Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-01-16 / 12. szám
aftapiíii re fí ' ■ I A korméiyzéné mondotta a ,, Ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere vám a jószívvel adott fillérek és pengők tömege.“ Bizonyítsuk óidozatkészségön- ket és magyarságunkét azzal, hogy minden feeesleges fillért a honvedek családjainak juttatunk. Magyar Hősök öllelességóvel és bátorságával kiváló szolgáltatói telt a Galdajovka környékén vívott harcokban Varjú László őrvezető. 1942. szeptember 24-én az1! a parancsol káptu, liogy rajával kutassa fel az ellenség műszaki zárának aknaletepítéscU és tegye ártalmatlanná azokat. Varjú László feladatának teljesítése közben rajától távolabb menve, immár a szovjet vonalon váratlanul ellenséges fedezékre bukkant. Visszavonulásra már nem volt ideje, s ezért lé le kje lanté tél megőrizve, vakmerő ötlettel beugróit az ellenséges árokbfcá s a meglepett oroszokat cigarettáival kínálta meg. Tudta, hogy az aknamezőben ’nyitOft résen rövidesen nyomon követi őt jár[- őre. Ezért cigarettával és szóval mindaddig tartotta a megrökönyödött bolsevistákat, amíg a ro- bamrészek csakugyan a közéibe értek. Ekkor hirtelen megadásra szólította fel a szovjet katonákat iés 1G foglyot ejtett. Ulóbb raja élén felgöngyölítette az ellenség egész támaszpontját. Mindenkor rendületlen magatartásával tüntette ki magát a szovjet ellen vívott harcok soL. rán Boldizsár Béla szakaszvezető, egyik gyalog- kötelékünk lisztese. .1 ' 1942 szeptember 9-én önként jelentkezett az egyik különleges vállalkozást végrehajtó rohamí- járőr vezetésére. Feladatát mintaszerű ügyességgel hajtotta végre, öt ellenséges kísérődből vetette ki az ellenségei s bár az utána nyomuló tovább® ttonvédkölelekek nem érték el, reggeltől késő estig kitartott a galdajovkai templom heves ellenséges tűzzel elárasztott környékén. A később elrendelt arcvonalrövidítés előkészítése során ugyancsak többízben szerzett értékes adatokat a, terepről és az ellenség helyzetéiről. Egyik ilyen felderítő vállalkozásában inegsei- besült, mégis íí foglyot ejtett és veszteség nélkül vezette vissza járőrét. __ •*. —» — Szerdán volt az első zalaegerszegi távházasság. A zalaegerszegi kir. anyakönyvi hivatalban szerdán délelőtt kötötték meg az első táéí házasságot, amelynek során Balogh Vince lardos- keddi születésű honvéd, aki a keleti hadszíntéren teljesít szolgálatot, Farkas Mária 21 éves zalai- egerszegi hajadonnal esküdött örök hűséget. A derék magyar honvéd házasságára Isten áldását kérjük, hogy minél előbb győztesen és egészséf gesen térhessen haza Zalába fiatal feleségéhez. — Ebben az esztendőben is megrendezik a1 balatoni orvoshetet, A hagyományossá vált balatoni orvoshetet ez évben is megtartják. Az orvo^- liét előkészítő munkálatait már megkezdték. — Előléptetés. A Kormányzó Ur a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Balleneg- ger Henrik zalaegerszegi gimnáziumi rendes tanárt a VI. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő 10. fizetési fokozatba léptette elő— A postahivatal felhívása. A zalaegerszegi m. kir. postahivatal ezúton értesíti a közönséget, hogy kedden és csütörtökön csak hivatalos és tábori postai csomagokat vesz fel. — Véglegesítenék állásában. A földművelésügyi miniszter Szigetvári Imre Csáktornyái m. kir. gazdasági segédfelügyelőt jelenlegi állásában véglegesítette. — Dr. Pelres István íogszakorvos január 18-tóJ. fogorvosi rendelést tart naponkint (vasárnapot kivéve) délután 3 órától Zalaegerszegen, "Apponyi Albert-utea 51 sz. házban (Herboly-ház). — Alapszabályjóváhagyás. A belügyminiszter a lendvaszentjózsefi önkéntes Tüzoltóegyesiilet alapszabályait jóváhagyta. 