Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-10-24 / 240. szám

2.

ZALAMEGYEI ÚJSÁG

1942. október 24.

200—-250 pengőért árulják. E mellett az ár mellett nem csodálható, ha egyszerre száz fuvarost is kaptak, hiszen 12 pengőt ajánlottak iel köbméteren kin t szállítási díj fejében.

Nem kutatjuk a kérdést, hogy miképpen történhetett ea meg. Felvetjük azonban a kérdést, hogy

ki a felelős, amikor olyan rendelte- zéeek vannak, amelyek megakadályozzák a fa más megyébe való szállításátV

Mert, hogy felelős valaki, az biztos! Meg kell állapítani, kinek a révén ment ki ez a töméntelen fa, ami okvetlenül kellett volna a vármegye, vágj7 éppen a város tüzelőellatasara is.

Tízszer annyi szén kellene;

Az egyik szakember a szénellátás kérdésével kapcsolatosan azt mondja, hogy Zalaegerszegre az idén is

csak legfeljebb egyíizedrész annyi szén érkezik, mint ami a szükséglet. Számszerű adatokkal ez azt jelenti, hogy a 4—500 vagon helyett mindössze csak 40—50 vagon érkezik.

Avatottak szerint ennek oka pénzkérdés. A kijelölt kereskedő ugyanis nem rendelkezik akkora tőkével, ami szükséges lenne. A szén Kormány biztossága pedig csak a beérkezett feszegek arányában utal ki szenet. Nem tudjuk ugyan, hogy a kijelölt kereskedőnek

mennyi a pénze és mekkora tőke all rendelkezésére, annyit azonban tudunk, hogy ezen a kérdésen nem múlhat a város szénellátásának a kérdése! Mert, ha nincs elég pénze az egyiknek, kell kijelölni pénzesebbet, vagy kényszeríteni, hogy társuljon.

Nehezményezik természetesen a városban azt is, hogy a bíróságok az árdrágítási ügyeket sok esetben jelentéktelen, kis ítéletekkel fejezik be s így vérszemet kapnak nagyon sokan. JFel tét lenül szükséges lenne, hogy minden árdrágítást börtönnel sújtsanak, aki pedig kisebb büntetésben részesül, jónéhány hónapra az internáló táborba kerüljön ...

Így vagyunk tehát Zalában, ahol van tüzelőin és mégsincs! Furcsa és szinte érthetetlen a dolog,* de ha körülnézünk, meglátjuk, hogy csak lelkiismeretlen emberek üzérkelésének a következménye, amely ellen minden rendelkezésre álló eszközzel fel keli lépni. Bízunk vármegyénk alispánjának előttünk tett nyilatkozatában és reméljük, hogy hamarosan házról-házra megállapítják majd ia szükséges faadagot és ami felesleg mutatkozik, elkerül azokhoz, akik egyetlen szál tüzelő nélkül állanak a tél küszöbén. Tudjuk, hogy' lesz fa elég, mert van fa, ha nem is bőven, de annyi, amennyire szükség van, csak ki kell emelni az udvarok és a kamrák mélyéből és le kell törni a könyörtelen fuvart, ha másként nem, karhatalommal, mert f a van és tüzelőnek is kell lennie. (sz)

FAZEKAS LÁSZLÓ

Járőrben a senkiföldjén

A Zalamegyei Újság eredeti haditudósítása

(SOK

— Délután két őrskor indultunk. Elől az árkászok, mint aknakutatók, apró zászlócskák» kai, amivel mejd a felfedezett aknákat fogják megjelölni. Mi pedig közvetlen utánuk csatárláncban. Fegyverünk géppisztoly és golyószóró.

— Egy darabig még hálás volt a terep és kényelmesen mehettünk előre. Éppen leér tünk a völgybe, amikor megszólalt túl a Sztálin* orgona. Még volt annyi időnk, hogy egy mellék horgos mélyén lelapuljunk Felettünk sípoltak ei a lövedékek és vagy százötven mé térré csapódtak be mögöttünk, nagy port verve fel a szikes terepen.

— Még-nem vehettek észre bennünket, hiszen a tereprész, *hoí jártunk, számunkra nem belátható, éppen ezért vereti időközönként különböző pontjain a tüzérségük. Ezáltal gondolja megakadályozni esetleges támadási kísérletünket.

