Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-01-19 / 14. szám
Z AL AMEC YE I UJSÄG 1943. {amiár 19. r s. Karácsonyi levél a Don-partjáról Japán megszilárdítja helyzetét a Salamon-szigeteken (MTI) Rómából jelenti a Messagero külön- tudósítója, hogy japán megállapítás szerint sikerült megállítani az angolszászok nagynak tervezett offenzív.« jál. Az angolszászok repülőtámadásainak — mondja a jelentés — inkább demonstratív jelentősége, mint hadászati sikere volt. A Salamon- szigeti kudarc után az amerikaiak telhagylak a tengeri csatákkal s 'inkább repülő támadásokat vezetnek. Japán ennek ellenére azonban újabb csapatok szállításával megszilárdítja helyzetét a Sa- iamon-szigeteken. Líbiában súlyos harcok folynak (Mii) A Német Távirati Iroda jelentése szerint Líbiában változatlan hevességgel folynak a harcok. További részleteket nem adtak ki. Tuniszban részben javult az időjárás. Bonc kikötőjében 3 gőzöst a német zuhanóbombázók elpusztítottak. Fedélzeti fegyverekkel csapatokat és szállítóvonalokat lőttek, míg Bougie kikötőjében két kisebb és egy nagyobb szállítóhajöt semmisítettek meg. A 8. brit hadsereg vezetősége Scdeda, Bir és Tomala vidékén túl az El Bueralti állásoktól nyugatra indított újabb harcokat a tengely-vonalak ellen. A német nép felégetett maga mögött minden hidat ; (MTI) Münsterbeai vasárnap Rosenberg néniét birodalmi miniszter nagy beszédet mondott, amelyben a totális háborúról beszélt és kijelentette, hogy Németország felégetetL maga mögött minden hidat, amelyen valamiképpen is visszavonulhatna. A németeknek belsőleg fel kell készülniük egy nehéz küzdelemre, mert az ellenségtől semmiféle emberiességét nem várhatnak. Szürke könyvet adott ki Horvátország (Német Távirali Iroda) Dr. Lorkovics hordát külügyminiszter szürke könyvet adott ki, amelyet szombaton nyújtott ál a sajtó képviselőinek. A könyv a liorvát bandák garázdálkodását foglalja magában. E szerint a lázadó bandák .vezetője Draga Mihajlovics. A banda tagja) szer- bekből és Moszkva bérenceiből, állanak. Tervük a tiorvál önállóság ellen és egy szovjet köztársaság felállítására irányul. Az érdekes könyvet számos érdekes kép és eredeti fénykép teszi változatossá. A nevető Donpart Egy öreg anyóka be akar menni a laktanyába. Megszólítja az ügyeletes altiszt: — llová, néni? Kicsoda maga és mit akar? — Én, Mkem-galamboin. hadseregszállító vagyok. — Ugyan, nénikéin, — mondja mosolyogva asz altiszt —. hál aztán írni szállít, fia szabjad, kérdezném ? — Szállítottam eddig kél fiút katonának és rg,\ leányt önkéntes ápolónőnek. Amikor december 2-áu éjfélkor letelt a kétheti szabadságom és másnap, 3-án hajnalban elbúcsúztam szeretett feleségemtől és e rövid Ids idő alatt annyira szívemhez nőtt kisfiámtól, 'valamint drága jó szüleimtől, úgy éreztem, hogy ez nzt elválás nemcsak azért nehéz, mert azokat kell ismét itthagynom, akiket mindenkinél jobban szeretek, hanem azért is. mert a legszebb és legszentebb ünnepet, a Karácsonyt, nem tölthe- tem velük együtt. Már amikor vonatunk a gyönyörű Kárpátok völgyében vágtázott, elhatároztam, hogy szobánkban magyar földből nőtt karácsonyfát fogunk feldíszíteni, ami magyar levegőt, magyar fényt és magyar szereletet fog kisugározni magából ebiben a ronda és rideg, szeretetlen országban, ahol mindezt hiányolnunk kell. Sikerült is egy hosz- szább várakozásnál többenknek néhány szép csemetét kivágni és a kocsink hűvösebb folyosóján elhelyezni, nehogy a fülke melege tönkretegye, még mielőtt a magasztos célt be nem töltötte volna. A Szentestére való várakozást különös események nem zavarták meg — hála a jó Istennek. Minthogy itt már három óra felé sötétedik, ebéd után hamarosan elkezdtem a karácsonyfa díszítését szobatársaimmal együtt, hogy kész legyen négy órára, mert akkorra lelt hirdetve a közös karácsonyfa gyertyáinak meggyújtása, amelyet az alosztály egy nagyobb helyiségben díszített fel mindnyájunk számára. A szobánkban felállított karácsonyfára mindenki igyekezett valamit felajánlani. Én, aki a legfrissebb szabadságról jövő voltam, adtam a magammal hozott szaloncukrot, diót, cigarettát, a többiek szintén cigarettát, szivart és diót aggatlak reája, majd bevontuk az ágakat fehér vatta- foszlányokkal és a végén megnyíltak a zubbonyok hal felső