1943. január IG. ZALAMEGYEI ÚJSÁG Kinn aprón, de nagyon szaporán hullik a finom hópehely. Az angyalkák odafenni nagyon óvatosan rostálják a vizel, hogy finom, apró kis csillagocskák alakjában hulljon alá a hó. A'z} utcákon sokhelyütt méteres a hó és fehér subát húzott magára a háztető, meg a templomtorony s ezzel védi magát a villanyoszlop szellős alakja is. A Notre Dame udvarán megroskadlak terhűktől a karcsú fenyők és a Jomhhullatók ágai között finom muzsikát dudorász a téli szél. Ili bent, a torna- és színházteremben, ahol ma fehér ágyak sorakoznak egymás mellett, barátságosan csordogál a melegvíz a fűtőtestben. Meg- . sülni ugyan nem lehet, de 'ezek a derék magyar ' emberek, akik itt fekszenek, nagyon élvezik, mert onnan jöttek a keleti front fehér poklából. Itt már csillognak azok a szemek is, amelyek akkor könnyeket hullattak a fáradt fájdalomtól, most mosolygósán ragyognak. Példás rend mindenfelé- Egymáshoz szorulnak egészen párosával az ágyak, mint olt kint, amikor egymást saját testükkel, védelmezték. Ezer és ezer kilométerre volt az ide, de hogy elbeszélgetjük, visszasír a lelkűnkben minden átélt izgalom, minden kiállott fájdalom és sóhajtás. Gondolom-szerint leülök az egyik ágy szélére. Beszélgetni kezdünk. A név nem is fontos. Csak annyi a lényeg, hogy magyar, s hogy mind- .annyiónkért hullatták drága vérüket a fehér, hóra. Látszólag, fqj az emlékezés, de ez a fájdalom egyre tompább lesz és könnyű mosolyban oldódik fel. Úgy szeretek itt hallgatni, az ágyszélen, s a beszédek tompa kopogása nyomán elszállni oda, ahol sok-sok magyar ember áldozza életét értünk. — A Don-ra nézett egy meredek sziklafal. Oldalában kis hevájt bunker. Mély sötétség hallgatott az éjtszakában. Itt-ott távolról felcsatlant egy-egy fegyvercsattanás is. Mi biztosan üldögéltünk benn a kis bunkerben, hiszen őrszem állott odakinnt. Egyszeresük bedől a pokróccal elzárt bejáraton az őrszem. Jajj, meglőttek! — és közzénk zuhan. Egy pillanatnyi időnk sem volt a felkészülésre, máris zörgés van kívülről és a következő pillanatban éles villanylámpa világít a szemünk közzé és géppisztolyokat tartanak a tes^ tünknek. Egy-egy csattanás jelzi, hogy bebiztosították magukat a szökésünktől. Énnekem a combomba eresztették a golyót. Elveszítettem az eszméletemet. Csak éreztem, hogy vonszolnak, visznek valahová. Kinn a hidegben éreztem és látí- lam, hogy a bunker keskeny útján visznek bennünket. Egyik felől a mélység drótakadállyal, a másik felől a meredek sziklafal. Gondoltam egy nagyot, bedobtam magam a mélységbe. Szélsebesen gurultam lefelé, tudtam, hol a drót’r akadály, ott átbújtam. Lövések hangzottak el egymásután. Azután csend. A mi állásaink felől ütemesen kelepelni kezdtek a golyószórók. Mesz- telen kézzel mászok a roppant hóban, jobb rábaira a sötét oldalon. Azután elkiáltottam magam: Segítség! Kis pihenőt tartunk a beszédben. Nemsokára meg is jöttek. Előkerültek a többiek is. Öten voltunk, csak az nem került vissza, akit legelőször az őrségen, lelőttek. Mire a kötözőr- helyre vitt a kocsi, a két kezem úgy kópogoít[ egymáson, mint a bakancssarok az aszfalton. Mind a két ktyzem elfagyott. Innen kerültem súlyos vérveszteséggel az egyik kórházba. Már ez az ötödik kórház, ahol ápoltak. — Hegy érzi magát itt? — teszem lel a kérdést. — Igazán, nagyon jól. Olyan jó itt mindenki hozzám. Sehol ennyi szeretettel nem veitek még körül, mint itt. A fogadást sem fogom elfelejteni soha. Pedig először úgy szerettem volna közelebbkerülni a családomhoz, de most már nem kívánkozom el innen. Eljön a feleségem és jól érezb zük magunkat. A kezem is, a lábain is gyógyul... Egy ággyal továbbülök. Ez a vitéz volt az első, akivel találkoztam a megérkezésük napján. Rajta láttam a háború minden borzalmát és szerencsétlenségét. A jobb kezefejét vitte cl az aknak. Akkor könnyesen és keservesen panaszkodott nekem. Ma vidám és amikor kicsit magamhoí ölelem, mintha a testvérem lenne. — Hogy vágj', kedves barátom? 