Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-03-06 / 53. szám

2, ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1^43. március 6. ‘ Uj népvándorlás zajlott lo a Kaukázus vidékén (MTI). Egy némtet haditudósító részletes beszámolót írt az egyik német lapban a keleti iadszíntéren lejátszódott népvándorlásról. Mayanis a Kaukázus vidékén elterülő lábak­ban a lakosság a januári viszavonuláskor ja­vaik jórészének hátrahagyásával csatlakoztak a német csapatokhoz. Á tudósító szerint, egész népfajok és vidékek pakoltak kocsikra, il­letve szánkókra és indultak el a német csa­patok nyomába. £iok helyen nagy akadálvt okoztak az úttesteken feltorlódó szekérfolya­mok. Egyik oldalon a nemet gépesített csapa­tok. a másikon pedig a menekülő lakosság ment, amelyet lovas fe {fegyverzett emberek kísértek, hogy meg védhessék magukat. Igv tettek meg a holseviznvustól való félelmükben sok száz kilométeres utat ezek a szerencsétlen emberek. Utolsó töltényig fHLonvéd haditudósító századi. Kóródjy Béla Iha da pr ód őrmes tér.) ! O, városka védelme a nagy téli csata során bizonyára mindig egyike marad a leg tündök­lői) b fegyvertényelvnek, amelyeket magyar ka­tonák valaha végrehajtottak, 0, városkája a Don-menti arcvonal kö­zelében feküdt, fontos vasúti csomópont s a Sfliagyar és német csapatok anyagkészletének ÜSgen jelentős tárolóállomása volt. Január elején, amikor már kétségtelen! volt. hogy a bolsevisták óriási támadásra ké­szülnek s valamennyi szibériai hadosztályuk, valamint fegyverszolgálatra egyáltalán igény­bevehető embertartalékük bevetésével meg­semmisítő csapást szándékoznak mérni ellen­feleikre: a legfelsőbb német hadvezetés — felesleges veszteségek elkerülése végeit — &- határozta, bogy a csapatokat kivonja a téli állásokból és mozgó védelemre tér át, így került a sor előbb még az ott lévő) polgári lakosság, valamint a felhalmozott anyag fokozatos kiürítésére, illetve elszállí­tására és sünállásszerú hevenyészett megerő­sítésére. A városka anyagi kiürítése már Felerész­ben megtörtént, amikor a szovjet támadási beköv étkezett. Vnnak ellenére, hogy a védelemre való berendezkedés elrendelése, valamint a táma­dás bekövetkezése között alig néhány nap ál­lott rendelkezésre, szinte csak kizárólag ma­gyarokból álló helyőrség — amely hozzá meg főként ellátó-, egészségügyi- és építő,szolga!-1 latra bev ont öregebb korosztályú, világháborút járt magvar népfelkelőkből verődött össze — páratlan munkát végzett. Az egyszerű parasztházak valóságos erő­dökké v áltak. Szétlőtt teherautókat, lelőtt orosz repülőgépeket szedtek szét és azoknak vázát ékelték be a vályogfalak közé. Sínekből, vas- traverzekből buktatókat készítettek és drót- ‘akadály is volt bőven. Egy ilyen házban, ha volt megfelelő lőszere, sokáig lehetett véde­kezni. A házról-házra való védekezést pedig futóárkök tették lehetővé. A város szélein a másfélméterre csonttáfagyott földben három- négyszemélyes kis állásokat csákányoztunk ki a legnagyobb fáradtsággal, aminek során a legkményebb acélcsákányok ötven százaléka tönkrement. Minderre azért volt szükség, hogy tó™ CiTÜLífc úri és női szabóságából Kész nőikabái és ruhaosztály Uridivat' és szöveteladás adott esetben megfelelő időt tudjunk «verni az óriási raktárak és íeibee»sniíietefeetlen ér­tékek elszállítására. Január 