Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-02-06 / 29. szám
Z AL AMEGY El ÚJSÁG 1943. február 6. ' 4. TöhötömJke véleménye a világról X. vélemény. Kedves Nénik és Bácsik! Több néni és bácsi vadai emeli ellenem. Kogy nem írtam a/, elsimít héten. Hát ez nem, egészen így volt, mert én írtam, csakhogy...,, de ezt hagyjuk jobb időkre. Pedig tessék elhinni. volt ám benne sok mondanivalóm. Másnak • azonban, sajnos, más volt a véleménye... Édesapukám a héten Pesten járt. Én nagyon kíváncsi voltam arra. hogy mi az a Pest. Annál is inkább érdekelt, mert három nanig Wem láttam cdesapukamat, édesanyukám azt (mondotta, hogy nagyon fontos dolgokról tárgyal édesapuka Pesten. — Édesapukám, — kérdeztem, ahogy megjött — iái az * Pest? t — Pest. kisfiam, az a legnagyobb városa hazánknak. Ott él az ország lakosságának' Wagyrésze. Rettenetesen kormos és nagy ké- 3»érnek merednek az ég felé. Sok-sok templom toronyban kondid imádságra a harang szíve és az emberek úgy szaladgálnak az álcán, mintha országos vásár lenne mindig. Azután meg valami nagy sárga füstnélkülü vonatok futkosnak, amire az emberek hoíj felugranak. hol meg le. — A Haza meg mit jelent? — A legszebb fogalmat. Tagja minden [magyar ember, aki szívvel és lélekkel magyarnak vallja magát. Elmondta édesapukám, hogy vannak nénik és bácsik, akik nem tartoznak ebbe a hazába, de azért itt vannak., Sok ezek között a hazaáru ló, ezek csak azért vannak itt, hogy elrontsák azt. ami ebben a hazában jó van. vXéba azután a jó íslten( megbünteti ezeket a bácsikat, ami abban nyilvánul meg. hogy kötelet tesznek a nyakára és felkötik egy fára.Édesapukáni szerint megérdemlik ezt, mert. aki ennek a hazának a, kenyerét eszi. annak' lelkében és szívében is [magyarnak kell lenni és azt kell csinálni, and' a másik magyar bácsinak jót jelent. Persze, vannak aztán olyan bácsik és nénik is, akiív, csak kívülről mutatják, hogy jó hazafiak, de belülről nem azok. Olyanokat súgd óznak, aini fnem igaz és csak ijeszíegetik a másikakat. Ezek a rémhírterjesztők és szintén olyanok, mint a hazaárulók, csak nem kerülnek mindig kézre. Ezek. ha rossz hírek jönnek, ai kiatonabácsikról, azonnal mosolyognak és futkosnak az utcán és belül azt kívánják, hogy az ellenség győzzön. Furcsa dolog ez is, hogy vannak itt olyan (bácsik és nénik, akik azt szeretnék, ha az! ellenség-bácsik győznének. Édesapukáin ugyan iazt mondja, hogy ezek a végén nem fognak Semmiképpen sem nevetni. Csak azt nem tudom. hogy miért tartják itt ezeket, s mi érti nem zavarták el már régen ? ‘ Ezt a kérdést azonban nem bojgatoné most, hanem beveszem a kis adagomat és} elszenderülök, de előbb édesanyukámmal jól kitornásszuk magunkat. Úgy szeretek tor- Inászni. De okos bácsi volt, aki azt kitalálta'. Kár, hogy nem mindig ilyen okos dolgokon' törik a fejüket. Búcsúzóul azonban kézcsókom küldöm minden olyan jóindulatú bácsinak és néninek, laki lelkében is magyar és csak jót akair.’i mindanny lónknak. Töhötöm ke. I lASZOrSBÉRLETÍ HIRDETMÉNY Az 1942. évi XV. te. alapján átengedésre kötelezett 100 kát. holdon felüli mezőgazdasági művelés alatt álló, zsidó tulajdonban volt birtokok átmenetileg haszonbér-beadásra keni In ok. A haszonbér-beadásra kerülő birtokokról és a feltételekről tájékoztatást nyújt: megyék szerint az illetékes vármegyei m. kir. Gazda- sági Fe I fi gyeIőség. Országos Földhitelintézet. Budapest, V., gróf Teleki Pál-utca 7 szám. Zalai képek Érdekes mesterség a fényképezés. Ritka pillanatokat lehet lemezre kapni. Olyan helyzeteket kap el a gép mindentlátó szeme, ami- nőket emberi szem észre sem vesz. De sokan és sokszor letagadnánk, hogy valaha is megrögzítette gonoszságunkat a gép! Ezek a sötét- szívűek. Olyanok is akadnak, akik jószívvel teszik el emlékbe a képet. Ezek mosolyognak. Vagy szemük, vagy arcuk. Ezek a mosolvgószívűek. Most olyan képeket rakok elő, amelyeknek egyik iele ragyogó, másik fele árnyékos. Egyik fele nevet, más! sír. Egyik fele biztat, másik íele csüggeszt. Mindenki azt a felét nézze, amely közelebb áll szívéhez, leikéhez, egész önmagához. , * * * Zöldkeresztes gyermekétkeztetést igyekeztem megvalósítani Bazitán. Meg is indult végre. Xem az én érdemem! Azoké, akik megad- hozzá a lehetőségét: a kormány, a vármegye, a vármegyei tiszti főorvos úr, a járási főszolga- híró úr, a járási tisztiorvos úr. És — akilj legelőször kellett volna említenem — az Úristen segítő keze. Sok minden kell ehhez az étkeztetéshez. A nagyon sok minden között például zsír is. Egymarékra fogva a hozsán történetet: