Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-10-22 / 238. szám
2. ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG 1942. október 22. Szállítása október eleje óta nagyobb méreteket öltött. A dakari csapatokat állandóan (erősítik. A gyarmat élelmiszerellátását biztosították, nehézségeket csak a szállítási probléma okoz a benzin- és olajhiány miatt. Dakar lakossága között teljes nyugalom uralkodik, annak ellenére, hogy amerikai csapatok szálltak partra Libériában és az angolszász sajtó időről időre kombinációkat közöl a francia haditaktika tervbevett megtámadásáról. Egy nagyezüst története (Honvéd hadi tutié Lá század. Sz. Kovács Imre hadnagy.) Egy géppuskás századnál vagyunk. A szá jad parancsnoka Orosz Tamás hadapródőr- mestér, akit nemrég a nagyezüst vitézségi éremmel tüntettek lei. Ezredtársai hívták fel rá figyelmünkét, mint egyik legvitézebb baj- társunkra. Nehezen tudom csak szórabírni, bogy mondja el, miért kapta a szép kitüntetést De végül mégis csak beszél. Amikor a Raftatámadá's — szerencsét jelent — A kezdet kezdetén páncéltörő ágyús Szakasz parancsnoka voltam, de azóta minden beosztásban harcoltam. Zászlóaljammal N. város keleti oldalán a vasúti átjáróval szemben pgy erdő szegélyében rendezkedtünk be védelemre. Egy reggel erős tüzérségi és aknavető tűzelőkészítés után azt a parancsot kaptam, hogy7 páncéltörő ágyús szakaszommal támogassam a gyalogság támadását a vasúti sínek mentén. Ágyúimmal tüzelőállást foglaltam el, Ide alighogy letelepedtünk, erős Kata-támadást jjkaptunk. Ez volt a szerencsénk, mert az ala-» csony támadás elől az erdőbe húzódtunk visz- sza. Alig hagytuk el helyünket, a következő pillanatban az átjáró közelében erős géppus- fcatüzet zúdítottak tüzelőállásunkra. Egyik lovunkat ki is lőtték, úgyhogy kénytelenek voltunk ágyúinkat is behúzni az erdőbe. Nem volt más hátra, lópótlást kértünk és utána az erdőben nyomultunk előre. Itt újabb meglepetés ért bennünket. Az erdő szegélyétől mintegy 200 méterre a vasúti átjáró közelében magyarformájú egyenruhát viselő katonákat vettünk észre. Integettek felénk. Nagyon megörültünk, mert azt hittük, hogy a délről eiőnyomuló tolnaiak érték el a vasúti átjárót. Gyors léptekkel elindultunk, hogy üdvözöljük őket. Már csak azáz lépésre lehettünk tőlük, amikor hirtelen gyilkos géppuskatüzet zúdítottak ránk. Mi azonnal a földre vetettük magunkat, viszonoztuk a tüzet és szép lassan visszavonultunk az erdőbe. Csak ekkor tudtuk meg, hogy a bolsevista katonák így akartak bennünket lép- recsalni. Ekkor döbbentünk rá, hogy olyan ellenséggel állunk szemben, amely nem tiszteli a nemzetközi jogokat és kötelmeket. Ez aztán a legnagyobb óvatosságra és a legnagyobb elszántságra késztetett bennünket. Orvosi tilalom ellenére.. — Néhány nap múlva ismét mi támadtunk. Nagy tüzérségi előkészítés után elindultunk, hogy birtokba vegyük a vasúti át- jjárót, de az oroszok a vasúti töltés alatt olyan' ügyesen rendezték be kiserődjüket, hogy a tüzérségi előkészítés ellenére is csak lépésről- lépésre tudtuk megközelíteni őket. Már a töltés előtt jártam, amikor közelemben egy akna csapódott l>e és utána nyomban elvesztettem eszméletem. Hogy ezután mi történt, nem tudom, csak arra emlékszem, hogy amikor eszméletemet visszanyertem, kórházban feküdtem. Kábult volt a fejem, de nem éreztem rosszul magam. Orvosaimnak már akkor mondtam, hogy nincs semmi bajom, engedjenek ki a kórházból, de azok hallani sem akartak róla. — A délutáni órákban legényemnek kiadtam a j)Bianc8ot, hogy gondoskodjék valami járműről és másna]) visszamegyek zászlóaljamhoz. Másnap valóban jött a legényem egy | fogattal és a nélkül, hogy búcsút vettem*, volna, kimentem zászlóaljamhoz. Még aznap engedélyt kértem, hogy a vonal e’őtt maradt páncéltörő ágyúmat felkutathassam s behozhassam. Ki is mentem. Balszárnyunkon a német gyalogság támadott. Elől egészen csend volt. Az ellenséges állásoktól 120 lépésnyire megtaláltam ágyúmat. Megállapítottam, hogy néhány találat érte, de kis javítással harcképessé lehetett tenni. Mialatt a löveg elvonszo- lásán fáradoztam, az ellenség a támadó németekre erős zárótüzet zúdított. Egy fa mögött kerestem menedéket a gyilkoserejű tűz elől. Köpenyemet így is több találat érte, mellettem a lövedékek szántották a földet, de nem történt semmi különösebb bajom. — Amint a fa mellett feküdtem, egyszer csak arra le item figyelmes, hogy egy másik fa mögül egy alak leselkedik