Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-02-06 / 29. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG l‘)43 február 6. Négyhetes tanulás után tafolyamvezető lett ne£y bocföldei kisleány (Pénteken dclclőtí. Vármegyeháza.) .Még havas úton szaladok át a vármegye- háza szép és komoly épületébe. A folyosókon messzire kong a lépés. Heggel van s csak1 kevesen vannak még itt. mert a lelek, az1 ügyes-bajos dolgaikat intéző emberek csak «nőst törik mggukat a városba. A Vármegyei Közjóléti Szövetkezet helyiségében vagyok neháitv pere alatt, ahol négy mosolygó szemű leányka rakosgatja ki sorba mindazt a szépséget és hasznos holmit, amit nemrégen készített. Arról van ugyanis szó. hogy a tegnapi számunkban mór megírt csuhétanfolyamon résztvett leánykák vannak itt. .Mégpedig négyen, részben azért, hogy bemutassák a sok készített szép holmit, másrészt pedig azért, hogy a végső utasításokat megkapják a további munkához. Míg Somogyi .Marilla művésznő megérkezik, valla tóra fogom a kisleányokat, hogy világosabban lássam a dolgot. vezetőknek. Mint mondják, őket is egy kisleány tanította meg a munkára, Tóth Gizella pákái kisleány, aki azóta már új tanfolyamot vezet. Somogyi Marilla, a háziipari tanfolyamok vezetője, Kovács Magdolnát .6 hetes tanfolyamra Muraszenlmária községbe, Simonfi An- zelmát Muravidre, Kardoss Elzát Rotorra és. Fülöp Teát pedig Légi-ódra küldötte négyhetes tanfolyamra vezetőnek. A leánykák persze örülnek ennek, mert egv ilyen négyhetes vagyis egyhónapos időre 165 pengőt és lakást kapnak az iparügyi minisztériumtól, ami 16—: 20 éves kisleányoknak ugyancsak szép keresetet jelent... ... Hát így állnánk a kukorica csuhával és a tanfolyamokkal, amelyeknek legfőbb irányítója a szombathelyi Háziipari Felügyelőség, míg helyben Somogyi Marilla lelkes munkája biztosítja a sikert. Mindenesetre nagy örömmel látjuk, hogy ezek a fiatal leánykák ilyen komolyan és ilyen szorgalommal láttak neki a munkának. Kiemeljük, hogy ezeket a tanfolyamokat hovatovább minden községben megrendezik és hamarosan sok fontos nyersanyag menekül meg a pusztulástól és ezzel egyúttal növelve a nemzeti vagyont, a lakosság magának is hasznos eszközöket, lábbelit és egyebet készíthet és ezzel sok pénzt is megtakarít... Mire hazafelé jöttem, kibújt égi sátrából a nap s felolvasztotta a jeget s a havat. Úgy éreztem ekkor, hogy valahogy ígv olvad a falusi életünk tele is . . . (ez.) Farsangi levél Göcsejből Elsősorban is megtudom, hogy Kovács Magdolna, Fülöp Lea, Kardos Elza és 'Simonit Anzelma hoztak egy zsák, vagyis huszonhét pár papucsot, természetesen kukorica- csuhéból, a. sebesült katonáknak. Egyik szebb, a másiknál, pedig azt mondják, ezek csak a kevésbbé sikerültek közül valók, mert hiszen a szebbjét megtartották maguknak és csa- iádaiknak. Szép és finom színes, erős, vékony szálakból szőve készült mindegyik, szinte kereseti rajtuk, hogy hol csavarták össze a szálakat. A sok holmin játszik a sok szín éj elképzelem azokat a fiatal tehetséges lánykákat. akik ügves ujjakkal sodorgatyák a eddig haszontalan szálakat, hogy pénz legyen belőle, a pénzből meg kenyérke. Az jut eszembe