Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-03-13 / 59. szám

1943. március 13. Z AL AMEGY El UdaG Csühéfeldolgozó tanfolyam záróünnepélyét tartották Csatáron Msárnap Ez a tanfolv um az idén a harmadik a csatári plébánia tcrüleleni. A háborús anyag­hiány enyíiieleaeL hatásosan szolimái ja!; ezek a tani oly amok. Az eddig semmibevett í.-nt'evi- hasznos nyersanyaggá válik s minden ha.sz- tuílati tárgy, amit a csuiicból állítanak elő. felszabadít ugyanannyi és szükségesebb iá;: gyak előállítására íeiluy-.zn álható n\eTsum ago!. Vegyük csak a csuhéoipőkvl és papucsokat. Mennyi bőr-anyagot takaríthatunk' meg ez ré­ven. és milyen nagy mértékben -azimteilletjük meg a lábbelihiányt. ilyen gondolatokkal foglalkoztunk, oi — kor a tanfolyamokat 'élétrehívó és a kiállí­tásokat rendező Káuzli Gyula esperespléhsmos meghívására megjelentünk a csatári iskola-- bari. Egy tűt sem lehetett volna már a földre leejteni a kiállítás termében. Lassú és hossza­dalmas torn agy ókori atta 1 jutottunk a kiállí­tási tárgyak közelébe, ahol már sok ismerő:-: legerszegi arcot fedeztünk fel, akikről ragyogott a tetszés, megelégedés. Áradó dicséretek han­gos megjegyzései hangzottak a kiállítási re­in ek ek sze mi de te u é 1. Ott láttuk Bóhémus Vilmost, a zalavár- m-egvei. Közjóléti Szövetkezel igazgatóját csa­ládjával együtt. Asztalos Józsefet, a zalavár- megyei Közjóléti Szövetkezet háziipari veze­tőjét és (ül volt a Szövetkezet tisztikará­nak nagy része. A szociális gondozói karhói Klics Anna volt jelen. Áiűtatos csendből zendült fel a csatári Kalász Leányegylet énekeseinek ajkán a Hi­szekegy, majd a Kalász jelige. Utána ülés Piroska szavalt. Újra ének csendült: a csitári hegyek afatt, Szánt a babám. A művészi rendezéssel egy vonalon állónak tá­láig a színes es kedves műgonddal elkészült, szép holmikat. Kifejezte teljes elismerését a tanfolyamvezető'- Tóth Gizellának és hang­súlyozta, hogy a .tanfolyamra fordított pénz bőven megtérül a szerzett íudá; nyomán var­ható munkából. Egy ily ej 1 sikeres tu.iíolvam után itt már nem lesz lábbelihiány, sok, apró szükségletét a maga munkájával elégítheti ki a nép, de az eadáora készülő szép és ha.-znov liolmik könnyebbé is fogják tenni a szor­galmas falusi nép életét. Megdicsérte Asztalos József a lei>*-agvo- góbb munkák készítőit: Csurgai \nnát, Csur­gai Erzsébetet. Jakii Annát. Horváth Irmát. Farkas Piroskify. Simon Gizellát és Zala Inai Júliát. Hangsúlyozta azonban, hogv tulajdon­képpen minden résztvevő nevét fel kellene sorolnia, mindnyájan kiváló munkát végez­tek. Káuzli Gyula esperes a maga és a tanfo­lyam résztvevői nevében hálával emlékezett meg a zahl vármegyei Közjóléti Szövetkezet; áldozatkészségéről és a tan folyamot m-egszer - vező Somogyi Marilla iparmuvésznő, házi­ipari vezetőről. Megköszönte Bohemusz Miklós szövetke­zeti igazgatónak és a • szövetkezettől meg­jelent vendégeknek fáradságot nem kímélő ál­dozatukat és meleg érdeklődésüket. A kiállítási terem még hosszú ideig ma­radt zsúfolt. A zalaegerszegi vendégeket Káuzli Gyula esperes és nővére látták vendégül nagV* •Szeretettel. Meg kell említenünk még. hogy néhány kiállítási tál •gy Káuzli József zalaegerszegi üz­letében n íegtekin th-ető. Ä A* áj 5G>ilr magyar királyi osztáijsc i l játék játékterve páratlan esélyeket njnjr, mert egy sorsjeggyel szerencsés esetben- nyerhető ; £**!?