Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-03-13 / 59. szám

6.

EALAMÉGYEI ÚJSÁG

Á családi fénykép

Irta: l)r. llodonyi Jeoősié.

II.

Péter sütkérezett a szülői ház boldog viszontlátásában és otthoni melegében. Ott ült Mária balján és mesélt :fz elmúlt hónapok borzalmas harcairól küzdelmeiről, a magvar katona hősiességéről és megsebesüléséről. Annál a váratlan támadásnál, ahol ő súlyosan megsebesült, holtnak is hitték. Csak később derült ki. hogy él. I lénapokon keresztül viaskodott a halállal, nélkülözve majdnem minden segítségei. Idegen földön. ePmséges területeken várta a szabin bibid óráját. Míg végre sikerült ez neki. I jobb dőnvoimdás alkalmával bajtársai akadtak rája. Nagyon lasf.an meat az, míg végre magához tért és emlékezni tudott. Hosszú ideig i.<Iegsz.auaté»numban és kórházakban ápoltak. Es most újra itthon ’van. Mária szinte bénul tán és kábul tan ült Péter mellett és hallgatta szavait. Rádöbbent arra, hogy mély szerelme Péter iránt mílv lehetetlen helyzetbe sodorta. Mennyire jogtalanul bitorolta Péter özvegyének a nevét. És mily jogtalanul tolakodott he egy szerető család békés otthonába. Mennyire megvetheti, őt ezért Péter. Lehet-e. itt vájjon bocsánatot'* 1 * * * S kérni? Vagy mit lehet itt tenni? Csak egv mód van, ami mindent megold elmenni innen elmenekülve és levélben mindent megmagyarázni Péternek.

Felállt és hangtalanul a szobájába sietett.

Péter észrevette Mária lelki vívódását és utána sietett.

(Folytatjuk.)

Irta: Bits József (

Egyszer különös álmom volt. Azt álmodtam, nős voltam. A szobában előttem állt a feleségem: hatalmas óriá nő, röviden leírva: v alamilyen félelmetes amazon-szerű iénv. mint amilyent kisgyermek koromban cirkuszi súlyemelő nő képélven szoktam látni, akinek szörnyű nyelve, amikor .ásított, mint egv .Még' megpuhult füstölt szalonna, vastagon kunko- rodott fel szájában, amellyel majd nem elnyelte az előtte állót. En ilyen élmény után, mint gyermek, akkoriban mindig hazáig sza1 adtam í é leim cinben.

Noshát, mintha ilven lett volna a feleségem. Amint a szobámban álltam és felpillantottam rá, rémülten láttam, hogv kimeresztett szemmel, szőj jelgőrbített ujjakkal, — mintha szememet vájni készülné — jött felém. Ezekben a rémes pillanatokban pokoli önvád mart belém. Hát ilv en a feleségem? Hiszen éli mindig szép íöldbirtokosleányt képzeltem el életpámak már az iskola padjaiban. A: női lényről azt hittem, hogy angyalian gyengéd: áttetszőén finom lélek, mint a szivárvány: zsenge, mint a harmatesepp és arca a hajnali napsugárnál is mosolygóbi). A hangja pedig bár fal eh el let, vagy csili ingelő csengőhang.

A házasságban fogant társaséletét pedig úgy képzeltem el, kezdettől, mint az egész öntudatot, amit élni kell; mint a dalt, ami azért van, hogy énekeljék: mint a gyermekben testet öltött szerelmet, amit érezni kell. Úgy képzeltem el, mint a-végnélküli csókot, örölc ölelést. Azt hittem, a házasság kergetősdi a Rózsák kertjében, egv törékeny, finom üveg- láb d áv al.

S ugyancsak ebben a rémes pillanatban villant át rajtam a kérdés, mikor, hogyan is házasodtam össze az előttem álló szirénnel, mert hiszen tegnapelőtt még legény voltam s örvendtem a szabadságnak. Ez a rémes pillanat volt az. amelyben halálos borzad ássál kérdeztem önmagámtól, vájjon miiven lenne ezentúl az egész életfolytatásom ? Miért történt mindez velem? Egyáltalán, igaz-e?