hirtelen, hogy sohasem tudja az ember, miből is ad kény érkét a jó isten azoknak, akiket szeret. Lám, jelenleg altból a haszontalan kukoricacstthéból, amit a jószág nem szeret, s eddig haszna mindössze annyi volt, hogy a szalmazsákokat tömték! meg vele, de tovább nem gondoltak vele, elvégre is csak kukorica csuhé volt mindig, ami legfeljebb alomnak jó még. Mindennek azoban a lényege: mennyit) is lehet vele keresni? Fel is adom a kérdést, anert magam sem nagyon hittem eddig a csuhában. — Egy ilyen kézitáska 15—20 pengőért kel el — mondják. — Aztán mennyi volt vele a munka? — Körülbelül 4—5 nap alatt megvan — valják be a leányok. Ebből aztán látom, hogy anyagilag is kifizetődik, mert a rendes napszám is megvan, nem is nagy fáradság, anyag meg csak az a levél kell hozzá, amit úgysem hasznosítottak eddig. Megtudom még azt is, hogy a lánykák ezeket a remek munkákat négy heti tanfolyam alatt készítették. Harminchatan vettek részt a bocföldei tanfolyamon s közülök olyan tökéletességre vitték ezek a kislányok négyen, hogv más községbe küldik őket tanfolyamÖltözködjünk TÓTH QYUL» úri és női szabóságából Kész nöikabát és ruhaosztály Uridivat] és szöveteladás Kedves Szerkesztő Uram!. No, ne bámuljon annyira! Úgy van, amint olvassa: ez bizony farsangi levél. És, hogy egy kicsit el- lenkcdjek a farsanggal, mivel az idén ugyancsak hosszúra nyúlik, hát kiírta levelet írok. Még mindig csóválja a fejét? Hogy ez a komoly göcseji mire nem vetemedik! Elvetemedik néha az ember. Tudja, annyiszor sírtam már a mindenképen furcsa göcseji állapotokról, hogy furcsa gondolatom támadt. Ja jj — gondoltam — nem úgy járok én jóakaratéi panaszaimmal, mint a nagynéniként? Ugv-e kiváncsi rá, az meg hogy járt?! Megmondom. Szegény már tói van á;t hetvenen, de egész életében mindig nyögött. Mindig beteg volt. Folyton csak panaszkodott. Végén annvira megszokták azt a siránkozó hangot, hogv — adja Isten igen sokára legyen — de talán még a halálát sem akarjuk elhinni * a j óléleknek! Jó, de mi lesz a farsangi levéllel? Csak ne türelmetlenkedjék, Kicsit bőbeszédű vagyok, ha írni kezdet. De már meg is ragadom az üstökét. (Nem szerkesztő úrnak, hanem a farsangi levélnek.) Elhatároztam, hogy a panaszokat nem hagyom ugyan nagyböjtre, de most mégis elhallgatom és készítek egy vidám felvételt. Szerkesztő Ur! Vármegyénk Alispánja — úgy rémlik, egyszer arról Ítészéit, hogv a mai idők nem alkalmasak arra, hogy az ember, teszem, vagyont gyűjtsön. A lemondások idején gazdagodni akarni, hogy úgymondjara, veszélyesen súrolja a hazafiatlanság határát. Ilyeténképpen szólhatott Öméltósága, igaza is v an. De az is igaz, hogy a derék Tercsi néni nem akart összeütközni a törvénnyel, a mai lei- fogással. amikor lassankint összekotorta a tyúkok alfát és összegyűjtött egy vékára való tojást. 