Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-01-07 / 4. szám

2. Meghalt Szilner József nyugalmazott plébános Hosszú évek óta hozzátartozott a város csen­des életéhez Szilner József c esperes, ny. plébá­nos, aki reggelen!;énl a városi szeretetliáz kápol­nájában mondott szentmisét. Héttőn délután az agg plébános lakásán szélütést kapott s a sezlotá­rói leesett, aminek következtében karja eltörölt lés súlyos belső sérüléseket is szenvedett. Azonnal első segélyben részesítették, de már eszméletét nem nyerte Vissza egy pillanatra sem, míg ma éjf- |el 2 órakor elhúnyl. Szilner József 1863-han született. Káplán ko­dását Zalaegerszegen kezdte meg, majd az egy­házmegye különböző helyein volt káplán, míg később Alsóbagodra nevezte ki megyéspüspöke plébánosnak, ahonnan 12 éves papi működés után nyugalomba vonult 12 évvel ezelőtt és 'Zalaeger­szegre költözött, ahol csendes visszavonultságbán jélte le életét. Temetése holnap, 8-án délután léi I órakor lesz az üjtemető hajol tasbázából, míg a ravatalát ma a városi szegényház kápolnájában állítják' fel, ahol 12 év óta reggelenként szentmisét mu­latott be. Igazságügyi kinevezések A m. kir. igazság ügy n ti 11 i s z tér előterjesztésére 2obay Ferenc győri in. kir. főügyészt budapesti főügyésszé, Toldv Gyula a 111. fizetési csoport jellegével felruházott szombathelyi kir. ügyészt- ségi elnököt győri kiír 'főügyésszé, Simon Mihály dr. győri kér. ügyészt a szombathelyi ügyészség élére nevezte ki a kormányzó. Az igazságügyr miniszter Bene László dr. és Gádor János dr. nagykanizsai törvényszéki, Paksa Jenő dr. zala­egerszegi törvényszéki, Augusztinovicz Isslván d . Ügyvéd alsólendvai lakost a zalaegerszegi löii- vényszékliez törvényszéki titkárokká nevezte ki. Horváth Dezső dr. zalakoppányi lakos a győri bírósági joggyakornok lelt. Brassánvi Gyula a Vili. fizetési osztály jellegével felruházott nagy­kanizsai és Balassa Sándor le tény ei lelekkönyV- vezelők jelenlegi alkalmazásuk 'helyén a AI fizetési osztályba sorozott telekkönyvvezetők lel­tek. Nagy József zalaekerszgei kir. ügyészségi és Ujj István nagykanizsai járásbírósági gyakor­nokokat .irodasegédtisztekké nevezte ki az igaz­ságügyminiszter. Szélig Lajos nagykanizsai járásr bírósági díjnokot segédhivatali gyakornokká lép­tették elő. Halmosi István II osztályú altisztet jelenlegi alkalmazási helyén 1. osztályú altisztté nevetzék ki. Koronczi Fülöp volt zalaegerszegi fogházőrt fogházőrni es 1 érré. Csapó János le tényei járásbírósági. Miller István zalaegerszegi törv.ónV" széki fogházőröket pedig 1. osztályú altisztéig csoportjába nsnevezte ki az igazságügyminiszter. II. osztályú altisztek lettek: Arany ás József nagy­kanizsai és Andor János igazol ványos kisegítő szolgák. Bunda, boa akkor jó, ha Laky szűcstől való 1 Bundák mérték után, mikádók bélelése és pallérozása legolcsóbban ifj. LakySándor szöcsmesternél készülnek ZALAE.GERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. oF/ím - Szinfiáz Ma, csütörtökön !. háromnegyed ű és léi 8 ■érakor Maláj: kalózok. Pénteken pedig utoljára 4, háromnegyed 0 és fél 8 órakor Xegyedízjglen keríti I- ::'á .