Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-10-10 / 228. szám
^ALAtfiriGYtil UJSaG 1942. október 10. & lyeken egy öl £a be fuvarozása 100 pengőbe Ikerül s így számolni kell azzal, hogy a télen 200 pengős fával kell fűtenünk. Nyáry Kálmán és Reischl Richard mindenre kiterjedő figyelemmel összeállított belad ványainak tárgyalása után élőszóval is több panaszt terjesztettek elő, amelyek legnagyobb- részt a takarmányozás és hizlalás ügyét érintik. A megbeszélések alapján megteszik a szükséges lépéseket. Ferenczy Béla terjesztett elő ezután több indítványt. Az egyik arról szól, hogy az el nem vetett rozsot cseréljék ki búzára, a másik arról, hogy a leventefoglalkoztatás november végéig szüneteljen. Sziberth gazdasági felügyelő az utóbbira megjegyezte, hogy már történt intézkedés a leventefoglallcoztatásnak november végéig való felfüggesztésére, hogy a leventék a mezőgazdasági munkákat végezhessék Ismertették az Alsódunántúli Mezőgazda- sági Kamarának adóügyben az Egyesülethez intézett leiratát. Az ülésen megjelent Brand Sándor dr. alispán is. Merre vezet a keleti harc a Donon túl ? A Dontól keletre tulajdonképpen már ázsiai világ terül el. Az antik világ a Don-* ban látta Európa és Ázsia határát és sok földrajztudós még ma is a Manics lankáját tartja a két földrész természetes határának. A táj és lakossága csakugyan Ázsia jellegét viseli magán. A Manics mélyedéssel kezdődő és kelet felé mindinkább elsivatagosodó steppevidékét lovas es tevetenyésztő nomádok, a mongol kalmükök lakják, akik a dalai láma szellemi alattvalói. A kalmükség még valódi noinádnép. Európai megjelenésük a 17. század első felére esik, amikor a hazájukból elűzött törzsek egv- része, mintegy 50.000 család, az Ural és Volga között telepedett meg és orosz fennhatóság alá helyezkedett. Mint hírhedt rablónép, az újonnan megszállt területekre nem hoztak sok áldást és a volgai németekre, meg a kozákokra várt az a feladat, hogy kordában tartsák őket. A törzsek legnagyobb része 1770—71-ben újból útrakelt, hogy Szibérián keresztül visszainduljon régi hazájába, az utánuk küldött kozákok azonban majdnem megsemmisítették őket. Csupán 11—12.000 család maradt vissza, akiket a doni és kubáni kozákok szervezeteibe osztották be, a maradék pedig ismét a pusztában keresett menedéket, különösen a Káspi- tenger északi és északnyugati partvidékén. Területüket: 1920-ban »autonóm szovjet köztársaság« -gá nyilvánították. Az autonóm kalmük- Iriöztársaság közel 75.000 négyzetkilométert foglal magában, körülbelül 220.000 főnyi lakossággal, amelynek 70 százaléka esik a kalmükökre. Keleti határai Sztálingrádtól kezdve a Volga, majd a Kunra torkolatáig a Káspi- tenger, nyugati határát pedig megközelítően a Sztálingrád—Novoroszi jszk vasútvonalban lehet megjelölni. Mint tiszta mongolok', a kalmükök minden primitívségük ellenére kitűnő lovasok és messze földön híres ló-, szarvasmarha-, pihés tevetenyésztők'. Az asz Irakon prémek legnagyol >brészét ők hozzák forgalomba. A határterületeken újabban egyrészük már a nomád életmódot is feladta és mezőgazdálkodásra adta magát. Vallásuk nagyjában megfelel a tibetiekének. Hasonló templomaik vannak, hasonlóképpen lármás templomi zenével, méteres kürtökkel és óriásdobokkal a démonok kiűzésére, hasonló imamalmokkal és imazászlócskákkal, hasonlóképpen vörösbe öltözött szerzetesekkel és apácákkal. A szerzetesség azonban nem fejtett ki az erkölcsiségre különös építő hatást, mert a szerzetesek egyúttal tanítók, orvosok, sőt ezenkívül még varázslók