Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-17 / 284. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG Is' f í. 1942. december 17. támadást indítottak, amelynek eredményeképpen sok nagy tüzet ügyeltek meg. Angol eredetű jelentések szerint azért volna szükséges Spanyolország megtámadása, mert EJisénhauer tábornok a Spanyol-Marokkó határán igen szorongatott helyzetben van s az esetleges spanyol menekültek erősítést jelentenének. Ezek a jelentésék azonban azt mutatják, hogy semmit sem tudnak erről brit körökben, hogy Spanyolország mozgósított állapotban van a gyarmatokon is. Híradóink — hóviharban (Honvéd haditndóeíto század. Ferenc* Gyárfás'help. őrmester.) Kint süvölt a tegnap este óta az orosz pusztán elszabadult szé? . . . Délután kezdődött. Földig érő l e Hegek ültek a vidékre ... Wkonyan »szitáit« az eső. Aztán híztak, egyre híztak az esőcseppek. Éjféltájt már sírt, si- lioltozott a táj. A száraz avar jégpáncélba Üfőzött. Jégesapok lógtak a fedezékekről... A hőmérő egyezerre hat fokkal húzódott n fagypont alá. Kása, majd hó hull. Eszeveszetten kavarja a pelyheket. a szél. Percről- percre fehérebb a táj . .. Egyik dunántáli gyalogezred hírközpontéiban ülünk. Álló-, s&t állásharcra van berendezkedve az ezred. Hónapok óta, sokszor alig 150—200 méterre állnak egymással szemben Uragvar honvédek és vörös katonák. Közé- pen a Don folyó, a veszedelmes akna- ep műszaki zár . .. Ilyen helyzetben az arcvonal »idegeit «| a lehető legjobba» ki kell építeni és karbantartani. Az a vezérelv, hogy minden támpont, minden körzet idejében, a lehető leg- gsyorsabban tehesse« jelentést. E védőszakasz »ideghálózatának« méreteire jellemző, hogy a híradó század több, mint százezer méter drótot használt fel a vonalak építésér«. Központjukat minta szerűen építették ki. A kapcsolótáblákat fülkék választják el. A lehallgató lehetőségeket minden elképzelhető eszközzel és módon igyekeznek teljesen kiküszöbölni. Vonalköteg szalad a jól álcázott, nagyszerűen berendezett fedezékbe. Egymásután »pislognak«, búgnak a vonalak. Akad olyan »szám« is, ahol hiába nyomják a hívó billentyűt — nem jelentkezik, senki... A hópelyhefe, ezek a táncoló »szép- asszonvok« el táncolták a vonalat. — Vonalviasgáló járőrök előre! — hangzik a parancs. Nyomában több helyről indulnak el a »hatos« vonal irányába. ítéletidő van. 'Tombol a szél, mintha meg akarná büntetni ezt a bűnökkel terhek földet... Kavarog a hó és arcba vágódik. Hon véd-bakancsok alatt ropog a jégpáncélba öltözött avar. Sehol egy fa, egy bokor, amely felfogná, tompítaná a megvadult szél táncát. A honvédek nekiszegett lejjel mennek szembe a széllel. Mennek és figyelnek. Lépésről-lépésre, méterről-méterre lemérik szemmel a drótot. .. 4—500 méterenként próba következik. Gyorsan járnak kezek és lábak, mert a drótidegnek minél előbb működnie kell. . . Megvan a baj! Itt szakadt el a drót! — kiáltja cgv őrvezető. A jégburokba öltözött vezetéket a szél szakította el. Boszorkányos gyorsasággal kerülnek elő a szerszámok. Nekipirulva dolgoznak a legények... Húzzák, toldják, feszítik, összekötik a vonalat és próbálnak... — Még mindig nem jó, hogy a rosseb környékezze meg! — állapítja meg a járőr- parancsnok. — Arrább is baj van. És megy a járőr. Magas »cén« énekelnek a távbeszélő huzalok. Kötelességtudóan \ tapadnak rájuk a magyar szemek. Ellenséges tűzterületen húzódik a vonal. Alig lehet 150—200 lépésre látni, de a »vörös csikaszok« mégsem nyughatnak. Szabályos időközönként aknákat küldöznek ide... — Ugylátszik, mindenképpen el kell lőniük napi javadalmazásukat, mert másképpen nem kapnak enni — jegyzi meg egyik honvéd. — Vájjon mit és miért lőnek ezek a szerencséit lenek? A kérdésre nem tudnak felelni ... Az akna azonban jellegzetesen ugat, földre kell vágódni, mert robban... A »műveletet« szabály szerűen végrehajtják a legények, aztán mennek ... Másik akna jón... Ismétlődik a művelet ... az egyik honvéd. A helyzetet gyorsan felméri i a