Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-01-23 / 18. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. január 23. napban azonban — remélem — megjelennek a hirdetmények s az újság hasábjain is tájékoztathatom a közönséget. Mindenesetre egy kis türelmet kérek s amíg elrendezünk mindent, addig a mostani tej e 1 Iá tás marad érvényben. őszinte -bizalommal vesszük a polgármester nyilatkozatát és örömmel adjuk közre,, mert abból azt látjuk, hogy olyan megoldást sikerül találni, amely jóváhagyás esetén biztosítja. hogy a legjobban rászorulták: a terhesek, szoptatósak, a csecsemők, a gyermekek és betegek hozzájuthatnak ahhoz az egyedüli mindennapi táplálékukhoz, amit semmiképpen sem nélkülözhetnek. Lehet, hogy egyesek kényelmét a rendelet érinti, tie ez neim fontos, mert sokkal fontosabb a jövendő nemzedék egészséges fejlődése. Biztosak vagyunk, hogy e szép terv megvalósul és a felettes; hatóságok is belátják a megvalósítás szükségességét, amely egyedül alkalmas biztosítani a város tej ellátását. Két madártörténet... könnycseppet — Azután kivittem a verandára és nagyot sóhajtva eiröpteltem. Szívein még fájt, de csicsergésének kristályos hangja eloszlatta minden szomorúságomat ... * * * A másik eset sokkal később történt. .. Akkor már nem fordítottam fejtetőre a könyvet, újságot, akkor már megpróbáltam leírni elképzeléseimet, akkor már nem volt édesanyám sem... 15 éves voltam. Egyszer/ miért, miért se, átmentem a szomszédba. Amint beléptem, egy kis, erőtlenül repdeső madárkát pillantottam meg. — Hát ez meg miről jó? — kérdeztem n regi) ot r ánkozva. — A gyerekeknek hoztam játszani — felelte a durvalelkű ember. — De hiszen nem játszanak azok vele, csak kínlódik szegényke és egyszer majd mégis csak elrepül. — De nem tud ám, mert elvágtuk a szárnyát! Szörnyű, hiszen ez állatkínzás! A fagvosszívű ember csak nevetett. Én | pedig láttam, hogy itt cselhez kell folyamodni. — I e, Ferkó, — mondtam a gyereknek — mégis csak biztosabb, ha elzárod a folyosóra egy v éka alá . . . A gyerek szótiogadott. Helyben voltam. Hamarosan elköszöntem, de utána edoptam a madárkát. Bohantam vele haza, sőt még tovább: ki a telekre, ki a temető felé, ahol aranyszínű levélhullatássai, csendese i húzódott az akácsövény, amelyen túl az Édesanyám alszik, aki valamikor, régen nem hagyta ki- húnyni szívemben azt a pici lángot... Egy, ágra helyeztem a csonka szárnyú madárkát és amikor láttam, hogy rövid öl-hat méteres repülés után mindig pihennie kell, keserű fájdalommal szívemben, megfordul:am. Ez a kis madár nem énekelt, nem csiesergett: sírt. Sírt, valami olyan szívettépő hangon, amit nem bírtam tovább hallgatni. . .. Talán majd kinő! a tolla a télre — gondoltam — és hazafelé Arany János rab gólyá ját mondogattam magamban ... Ferkónak később 6 fillért adtam, hogy. a tanácsom miatt »megszül.öt!« madárkáért kárpótoljam. Novak Mária. Egyik hóviharos, januári délelőtt nesztelen léptekkel lopakodtam az ablakhoz, hogy lássam az ablak alá szórt hulladékon a madárkák lakmározását. A gyorsröptű állatkák pillanatok alatt ellepték a kiszórt magvakat. Hálás csicsergésük álhallatszott az ablaküvegen és lassan felébredtek bennem a régi madaras emlékek. Az első akkor történt, amikor még fordítva tartottam kezemben az újságot és úgy olvastam belőle gyerekfantáziám szüleményeit, gondolva, így van ez rendjén, így tesznek a nagyok is. Emlékszem, nagyon hideg tél volt akkor és én meleg szobában épp egy ilyen felolvasást tartottam, hallgatóim könnyes kacagása közben — amit szintén hozzátartozónak gondoltam —, amikor valaki egy fagyos madárkát hozott be a tél tombolásából. Majdnem sírva fakadtunk láttára es simogatni kezdtük gémberedett kis testét. Helyes fejecskéje lekókkadt begyére, kicsi lábai Ö3z- szezsúgorodtak, szárnyacskái szorosan simultak hideg testéhez. Ujjaimat a puha tollacskába fúrtam, érezni akartam parányi kis szívének verését. Semmi életjel nem mutatkozott rajta... De hátha mégis föléled — ébredt fel bennem az örök gondolat. Puha posztócskába takartam és feltettem a tűzhely melegítő rácsára. Kinevettek... Csak jóságos arvú édesanyám nézett rám megértő szemekkel és helyet engedett a tűzhelynél. Most már tudom, ő nem azért, mert bízott a kis madár feléledésében, hanem azért, mert az ő finom lelke megérezte, hogy gvermeke szívében kilobbant egv láng, amit az életmentés gondolata gyújtott és nem akarta ezt a lángot elfojtani. Percenként többször kibontottam védencemet, vájjon mozgolódik-e? És egyszer csak megtörtént a csoda: a kis madár elkezdett remegni. — Él. él! — kiabáltam ugrándozva és kivettem a pólyából. Kezembe tartva emeltem a meleg fölé. Akkor már felemelte lejét és piciny szemeit kíváncsian forgatta körül. Lassan megpróbálta felemelni könnyű szár- nyacskáit is... és egyszerre hirtelen szétbontva. kirepült a kezemből. Az éppen nyitott ajtón át a folyosóra, onnan a szobába repült és felszállt a szekrény tetejére, fjeit erre nagv öröm. Még néhányszor hagytuk, hogy körbe repüljön, azután nagynehezen megfogtuk. hogy megetessük. De a kicsi száj makacsul összezárult. Kinvitottuk és beraktok a szemet, de hiába, nem nyelte le.