felém. Már az első pillanatban megállapítottam, hogy bolsevista katona. Hirtelen lendülettel mellette termettem, gyomorszájon vágtam és lefegyvereztem. Éppen a legjobbkor, mert már emelte rám a géppisztolyát. Mikor magához tért, hátrakísértem és átadtam zászlóalj parancsnokomnak. Járőrrel ott, ahol még magyar katona nem járt Másnap zászlóaljparancsnokom azzal a feladattal hízott meg, hogy sávúnkban derítsem fel az egész Don partját. Este hatkor indultam el járőrömmel. Nagyon óvatosnak kellett lennünk, mert a mi oldalunk belátható síkság, a felderítő rész pedig bozótos volt. Éjt- Északa hatalmas esőt kaptunk és bőrig óztunk, a felderítést persze folytattuk reggel. A Don partján megláttam annak a Katának roncsát, amelyet vadászaink előző nap lőttek le. Járőröm tagjaival közöltem, hogy megközelítem a repülőroncsot és addig ők fedezzék munkámat. Amikor a Kata közelébe értem, a túlsó oldalról erős géppuskatüzet kaptam. Először bebújtam a Kata roncsai aló, majd amikor a tűz lanyhulni kezdett, visszakúsztam a járőrömhöz és továbbmentünk. Mivel még az első napi esőtől csuromvizesek voltunk s nem akartam embereimmel még egy éjtszakát kint tölteni, ezért meggyorsítottuk az iramot. Végig fésü’tük az egész Don partját és járőrözés közben felderítettünk négy aknavető tüzelőállást, egy táboriőrsöt, egy ütegállást és egy- eddig ismeretlen átkelőhelyet. Közben még háromszor kaptunk erős tüzet, de szerencsére egyikünknek sem történt semmi különösebb baja. Estére már be is vonultunk zászlóaljunkhoz és mindezeket jelentettük a százados úrnak. Ezért a cselekményeimért tüntettek ki a nagyezüst éremmel. Orosz Tamás hadapródőrmesíer századával most pihenőben van. De már készülnek előre. j OLVASSA A ZALAMEGYEI UJSAGOT1 Jeanette Mc. Donald és Eddy Nelson a dal királynője és királya az egész világ kedvencei ebben a filmben búcsúznak a magyar közönségtől Ujj hold Tündöklőén szép filmoperett. Vidámság! Izgalom! Kaland! Látványosság! Romantika! Samutaija az Edison mozi pénteken és szombaton 4, */é6 és Vz8 ea Üzent a front Ma reggel ismét zöld tábori lap érkezett szerkesztőségünkbe, amely nagy örömünkre arról számol be, hogy megérkeztek a frontra az első újságkölegek, amelyeket jólelkű és liaza- fias olvasóink adománya a!apján elindíthattuk Kelet felé, ahol sok száz és ezer magyar) szíve dobogva várja a hazai híreket, amelyek elég sűrűn, de nekik mégis ritkán, érkeznek. Kedves Szerkeszíő Uram! Örömmel számolhatok be arról, hogy a kezdeményezés máris szép eredményt hozott. Az érkező postajáratok mind több és több újságot hoznak. Amikor az eddigi megnyilvánulásért a lapot az első vonalakban is olvasó zalai honvédek nevében köszönetét mondok, a továbbiakban is kérem ezt a méreteiben emelkedni tudó támogatást, mely az otthon kapcsolatait képes a Don vonalat biztosaa tartó honvédcink lelkében megőrizni. Hazafias köszöntéssel: Balázs Vilmos százados. Nagyságos Szerkesztőség! Kovács József honvéd szeretett baj társam szerzett életemben legnagyobb örömet azzal, hogy olvasásra átadta a kedves Zala- megyei Újságot. Igazán boldog voltam, hogy a bő terjedelmű lapjukat olvashattam és különös érzésem volt még azért, hogy én is Zalában nevelkedtem. Alázatos kéréssel fordulok én Í3 a Nagyságos Szerkesztőséghez, hogy az alábbi kérésemet lapjukba közzétenni és hozzátartoózim- nak eljuttatni szíveskedjenek. üzenem kedves Édesanyámnak és testvéreimnek, hogy ne aggódjanak miattam, mert egészséges vagyok és érzem, hogy a jó Isten velem van és «ha Isten velünk, kicsoda ellenünk»— mondja a költő is és én Őbenne bízok és megsegít, ha pedig a sors úgy kívánja, hogy életemet és véremet kell áldoznom, azt mind a hazámért, az áldott magyar földért teszem. Forró üdvözletemet küldöm a Nagyságos Szerkesztőségnek. a , Szí Jenő tizedes. így szól a lap! Biztosak vagyunk benne, hogy kedves olvasóink megértik ismét, ami a sorokban van és ismét behozzák olyan tömegben a kiolvasott újságjaikat szerkesztőségünkbe, mint azt a múltkor is tették. Sőt többet, mert amint látjuk, katonáink még többet szeretnének olvasni hazulról és a hazáról, amitől olyan szörnyű messzire taszította őket a magyar sors szükségszerűsége. Ismételten felhívjuk tehát Olvasóinkat» hogy ne csak a kiolvasott Zalainegyei Újságot, hanem minden inas képes lapot, minden más heti és napilapot hozzanak be a szerkesztőségünkbe délelőttönkint, hogy azokat mindennap a délutáni postával továbbíthassuk a frontra. ; , , ü