— Felkelünk és megyünk előre. Most már óvatosabban és lassan jutunk tovább. Felérünk a peremre. Ez már az ellenségtől belátható terep Egy ösvény húzódik itt keresztben, mint egy elválasztó vonal. Egyik szélén bokrokkal szegzett. Itt megállapodunk. Előttünk a terep már sík egészen. Arább beérett rozstábla, benne körülbelül kétszáz méterre drótakadály, vagy százötven méter hosszúságban. Tovább vizsgálva a terepet, szinte a talajba simulva felfedezünk két bunkert. Apró kiserődök ezek, kilövőréssel géppuska, vagy golyószóró számára.

— A szakasz már leisorakozott a cserjés vonalába, amikor az első bunkerból tüzet kaptunk. Vagy a messzelátóm üvegén csillanhatott meg a napfény, vagy ügyetlenül mozgott valaki, de egyébként nem sokai változtatott ez a helyzetünkön, mert amint elhagyjuk a cserjést, a következő méternél úgyis kikerülünk a sza bad terepre.

— Egyenlőre még nem indulunk. Elfoglaljuk az itt lévő lövészgödröket, melyeket az oroszok áshattak, amikor inég ők védtek itt, Megvárjuk, míg a tűz egy kicsit csökken.

— Kitérhettünk volna bunker elöl, hogy a hátukba kerülve tovább menjünk a célunk felé, de most már elhatároztuk, hogy kifüstöljük a lakóit.- — Az orosz, mivel mozgást nem tapasz talt, továbbra is tűz alatt tartott bennünket

A támadó hadműveletek egyik elenged heteden feltétele a jó felderítés. Főleg ismeretlen terepen fontos annak a megállapítása, hogy milyenek a természeti adottságok. Amennyiben kedvezők a támadásra, nem végzett-e az ellenség erődítési munkálatokat Ha igen, megtudni, hol vannak ezek s milyen mértékben tudnának egy esetleges támadást föltartóztatni. Elhelyezésükből következtetni lehet arra is, hogy mely irányból várja az ellenség a hadműveleteket. Mind apró és önmagában jelentéktelen dolog, melynek összetevése azonban a siker kulcsát jelenti.

A németeknek a Maginot vonal ellen intézett hónapokig tartó járőríevékenysége sem támadási kísérletek voltak, hanem puhatolása az ellenség erejének. Megállapítása továbbá annak, hogy hol vannak elhelyezve a tüzgépek és milyenek azok, honnét és hogyan lehet majd leküzdeni őket. Hol vannak drótakadályok, aknazárak, harckocsi csapdák. Mindezekről jelentést tesz a járőr, sőt a helyszínen igyekszik már észleletéit a térképen megjelölni.

Ha jó a felderítés, nem érheti meglepetés a csapatokat s ez már fél eredmény. Sokszor bizony nehéz és kockázatos vállalkozás, de a nagy cél érdekében ezt is teljesíteni kell.

A járőrözések általában éjjel történnek, mert a sötétség leple alatt könnyebben meg lehet közelíteni az ellenséget, biztosabb a vé dekezés, sőt ha ügyesek, még foglyot is hozhatnak, akinek vallomásaiból nemcsak megfigyeléseik helyességét ellenőrizhetik, hanem még új adatokat is megtudhatnak. Ha a szükség úgy idvánja, nappal is indul járőr, hogy a kapott parancsot végrehajtsa.

Megkérem most N. Gy. hadnagy urat, aki a legutóbbi hadműveletek alatt iiyen nappali járőrtevékenységet vezetett, mondja el, hogyan is végezték el azt ?

— Mély vízmosásos völgy felett, a part- oldalban voltak állásaink. Túl az orosz, de nem mindjárt a másik parton, mert a mi oldalunk kissé m gasabb, hanem jóval távolabb.

—- Parancs érkezett, hogy egy.: tiszt ve zette járőr induljon el szakasznyi erővel. Feladat : az előttünk lévő megadott magassági pontot és a tőlünk több száz méterre lévő cserjés vonalát elérni. Amennyiben ott tüzet kapunk, ne menjünk tovább.

Mi viszonoztuk azt, hogy magunkra tereljük a

figyelmet.

— Ezalatt egyik rajom ügyesen előrekúszva, megkerülte a drótakadályt és balfelől megközelítette a géppuskafészket. Golyószóróink élőiről egészen lefogták az oroszt úgy, hogy az oidaitámadás ellen nem tudott védekezni. Még idejében felismerték azonban, hogy a bekerítés veszélye fenyegeti őket, ha maradnak, azért meghátráltak, csak két embert hagytak hátra a géppuska mellett és egy halottat. Az élők rövid ellenállás után megadták magukat.

