Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-10-03 / 223. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. október 3. Rádiós szovjetkémek nyomában ... (Honved haditudósító század. Gödény Zoltán haditudósító.) Géppuskás század védi a partot és a szemben lévő szigetek zászlóit a vörösök be­törése ellen, valahol a Don mentén. Honvédeink feladatát nagyon megnehe­zítette, hogy a közelben titkos rádióleadó­állomás működött, amelynek női bemondója állandóan tájékoztatta a szovjet csapatokat a magyar állásokról, a géppuskák, páncéltörők plhelyezéjséről. Ezzel gyakran sikerült meg­hiúsítania akciónkat. Minden este hallgatjuk rádión a kém- nőt. Leadójának helyét a völgy jobboldalán emelkedő domb tetején álló templom kör­nyékén gyanítottuk. Ezt a terepet az oroszok géppuskával és aknavetővel annyira belőtték, hogy életveszélyes volt minden kutatás, mert B rádióleadó közlésére azonnal megnyitották la tüzet. Éjtszakánként mégis önként jelentkeztek honvédeink és átkutatták a házcsoportot. A vállalkozás egyideig sikertelen maradt, pedig B jelek arra mutattak, hogy a faluban két- három szovjet kém is tanyázik. A múltkor este fél nyolckor ismét meg­szólalt a titkos leadó, Marjusa néven hívta. B szovjet Iljena és Anna jelű állomásait. — Ma elcsípjük! — ugrottak föl vagy tízen. Az önként jelentkezőkből hamarosan ösz- ezeállítják a járőrt, amely Pfeiffer György hadapródőrmester vezetésével indul el a ku­tató útra. A nap épen nyugovóra készül, mire le­érünk a domboldalra. Most, mintegy negy­ven méteres nyilt terep következik a temp­lomig. Szökejyive, egyenként futunk át az oro­szok által belátott területen. Szerencsésen el­érjük a templomot, amely háttal áll a Don felé, így az ajtón veszélytelenül bemehetünk, védve vagyunk. Az oroszok későn vettek észre bennünket, mái’ mindnyájan benjnt vagyunk, amikor éktelen géppuska- és akna tüzet zú­dítanak a környékre. A rozoga falétrákon óvatosan megyünk fel a toronyba és távcsővel kémleljük a Don túlsó partját. Jól látjuk a szovjet aknavetők torkolattűzét és azokat mindjárt be is raj­zoljuk térképünkre. Tüzéreink majd holnap elintézik őket. A tűz később csendesedik. A sötétben hasoncsúszva érjük el az első házat, onnan már szabadabban mozoghatunk. Átkutatjuk a nyomorúságos szovjet viskókat, de sem kém- nőt, sem rádiót nem találunk. Teljesen sötét van már. Tapogatózva bo­torkálunk. Egy veremben szénából és bőrök­ből készített fekhelyet találunk, gazdája meg­szökött. Az ólban borjú áll, előtte széna, de embert sehol sem találunk. Minden hiába, ezek jobban ismerik a terepet, mint mi és bujócskát játszanak velünk. Hajnalig folytatjuk a kutatást, eredmény­telenül. A századparancsnokságon halljuk, hogy az orosz kémnő a kutatás ideje alatt is foly­tatta a leadást: — Most mennek el mellettem az en­gem kutató magyar katonák — mondotta iz­galomtól remegő hangon, -— majdnem el­fogtak! Bejelentette azt is, hogy másnap nővéré­vel együtt átszökik az oroszokhoz, a Don túlsó partjára. Járőrök tartják szemmel a vidéket és minden polgári személyt igazoltatnak. Dél­után három óra felé két nő igyekszik az: egyik horhosban a Don felé. Menekülni akar­nak, amikor a honvédek megállásra kénysze­rítik őket. A zászlóaljparancsnokságon ösz- sze-vissza hazudoznak. Azt mondják, hogy gyári munkásnők és már napok óta bolyonga- nak. A közeli városba akarnak eljutni. Vé­gül bevallják, hogy mindketten tanítónők vol­tak ezen a vidéken. Orosz újságok, röpla­pok és hatezer rubel kerül elő a táskájukból. I Tagadják, hogy a rádióleadóhoz bármi kö- j zük is volna. Hátrakísérik őket a hadbírósághoz. Ott is tagadtak. De a titkos leadó nem szólalt meg többé. A SZENT ATYA külön októberi ájtatosságot rendelt el a békéért Az Osservatore Romano közli, hogy a pápa október hónapban, a rózsafüzér hónap­jának küszöbén felszólítja a püspököket, hogy Külön imádságokat rendeljenek el, amelyek­ben a papok és a hívek a Szent Rózsafuzér Királynőjének közbenjárását kérik, rövidítse meg annak »a szerencsétlen viszálynak« nap­jait, amely annyi idő óta szomorítja az Egy­házat és az emberiséget. Kérelem Zalaegerszeg hazafias közönségéhez Mint megírtuk, »Vöröskeresztes napok« elnevezés alatt október 3. és 4. napjain az (egész ország területén urnákkal és perselyek­kel, valamint