Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-03-30 / 71. szám

1943. március 30. ZALAMEGYEI ÚJSÁG c Tíapifiire/i — MA ESTE KILENC ÓRAKOK KEZDŐ­DIK AZ ELSÖTÉTÍTÉS. —o— Magyar hősik Rendíthetetlen bátorságával s bajtársi ön- feláldozásával érdemelte ki elöljárói, vala­mint bajtársai elismerését Lőrinc/ Gé/a sza­kaszvezető a Don-menti hacakban. 1942 október 12-én liozsdcs/twciívS/koje- nél az ellenség bekerítette egyik támpontun­kat. Lőrincz szakaszvezető haladéktalanul aj válságos helyzetbe került csoport segítségére sietett golyószórós raja élén. Sikerült is az el­lenségen át rést törnie. Elérte a bekerített tám ­pontot s annak íutóárkaiból kézitusával verte ki a bolsevistákat. Eközben három foglyot» is ejtett. Mikor pedig újból észrevette, hogy az ellenség elhurcolta a támpont egyik hon­védjét, vakmerő bátorsággal a bolsevista cso­port után vetette magát. Bár bajtársát már nem tudta megmenteni, mert az közben hősi halált balt, a menekülő öt bolsevista közüli hármat kézi tusában megölt, kettőt pedig foglyul ejtett. Ugyanaznap délutánján észrevette, hogy egy 7—8 főnyi ellenséges csoport 6 súlyos se­besült fogoly honvédet akar átszállítani a Don vízén. Lőrincz szakaszvezető saját elhatáro­zásából maga mellé vett öt honvédet s ha­bozás nélkül megtámadta az ellenséges cso­portot. Ezek közül öten halva maradtak ra küzdelem helyén, a többit pediii foglyul ej­tette. Ennek megtörténte után bekötözte se­besült bajtársait s veszteség nélkül vissza­térve, valamennyit a segélyhelyre szállította» Hősies bátorságával emelkedett ki baj- ársai közül a szovjet ellen vívott harcokban '"arkas Mátyás szakasz vezető. 1942 december 5-én az ellenség hévéül ímadást intézett Kolybelka mellett saját vo- alaink előretolt támpontjai ellen. E támadás irán Farkas szakaszvezető szakaszának egyik! íja, miközben elkeseredetten küzdött a reá rt túlerővel szemben, válságos helyzetbe ke­ilt, mert a bolsevisták hátába kerültek és irülzárták. Farkas szakaszvezető ebben a két- gbeeseít helyzetben sem veszítette el bátor- gát, hanem embereit kitartásra buzdítva,1 ivósan kitartott elszigetelt helyzetében is. A rülzárt raj rugalmas védelmével sikerült is ^akadályoznia azt. hogy az ellenség állá­ba betörjön. Elszánt magatartásával dön- n járult hozzá a bolsevisták t áin adása i- k utóbb bekövetkezett végleges visszaveré- ez. — Kinevezések a vármegyénél. A főispán ővárv Lajos dr. és Szalay Zoltán dr. díjtalan igazgatási gyakornokokat díjas közigazga- gyakornokokká nevezte ki. Csatár község féri fiatalsága átérezte azt. a nagy szenvedést, amelyet a magyar honvéd vészben fagyban a Harctereken kiállóit. Meg akarta irántuk háláját és szeretetét mutatni. Színdarabot tanult s adalt elő március l2.)-én. hogy annak tisztajövedelméből segítséget nyújtson sebesült katoi áinknak. Nagy előké­szülés előzte meg az előadást. Meghívók men­tek a vidékre széjjel, hagy minél többen jöj­jenek s minél többen érezzék át a jó cél fontos­ságát. .Jöttek is nagy számban Botfáról, Boe- földéről, /alabesenyőből, Nemeshetésből stb. úgy, hogy az előadó terem képtelen volt az érdeklődő tömeget befogadni. Sajnos, nagyon, sokan visszamentek, mert a rendezőség nem tudott részükre helyet juttatni. Az előadó-( gárda meg is érdemelte a nagy érdeklődést. A szereplők tudásuk legjavát adták. Pozsonyi 1 Adél, a leszegényedett és sok kísértésnek Li- tett földbirtokos leány, gyönyörűen s mély) érzéssel játszott. Horváth Adélt, a süket öreg­asszony szerepében sokáig emlegetik még. Sok! kacajra indította a hallgatóságot, kópiák Fe­renc olyan gyönyörűen játszotta a züllött gaz­datiszt szerepét, hogy minden hozzáértő meg­bámulta. Csurgai Erzsébet a földbirtokosné szerepében, Berta József mint inas és katona, aki a szegény földbirtokos leány szívét meg­hódítja. Török Ferenc mint bankár, Horváth Irma a szobalány, Bocföldi Gyula a péklegény, szerepében