A zsákmányolt géppuskát magunkhoz vettük, a foglyokat pedig azonnal hatrakísértettem.

— Később tudtam meg, hogy a drótakadály előtt vagy huszonöt harminc akna volt elhelyezve s mi ezek között jutottunk előre. Szinte csoda, hogy rájuk senki nem lépett.

— Megyünk tovább. A másik bunker még hátrább áll. Ez már szinte hozzátartozik az orosz állásokhoz. Az ellenséges tűz, amely bennünket fogad, mind etősebb lesz. De, ha már itt vagyunk, megpróbálunk ezzel is végezni.

— Már éppen parancsot akarok adni a tüzelésre, amikor a mehettem lévő szakaszvezetőm megfogja a karomat és jobb felé mutat. Magyar katonákat pillantok meg körülbelül velünk egymagasságban. Nem lehetnek mások, mint a mellettünk lévő század járőrei. Látom, hogy ők is észrevették bennünket. Hiszen így még könnyebb lesz a munka, ha összedolgozhatunk ! De hogyan tudjuk most megértetni magunkat velük ? Hírvivőt küldeni lehetetlen. Próba, szerencse! Kezdjük a táncot, majd csak rájönnek, hogy mit akarunk Golyószóróinkat mind a bunker kilövőréseire irányítíaíom. Csak úgy porzik a föld a hosszúkás rés körül. Nem keli magyarázat ahhoz, hogy a szomszédaink rájönnek, hogy mi az ő teendőjük.

— Látom, hogy már is akcióba léptek. Kúszva mennek előre, amig az orosz géppuska szórásában vannak, azután pedig szőkéivé igyekeznek oldalról elérni a bunkert. Már ott vannak egészen közei és repülnek a kézigránátok az oroszra.

— Elhallgat az orosz géppuska. Néma a bunker, lakóival együtt. Három halottat találunk ott. Egy géppuska mellett kapott fejlövést, kettőt a bejárat közelében találunk. Úgy látszik menekülni próbáltak és ott érte utói őket a halál.

— A kapott parancsnak eleget tettünk és kitűzött célokat elértük. Hátra van még az út hazafelé.

— Mindez azonban nem ment csendben. Most amikor kissé megálhaítunk, hogy a sok kúszás és szökelés után röviden megpihenjünk, vettük észre, hogy már nem csak elölről, hanem kétoidalrói is tüzelnek ránk.

— Karórámra nézek. Először inhább csak azért, hogy nem törött e össze. Félhatot mutatott. Estére jár az idő. Most már rohamosan fog sötétedni. Itt, távol a mieinktől, az ellenség által felfedezve, nem maradhatunk, mert egészen bekeríthetnek. *zért parancsot adtam, hogy induljunk vissza.

— Mintha csak ezt várta volna az orosz! Irtózatos aknatüzet nyitott ránk. Ott robbantak a lövedékek vagy húsz méterre mögöttünk.

Szóval a visszavonulásunk útját akarják elvágni. Van okuk a haragra. De egyébként 1 is módszere az orosznak, hogy a járőrt egészen közelengedi magához és csak akkor nyit j rá tüzet, ha látja, hogy az tovább nem szán- i dékozik jutni.

— .Ezen a tűzön keresztül visszajutni lehetetlen, mert ha belemegyünk, mind ott veszünk. Más megoldást kell keresni. Körülnézek, hogy mit lehetne csinálni, de gyorsan, mert

I itt lehetetlen maradni.

— Balra tőlünk egész tábla napraforgó ! vagy kétszázötven méter távolságban. Azt kell \ elérni, mert benne már könnyen eltűnhetünk. { Kiadom a parancsot, kúszás előre! Szinte cen- 1 timéterről centiméterre jutunk tovább. Egy örök- j kévalóság ez az út, úgy érzem soha se lesz ! vége. O milyen szeretettel simogatom meg az

első napraforgó szárat, amit elérek. Soha olyan kedves virágom nem volt, mint ez. Holt fáradtan várom be a többieket. Itt értesülök róla, hogy két könnyebb sebesülés történt.

— Innét már korzó az út az előbbihez, viszonyítva. Fél kilenc mire hazaérünk és je«

j lentkezem, hogy a parancsot végrehajtottuk.