12-én lényegében megkezdődött a város kiürítése, 15-én, a második nagv tá­madás megindulásakor, a bolsevisták előnyo­mulása elég közelről fenyegette a várost Riadó Riadót követett és a városszéli állásokban a <•41 fokos hidegben csak a legmelegebben fel­öltözve, óriási szaímapapácsokban lehetett állni őrséget. Az előző éjtszaka nggyaránvű csapatmoz­gások mentek végbe a városon keresztül. M| - gyár és német csapatok vonultak a {‘rolnit veszélyeztetettebb pontjaira, ‘Különös látvány volt a holdvilágos éjtszakában, ahogy ezek a csapatok teljes felszereléssel meneteltek, hogy néhány kilóméterrel odébb, már tüzvonalba érjenek. Sehol egy hang sem hallatszott, mintha kísértetek lettek volna, olyan némán mentek a katonák előre a legkeményebb harcokba^ Azalatt a v árosban települt katonaság ké­szült védelemre, A város északkeleti széű i lén már puskaropogás hallatszott, itt-ott fehér - | ruhás síjárőrök tapogatóztak élőre a város irányába. A hideg egyre keményebb lett. úgy-) annyira,, hogy a puskában néha csak minden ötödik, hatodik töltény sült eí. A tölténye­ket pedig félig fagyott kézzel, erőszak kait; kellett kirángatni, a légy vérből. A város közepén, a Rákóczi-út és a Kos­suth Lajos-utca kereszteződésénél a magyar, térparancsnokságon lázas munka folyt. Vitéz B. B. alezredes, térparancsnok, telefonon ép­pen jelentette a főszállásmesternek, hogy az o-i. pályaudvar parancsnoksága a berakodásért már csak fél 11-ig vállal felelősséget. Erre (természetesen megdupláztak minden erőt. Al­tisztek, sőt tisztek álltak oda, hogy a legérté- /kesébb anyagot a vasúti állomáson vagonokba 'rakják. Előkészületek történtek arra is, hogy. azokat a raktárakat, amelyeket már nem le­het kiüríteni, adott pillanatban felgyújtsák.( Este 7 órakor orosz repülőgépek jelentek meg a város fölött. Ez egyáltalán nem voltf újság, mert hiszen úgyszólván, mindennapos látogatók voltak, támadásuk azonban ez al­kalommal minden elképzelhető arányt felül­múlt, A légi bombázás este 7—tői hajnali 3' óráig tartott. A legfőbb vezetés a városban elhelyezett légvédelmet ekkor már kivonta és máa fontosabb szakaszra állította, úgyhogy a szovjet gépek csaknem teljesen szabadon ga­rázdálkodtak. Egymást követő hullámban az állomás és a raktárépületeket támadták. Négy magyar gépágyú kétségbeesett harcot v ívott ellenük. A légvédelmi tűz gyér volta tenné,íze­sen biztonságérzetet adott az ellenséges piló­táknak, akik legtöbbször mélyrepüléssel dob­ták le bombáikat. Egy más után robbantak a nagy kaliberű bombák a pályaudvar környé­kén és a vasúti pályatesten. A rakodó sze­mélyzet úgyszólván percenként hasalt le a földre, hogy a következő rövid ideig tartó bombaszünetben hősies elszántsággal és vak- ■njoirőréggel tovább folytassa a rakodó munkát. E légitámadásnak természetesen »ok sebesültje volt.. A magyar gépágyúk, amelyeknek kezelő - legénységét a vörös repülők ne n egyezer gép- pH»katüzzel árasztották el, két nehézbombá­zót és három kisebb orosz gépet szedtek la az égről. Ez azonban nem sokat jelentett a* ellenséges gépek nagv számához képest. Af folytonosan megújuló, egymást követő hul­lámok támadásai lassan kiterjedtek a város egy éb részeire is és éj fái Felé már száimaíaa ponton magasan lobogott a tűz, oltására többé» senki sem gondolhatott. Ilyen körülmények között