-a az Edison-ban. áALAMEGYEÍ ÚJSÁG 1943. január 7. »r. FAZEKAS LÁSZLÓ ÍRJA: Orosz hóvihar fi. . „ .. , . , Akármilyen kegyetlen idő '^n * 9 10 * * * * 1S 7*ü ! érzem, hogy valamerre el kell mennem, számít, hogy hova, csak ki innét a -’z0 yd K> > mert itt tovább nem maradhatok. Felöltözöm jól és megyek. ^ ^z< j ai comba csapja a jeges havat. Szeretne vissza kényszeríteni a lakásba, de nem síkéiü ne i. Elindulok a kovácsmíihely lele. A meg­szokott kalapácsolás hangzik onnét most r-. Bemegyek hozzájuk. Megy a munka serényen. A ti tokerekre hóláncokat jav ítanak és tehergépkocsikba va o rrigókat készítenek. . Kellemes idő van itt bent. Három l'ujtato előtt is parázslik a faszén és izzik a beletartott vas. Az állandó zörgéstől a szél munkáját sem lehel hallani, kilátni meg nem lehel a jég- virágos ablakokon. Irigylem most ezeket az olajos, vaspor­tól belepett embereket. Nekik gyorsan telik az idő, hiszen dolgozhatnak s nem kell tétle­nül az unalommal küzdeniük. Olyan jó most itt lenni. Kedvem volna megfogni a kalapácsot és ütni a vörösen izzó vasat. Hányszor elmentem otthon kovács- műhely mellett anélkül, hogy rágondoltam volna arra, hogy ennek is meg van a maga szépsége, hogy itt is lehet élni egy életet úgy, hogy az illető nem élt hiába. De menni kell innét is, ki, újra’ a télbe. Most valamivel könnyebb, mint .jövet, mert szinte tói hazafelé. Ebéd után alig egy kis idő és ismét söté­tedik. fekszem újra és nézek üresen lelleie. A légyfogó most is ott van, ahol délelőtt, de nincs új zsákmány rajta. Ez az idő, úgy látszik, hozzátartozik az orosz élethez. Itt minden olyan nagy ará­nyú, még a vihar is. Ez a föld a végtelensé­gek hazája. Méjg a lelkekben is nyomot hagyott a komor időjárás. Ezért olyan mélabúsak az orosz dalok és komolyak az emberek. Ilyen viharokban születtek talán az orosz írók és a vaskos regényük. Ismét sötét van. Felkerülnek az ablak- védői»: és kezdődik a tegnapi szórakozás­Fekszem a sötétben. Most azzal töltöm az időmet, hogy az ismerőseimet gyűjtöm! össze, de csak úgy, gondolatban. Milyen jó is lenne, ha néha eljöhetnének ide, hozzánk, szívesen megmutatnék mindent, ami érdekelné őket és beszélnék nekik sokat, napokon át, míg tart ez a komor idő. De erre nincs1 mód. íü,v ezután csak vagvok csendben, egye- dűl. Végre elfogynak ők is. Elment az utolso is és hiába kutatok emlékeim között» uj arc már nem tűnik föl. Egy időre ismét magamra maradok. Az­után eljön az én kis szobám. Megsímugatom, egyenként a bútoraimat, megigazítom a ke­resztet a falon, a hamutartót az asztalon. Lá­tom a könyveket, az én hűséges barátaimat. Biztos kézzel emelem le a sötétben a Szent­írást, vagy azt a vörös táblás .Mécs kötetet, a felső polcról. .. 1 Lobogva égnek a fahasábok a kandalló­ban. A félig nyers fa síró zenéjét hallgatom. Néha-néha áthal latszik a szomszéd szobából társam egészséges horkolása, ö már négv ma­kor lefekszik és alszik reggelig- Neki feleany- nvi ideig tart majd a háború. ’ Most már elég volt a sötétségből. Meg- gvujtom a gyertyát. Egy könyvhöz jutottam, szeretnék most olv asni v alami keveset. Jókai: A kőszívű ember fiai. Otthon tálán inast vá­lasztanék, de itt nem lehet válogatni. Nem számít az. hogy kinek milyen az ízlése, a való életet keresi-e a regényben, yagy egy álom­világot. . Olvasni kezdek. De nem jutok nagyon előre benne. Az egyik főhős Szentpétervárról télnek idején 'hazafelé tart szánon és hóvi­harba kerül. Tovább nem bírom olvasni. Kint zug a szél, azt szeretném elfelejteni és íme, még a könyv hői is a vihar kísért. Nincs más, fekszem újra s minden ideg­szálammal figyelek. Néha-néha bejön a le­gények közül valaki és tesz a tűzre. ilyenkor mindig megkérdezem, hogy megállt-e a hó* vagy