nagyon jók voltak. Ebedli Ferenc, Mátyás .Juliska, Takács Annus szépen és ügye­sen játszottak. Mindnyájan megérdemlik a di­cséretet. A jó szándékot szép eredmény koro­názta. K* Hatósági intézkedésre mezőgazdasági mun­kára szerződtették a cigányokat, avagy, amikor a fáraó ivadékok mezőgazdasági munkát vállalnak \ árosházánk környékén nagy a sírás-rí- vás. . . lehetne átformálni egy kicsit a régi népdalt, hogy találhasson a ma délelőtti vá­rosházi jelenetekhez . . . De kezdjük csak élőiről a dolgokat. Arról uij^) a varos pcugarímctcrc, nagyon helyesen, ma reggelre heidéztette mind­azokat, akik a lejárt március 15-i határidőig mezőgazdasági munkavállalási kötelezettségük­nek nem tettek eleget. Nevezetesen 90 polgári és 35 cigány; j személyre vonatkozott a rendelkezés. j A rendeletnek csak 10 polgári személy tett eleget, míg a cigányokat, jól ismerve a ha­tóságok, azonnal valamennyit elővezették a rendőrök. Jáj, volt így nagy »kezsitcsókolom nagy­ságos rendér úr«, meg »biztos ur«, meg egyéb könyörgés, de bizony nem használt az sem­mit, mert a derék rendőrök ugyancsak he­kalauzolták valamennyit a városháza első eme- láti folyosójára, ahol aztán csoportonként Le­osztották őket. Ismertették valamennyi előtt a szerződések szövegét és kiadták a parancsot a szerződések aláírására. Volt: persze nagy! riadalom. Úgy néztek a megrémült romák az emberre, mint akit akasztani visznek. Igaz, hogy a cigány az akasztófától sem fél talán annyira, mint a munkától, amitől évszázadokon át ugyancsak elszoktak, mert a magyarság testén, mint a piszkos tetvek, élősködtek és szívták a nemzet vérét. Egyik részüket a bá­bolnai állami munkára osztották be. míg másik részük egv másik nagy birtokon kapott mun­kát. — Jáj, kérem, én vérbájos vágyok, nekem' kettőnél több emberrel nem szabad együtt lennem — rimánkodja az egyik ciglánvlasz- szony. — Dolgozsni, dolgozsni, jáj, nem tudok én. c’yat, kérem! — sivítja eí a másik ay igazságot. — Ki fézs a fiamnaSk? Ki mos? Ki lótozs szeginynek? — így a harmadik. — Én kérem, nágyságos úr, soptatok, tes­sék nézni — és rányomja szikkadt emlőire a másik asszony gyermekét. Persze, a kifogások nem igen használtak és fáraó kétségbeesett népe ki szépszerével, Idj meg az erőszaknak engedve, rakta a kérész^ teket a szerződés alá. Amikor pedig ez is meg volt, Bethlen József dr. aljegyző kiadta a parancsot: — Most valamennyit levinni a városi or­voshoz, és beoltsák tífusz ellen és tetvetle-< nítik őket! — Nem lehetne ázst ákkor, amikor dől-, gozsni visznek? — kockáztatja meg az egyik göndörhajó atyafi. Persze, nem adnak rá semmit. Valamenv- nyit beoltják tífusz ellen és tetvetlenítik. Van kétségbeesés, sikongatás, könyörgés, de semmi sem használ. A hatóság eléggé nem dicsérhető módon elkapta ezt a rongyos, élősdii népséget. Természetesen a rendőri elővezetéstől azok sem maradnak el, akik nem jelentek! meg az idézésre, mert ezen a tavaszon nem szabad megmunkálatlanul állni a földeknek és nem szabad henyélő kéznek lenni ebben az országban. Nem engedhető meg, hogy amíg; Teljes társulatával, saját autóparkjával, egy vagon felszereléssel és a modern csodák tömegével rendezi előadásait COLLIN? a világ legjobb wará^sléja a ICuiiurhézban március 31-én, szerdán este 8 órakor, április 1-én, csütörtökön, 2-án, pénteken délután 4 és este 8 órakor. Az egyetlen illuzionista, varázsló, aki csodás műsorával az egész világot meghódította. Az egyetlen, aki elbű­völően szép előadásaiért és magas színvonalú tudásáért két magas királyi kitüntetést is kapott. Collini műsora többet nyújt minden más szárakozásnál» Nézze meg CoSEini kiadásét, mert amit tői© lát, életének mmd®nk&r legszebb emBék© Bessz Hslyárak 48 fillértől 3 pengőig« J Jegyek elővételben is kaphatók szerda reggeltől egész napon át a Kultúrházban. A csatán leventék a sebesült honvédekért

Next

/
Thumbnails
Contents