolog- volt, I akárki csinálta meg így és igazán nem sok | .ajzá a 6 filléres ár, amit kell a kézbesítésért fi- í zetni.... Sz. A.-né. \ , Szóval így állunk! Nem akartuk ezeket a lev eleket közreadni, mert a jóízlésünk till j* : a magunk dícséretét, de ezúttal nem térhet" , tünk ki előle. Az pedig, hogy most soka* * pótjegyeket kérnek és nagy a tolongás a köz- élelmezési hivatal előtt,» azt hisszük, mindek j értelmes ember belátja, hogy két hónap „alatt ; igen. sok v áltozás v olt, sok halál, sok igény- ; felemelés. Sok születés és min ién egyéb, .ami indokolttá teszi a jegyek mennyiségének meg- váÜioztatását. Ezek a hibák eddig is megvol- tak. legfeljebb, aki strucc módjára a lejei a homokba dugta, az nem vette észre. Ha tör- i ténetesen több hiba is lenne, akkor is o au- sággal lássuk be azt', hogy minden rendszer- váb ozás zökkenőkkel iár ' lassan kristály*-