Szaladni akartam előle, de nem tudtam. Valahogv álmában nem tud szaladni az ember. A kiáltással ugyanígy jártam. Míijnjtha, egv láthatatlan kéz markolta volna össze j leg- ílendszerem ezernyi huzalát és azt egyetlen, brutális szakítással szét marcangolt a volna, mini £ygv pókhálót.

S a rémes jelenség, a jogát törvényesen

követelő feleség maszkjában egyre k«i ért hozzám. Most már centiméterek" tótták .‘-el körmeit a szememtől. Nehé; szaga előzte meg testét, mint szélről záport. A borzalom pillanata ... Fiúit tébolyod ott fantom, hatalmas ősícstbt zötten. Szeme tűzgolyó, lihegéee pokol sustolása.

— Megöllek — hörögte. — Hogy i az előbb leejteni a kávéskanalat... pődet miért nem törölted le?... A mai nem mosolyogtál rá, amikor megjöttélI bajuszod nem szimetrikus ... A jobb in ujjad hegye tegnap tintafoltos volt... keltél fel a reggel két perccel, mint akar A cigarettádat elfelejtetted végigszí' Mindezekért halállal lakolsz, nyomorult i len féreg!

Már csak milliméterek álltak köz Arcán torzult vonásokban kirajzolódott féri grimasz. Lijai hegyéből fluidális érj gárzott, mint tüzes vezeték elektromo amelynek kényszerítő vonzkörébői nincs nekvé'i. Megragadta a hajamat, amelynél egész testemet rázni kezdte.

Felriadtam az álomból.

Ébredj már — hallom egyik had hangját — Alig moccansz, pedig már | órája keltegetlek .. i Hát, hogy vagy e bora ?

Mintha a megüdvözületre ébredtem v< úgy'annyira megkönnyebbültem. Tehát meg vagyok nős. Hála Istennek...

Köszönöm, — válaszoltam, — csak u vagyok. Legény esen. Boldogan . ..

Magyar hősök’

Bátran, önfeláldozóan és kiváló ha szati érzékkel vett részt 1942 december a Gremjatcse mellett végrehajtat! válla zásban Locsmándi László kurpaszománvos kaszvezető. /

t

A szóbanfurgó vállalkozás során egv j kén les jelentkezőkből álló hunvédköteíék 1 kelt a Don folyó balpartjái a s ott erősei felderítő és romboló feladatokat hajtőit vél Locsmándi karpaszoniányos e vállalkozást o tosította golyószórós és gép puskás szaka* val. A v állalkozás sikeres végrehajtása köz az ellenség nagy túlerővel ellentámadásban) iáit s a vállalkozó hóm édköíe'ék válságos hí zetbe kerüli. A bolsevisták, részéről töri bekerítés meghiúsítása azonban azon fon meg, vájjon Locsmándi karpaszoniányos b toSÍtó csoportja helyt tud-e állni az ellenség szemben. Locsmándi nagy és gyors étiek léssel felismerte önfeláldozó magatartásán jelentőségét, derekasan kitartott s emberei) személyes példájával buzdította a küzdelem;

Az ellentámadásra előretörő ellenségei lí siesen feltartóztatta, annak súlyos vesztesé okozott, s amikor a vállalkozócsoport on menyesen befejezte feladatút, teljesen magái vonta a bolsevisták támadását, hogy ez lehetővé tegye a főcsoport viszsavonulásá. minden veszteség nélkül irányította egység hátra.

Ö maga azonban utolsónak maradva, 1 láltmegvető bátorsággal küzdött tovább s t gyedórán át viaskodott az őt végül már 4-1 méter távolságra megközelítő bolscvistákk*

E páratlan hősiességgel végrehajtott harr ban végül hősi halált halt.

— Jól szórakozik és a heti rádiómű so 1 is megvan, ha a Képes Krónikát magvas! rolja.