- Mi lesz most vele? — kérdeztem elkeseredetten. — El kell bocsátani — felelte édesanyám. Hiszen megint megfagy — szepegtem nagy naivan. Majd viszel ki neki élelmet a deszkára és, ha jóllakik, nem fagy meg. De íróért nem eszik ittbenn? Mert a madárnak kell a szabadság. Valami kicsit megértettem. Mégegyszer meg: ímogat'arn, puha. meleg kis lesiet az arcomhoz szorítottam és letöröltem vele két Az 1900 éves Szombathely városa nagy ünnepségekre készül A szomszédos Szombathely ebben az esztendőben ünnepli alapításának 1900. évfordulóját. amelynek során különböző ünnepségek keretében hódolnak és emlékeznek meg az alapítási évfordulóról. Már hetekkel ezelőtt megkezdődtek a tárgyalások a jubileumi év ünnepi programmjá- nak összeállításáról és Mészáros Hugó dr polgármester ez alkalomból felhívást intézett a város lakosságához. A polgármester felhívásában emlékeztet arra a borzalmas erejű pestis- járványra, amelv 223 évvel ezelőtt, 1710-ben pusztította végig az akkor még csak 3000 lelket számláló Szombathely városát. A járvány, következtében naponként 30—35 embert temettek el a városban és amikor a járvány a városban megszűnt, alig ezer embert tudtak összeszámlálni. A járvány Szent Fábián és Sebestvén napján kezdett alábbhagyni s ezért a város akkori vezetői a két szent iránti hálából a város piacterén, a mai Szentháromság- szobor helyén kápolnát emeltetett. A kápolna nagyrésze egy tűzvész alkalmával elpusztult, a megmaradt romokat pedig lebontották. Az 1900 éves jubileumi ünnepségek első mozzanataképpen Szombathely városa megújította ősi fogadalmát és az emlékezetes évfordulón a székesegyházban Szent Sebestyén oltáránál tarlót!ák meg az impozáns fogadalmi ünnepet, amelyen résztvett Grősz József megyéspüspök, a város magisztrátusa, egész képviselőtestülete és lakossága nagy számban. A fogadalom egyházi ünnepségére a város hat gyönyörű, díszes gvertyát ajánlott fel a két szent tiszteletére. Mészáros Hugó dr. polgár- mester, Horváth István dr. városi tanácsnok, Horváth Istv án dr. polgármester-helyettes, Petrányi Gvörgv főkapitányhelyettes, a szombat- helyi rendőrség vezetője és a képviselőtestület két tagja kézben vitte a díszes gyertyákat az oltárhoz, ahol a város lakosságának nevében Mészáros Hugó dr. polgármester nagyhatású és gondolatokban gazdag beszédben újította meg őseinek fogadalmát és helvezte el a gyertyákat Szent Sebestyén oltárán. Az ünnepélyes fogadalom után Szendy László városplébános tartott litániái, amelyet mint fogadalmi litániákat, most 8 napon keresztül megtartanak, hogy a város lakossága minél áhítatosabban kérje az Istent, hogy tartsa távol az egykor olyan nagy csapást szenvedett Szombathelytől a borzalmas pestisjárványt. Szombathely városa serényen készül alapítása 1900. esztendejének megünneplésére. Az ünnepségekkel kapcsolatosan az előkészületeket már a múlt év végén megkezdték és elhatározták, hogy a jubileumi év alkalmával elkészítik Szombathely történetét az őskortól kezdve. Intézkedtek aziránt is, hogy a különféle tudományos társaságok vándorgyűlésüket a jubileumi év ben Szombathelyen rendezzék meg. Az ünnepségek sorába a sportot is beiktatták. A jubileumi versem eken minden sportág képviselve lesz. Természetesen a legnagyobb érdeklődés a labdarúgás felé isálival, hisz a tervek szerint az olasz válogatott csapat fog Szombathely válogatott labdarúgóival mérkőzni. A tenniszversenv ek rendezését Aisbóth József országos bajnok fogja irányítani. A szombathelyi társadalmi egyesül ek és sportegvesiiletek vezetőiből alakult bizottság' még e hónap folyamán rögzíteni fogja a jubileumi ünnepségekkel kapcsolatos részletes műsort, amelyre nemcsak a Dunántúl, hanem az egész ország társadalma nagy érdeklődéssel figyel. Premier: ma az EDISON-ban! HALÁLOS CSŐK IHN»: Zaigwiiy Julianna sa f,Szüts SÜSara háacaaaága“ szerzője. Karády, Nagy István, Perényi, Somlay, Gregus, Pataki, Rajnai