került sor a német és magyar kórház kiürítésére. A se­besült szállító autók zsúfolásig megrakott«» egymásután indultak el a bombázott városból délnyugat lek*. Reggelre megkezdődött a város ellen a, • gyalogság támadása, amelyet harckocsikkal tá­mogattak. Három irányból akartak betömi a városba. A városba vezető útak már mind a. birtokukban voltak. Mindössze egyetlen sza­bad út maradt meg. délnyugati irányija, ame­lyet erős alakulatok védelmeztek­A v asút reggelre már hasznav ehetetlenaéi vált. vonat többé nem mehetett ki a város­ból. Azokat az értékeket, amelyeket minden­áron meg kellett menteni, már csak szekere­ken és autókon lehetett elszállítani, lás dél-1 nyugati érámban, mintegy végeláthatatlan kí­gyózó sor, haladt a szekérkaraván lőszerrel, téli felszereléssel és élelmiszerrel. A városszéli állásokban ezalatt puskák­kal. könnyű gépfegyverekkel is három napon át tartotta magát hősiesen egy kislétszámú ma­gyar alakulat. Csaknem 60—70 százalékban, világháborús öreg katonákból állott és az öreg katonák hihetetlen nyugalommal és ki­tartással dicsőségesen álltak helyt, teljesítet­ték a rájuk bízott feladatot. Úgyszólván váltás nélkül, hiányosan táp­lálkozva, három napon át tudták tartani ma­gukat hiányos harci, felszereléssel a 3zaka-{ datlanul megújuló bolsevista rohamokkal szemben. És amikor észak felől a várost már félig elfoglalták az oroszok, az utóvédek hősi önfeláldozással még mindig kitartottak he- Ivükön. Igv tették lehetővé, hogv a vjáröjsj körnvékén. annak fedezete alatt átv onuló egyik • német és magvar hadosztály rendezetten hú­zódhatott ki az ellenséges gyűrűből s foglal­hatta el új védővonalát. V hősi harc végeztével még ez az utó- 1 véd is ki tudta vágni magát az utolsó pilla-* náthán a bekerítés veszedelméből. Felhívás A zaiav ármegvei Társadalmi Egyesületek 4 nemzeti egv üttmúködésének alakuló ülése f, I hó 16-án délután háromnegyed 5 órakor a vár- i megyeház nagv termében lesz megtartva. Meghívót erre az ülésre a vármegye te­rületén működő hazafias társadalmi es jó­tékonysági egyesületek kaptak kizárólag, sze­mélvre szóló meghívót nem küldtek szét. Ezért ezúton hív ja fel az előkészítő bizottság a vár­megye, különösen Zalaegerszeg megyei város intelligens közönségének figyelmét, hogy a gyűlésen, annak érdekességére és jelentőségére való tekintetett 1, minél nagyobb számban je­lenjék meg. Nyugodt időkben is. de még inkább há­ború idején, az ország nyugalma, a lelkek} kiegyensúlyozottsága, a társadalmi erők cél­tudatos megszervezése és a közvélemény he­lyes nemzetpolitikai szellemének kialakítása szempontjából szükség van a hazafias irályé társadalmi egyesületeknek erőteljes és össz- hangzatos tevékenységére. Különösen szükség van arra, hogy a legfontosabb, nagy magyar kérdésekben és célokban, a társadalmi egye­sületekben rejlő erők megfelelő felhasználá­sával, egészséges, nemzeti közszellem és szikard magyar Lelkiség alakíttassák ki. Ezeket a szempontokat tartotta szem előtt az előkészítő bizottság, amikor a fenti fthá* egybehívását határozta, el és egyben ni kaimat) nyújt arra is, hogy ugyanakkor hallhatja » közönség Stitz János dr. egyetemi m. tonlár, országgyűlési képviselő legidőszerűbb kűl|»- Htikái kérdésekről tartandó, általános bsábsk’- lődcssel várt elű'adKaát, i I

Next

/
Thumbnails
Contents