Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-12 / 280. szám
1942. december 12. Kä£AMBC&EI UjSÁQ 3. Töhötömke véleménye a világról Kedves Ricsik <s Nénik.! Míjid nőseire síelek megállapítani, hagy vannak ;|ó emberek .is a világon. U5 van példán! a doktor bácsi, akire nemrégen neheztelit»ni. meri •Ivan vacak ennivalóval akar! engem jóllakatni, ami nekem bizony sehogy sem ízlett. Ez azonban «Rogyott. Most jött aztán a kellemes meglepem tés, amikor édesanyukám a napokban beállított pár dobozzal, amiből aztán fejecskével hamarosan ■agyon finom kis ennivalót is kaptam. Néha ugyan •fcicsire szabják a fejadagomat s ilyenkor én kényfelen vagyok nagyon zsinatolni, mert elvégre is nem elégedhetek meg kisebb adaggal, mint amire feasacskámnak szüksége van. Ezzel a finom eledellel azlán egy másik, vál- tozaíosságoí jelentő fogást ;s közbeiktattak, az al- waál. Hát az nagyon okos bácsi lehet, aki ilyent rendel a k&sfiúcskákiiak. Ez Igazán nagyszerű valami, nagyszerűbb, mini a nénik kalapja, amiről már a múltkor is írtam pár sort. Nem bánfám meg, hogy megemlékeztem róla, pedig a nénik ugyancsak méltatlankodtak édesapukámnál. Azl mondják, hogy minek írok ilyen durván, mit törődöm én a kalapokkal és hasonló ilyeneket mondanak. Én gondoltam, hogy ez lesz a vége a dolognak, de vagy van sajtószabadság, vagy nincsen. Erről jut eszembe, hogy valóban nem is lehet sajtószabadság, mert a bácsik, meg a nénik mindig rángatják édesapukámat s ha az apuka mm azt csinál, amit akar, nincs is sajtószabadság. Vagy nem ez a sajtószabadság? Mindig azl kérik főle, hogy menjen el az ülésekre. Nem tüdőm1 tagján, hogy mit lehel ez az ülés-dolog, de azt elárulhatom, hogy nagyon haragszom az üléso- zőkre, mert mindig el kell mennie édesapukámnak1, pedig mi ketten olyan jól elbeszélgetünk. Meg- hányjuk-vetjük a dolgok folyását naponta. Azt már látom, hogy vele mindig megértjük egymást. Ebben az ülés-kérdésben Is egyet értünk. Megmagyarázta ugyanis, hogy ezek az ülések abból állnak, hogy egyes nénik összehívják a másik néniket és rendszerint nagy fontoskodva összeülnek valami teremben és szépeke? mondanak, amiben egyik néni, vagy bácsi sem hisz, csak azért mondja, hogy a másik azt higgy*, hogy o min- dönt máskak a kedvére akar tenni és segíteni akar I a mások baján. Rendszerint aztán cgv néni, vagy j bácsi sokat beszél egyszerre, amit a többiek meg- j tannak és beleheszélnek, biztos, hogy bosszant- j sók azt, aki sokat beszél. Van aztán olyan ülés is, | — ezt legtöbbször gyűlésnek nevezik —, ahol j magyfontoskodva, ezt rendszerint bácsik csinál- ] jók, megválasztanak egyeseket valami tisztségre, j persze a választást biztosan már előre egy két j bácsi különféle érdekből megejti, de azért hagyják j a bácsikat szavazni, mert azt nagyon szeretnek a j bácsik. Ez a gyengéjük. Aztán szép beszédeket is szoktak mondani, Ilyenkor valami bizalomról, meg háláról, amit senki se vesz komolyan. Erre aztán azt mondják, hogy az autonóm kö/iilet érdekében gyakorolták alkotmányos jogukat. Ez új dolog nekem, de hamarosan utánanéztem a dolognak és sikerült Is megtudnom, hogy- az autonómia azl jelenti, hogy a város- és a vármegye-bácsik mindig azt csinálják, amit mórok akarnak. Az alkotmányos jog meg azt jelenti, hogy szavazhat mindenki jobb belátása és meggyőződése szerint arra, akire előre már megparancsorák! Meri mindig az! a legokosabb ember és a legnagyobb hazafi, akit megválasztanak és természetszerűen a legnagyobb érdemet is neki vannak. Jaj. ezek olyan sűlvos dolgok, hogy egészen megfeküdte a hasikámat s ígv kénytelen vagyok ▼étemériyemet hirtelen megszakítani. Cukrászdába felvétetik. Cím : Rákóczi u. 25. Apróságok a nagyvilágból Egy 19. századó ijlendőségi előírás szerint a hosszúkás alakú süteményeket, a kávéba be- I mártva, a kerek süteményeket pedig szárazon kel- i lett megenni. A fényképezés feltalálása után hamarosan di- vatbajöttek a fényképes névjegyek, amelyek a látogató neve és címe helyett arcképét viselték. Tisztelgő látogatás alkalmával a képen kesztyűt viselt és köszönésre hajtotta fejét, esős időben ernyőt szorongatott karja alatt, búcsúlálogalás alkalmával pedig uliruhás képet kellett átnyújtania. A múlt században a hölgyek előtt való dohányzás még olyan illetlenségnek számított, hogy egy illemkönyv szerint az illemre adó úrnak dohányzás után csak tetőtől-talpig átöltözve volt szabad hölgy társaságban megjelennie. A régi görögök a tüsszentést szerencsés előjelnek tartották. Amikor Penelope, Odysseus hű felesége a kérőktől nem tudott másképpen