parancsnok s már lábkapcsokkal mászik az j egyik legény az oszlopra. Pontosan a szige- j telőkupakon kell összekötni a drótot. — Itt van a második szakadás! — kiáltja — Még mindig nincs rendben a vonal! — állapítja meg másodszor is a járőrparancsnok. — Itt úgylátszik jobban »húz« a szél, mint máshol! Még eszeveszettebben neki fohászkodik a szél. Kergeti, cibálja, csapkodja a havat. Végtelenül sívár a táj. Sohasem volt szép, de most egyenesen visszataszító ... — Látjátok?! —r magyarázza huncut képpel menetközben egyik bajtársunk —most már meg tudom érteni és magyarázni is, hogy őseink miért hagyták itt ezt az országot. Mert volt szépérzékük! Ki a fene él ilyen red vés helyen, amikor a Kárpátok koszorúi között lakhat? A megállapításnak nincs ellenkezője. — Itt meg meglazult, rövidzárlatot csinált a drót! — állapítja meg az élen haladó őrvezető... — csülökre legények! Nem kell itt biztatás. Villámgyorsan lábra kerülnek a mászókapcsok, szempillantás alatt (feszül a dróft s már szól a vizsgálókészülék1.. . — Helyben vagyunk, gyerekek! — kiáltja ragyogó arccal a járőrparancsnok. — Jó a vonalunk... A központból mondja Ferkó: a Gyorsan fordulnak a legények... A »szép- többi járőrök is eredményesen dolgoztak... asszonyok« fokozott nekibuzdulással járják, ropják a táncot. Nyomukban úgy porzik a halj ás v ilág, hogy alig lehet néhány lépésre látni. El-elkapja a honvédköpenyeket is ászéi és legényeink nyakába forgatja... Végig a Don v onalán magyar híradós honvédek a legzordabb időben is helytállnak, akárcsak táboriőrsökön, védelmi fészkekben, támpontokon őr tálló baj társaik ... A kelet« front idegrendszere jó, felelősséggel, hivatás- tudattal éber szemek vigyáznak rá és a legnagyobb veszéllyel is szembeszálló, fürge kezek tartják karban ... Fütyülhet a szél, tombolhat a hóvihar, vonalvizsgálóink pontosan és jól teljesítik kötelességüket ... cIrodalom Elindultak tizenhármán. —- Falkberget regénye — A címe is olyan, mint valami ballada a olyan az egéjsz könyv is. De nem feketére feketén festett, vigasztalan ballada/ A bányász, mind Istenhívő. Szép könyv, jó könyv, szívvel írt könyv. Tizenhárom szegény ember elindul svéd szülőhazájából, a tizennyolcadik századelejei háborús idők után, mert nagy a nyomorúság1 totthon s azt remélik, hogy az új rézbányáknál lesz helyük és kenyerük. De atizenhárom szegényember életéhez még sok más ember élete fűződik. Csupa ragyogó tollal megrajzolt élő ember, csupa szív és lélek minden sora. Ha nem lenne annyira egyéni, azt mondanánk: Zelma Lagerlőf munkáira emlékeztet. De csak annyiban közös a két szerző egyénisége, hogy északiak s a kandinávok mélységes őszintesége és misztikuma él bennük. A lápók közül két rioi alak lép . elé*k a többi asszony közül. E'gV Sfcép, gazdag, okos nemesi úriasszony, aki kicsit fösvény is, önző és gőgös, de a szíve mégis ráviszi, hogy vakul válasszon élettársat, akihez úgy ragaszkodik, hogy utolsó fillérjét, tekintélye utolsó foszlányait is oda tudja dobni, akiért lemond apai örökségéről és a bányaváros felsőbb köreiben őt megillető helyről. Mindenről lemond érte... S éppen így lemond, ha kell, mindenről a másik asszony is, az emberneiM- járta, néfptelen völgyben felnőtt leány, aki sóvárogva vár valakit, maga sem tudja kit, a mikor megjelenik a bányakovács, tudja, érzi, hogy sorsát hozta magával cb habozás nélkül odaáll melléje. Mélységes jelentősége van a könyv néhány sorának, különösen ott, ahol ennek a boldog és egészséges fiatal asszonynak testvéréről van szó, aki nem tud választani az apja sírja és a szeretője hívása között. Aki szereti a mély és igaz könyveket, aki nem fél a súlyosabb mondanivalótól és a történelmi háttér sötét viharfelhőitől, nem egyszer fogja elolvasni ezt a könyvet, de na- nyon sokszor. Kapható a Zrínyi könyvkereskedésében. A magyar tanító hősi éposza! Premier pénteken az Edisonban! harmincadik Pager Antal megrázó művészi alakítása. ♦ Irta: krecsendi Kiss \ Jegyét «lőre váltsa meal