zsebei, ahonnét előkerüllek az imakönv- vek, amiből mindenki kivette és elhelyezte a fa ágai közöli a legszebb szentképeil. Majd áhítatos lélekkel felcsendült belőlünk a legszebb karácsonyi ének, a »Mennyből az angyal...» Mindnyájunk arcát bágyadtan világította meg a pislákoló gyertyák fénye, szemeink révelegen meredlek a gyönyörű kis karácsonyfára, de lélekben mindenki otthon járt a szülői házban, a szerető hitves oldalán, aki karjában tartja kisfiát és akik remegő szívvel imádkoznak a szeretett gyermekükért, a hűséges férjért, a jó édesapáért. Ezeket az áhítatos perceket a napos hívő szava bontotta meg azzal, hogy menjünk a közös Szenteste megünneplésére. Sajnos, nem templomban gyűlhettünk össze, mert itt. az első vonalban lehetetlen lenne, habár tőlünk hátrább 8 kilométerre már a mai estén megkondult az első harang is, de ide még annak a hangja sem ért el. így aztán csak egy nagyobb szobában zsúfolódtunk össze a nagyon szépen feldíszített karácsonyfa alatt. Mindenkin észre leheteti venni, hogy milyen felemelkedést jelent számára ez a bajtársias cgyütllét és az, hogy legalább így is megünnepelhetjük a kis Jézuska születését. A tiszt urainkra való várást sem töltöttük tétlenül, hanem karácsonyi énekeket énekeltünk. Majd azok megérkezésekor kigyúlt a sok-sok gyertya a szeretet fáján. A rajongásig szeretett lőhadnagy urunk, Ábrányi Jenő dr. méltatta az est jelentőségét. — Bár nekünk, akik most itt vagyunk, első eset, hogy így a hazánktól és szerelteinktől távol kell megünnepelnünk a szent karácsonyt — mondotta-—-, de túlságosan elérzékenyednünk mégsem szabad, hisz apáink többízben ünnepelték távol és több esztendőn keresztül hagyták magukra övéiket, no meg sohse tudhatjuk, mi az ellenség szándéka odaát, a Don túlsó partján. Legyünk ezért erősek és éberek, Istenben bízók és mindenkinek a (legboldogabb karácsonyi ünnepeket kívánta. Erősnek, erősek akartunk maradni, de azért mindnyájunk szemében ott csillogott egy-egy ki nem gördülhető könnycsepp, amit büszke és öntudatos férfiak szemében csak a legszentebb cs legmélyebb érzések válthatnak ki. Sor került azután az ajándékok kiosztására, amelyekből mindannyian részesedtünk. Utána mindenki a szálláskörletére ment és mindenhái tovább égették annak a szenetetgyertyának a lángját, amit ez a Szenteste és ünnepi meghatódott- ság gyújtott a szívekben. Minden szobában volt azért karácsonyfa (ha mindjárt orosz is), vagy legalább egy-két ága feldíszítve. A három ünnepben feljavított koszt, dupla cukor- és rumrész igyekezett feledtetni a hazai teríték ilyenkor szokásos bőségét. És ami a legfontosabb, a mindennapi tűz tevékenységét a muszka csak valamivel tette erősebbé, de aztán, hogy lássa, az ünnepek sem puhítottak el bennünket, 30-án kaptak tőlünk, tüzérektől, olyan bemelegítő!, hogy az '1912. utolsó napján, 31-én egész nap korrigálhatta a már bizonyára előre lezárt vesz- teséglistáját. A Szilveszter-estén így aztán nyugodtan engedhettük ál magunkat a kapott j>czsgö, tárolt j-umkészlelünk elfogyasztása u!án felszabadult jókedvünknek. A jól végzett munka, a magyar hősiesség és helytállás jutalmát ittuk. Jó kedvvel búcsúztunk a Múlttól és jó kedvvel köszöntöttük a Jövőt, azt a szebb magyar Jövőt, amiben felcsillanni látjuk népünk megújulását és drága, szép Hazánk határainak újabb ezeréves biztosítását, mert nincs több olyan szép ország (ezt teljes meggyőződéssel vallhatjuk), mint a mi gyönyörű Magyar Hazánk! Valahol a Don partján, 1943. január 0. Rózsás Gábor tizedes 219/46. — Bajtársi Szolgálat a hadf kórházban. Január 19-én: 8—11-ig Ivánfi Jánosné, 11—2-ig vitéz Futaky Jánosné, 2—5-ig Bertha Ferencné. Január 20-án: 8—11-ig dr. Apathy Imrénc, 11—2-ig Hedry Miklósné, 2—5-ig Iloinoródi Józsefné. Január 21-én: 8—11-ig Jakabffy Antalné, 11—‘4-ig dr. lveszly Istvánná, 2—5-ig Horváth Éva. Január 22-én: 8—11-ig Hrabovszky Jenőné, 11—2-ig vitéz dr. Tamásy Jstvánné, 2—5-ig Szabó Ferencné Január 23-án: 8—11-ig özv. Geffcrth Pálné, 11—2-ig Milkovich Imréné, 2—5-ig Wejsiczky Jánosné. Január 24-én: 8—11-ig dr. Farkas Béláné, 11—2-ig dr. Takács DezSőné, 2—5-ig Závodszkv Istvánná. Nyomtatványban Papíráruban Könyvekben Kegyszerekben KINYI. hírszolgálatban, elevenségben, színességben pedig a Zalamegyei Újság mindenkor vezet. J ^