gyűjtőívekkel készpénzadomá- nyokat gyűjtünk. Hős katonáink érdekében a Magyar Vö­röskereszt Zalaegerszeg városi és járási fiókja nevében bizalommal f ordulok Zalaegerszeg in. város és a zalaegerszegi járás hazafias érzésű közönségéhez, hogy ezekben a napokban a város és a járás minden lakója, bármily cse­kély mértékben is, vegye ki részét erre a leg­szentebb célra leendő adakozásból. A Vöröskereszt jelenti háborúban a búkét, a szeretetnek és irgalomnak azt a csodálatos munkáját, amellyel ön­feláldozó magyar orvosi karunk és hű­séges segítő munkatársai: az áldoza­tos lelkű hivatásos és önkéntes vö­röskeresztes testvérek igyekeznek a ma­gyar életnek visszaadni a csataterek hősi sebesült áldozatait: á magyar ka­tonáinkat. A vöröskereszt-zászló a kötözőhelyen, a kórházon, vagy vonaton, repülőgépen a leg­nemesebb emberi érzésnek, az irgalomnak, a szeretetnek örök virrasztását jelzi sebesült (iá­ink mellett! Minden fillér, amit ezeken a napokon és mindenkor hazafias közönségünk jó szívvel hullat a Vöröskereszt urnáiba, perselyeibe, házról-házra járó kedves leventéink gyűjtő- íveire: hős fiaink, vérző honvédeink élete megmentésére szolgál! Nem tudom elhinni, hogy akadna valaki is, aki nem áldozna szí­vesen erre a nemes célra! Mindent a Magyar Vöröskeresztért és rajta keresztül vitézül harcoló, bős ka­tonáinkért! Zalaegerszeg, 1942. október 2-án. Czobor Mátyás s. k. ny. polgármester. OKTÓBER van s ilyenkor cseppenkínt csorog minden szölőjürtbe a méz. A nap olyan, mintha augusztus végét jelezné a naptár, aranyló, csókos sugárnyalábokat hint a fejünkre és úgy simogatja arcunkat, mintha maga lenne a szeretet. Lassan elpirultak a fákon a haragoszöld almák és a tőkék alján megtarkállott a gerezd. Ilyenkor az én szülőjöldemen, a szekszárdi hegyeken, már kongnak a javított és tisztított hordók a hegyoldalak fehér foltos köpenyén. Fehérre meszelik a megszürkült falakat, tisztaság költözik a présházakon belül minden talp­alatnyi helyre. A gazda pedig frissen, már kora reggeltől ott szöszmötöi a portája körül A gazdaasszony kiszeme lie a le­vágni való tyúkokat, kakasokat és a hátra­hagyott sonka is lekerül a padlásról, hogy megfőzve ízletes vacsorát adjon majd a szüretelőknek. Közben a naptár lapjait egy­másra fordítja a csendes októberi szél. Aztán egy reggel, amikor a fürtök már elég mézet loptak a pajkos napsugártól, megindul a szekszárdi szüret. Az ország más részein előbb kezdik, mint errefelé, de itt a minőség számít s az a kétezeréves múlt, ami bearanyozta azt a cégtáblát, amelyen a „szekszárdi bikavér“ felírása áll. Különös nép és különös vidék, csak kevés ősi magyar lakja a földet, de a be­vándoroltak, ha csak egy század óta is isszák a hegy levét, teljesen olyan jó ma­gyarok lettek, mint akármelyik más vidé­ken, ahova idegen elemek nem szivárogtak be és nem keverték meg a magyar népet. A dér reggelenkint észrevétlenül megüli a tőkék fejét és nekividámodott fiata­lok és öregek kacagással, elfeledkezve a háborúról, a bajról, a gondról, az adóról, meg a jegyekről, csak a mának él és gyűjti a hordókba, amit bőkezével és ál­dásával megadott az Isten ... Gondolatban magam is ott járom a rendeket, megsimogatoni a fürtök aranyló szemeit, végigszaladok a hullámos dombok és hegyek ormain és végigkiáltok minden udvaron, itthon vagyok, veletek vagyok... S ha száz meg száz kilométer is köztünk a távolság, ilyenkor évente egyszer haza- vágyom, talán, mert ott láttam meg elő­ször a májusi kék eget, vagy inkább, mert van ott egy sír, amely magába zárta az életem felét... Szakái Ferenc Tomi acipö : | megérkezett Horváth Jenöné divatüzletébe Plébánia-épület. Be keit szolgáltatni az ellenséges röplapokat Aki olyan röplapot, vagy egyéb nyom­tatványt talál, amelyről feltehető, hogy azt ellenséges repülőgépről dobták le, vagy bár­mely módon az ellenség juttatta az ország területére, köteles azt a hatóságnak (főszolga­bíró, m. kir. rendőrség, községi elöljáróság) vagy a közbiztonsági közegeknek (csendőr, rendőr) haladéktalanul beszolgáltatni, illető­leg átadni. — Amennyiben a cselekmény sú­lyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel (1928. N. te. 5. §.) büntethető az, aki az első be­kezdésben foglalt rendelkezésnek nem tesz eleget.

Next

/
Thumbnails
Contents