7. — Nagyon jól, hála Istennek. Egészen szépen gyógyul a kezem. — Hát maga — fordulok egy másikhoz —■ hol sebesült meg? — Én, kénem, szakaszvezető vagyok. Egy bunkerünket elfoglalták a bolsevisták s azt visszavet- . lem tőlük. Aztán a parancsnokom azt mondta, hogy a közelben lévő erdőszélen partizánok vannak, menjek és szedjem össze őket. Éjiszaka volt. Ahogy az erdő szélére érkezünk, megszólal a bolsevista géppisztoly. Elkiáltom magam és én. már el is terültem a földön. A combomat lőtte keö resztül. Az embereim azonnal felfejlődtek és pillanatok alatt cl is csípték a. partizánt. Aztán minden elcsendesedett és engem elvittek hátra a kötözőhelyre. — Szeret itt lenni? — Igen jól érzem magam, bár cgv kicsit messze vagyok a családomtól, mert az állami diósgyőri vasgyárban dolgozom, de nagyon jó és kényelmes a helyünk és nagyon nagy szeretettel fogadott bennünket ez a kis város... így történtek. Most itt vannak a fehér ágyak frontján és reméljük, hogy hamarosan valamcny- nyien teljes tökéletes egészségben elhagyhatják a kórházat. Ezek a derék magyarok nem kerülnek ki az utcára, bármilyen csonkán bocsátják' őket szabadon, hanem kenyeret és megélhetést kap valamennyi. Meg is érdemlik, de megérdemlik azt is# hogy mindannyian úgy szeressük ezeket az aranyos testvéreket, mintha mindegyik édeslesl- vérünk lenne ... (sz) Van keresztfia a kereskedelmi iskolának Beszámoltunk arról a mozgalomról, amelyet a zalaegerszegi kereskedelmi iskola tanulói indítottak két hadbavonult születendő gyermekének felnevelése ügyében. Mint értesültünk, Gerencsér István honvéd felesége egészséges fiúgyermeknek adott életet. A kereskedelmisták tehát most az újszülött magyart ünnepélyesen ke- reszlcllelik meg a ferencesek templomában. A keresztelőn megjelenik az intézet tanári karának és ifjúságának küldöttsége és Farkas Béla dr., valamint Lukács Sándor, a Bajtársi Szolgálat megbízottjai. Hírek mindenfelől Budapesten a honvédtörvényszék a jehovás Weltzdörfer Andrást, Ivondrád Ferencet és Falu- végi Dénest kötél általi halálra, 52 társát pedig 6 hónaptól életfogytiglani fegyházzal sújtotta. A halálra ítélteknek azonban a honvédvezérkar főnöke megkegyelmezett. Kolozsvárott az idén Mátyás király-évet rendeznek, amelyre az ország leventéit megbeszélés végett meghívják. A pécsi Pálos-rend tagjai Budapesten, nyomdát és szemináriumot alapítanak. Lapjuk, a Fehér Barát, ezentúl minden hónapban megjelenik. Budapesten Kovács Sándort, aki Ecsedi Vince csendőrt kilenc késszúrással megölte, halálra ítélték. ■ > j * Budapesten Oláh Imréné 73 éves magánzőnő, aki egyedül élt lakásán, szénné égett. Uitgváron Szűcs Elemér a harctéren szerzett betegsége következtében meghalt. Édesanyja a koporsónál szívszélhudés következtében összeesett és röviddel később színién meghalt. Szücsné férje jelenleg ,is három gyermekével együtt a fronton teljesít szolgálatot. Budapesten Sinka István parasztköltő kapta a Magyar Irodalompártoló Társaság első díját. Szombathelyen egy földbirtokos száz csel-* ben követett el igen nagyarányú árdrágítást. ; Hogyan is volt a Don-parton?