*$© Jutalom: 00,000 P Főnyeremények: 300.300 P 70.900 P I 2X50.000 P 60.000 P | 2X40.000 P továbbá so.ooo p 36 á 26.660 P 27 á 10.060 P stb. stb* Összesen : 10,810.000 pengő. Áz első oszt. sorsjegyek hivatalos ára: Nyolcad 3’50 P Negyed 7 P Fél 34 P Egész 28 P Sorjegy az összes főelárusitóknál kapható! Minden számnak egyenlő esélye van ! & ftM&ás feexdete április 10. A Kalász vezető Farkas Piroska fejezte ki örömét a vendégek megjelenése előtt. Ő- sziníe bírálatot kért, hogv annak nyomán mun­kájukat tökéletesíthessék. Heinén vét fejezte ki, hogv a csatári esuhémunkának híre lesz és a falu jobb sorsa fog belőle kivirágozni. »Kern is olyan nehéz azt kitalálni« című kedves ének után előadták »Egvszer egy ki­rályfi« című. dramatizált \ erset amelynek’sze- replői közül M rakó vies Lenke, mint kocsis és királyfi. Illés Piri szegény leány cs Bíró Ma­liid gazdag leánv tűntek ki és sok, sok tapsot nc-okat mutattak be a tan­folyam isták: a »Kicsiny még a mi lányunk« és' a »Titkot fogtam- népies dalink ütemére. Zugó tapsot kaptak érte. Hangos derültséget kelteti a következői népi játék is,, amelyet a »Beten, réten« dalla­mára adtak elő. Utána énekszám következett: »Házunk előtt«. Majd a Himnusz imája zen­gett és megnyitották a kiállítást. A röv id, négyhetes tanfolyam eredménye­ké nt !()() darab csuhémunka bizonyította a castári Kalász leányok ügyességét és szorgal­mát. Fáradhatatlanul dolgoztak déltől keso éjtozakákig Tóth Gizella oktatono irányításá­val. 55 pár fűzőscipő, szép színekben es íz­léses . kiállításban sorakozott. Látták azt a , 20 pár papucsot, amelyeket a zalaegerszegi hadikórház sebesült je inek szánták ajandekbe a tanfolyam résztvevői. Voít 6 darab i étikül. 16 erszény, 18 vek­ker, 4 kazetta, 2 bőrőnd, 16 alátét, egv re­mek asztalközép, 3 üveg fonás \piros, lehciy kék), 16 lábtörlő (2 fehér, a többi színes), szebbnél, szebb mintákkal. 3 fal ved o. Szép, mintás mindegyik. Egyik középén a magyar címer, míg a másik kettőn a készít ok mono­grammja. .Művészi volt a kiállításon a tárgyak el­rendezése cs ezért minden dicséret Ivauzd Gyula esperes-plébánost illet i. ^ Nagyon sok tárgyat vásárolták nieg a kiállítás megtekintői. Valahogy ügy éreztük, hogv nehéz otthagyni a magyar életrevaló­ságnak ezt a művészi keretbe illesztett tö­meges bizonyítékát. V jelenlevő Asztalos Jó­zsef háziipari vezető is a legnagyobb: elis méréssel nyilatkozott a kiállításán látottakról. \ alódi néni ti Dante utján előre... vMBaMmmmmmKmmmmMMmamammBummmBMmmBnmutmmBmnBBmmmBSuamaiaatKsi mm P. Fekete Géza riportja a keleti hadszíntérről Város a ködben VI. Néhányan nagyon unták már a »banánt« — mint szokták mondani. I fiába, a v onat szűk keretei napokon keresztül a szabadmozgáshoz szokott emberekben olyan érzést' vált iá,, mint a madárból a kalitka. Nem csoda hát, ha I ha a nagyobb állomásokon történő félnapos rostokolásoknál, egyesek dühöngeni kezdtek. Nem mondom, hogy a dühöngés nem volt ál­talános, és magam sem voltam kivétel alóla de hivatali beosztásomnál fogva »e\ off« kö­telességem volt a nyugalmi helyzet megóvása, amelynek érdekében biztattam a népet: —- Sebaj gyerekek: beszámít a nyug­díjba! Igen ám, de a nyugdíj hangoztatása se lehetett hosszói ideig a mézes madzag. Har­madik nap már ezt is unták, s tartanom1 kellett a saját nyugdíjbátételemtől, azért hát mától kezdve változtatnom s gondoskodnom kellett a pályaudvari lekötöttségről, hogy ne unatkozzanak. Elvittem volna a népet város­nézésre, de ha közben jön az ott is piros sapkás bácsi a zöld serpenyővel, s míg rni vizitelünk, addig elfut alólunk a vonat? Hát bizony, ak­kor az azonnali »nyugdíj«, elkerülhetetlen. Pe­dig! Megint elibe néztünk hasonló jónak, ugyanis az esti ködös szürkületben, a meg­les telhetetlen színű háttérből egyre erőtelje­sebben bontakozik ki. a hatalmas domb tetején épült városnak körvonalai. Tekintettel arra, hogy álmunkban is kívülről fújtuk már az útirányunkba, eső bel vek neveit nem volt Munkában egy magyar távbeszélői szakasz. A hadapródőrmester job kiválasztott fedezékből veszi pa-. rancnoksága jelentését.

Next

/
Thumbnails
Contents