hízó került a kés alá, hogy halálával apró magyarok életét duzzaseza bimbóba. No, megperzseljük az áldozatot! Perzselten jóbbízű! Ehhez bizony szalma kell. (Mivel a Sors elfelejtett gazdasággal megajándékozni, nem adhattam erre a célra egy vékony szálacskát sem. Sebaj! Bazita 130 családja között akad par jobbmódú is. Innen is, onnan is pár maré kkal — és vígan perzseljük- a cocát. Szétküldtem a gyermekeket a faluba. Illendően kioktattam őket az illendőségre: hova menjenek, mit kérjenek, hogyan kérjenek. Egyik gyermekem nem jött vissza. Sem telt kézzel, sem üressel. Másnap — mikor találkoztam vele — nem szólt semmit. Éú sem. Most tudtam meg, miért hallgatott akkor Imre, V. o.t. tanuló. Ez történt. Annak rendje és módja szerint beállít a falu egyik módos gazdájához. Sugárzó arccal adja elő jövetele célját. Az eléggé fiatal gazduram, (csak ugv mellékesen mondva: valamikor elfelejtett rendesen iskolába járni és ígv az ő tudományai meg a hajdú haríangöntése között fölöttébb nagyfokú a rokonsági) — mondom, gazduram vasvilla szemekkel fogadta a megszeppent gyereket és amúgy »megmondhatósan« értésére adja, hogy nincs szalma erre a célra. — Akciósok váltok! Evüttétek a gabona- kótámat! Mast meg a szómámat akargvátok evünni! Körülbelül emígven monda meg őkel me szíve érzelmét. Szóval, a szegény lélek az akkoriban lezajlott gabonabeszolgáltatást, meg az étkezés céljaira kért szalmát közös nevezőre hozta. Ez a művelet annyira sikerült, hogy toll-! hegyre nem illő szavakkal zavarta el a szegény gyermeket az udvarról. És tette ezt nem éppen »szegény« gazda. Akinek — ráadásul *— a gólya elfelejtette kel epei ni a háza táján. Hogyan is jutna egv marék szalma közcélra! Szegény gyerekek céljaira!... Uj idők szele, érintsd meg kicsikét nevezett gazduram elmosolyodott felfogását. Ha érintés helyett kicsit oda' is ütsz, annál jobb. Ha nagyon odaülsz, még jobb lesz! * * * Nagyszáméi, szegény család két iskolás gyermeke nem jelentkezett az étkeztetésben való részvételre. új formában, gazdag illusztrációval, film, szépségápolás, divat, szép otthon, kézimunka rovatokkal kibővítve jelent meg s ezzel az új, pompás külsőjével és gazda® gabb tartalmával nagy előfizetőtáborán túl teljesen meghódította a nagyközönséget. P a p p Jenő, a lap modern szellemű kitűnő főszerkesztője kizárólag a Magyar Nők Lapjá-ban írja ismert művészi szinikritikáií, amelyek „Színházi Krónikák* címmel jelennek meg. A nemes irodalmi versenyben az első helyen vezet ma a Magyar Nők Lapja és ezt a helyet meg is fogja tartani, mert a magyar irók szinejavának válogatott írásait közli s emellett gazdag rovataival érdekeseöbnél-érdekesebb meglepetésekkel szolgálja a közönség igényét. Ebből az átalakított új lapból minden érdeklődőnek ingyen küld mutatványszámot a MAGYAR HŐK LAPJA kiadóhivatala, Budapest, IV., Ferenciek-tere 7. Kérjen mutatványszámot! Csodálkoztam. Sokan vannak, szegények is. Rájukférne egy kis könnyítés. •Most már nem csodálkozom. Mert tudom az okot. Hát az történt, hogy páran elkapták őket 3 ilyesféléket mondogattak nekik: Mostmár akár tucat gyerek is lehet a háznál, nem halnak c-hen! Kapnak ellátást. Fizetjük! (Csak éppen megemlítem, ezek megint gyermektelenek.) Persze »crírázis« is volt,, de az nem papírra való. A javakijelentés emígy szólt: — Véres hab gvűjjön ki a száján annak, aki eszik ahbú az ebédbű!... Ezért nem jött az étkeztetésre, a ké^ gverek. * * * íme: ott áll a kép egy ik oldalán a derűst élet, az ifjúság mosolygó öröme: a másik! félti a minden jót eltiporni kész sötét szívtelenség vad tajtékozása. No, oda se neki! A sötétség soha nem tiporja el a világosságot. A gonosz soha nem győzött örök életre szólóan a jón. Az ostobaság nem fog trónra ülni. bármennyire hiszi is, hogy uralkodik. Lesz megint, lesz még egyszer ünnepi a világon. Huhn Gyula. Nem lenne csoda... A Teremtőnek örök goudolaíja a szeretet és békesség halott. — Nem lenne csoda, hogyha térdeiiáUva lebegné mindaz, hála. bála. hála, ki eddig még nyugodtan alhatott. Most poklok kínját szenvedi a vén föld és diadallal arat a halál. < — Nem lenne csoda, ha magukbaszá11 nak azok is, akik még kacagva járnak, akiknek lába ma is táncra áll... Keresztet hordva harcol a keresztért ic könnyben, vérben fuldokló világ. S mert a föld százszor átitatva azzal, nem lenne csoda, ha idén tavasszal pirosán nyílna ki a hóvirág. Háry Emma. FELHÍVÁS! Borszükségletét legelőnyösebben beszerezheti Bődev Gyula hornagykereskcdőnél, Zalaegerszeg, Kossuth Lajos-utca 32 »z« A Telefon 378.
