Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-24 / 290. szám
^BBBBggggggBgBBBgeggBggggMB,M"IB^jeBBBgi A baromfitenyésztés jövedelmezősége Irta: Dr, Kukul)tvicz József ny. gazd. akad. r. tanár 8. ZALAMEGYEI ÚJSÁG A mai háborús gazdálkodás közepette, amikor alig tudjuk a szükséges dolgokat előteremteni, mert hisz elsősorban a hazánkért, becsületünkért, a kereszténységért küzdő honvédőinknek kell mindent juttatnunk, hogy e vérzivatarok közepette megállhassuk helyünket, mint ahogy megálltak eddig is a világhálón latára. Még kétszeresen fontos szerep vár hazánk baromfitenyésztésére, annak minden eszközzel való fellendítésére, annál is inkább, mert sok járvány pusztította legutóbb az ország baromfiállományát és bizony az nagyon le- csappant, úgyhogy az ma, sajnos, nem olyan jelentős, mint évekkel ezelőtt. Nem a tenyésztési kedv lelohadása ennek az oka; nem, ez a készség ma is megvan és igyekeznek tenyészteni, termelni, mert hiszen a háziasszonyok legjobban tudják, mit jelent az a mai világban, ha váratlan vendég jön és azt meg is illik és kell vendégelni faluhelyen, ahol pedig mészárszék nem igen van, de, ha van is, ebben a disznóöjéses időben nem igen vágnak marhát, meg, ha vágnak is, az nem mindennap adható el a húskorlátozás miatt. Azt íb tudják asszonyaink, mit jelent egy- pár tojás a háznál, amely ugyan kisegít, de amelynek legnagyobb szerepe megint csak a kórházi betegek, sebesült honvédeink ellátásában játszik nagy szerepet. Egyenesen nélkülözhetetlen. Ezzel szemben, sajnos — mint említettem — az utóbbi idők kedvezőtlen időjárásai — a jsok árvíz, eső, az ezzel járó járványok és pusztulások —r mind igen megviselték baromfiállományunkat, megtörte ellenállóképességüket és így nagyobb százalékban következett be az elhullás. Sok helyen tetézte ezt a bajt még az is, hogy nem törődtek a hullákkal, azokat odaadták nagylelkűen a cigányoknak, akik minden ragadós betegségnek* a legjobb terjesztői, vagy kidobták a hullákat a szemétdombra, az árokba és nem egyszer a szomszédasszony kertjébe, csupa »jóindulatból«, hadd élvezze ő is. A kutyák, macskák azután széthurcolják a betegségeket és beláthatatlan területeket fertőznek meg és teszik tönkre az ország baromfiállományát. Mindehhez járul a nagy takarmányiuség is, amely ugyancsak megnehezíti a baromfi- tenyésztést, tartást. I logy a baromfitenyésztés nemzetgazdasági szempontból mit jelent, talán kiviláglik az alábbi adatokból, amelyeket a napokban olvastam kiváló szakírónk, Molnár Pál kis munkájából, •«mely szerint a most megnagyobbodott Magyarország baromfitörzsállománya 32 millió tyúkféle, 6 millió lúd, 4 millió ks<csa, 3 millió galamb és 1 millió pulyka, ennek 91 százaléka a törpe- és kisbirtokos kezén van és ennek értéke 270 millió pengő. Ez a baromfimennyiség legnagyobbrészt kivándorolt a külföldre, úgyhogy 84 millió a kivitel, ami nemzetgazdasági mérlegünket gyarapítja. Ezek a számok világosan mutatják, mit jelent hazánk észszerű baromfitenyésztése. Mind e mellett a nagy számok és tételek mellett mégis azt kell mondanunk, hogy baromfitenyésztésünket még fokozni kell, mégpedig nagy fnértékben, amire megvan a lehetőség: a baromfi mintaközségek létesítésével. Mielőtt erre rátérnék, egy egyszerű számítást akarok asszonyainknak bemutatni. Ismeretes, hogy egy megfelelően tartott tyúk egy toiásidény alatt 120—180 tojást tojik. Ha ennél kevesebbet tojik, ne tartsuk meg, akkor jó helye lesz a fazékban, ott mint tyúk- leves, igen jó szolgálatot tesz. Ha már most a tojás árát 20 fillérbe számítjuk, úgy az a 1942. december 2$.*, tyúk, amelyik 120—180 tojást tojik, az 24— 36 pengőt jövedelmez a tojással, egy tyúk ára pedig ma 6 pengő, tehát a hatszorosát jövedelmezi saját értékének. De vegyük: egy asz- szony 10 tyúkot tart, ezen az alapon csak a tojásból keres 240—360 pengőt, ezzel szeml>en az etetés nem kerül olyan sokba, mert a tyúk maga is keres eleséget, megeszik férget, rovart, mindent, zöldséget, így hát hulladékfélén él, bár, ha jó tojási eredményt akarunk, úgy mást is kell adnunk. A tojás- és tej- jövedelem a vidéken az asszonyok jövedelme, arról a férfiak nem sokat tudnak, csak annyit, hogy eleséget kell adni. Ha ezeket, a számadatokat figyelembe vesszük, azt láthatjuk, hogy az asszonyok milyen tekintélyes jövedelemre tehetnek szert az észszerűen folytatott baromfitenyésztéssel. De, hogy ilyen jövedelmezővé tudjuk tenni a baromfitenyésztést, törődni is kell vele, egy áldozatos munka, tö- rődömség kell hozzá, egv kis gondosság és akkor nagyon is megérezzük hatását a háztartásban és a gazdaságban, Nagy érték a baromfi, különösen ma, közélelmezés szempontjából is. AKereiztary béxiipar nemei* szivu ajándéka A Keresztury háziipar nemesszívű vezetősége az elemi iskola 11 legszegényebb tanulóját kérte a tanítóságtól tegnap délután a lakására. 11 elemi iskolás nagy7on szegény', valamennyi sokgyermekes, vagy fél árva gyermek szorongó szívvel várta az ajándékokat. A csillogó karácsonyfa mellett felsorakoztak az alkalmazottak is, akikkel együtt karácsonyi éneket énekeltek. Utána lapunk felelős szerkesztője mondott pár szót a szeretet Jézus- kájáról. Majd minden gyermek kapott egy remek, nagyon meleg pulóvert és egy7 nagy zacskó édességet, az alkalmazottak pedig borítékban megfelelő pénzajándékot. A megajándékozottak hálás köszönettel szaladtak haza az értékes ajándékokkal. A Keresztury háziipar vezetősége példát mutatott, amit nemcsak szép, hanem kötelesség is követni, hogy minél kevesebb legyen a könny és a ruhátlan gyermek. zalaegerszegi fiókja KÖZPONT: BUDAPEST, V.. VILMOS CSÁSZÁR-UT 25. Betétek — Takarékpénztári banküzletek — Idegenforgalmi csekkek beváltása — 6%-os kiskereskedői kölcsönök folyósítása — M.- kir. osztálysorsjáták elárusító helye — Tűzifa vétele és eladása