is. Minden kalmük még külön fétiseket is hord magával, néha olajjal szövetre festett, máskor kőből vagy fából faragva, legújabban pedig egyszerűen papírra nyomtatva. (MN) Egy asszony eszményi képe Széchenyi halhatatlan alkotásainak hátterében Irta: Marton József. Most száz éve, hogy Széchenyi István gróf a lánchidat megvalósította. Ezzel a cikkel áldozunk a legnagyobb magyar emlékének. A hétköznapok szürke embereire is döntő hatással van az a nő, akit Isten és ember előtti a magáénak vall, de mennyivel hatalmasabb tényező volt a múlt század legnagyobb magyar teremtő egyénisége: Széchenyi István gróf mellett Seilern Crescencia. Széchenyi is ember, vér, ész és akarat. A Teremtő örök törvényei nem ismernek protekciót. de, hogy Crescencia igazi szerepét a nagy Széchenyi »igézeteden eszményi« feleségét közelebbről megismerhessük, bele kell pillantanunk a házasság megkötése előtti évek titokzatosságába. 1824-et írnak. Széchenyi lelkében ezer vágy, tennvakarás, terv, újítás, építés és szervezés izzik. Már nem keresi (inmagát mert rádöbbent hivatására, csak a cselekvés órája késik. Amikor terv- és kivitelhalmazának akadály tömegével harcol s lelkében már tisztul a titokzatos jövő, iákkor 1824-ben elveszti a legnagyobb nagyasszonyt: édesanyját. Apja már négy éve meghalt. Most igazán és teljesen árva. Hiányzik anyjának megértő támogatása, jóságos irányítása és páratlan szeretete. Nagyon elhagyottnak, igen árvának érzi magát. Nem kalandkeresés, hanem élettárs utáni olthatatlan vágy kínozza. Ebben a nagy egy edüllétben, ebben a fájó lelki ürességben ismerkedik meg 1827. nyarán Crescenciaval, Zichy Károly gróf harmadik feleségével. Valóságos megváltás Széchenyije ez a megismerkedés. De Crescencia is megértette, hogy kell egy lelki társ ennek a különleges embernek, akiről 1824-ben azt írja egyik barátnőjének, hogy: »megismerkedtünk a fiatalság legérdekesebb tagjával«. Crescencia, — aki az akkori időkben hazánk egyik legszebb és legműveltebb asszonya volt, — a nők megnevezhetetlen érzékszervével azonnal felismerte, hogy Széchenyiben mérhetetlen banyái rejlenek az ismeretlen drágaköveknek. Csak hallgatta a nekitüzese- dett férfi csodálatos terveit s egy pillanat alatt megérezte, hogy századának legnagyobb, leg- magvarabb és legszebb ígérete ül vele szemben. Olyan ígéret, amely taszít és vonz, bámulatba ejt és meghódít, csodálatos és mégis sajnálatra mól tó .. . Crescencia egyr pillanatra sem felejti, hogy Zichy'" Károlyné. Értékeli Széchenyi terveit, segíti, vezeti, buzdítja és dicséri, de sohasem1 engedi magához közel. Pedig tudja, hogy mekkora hatást gyakorol Széchenyire, érzi, hogyr minden találkozás mélyebb nyomokat hagy az ifjú Reformer elkövetkező tettein, de o feleség akar maradni. Crescencia magasztos hatása nem marad eredmény nélkül. Széchenyit majdnem szétveri a tettvágy. Egyik országos meglepetést a másik után végzi. Tervez, épít. ír, szervez, utazik és tanít. Látszólag egyedül van és mégis van egy grófnő, laki erő- és kút forrás a nagy Szervező életében: Crescencia. 1836-ban meghalt Zichy Károly. Crescencia szabad. Széchenyi epedő. reménykedő szíve eléri élete régóhajtott boldogságát. 