szabadulni, a férje íj javai akarta őket lehetetlen feladat elé állítani. Ebben a helyzetben talán maga sem hitt már férje visszatérésében, amikor azonban fia, Telemachos akkorát tüsszentett, hogy »a szoba is beleremegett», nyomban tudta, hogy Odysseus nem lehet már messze. — Az ókoriaknál az a mondás, hogy egy hölgy születésénél az istenek ' tüsszentettek, a legnagyobb bóknak számított. Egy 18. századi angol nevelési könyv a. zenélést úriemberhez nem méltó szórakozásnak minősítette. »Ha a zenét kedveled, meghallgathatod, de csak fizetett zenészekkel muzsikáltass, magad azonban ne nyúljál hegedűhöz» — tanácsolja a könyv. a nép1 ösztön CSaíHAIAU^ ÖsftófcaJterii idegtűieéik a talmi nép isin** ij aayaíjtól és esak az ágjimvw*M Táláéi t«r»ék©ícét használja és s*errti. Ál et a eiiíáriafávéra is, xmáftí. való«iának isw«r e4 s »»eJyisek *ata, zamala és araaybarna színe értékes anyagra is va*. A Fra««* eikóriakivé akár egymagában is — tejjel keretre — rauií ízes és zamatos káréi tál igen ut«gbecä«k volt, tühb niiák 1M esaíen&jc mindig a hásrásamay szemében. cikóriakávó mm® Több hazafiasságot és több leventeleányt várunk Zalaegerszegen A téli este rátelepedett a városra. A szél nem fújt, de a Levente-otthon körül őrt álló vén jegenyék valami titkot suhogtak a tovasiető téli felhőknek. Néha egymáshoz is hajoltak, mintha féltenék egymástól a titkukat. Ott állok a korlátnélküli belonhíd mellett s úgy hallom, mintha a patakban sebesen csörgedezne a víz. Lehajolok és megnézem. Csend van ott lenn, a mederben élettelen álmot alszik a sok giz-gaz. Olyan, mint a temető. Fehér leplet von rájuk a dérré merevedett sok kis harmatcsepp, ami olyan, mint az emberi könny: könnyebbülést hoz a fájdalomra és letisztítja az emberi élet. salakját. Valahonnan néma dörrenés hallatszik. Megállók lélekzetvisszafojtva és hallgatom a csendet, amelyet betölt a nyárfák suhogása. Aztán távolabb megyek és onnan nézek vissza a mélységes sötétségből a villannyal megvi'ágítolt bejárat felé. Messziről feneketlen sötétségnek néz ki a kapun- túli térség. Olyan, mint az emberi élet, amelynek csak a pillanatnyi jelenét látja az ember s nem bízzák ránk azt, ami a mostani pillanaton túl van. Lábujjhegyre fogom a lépést, mert olyan a kopogás, mintha valaki a halottaskamrában kiáltozni kezdene. Haldoklik, vagy talán már meg is halt a természet külső képe s azt susogják titokban egymásfelé a kopaszra vetkőzött nyárfák. De hagyjuk az elmúlást! Odabenn vidám nóta, kacagás és harsány kiáltás hangzik egymással vegyesen. A billiárdasztal felelt izgatott fejek hajolnak a dákóra. A sarokban pedig két legényke püföli egymást hatalmas kesztyűkkel. Az egész nagy terem csupa zsongás, csupa élet, mint amikor az ember kinyitja a méhkaptár ajtaját. Amíg kint vagyunk, csak a mozgás látszik s amikor feltárul az ajtó, belekerülünk a zümmögéssé egyesült hangzavarba. Leventék gyakorolnak. Letették napnyugtával a nehéz szerszámokat, kicserélték a munkaruhát éá fáradt testüket felfrissítik. egy kis mókával, sporttal, mert a fiatal test úgy pihen csak, ha újra dolgozik. Sakkok is kerülnek elő és a test fáradtsága mellett a szellemet tornásztatják egy kicsit. — Szebb jövőt! — hangzik harsányan, valahányszor nyílik az ajtó. — Adjon Isten! — visszhangzik mindannyiszor. Munkában a leánygárda — Szebb jövőt! — köszöntünk be magunk is a következő ajtón. Eddig innen nem szűrődött ki se hang, se világosság. Egy hosszú asztal mellett dolgoskezű leánykák szorgalmatoskodnaik. Persze akad, aki csak azért, mert vendég van, de van, aki nem sokat törődik a vendéggel és kezében ördögi gyorsasággal cserélődnek a kötőtűk, szemlátomást nőnek a katonasálak, térdvédők, sapkák és a csuklómelegítők. Az egyik kislánynak felcsillan a szeme, ami-» kor belépünk a szobába és egy perselyt tart elénk. Hiába, itt adakozni kell! De ei're a célra szívesen ad mindenki: a szegény leventék karácsonyi segélyére. S hogy a dolgok anyagi részén túl vagyunk, — természetesen harsány kacagások közepette —, csendesen leülünk és hallgalózunk. Éppen arról van szó, hogy miképpen is lesz vasárnap. Persze, a dolgok ismeretéhez tartozik, hogy vasárnap nagy napja lesz a lcánygárdának. Háziasszonyosdjü játszanak. Azaz — bocsánatot kérek — nem is játszanak. Levente-tea lesz és ennél az ünnepi meg- • ny il\ ánulásnál a leánykák lesznek a háziasszo- nyok, akik íelszolgálnak, s amint sikerült megtudnom titokban, előzőleg sütnek, főznek is. Hiába, a teához ez is kell! Hangsúlyozzák előttem, hogy a levente-tea a zalaegerszegi eddigi »nagyon
