Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-18 / 285. szám
2. ZALA MEGYEI ÚJSÁG Egy árkász-század története 'Honvéd haditudósító száz ad. Ecrcsey Já- *os karp. Sumvéíí.) Valahol a hriamBzki erdőben, októ bér hó, A hatalmas, kormos üstben fortyog a gulyás és a méteres lángéi vei vek körül rekedt kangok éneklik a nótát: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, A magyar árkásznak utat mutassatok, Mutassatok utat a csíki erdőbe, Vagy pedig a vad virágos kolozsvári temetőbe ... Az alkonyat már sötéttel lüggönyözte be a láthatárt és a tűz vörösre festi a kemény arcokat. Mert a harcok keményre kovácsolták az árka szók arcát: Nem minden katona párol ázott talán annyit a halállal, mint a magyar rohama rkász. Kanalazzák már a forró levest, s közben jókedvűen eldiskurálnak a cudar időkről. S negyed óra alatt átélik újra az elmúlt félevet. ... Március 1-é* Bjelgorodba ment az árkászszázad. Nyolc hosszú hétig kellett bizto- sítaniok a hjelgorod—kurszki autóútat, amit a csikorgó hidegben egyre rohamozott az ellenség. Olyan hóviharok kavarogtak akkoriban Hjelgorod felett, bogy az egyik tisztet majdnem átsodorta a fergeteg az ellenséghez: már tüzeltek rá a szovjet őrszemek, amikor hó- köpenyét magára csavarva, meggémberedve visszafordult a magyar állások felé. \ erekedtek a roh amárkászok azután vitézül a fronton s közben dolgoztak, fáradhatatlanul. Dvóránál egy négysoros erdőővet foglaltak el a német stukák támogatásával: az első erdősort rohammal vették be. a másodikból a stukabombák elől menekültek el az oroszok, a további kettőre pedig újra közelharc után tűzték ki a magyar lobogót az ár- kászok. Utóbb Suravlinyében, a kis orosz községben dolgoztak szakadatlanul a fiuk: pergőtűzben erősítettek meg egykilométernyi állásokat négyszeres drótakadálh al és napjában ezer spanyolbakot faragtak. Suravlinyét azóta Spa- nyolbakfalvának hívja minden árkász. Meleg nyári nap perzselte már az orosz mezőket, amikor a német hadosztály búcsúzott a magyar rohamárkászoktól. Büszkén indult útnak a század, «melynek minden katonáját követendő mintaképül lehetett állítani a legvitézebb német katonák elé...» — amint a német parancsnok mondotta. «Pihenőre» küldték az árkászokat: Sine- serkihe vonultak, a brajnszki erdő közepébe. Annyiban nyugalom volt itt, hogy minden másnap Ikerült csak csatározásra a sor az orv- lövészekkel. De a faluban is cifra világ volt: Vényi századosra és Eeseki hadnagyra rálőttek világos nappal, hangtalan puskával. Mivel a lakosság is szövetkezett a bandákkal, kis sárga cédulával, próbuskával ajándékoztak meg minden parasztot: aki ennélkül lopakodott a faluba, azt agyonlőtték. \ olt idő, amikor az orvlövészek sűrűn támadták a falucskát. Még" harckocsival is. K. Nagy Ist\án őrmester egy nádfödeles viskó tetején egy köteg kézigránáttal és lángszóróval várta a vasszörnyeteget. Mikor az alája ért, a gránátköteget a hernyótalp alá hajította, aztán a harckocsira ráugrott és benyomta a toronyba a lángszóró tartalmát. Nyomban utána gyorsan bevetette magát az átmenti árokba, így őmaga csak könnyebb sérülésket szenvedett. Azóta már a mellén ragyog a nagyezüst érem. < Egyik este lángoló csóva szaladt le az ég közepéről: az ellenség lelőtt egy Ju 88-as repülőgépet. A lezuhant gépre orvlövészek rohantak rá. Az árkászok nyomban rájuk vetették magukat: Ecseki István hadnagy és Bernárd Gyula zászlós futtában géppisztolyo- l zott és az utolsó pillanatban meg is mentet- j ték a vörös banditák (közül a sebesült repülőket ... Sineserkiből Klykovnikibe kerültek az árkászok: 10 kilométer hosszúságban kellett biz- tosítaniok a brjanszk—kom;aritschi