csillapodott-e a szél. Főleg ez az utóbbi érdekel. Úgyis tudom, hogy mi lesz a felelet» hiszen hallom, hogy fütyül az ablak alatt» de mindig reménykedem, hogy egyszer va­laki csak azt mondja, hogy kicsit már csilla­pult. Most már csak a iszombatot várom. Benne van minden reményem, hiszen otthon min­dig azt hallottam, hogy szombat estére minden becsületes szél megáll. És nem állt meg. Fújt kitartóan még va­sárnap is. L'gy érzem, hogy az idő is meg­állt és fölváltotta a szél. Szél, szél. szél. Mintha a falra is min­denhová ez a szó volna felírva és ezt kel­lene most állandóan olvasnom. Nem akarok többé törődni vele. Csinál­jon azt. amit akar. De hiába, nem lehet sza­badulni tőle. Fütyül, kacag, piszkálja a fü­lemet, mintha csak örülne annak, hogy kel­lemetlen napokat szerzett. Kedd reggelre azonban minden megvál­tozott. A védőlapot már levették az ablak­ról, mire felébredtem. Az első pillantásom a papírszalagra irányul. .Mozdulatlanul simul az ablaküvegre. Elállt a szél. Nem merem még hangosan kimondani, hátha itt van va­lahol a kertek alatt és visszajön, ha meg­hallja, hogy emlegetik. Csendesen az ablak­hoz megyek. Kint már lapátolják a havat, hogy felszabadítsák az utakat. Bejön a legényem és az .első szava az, hogy elállt a szél. iNincsen rádióm, de biztosra veszem, hogy az is bemondta, mert ma ez a legfontosabb hadiesemény, hogy elállt aj szél. Kiadta az éjjel az utolsó erejét is és a, sötétség leple alatt továbbállt. (Folytatjuk) A zalaegerszegi kir. járá*bírá&ág, raánt telek­könyvi hatáság. 18.067/1912- tk. szám. VÉGZÉS. A telekkönyvi. hatóság Rákosi Ferencné sár- hidai lakos kérelmére a 14.000/1933. M. E. száma rendelet 17—18. szakasza alapján elrendeli a ne- ineshetési 1018. és 1131. számú telekjegy zököny v- beu 33/1). és 2333 1935. hrsz. alatt felvett Pete György, illetve Baltyáni Józsefné Pete Teréz és Pete Etelka ngvén álló illetőségére a végrehajtási árverés hatályával való bírói éilon magánkézből eladását, tekintette] arra. hogy Dávoli István és neje Németh Rozália nemesbeiési lakosok össze­sen 170 pengő vételárat ajánlottak fel. A telekkönyvi hatóság az érdekellek meg­hallgatására halárnapul .■ ; , [ , i . „j 1943. évi január hó 19. napjának dél előtt 9 óráját földszint 31. számú hivatali htA lyiségébe kitűzi és felhívja az ingatlan tulajdonosait, valamint a jelzálogos hitelezőket, továbbá a netáni haszon­élvezőket, hogy e végzés kézbesítésétől számított 15 nap alatt észrevételeikéi terjesszék elő. Egyben közhírré teszi, hogy a vételi ajánlat 10 százalékát kitevő bánatpénz letétbe helyezés^ mellett legkésőbb a tárgyalás előtti nap déli 12 órájáig bárki lehel a megajánlott vételárat leg­alább 1 százalékkal meghaladó vételi ajánlatot, lenti határnapon pedig az, aki már szabályszerű írásbeli ajánlatot telt, a legmagasabb ajánlatot legalább 1 százalékkal meghaladó uj ajánlatot lehet, ha a letett bánatpénz összegét az uj aján­latna!; megfelelőén kiegészíti. Az eladást nem lehet elrendelni, ha valame­lyik érdekelt 15 nap alatt szakértői becsit s útján, kimutatja, hogy a megajánloll 'étébú az ingatlan értékének 20 százalék részét sem é) i < I Jelen vételi ajánlat ózv. Bödöes lm éné Né- i Teréz haszonéiuli ͰSát m>m érinti. Erről értesítést kapnak az érdekelte!; Zalaegerszeg, 19J2- évi december Hő 1 (j. napján l)r. Noszlopy |,líl s- k klr- Üű-ásbíró. A ki­admány hiteléül: Lan« lózspl kiadó. meth

Next

/
Thumbnails
Contents