Maria, amikor eszmeletet v isszanyerte, ágyban feküdt és csak nagy on lassan eszmeit arra, hogy mi is történt valójában. Amikor j • í felépült, álláatvákoztatott. Erős akarattal é» \ buzgalommal lepett a haza szolgálatába, a, j \ öroskereszles ápolónők csoportjába. Mária ! lelkére szomorú napok és keserves idők kő- 1 vetkeztek, mert minden hős magyar katona j arcában csak Pétert látta. Legalább egy képem j volna Pétertől — au fingta és sajogta a szíve. I És ekkor eszébe jutott Péter kis családi félív- j képe. hosszú, virrasztó estéken és éjfcszakákon meg-megnézte és maga elé képzelte Petéte családját. Most, hogy a kép az ő birtokában maradt, valóságos boldogság töltötte el. Sajnálta, hogy nem ismerte Péter szüleit. Me'nnvit :is beszélgetnének róla szüleivel. összefűzné, őket a közös bánat és az emlékezés.

Egy hosszú, virrasztó éjtszukám merész gondolata támadt. L gondolat ellen küzdött a lelke éjjel-nappal. De ez a gondolat kísértette napokig. De minél többet foglalkozott \ ele, annál inkább beleélte magát. G\ ász- keretes levélpapírt vásárolt és írt Péter szüleinek. Megírta, hogy az utolsó napon, amikor Péter szabadsága lejárt, \oll az eskü-; vőjük. Péter feleségül vette őt, és most öz- j legye anélkül, hogy a felesége lett volna. Ö szerettei őrzi azt az egyetlen emléket, amit! Pétertől kapott, a családi lém képet, amit Péter csinált a szüleiről, és ő kimondhatatlanul boldog volna, ha meglátogathatná és megismerhetné Péter szüleit, annál is inkább, mivel a lelke tele van gyermeki vágyakozással Péter szülei iránt.

Dobogó szív vel tette Mária ezt a levelet a postára. A levél pedig elment. Kövid idő múlva gyors válasz érkezett. Az édesanyja; írta. Drága Gyermekem! A jó Isten kegvelme? volt hozzám, egyeten gyermekem eltűnt, de helyette küld egy másikat. Jöjj, amint lehet, szeretettel várunk.

Hónapok teltek el a levélváltás óta. Mária csendes boldogsággal élt Péter szüleinek vidéki házában. Édesanyjának. Édesapjának szólította Péter szüleit. Péter öccsének pedig; valóságos barátja lett. Péter iránti fájdalma kissé már megenyhült, a családi életben tartalmat kapott az élete újra. A napok és hetek háborús viharában a napok csendesen peregtek tovább. Kint a világban a háború pedig mind nagyobb méreteket öltött. Országok születtek, trónok omlottak, követeivé az igazság győzelmét. így mult e! a tél. Ljra tavasz lett. virágba borult, akácillatos, gvönvörű tavasz. Olyan, mint akkor volt, amikor Péter búcsút vett Máriától.

Amikor a fák a legdíszesebbek voltak, amikor tele v olt a lég méh-zümmögéssel, amikor a föld csupa ígéret volt, akkor történt váratlanul. Mária a kertben volt, valaki a| nevét kiáltotta, sietés, szalatiás, kutya ugatás; és zokogás hallatszott a házból. Mária kettőt is ugrott a tornác lépcsőjén, úgy sietett. Mária! hallotta édesanyja reszkető hangját. Nézd, Mária, az Úristen csodát tett, hazasegítette a holtnak hitt fiamat. Péter él, Péter itt! van, hazajött. Gyere öleld meg az Uradat, a te hites párodat.

.Mária lába a földbe gyökerezett. Szívére rail it egy súlyos, 'jege--, döbbenet. Péter csakugyan itt állt előtte. Sápadt, gyötört, megviselt arcában nem lehetett kételkedni. Két meleg csodálkozó szempár nézeti, reá. Út i váratlanul őérte ez a nem várt találkozás. Mária im-t bolygó, nehéz iépé: okke! meat köze e‘\i> Pét *r- hez. Feléje nyújtott kezét ólomsúllva! tette Péter vállai ra. Érezte, végig kell játs/aMM most a hitves örömét, hacsak nem akar hátrányt ezekben a meghatott, meleg percekben, a viszontlátás örömében. Péter pedig nézett reá döbbenten és csodálkozva, de megérezte, hogy csal: örömet szabad okoznia ezekbe,!’( : a megható percekben annak a két drága cm- j bérnek, akik a szülei.

Az első kínos porcok és órák elmúltával I