vasútvonalat. A bozót helyenként a sínekre hajolt, olyan sűrű volt az erdő, amelyben akkoriban még nyüzsgő tt az orvlövész. A németek hátsó frontnak nevezték ezt a részt, ahol — mint mondották — csak a vasútvonal volt a szövetségesek kezében, mert az erdőben az elmaradt vörös katonák és orvlövészbandák garázdálkodtak. Három hónap alatt 84 izgalmas éjtszakán állott harcban az árkászszázad az erdő ez új, vérengző emberi vadjai- i val. Akkoriban alig volt már ember sebesüléh nélkül, de keményen, szilárdan állták a harcot. Pedig ez a küzdelem sok tekintetben nehezebb volt, mint a frontcsata: ott élőiről támad az ellenség, — itt viszont a sűrű sötét minden pontjáról süvöltözhék a golyók. Az orv löv észek még v izesruhát is csav artak a puska csövére, hogy a torkolattüzet se lehessen látni... Az árkászok erődítménye: azaz laktanya- telepe, ma messzi vidék legpompásabb erőssége: bunkerek húzódnak meg kétoldalt, a megtisztított sínek mentén s a kedves «Piros, »Ház mellett, köröskörül. A csaták nyomait persze magán viseli még a környék: ágyúgolyók törték ketté a fenyők sudár derekát, orosz kukoricagránát szilánkjai ütöttek sebeket a bokrokon, a földet páncélgránát túrta fel és a bunkerek tetejét széttördelték a gépfegyvergolyók. Az életveszélyt régen megszokták már az árkászok: nyugodtan indultak útnak mindennap a sínek között, aknakeresésre. 128 aknát szedtek fel a nyánojn, s az orv löv észek egyetlen, eayszer sem tudták felrobbantani az árkász- század pályaszakaszán a síneket. Minden aknakereső-úton halál leskelő- dik az alkuszra s mindig kaphat golyót is a bokrok közt itt-ott ólálkodó orv lövészektől. Kijutott itt mindenkinek a harcból. Egyízben fogytán volt már a lőszer: elNyomtatványban Papíráruban Könyvekben Kegyszerekben hírszolgálatban, elevenségben, színességben pedig a Zalamegyei Disáj mindenkor veze 1942. december 18. Játékot, minden más d i v a t á r u t indult hát Brjanszkba Kőhegyi Endre segédorvos két legénnyel az egyik vonaton. Yissza- 1 elé jövet a lőporoshordók tetején aludtak} épen, amikor szörnyű detonáció robbant: aknára futott a vonat. S zuhogott a kocsikra, a tűzeső két oldalról is és máris rohantak kileié az erdőből az orvlövészek. A fiatal hadapród-orv os egy szál ingben feküdt a lőszer tetején. Nyomban hajigáUű, kezdte a kézigránátot a rohanók közé, mellette elzuhant valaki: agyonlőttek egy német katonát. Annak a sisakját csapta a lejére, kétoldalt dőlt belőle a vér a vállára, de ő csak dolgozott a kézigránáttal és aközben megkaparintott golyószórójával. A lánggránátok felgyújtották az erdőt. S negyedóra múlva már százfelé menekültek a vörös banditák: megérkezett a segítség. Most végre nyugodtabb időket élhetnek az árkászok. Azóta visszanyomták az orvlö vészeket az erdő mélyére és szétszórták a nagyobb bandákat is. Most már ritkulnak az orv támadások. . . . Este van, falatoznak csendben az árkászok, mint azok az emberek, akik egészen összebarátkoztak már a halállal. S a tekintetükbe van írva a kérdés: Úristen, igaz, hogy mégis élünk?... S mert igaz, hát esténként — zeng a nóta... Bunda, boa akkor jó, ha Laky sínestől való Bunkák mérték után, mikádók bélelése és galléréit legolcsóbb« iíj.Laky Sándor szicsmesternél készülnek ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. i Minden iskola köteles egy hónapos karácsonyi szünetet tartani A MTI jelenti, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeleté értelmében minden közép-, középfokú-, szak- es népiskolában. tekintet nélkül az iskola jellegére, a fűi ési berendezésre, a ! fitőanyagkes/lelre, a karácsonvi szünet december 20- ól január 24-ig 'tart.