'Számszerűleg pontosan nyolcvan darabot, Elhiheti, mert János bácsi megolvasta. A gyűjtésben nem volt. semmi szenvedély. Csupán azt akarta, hogy a téli időben ne 1 égvén tojás szűkiben. Meghogy a rántotta/ nem utolsó eledel. Mondom tovább. Hogy a nyolcvan tojást szépen összegyűjtötte, úgy! gondolta, hogy legjobb helye az ágy alatt lesz. a vékában. Ott legalább nem fagy meg. Hát nem is. Meg nem fagytak a tojások, csak valami más történt. Hogv mi történt, azt is megmondom. Egyik napon két virgonc malacot késztetett Tercsi néni egv kis mozgásra. Ott bancurozott a két malacka testvér az udvaron. Hogv el tudott gyönyörködni bennük Tercsi néni! Képzeletében már a jövő telet szemlélte és jókorán gömbölyűnek látta őket. És annyira hatalmába kerítette a jő asszony- nénéket a képzelet, hogv nem vette észre, hogv a két kis huncut besurrant a nyitott konyhaajtón és, mert a szobába is szabad volt az út, nem tanakodtak, hogy oda vájjon szabad-e bemenni? Bementek bizony. Alit csűrjem -csavar jam tovább? Hamarosan rátaláltak az ágy alá rejtett vékára. Ugvlátszik', n két kis malackának is rántottára fájt a foga. Nekiestek a tojásoknak. A haszontalan ki^ mohók még össze is kaptak. Egyik a másikat elakarta marni és éktelen sivalkodásba kezdtek. Erre eszmélt fel Tercsi néni. Rosszat sejtve, siet a szobába. Uramfia, későn kapott a seprű után. A két kis malac keresi már a nyílást, hogv megugorj'ék. Szájukban ott folyik a tojás sárgája és kényesen nv, a fogatják. János bácsi a hasát fogja, úgy nevet./ Tercsi néni siratja a kerekem ötven d araid elpusztított tojást. Kedves Uram! Kérdi, ez hát a kiírta levél? De mondja, tehetek én arról, hogy a rántót- támak folytatása is ván? Mert van. Másnap történt. A kis malackák úgy látszik, elfelejtették a sepTŰzést. de nem a ? autói tát. .Másnap valahogy kiszöktek a hidasból és keresi néni; valahol kint foglalatoskodott, tie- elfelejtette: becsukni az ajtót. Mármint, a konyháét. A két kis malac habozás nélkül besétál. Egyenesen a szobába, az ágy alá. De a v éka nem volt. ott. A kárvallott Tercsi néni eltette onnan. Tojás hát nem volt, d? valami más. Jánosi bácsi az előző nap a sógorától qgy üveg bort kapott ajándékba. Oda tette az üveg bort. Az, a két imposztor mérgében:.; hogy nem találtak maguknak tojásrántottát, felbontották az, üveget. Ide-oda górgatták. Közben valahogy; kár ázó dott az üveg dugója és az ágy alatt kifolyt' a bor. Szerkesztő Uram! Kezdem azt vélni, hogv a két kófic nem is tojásrántottátj akart lakmározni. Inkább szomjasak voltak az előző nap ital nélkül elköltött rántotta miatt. Javában szűrcsölték a bort, amikor Tercsi néni belép a, szobába, meghökkent él etc-párjával. Füleiket a szürcsölés hangja, orrukat megüti, a bor savanyítás szaga. Hej kutya- teremtette! — mordul fel János bácsi. —- amikor a kárvallást látja és elszontyolodva, felemeli az üres üveget. De a malacokat már nem találja el a csizmája orra. \ igán siv itattak az ól felé. Tercsi néni meg mit tenne mást? Jóízűn bugyborékol kacagása, amikor incselkedve kérdi az urától: no öregem, hagytak-e valamit neked is a drága látó s malackáink? Nekem legalább 30 tojást, de neked bort, talán fél fogadra valót. Kacagott egyre, míg az ura mérgében a sistergés niemiykőt emlegette. Szerkesztő Uram! Erősen megfogadom, hogv többet nem kecsegtetem kurta levéllel. lián cm akkorát kan vari (ok. amekkora éppen jólesik. No, ne haragudjék. Köszönti melegeit tisztelő barátja a Göcseji Magyar. FERENCJÓZSEF KESERŰVIZ