1836-ban, amikor a krisztinavárosi templom kapuja bezárult Széchenyi és Crescencia esküvője után, mindkettőjük életében új fejezet kezdődik. Mindketten boldogok es elégedettek. Széchenyi 45 éves, Crescencia 36. Két békés és kiegyensúlyozott lélek ünnepi találkozása volt az esküvő napja. Crescencia a házaséletben ismerte meg igazán, hogy férjében milyen szent, nemes, elhivatott erők, milyen makacs akarat, milyen fáradhatatlan munkakedv, milyen elpusztíthatatlan tennivágyás, milyen izzó faj- és hazaszeretet lángol. De ez a döbbenetesen nagyszerű megismerés nem ijesztette meg, de nem is szédítette el, hanem megértette vele, hogy a rendkívüli férj mellett a feleségnek, a hitvesnek is csodálatosan szép feladatokat kell majd teljesítenie. Crescencia most vált Széchenyi Istvánné- vá. Ettől a perctől kezdve Crescencia úgy állt Széchenyi mellett, mint az ideális asszonyok valóra vált megálmodása. Széchenyi neki nemcsak lérje, élettársa, munkatársa, bizalmasa, csodáltja, életének és lelkének fele, hanem: mindene lett. Hova tévedt a mai nő Crescenciától? Messze, nagyon messze, de a teljes elhagya- tottság únott kopársága ezerszeres bosszúval fizet a be nem tartott erkölcsi törvényekért. Eddig azt vizsgáltuk, hogy hogyan állt Crescencia Széchenyi mellett, amíg más felesége volt és hogyan állt oda az esküvő után, amikor megérezte, hogv férje, kiváltságos századok ritka szülöttje. Most pedig nézzük, hogyan állt térje mellett a házasság elkövetkező tragikus éveiben. A harmonikus háziasság kezdő évei nagyon boldogok voltak. Crescencia nagy űrt töltött} be a csodálatos Alkotó lelkében. Ez azért sikerült neki, mert mindenének érezte férjét, s önmaga is mindenével odaállt a már megismert Széchenyi századformáló lánglelke mellé. Egy év múlva fiúval ajándékozta meg a boldog és népszerű apát. Férje a népszerűség és az emberi dicsőség irigylendő magaslatain járt. De Ci eseenciának más teendő je is akadt. Széchenyi munkától, vitától, védekezéstől kissé nyers egyéniségét az együttélés első éveiben kedvesebbé, finomabbá tette. Hozzálátott a hatalmas indulatéi, bámulatos tehetségű, de eszméihez mindig hű férj, szeretetteljes alakításához. Legelőször egy olyan meleg családi fészket rendezett be, ahol az egymásnakélés irigylendő boldogságát semmi nem zavarta., Crescencia, férjének minden tervét, szándékát, munkáját ismerte és csodálta, de abba a kivételes asszonyok finom érzékével soha nem avatkozott bele. Valahogy megérezte, hogy a halhatatlanok útjai megváltortathatatlanok. Itt sem emberi erő, sem asszony! beavatkozás nem segít, mert azok öröktől fogva vannak1 felrendelve a Végtelenség térképén, akar a csillagok pályái. A 40-es évek után a magyar politika egén zavaros felhők jelentkeznek, de Széchenyi nem enged. Küzd, harcol és alkot. Lassanként azonban belefárad, idegei kimerülnek, barátai elhagyják, kortársai nem értik meg, tetteit fél- remagyarázzák s a kirobbant forradalo m csak sietteti a tragikus lelki összeomlást. Crescencia igazi hitvesi nagysága most bontakozik ki telje:? fényével, mert nem akkor érdem Széchenyi hű felesége lenni, am ikon mindenki ünnepli, hanem akkor, amikor mindenki elhagyja. Lelkének, tudásának, kedvességének, hatóképességének, éberségének minden erejét latba veti, hogy megmentse a hatalmas Alkotó lánglelkét az elborulástól, de a vég feltartóztathatatlanul közeleg ... Milyen emberfeletti erővel áll most Crescendo Széchenyi mellett. Ö, a törékeny, a gyenge nő, aki önmaga is vigaszra és támaszra szorulna, mindenkitől elhagyva, egyedül támogatja századának legnagyobb Fiát. Feleség, ápoló, mentő, orvos és vigasztaló egy személyben. 1848. szeptember 5-én már viszi is orvosa Döblingbe az élő halottat. Két keserves cv múlik el, de férjét nem láthatja. Milyen érzés lehetett ez egy Seiler* Crescenciának,* aki férjét csak éppen nei* imádta. 1850-ben végre meglátogathatja, de
