Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-01-16 / 12. szám
r 4. Az én édesapám... Tudatosan sohasem írt le a toliam valótlant! Most, amikor édesapámról képet festek, legfőbb igyekezetem az ecselhelyellesítő toliamat úgy irányítani: egy szót le ne írjon, mely ne lenne igaz valóság... ötven cv óla sírban fekvő szerelmem megfordulna, ha Róla valótlant állítanék ! Istennek hála. nincsen szükségem arra!... Amikor drága Szerelmem egy júliusi forró reggelen megjelent Teremtője előtt, robosztus vállfáin 78 év ült. Dús hajzata hófehér volt. Arca] piroslolt. Úgy feküdt koporsójában, mint aki édes- álmát alussza. Amilyen szép volt az élete: olyan .volt az elmúlása is. * Csendes, galamhszívű, akaralerős teremtménye volt a jó Istennek, aki akadályt nem ismert.: — A törhetetlen krisztusi hit, erős akarat, mely szeretettel párosul: nem ismer akadályt! — hirdette egész életén át... És valóban élte is!... Másik életelve: — örülök, ha adhatok!... Százszor inkább adok, mint egyszer is kérnem kelljen! A hozzá forduló tőle üres kézzel nem is íávozott ám soha! Ha rajta kívül álló okhói nyomban nem tudott segíteni, szívét fájdalom marta.. Addig nem nyugodott, míg segítséget nem nyújthatott szenvedő embertársának. Szerény volt, mint az erdei ibolya. Sohse kérkedett!... Ha jól tett, hallgatag volt... Hia valaki az ő korában élte az írás szavát: >:A balkéz ne tudja, mit tesz a jobb.» — Ö élte ... Az embereket személyválogatás nélkül és egyformán szerelte. A félmeztelen koldust Krisztusban csak úgy testvérének tartotta, mint a kapú- tos nagyurat. Idevonatkozókig bennünket és mindazokat, akiket illetett. így oktatott: — Az elesettet, nyomorgót, szegényt, a kicsit emeld fel magadhoz, de ne képmutalásból, hanem Krisztus iránti szerétéiből!.. Náladnál rongyosabbhoz sohase dörzsölőzködj, hiszen ő is úgy 3ölt a világra, mint te, minden rangot, fényt: pompát itthagyva megy oda, ahova le. A Megváltóban mindnyájan testvérek vagyunk! A tekintélyt nálam jobban nem tisztelte a született diplomata sem. Azt az állam pillérének tartotta. —- Amint nincs békés családi élet tekintély nélkül, az állam sem állhat fenn tekintély nélkül, vagy feldúlt családi életeken! Ahol a családfők nem találnak egymásban tekintélyt: ott szülői tekintélyről ne beszéljünk! Ha az államban lerombolják a tekintélyliszteletel, szétzüllesztik a családi szentélyeket: olt rombadől az állam épülete! — hirdette az én ekeszarvát tarló, kérges- íenyerű édesapám már akkor, amikor a házas- társak elválasztása ritka volt, mint a fehérholló! Istenem, ha a ma érdekeltjeinek, az államok vezetőinek, az államférfiaknak elve, felfogása lenne polgársorsban élt édesapám hifigazságként vallolt lantétele: de más volna a világ sorsa és az om szágok arculata. Gondolkodni őszintén tudott! A hátsó gondolat előtte ismeretlen volt... Ajkán örök derű ült!... Sorsával megelégedett volt! Az igazságot, nagynak és kicsinek kertelés nélkül, szeretettel adta lutllul. Ezért a dicsé* rendű szokásáért a kákán is görcsöt keresők néhanapján büszkédnek, keménybcszédí'r-nek nevezték ... Olyankor sem hördült fel! Sőt, a szeretet hangján kérlelve szólt a gáncsvetőkhöz: — Mivel az igazságot kertelés nélkül hirdetem, mért nevezlek büszkének? Én Krisztust követem, aki igazságért a keresztre szállt! Tudjátok meg: az igazság szívtelen! t íjában nem néz sete, setova! Ha jobbra nézne, balra kacsintana,, ill is engedne, ott is adna, mire célhoz érne, elveszítené első betűjét: anélkül gazságot hirdetné ajkunk ... Hol állanánk ma, ha morálról, az igazságról a népek, nemzeteki vezetői, a társadalom minden rendű és rangú tagja azt vallaná kifelé, befelé, amit egy század évvel szívem -szerelmem jó atv/tm hirdetett?... Másokkal szemben amilyen szeretetteljes, magával szemben épp oly szigorú. Minden gondolata, telte tanra épült atyámnál: ZALAMEGYEI ÚJSÁG ISIT. jarniár 16. f — Uram, leltem, gondolatom tetszik-e Neked? Szerencsétlenség, irigység, önzés, bosszús, hasonló indulatok előtte ismeretlen fogalmiak! Nála valóban találnak Szent Paskál megállapításai: — Istennel szemben legyünk gyermekded lel- kűek, embertársainkkal szeretetteljesek, önmagunkkal szemben szigorú ítélőbírók!... ö az volt! * :S A szarvasmarhák és a lovak gyógyításáé ban Istentől megáldott őstehetség volt. Azt gazda- társainak egjf emberöltőn keresztül bocsátotta rendelkezésére, amikor állataik veszélybe jutó Italé! Természetesen a bér: »köszönöm szépen» volt, pedig az év 365 éjjele közül sokat mondok, ha 90—100 olyan volt, amelyet Szerelmem egészében ágyban löUhelelt! Ablakunkon kopogás és segélynyújtásra való hívás állandó volt!... Szívesen és zokszó nélkül ment. Volt egy éjtszaka 3—1 helye is .. . Gyakori voll az, hogy az ekeszarva, vagy a kapa mellől szólították segélynyújtáshoz. Ha az időveszteséget előtte valaki szóvátetle, boldog lelkiöröm hangján így érvelt: — Végzett munkám százszor többérő, mintha egésznap kaszá'tam, kapáltam volna magamnak! így 80—90 krajcárt ■vesztettem, embertársamnak 50—60 forintot mentettem meg a segélynyújtással. Hol van ma ilj-en diogénesi ember?... Talán nem vétek az emberiség általános felfogása ellen, nem esem a kultúra és a tudomány lebecsülése elleni bűnbe sem akkor, amikor szerelmem, jó atyám halála 50. évfordulója alkalmából ezt írom: Halhatatlan szellemóriásokat, ha csak századévek szülnek: Csácsi-utcai Vörös Jánosokat — ahogy atyámat városszerte nevezték — sem szili minden év!... Nem!... * Ahogy katolikus szent hitünk hűséges fia: felesleges hangsúlyoznom! Hiszen az, — aki életéiben a katolikus hitet cselekvőén éli, akinek minden boldogsága a másokkal való jóeselekedet, aki fájdalmat érez, ha szenvedő embertársán segíteni nem tud, aki a lett jókkal nem kérkedik, liai- nem kendőzi még környezete előtt is, aki szívében, lelkében szeretetienséget, önzést, irigységet, bosz- szút sohasem táplált, az embereket válogatás nélkül tartotta Krisztusban testvérének és szerelte is, aki a lekintélyliszlelet és a családi tűzhely szentségéért törhetetlen harcos tudott lenni — csak Krisztushívő, Szentegyházának hűséges gyermeke lehet!... Volt is!... * Tényleg az írás szerint élt!... Ismerte, be is tartotta az igét: »Aki .engem követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét s úgy kövessen engem!» A kereszt miatt sohasem zúgolódott! Türelemmel hordozta azokat... Pedig néhanapján adódtak köztük mázsásak is! A vasár- és ünnepnapi »nagymisét» emlékezete szerint sohase mulasztotta el!... Drága emlékemként őrzöm azt a 25 centi magas, 20 centi széles és 5 centi vastag imakönyvét, amelyet édesapjától örököli és amelyet kisebbszerü misekönyvnek is mondhatunk. A misét abból, imádkozta végig, abból végezte minden csütörtök éjtszaka 11.—12 óra közölt ágya mellett térdenállva, pipics világításánál: »Krisztus kínoz la! ás a c mű ájtatosságot.... Amilyen rendíthetetlen volt drága szerelmem katolikus Iliiében, olyan voll politikai meggyőződésében is Politikában a ; Balpárl» táborához tartozóit. Olyan földi hatalom nem létezett, amelynek kedvéért elveiből jottányi! is engedeti volna! Érte minden áldozatra kész volt! A hatalom kegyét .sohasem kereste! Hacsak tehette: kerülte a hatalom birtokosait, de nem gyűlöltségbői, vagy irigységből, hanem az ő tiszteletreméltó meggyőződése alapján. ÉÍetelvejLvel átszőtte a politikát is! Amit polgári éleiében elítélt, azt tette a politikában is!... — A hatalom emberei — hirdette meggyőződéssel — a kisemberek óhajai s kívánságainak! nem mindig lehetnek tolmácsolói, hiszen érdekeik legtöbbször ellentétesek! Nem vehetik zokon, lia őket a kisemberek nem tekintik bizalmuk tételein ényeseiknek! ... Ez a ^oenl meggyőződés vitte és kötötte : balpárt »-hoz, nem pédig a demagógia : Csak azért is- elv!... Kivénhedt ellenzéki csulárpoülikusok» sem állíthatnak fel s hirdethetnek nagyobb politikai bölcseletet!... Beszéd helyett a tettek embere volt!... Élte- a közmondást: »Minden demosthenesl beszédnél szebben beszél a lett!» * Az ő 20—25 holdján valóban minta gazda!,.. Udvara, házalója, kertje miniatűr paradicsom! Ezeroldalú, fúró-faragó ember, de akinek mégis mindenhez volt ideje és érkezése, csak egyhezá nem: a — korcsmához! Szíve kenyérre kenhető!... Aranyos!.. .1.ágy, mint a nyári szellő,... pírba, mint az irósvaj. Ha valaki leért, olvadóit!... Gyönyörű pirospozsgás arca lángolt, lia Istenről hitéről, Egyházáról és a drága hazáról s annak az üdvéről volt szó. Ura volt a kimondott szónak! Előtte az: szent volt! Épp azért, minden szava meggondolt és megfontolt volt! ... Az aranyos benső, szív és lelki világnak a porhüvelye is szép, nemes és'Tennkölt volt. Olyan, mint a szirtenálló tölgy!... egészr séges, mint a makk, piros, mint a pipacs! * * * Szerelmem Édesatyám! amikor markáns Makódat, követendő jellemedet, márvány és érc helyett, e szűkreszahott keretben halálod ötvenedik évfordulója alkalmából betűkkel megfestettem és átadom a nyilvánosságnak : leteszem tollúinak Imádkozom: — Uram!... add: édesapámnak boldog legyen a síri álma, könnyű felette a hant, dicsőséges a feltámadása és ' örvendetes a viszontlát á~ sunk! I Nyomtatványban Papíráruban Könyvekben K e gy s z erekben hírszolgálatban, elevenségben, színességben pedig a . Zalaraegvei Újság | mindenkor vezet. ,;
