Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-05 / 275. szám
ZALAMEGYII UJ04« (142. ieMMber 3. ; 4. Hamupipőke 1942. Irta: Bita József. Azért Hamupipőke 1912, mert ugyan Hamupipőke volt, de mostoha nélkül, — nem úgy, mint a mesebeli. Ellenkezőleg! Oiyan kezvezeló- f éjiét játszott eléje a sors, aki a jóakarat szárnyává! akarta őt tovább lendíteni; ki a hamuból, az értékelő környezet leié. Ez a kézvezető én voltam. Végigláttam öntudatlan vergődését, beleláttam abba a naív misztikumba, amoy az ő tudatalatti társadalmi készreéreítségét köiüilonla és megfojtotta. Én levágtam ennek a misztikumnak pókhálószálait róla s megszavaztam a számára az elfelejlettség helyett az életludat jogait; segítettem neki, nógattam őt társadalmi szabadság- harcának megvívására. — Hamupipőke, — szóltam hozzá —, az idő eljár, miért vár tovább! Mire vár? Talán valami földi megdicsőülésre gondol, ami az anyáskodó elzárkózás, szégyenkező elbúvás jutalmát jelenítené? Hát nem tudja, hogy az erényt véka alá rejteni dőreség? A maga ujjai úgy fonódnak, olyan rejtelmes tökéletességgel egymás körül, az aiko- íás gyengéd mechanikájának hangulatában, ahogy a gobelin-művészet egy-egy darabja időnkint szárnyrakel elképzelése és életrejuttatása nyomán kezéből, hogy ezt a készséget a maga számára ezentúl nem szabad kisajátítania. Ne értsen léire, maga egy vitrinbe zárt gramofonlemez. Csak elő kell venni, meg kell szólaltatni. Titokban konzervált képesség halmazából áll egyénisége. Amint látom, ön elolvasta Ibsent, tartózkodik Tolsztojtól, elismeri Attilát és Caesart, kacag a Bölcsek Kö^ vén, de hisz a lélek másik világában, jól főz, tiszteli a sokgyermekes anyákat és nemesszívű, mint Lear király leánya: Cordelia. — Hamupipőke. A többit már tegnap elmondtam. Sőt, még holnap is mondok valamit. Hamupipőke. Én számonkérem magától meddő-mozdulatlan akaratlanságát! Meddig vár? Hamupipőke, meddig! Holnap pontot teszek sok lármás sürgetésem után, de holnapután már toporzékolok. Hamupipőke, toporzékolok. * * * Hamupipőke 1942 észrevétlenül szótfogadott. Elment az első jótékonysági teaestre- Két nőegylet nemsokára tágjává választotta. Hubermann hangversenyén egv c-moll szonáta intermezzo]a alatt önálló tapsba kezdett s hirtelen magávalL ragadta a közönséget, amely extázis pillanatokra középen szakította meg a hangverseny számot. Az ideges kritikusokat lepisszegte a fellelkesült kö- tzönsétg s Hubermann után a szakértő Hamupipőke 1942 lett a második ünnepelt. Kézimunka-alkotásai egy kiál’ításon elragadó sikert arattak, a vármegyei főzőversenyen első lett. A társalgásban és modorsül usban művész és választékos. Halk, finom hangjával szerelemre gyullasztó. Galambnál szelídebb. szolgánál engedelmesebb, úrnál előkelőbb. Mintha Isten kétszer lehelt volna lelket belé. Okos és fogékony, művelt és sokoldalú, mint egy Anatole France-mondat. Bájos jelenség volt. * * * ...Később irigy »udvaroncok» környékezik' meg. Hallani, inkább csak mélíóságos családokról emlékezik meg. A zakóról unottan nyilatkozik, csak az ezüst sarkantyú-pengés iránt rokonszenvez. Csak tangót táncol és angol keringőt. Partnereitől eltűri a kézcsókot. Tüntetőén nem issza a pezsgőt és nem dohányzik. Ebből a nőből tiílhamar káros erupcióban jött elő a benne addig betegesen lefojtott életerő. S ez a kitörő erő viharos iramban seperte előre érdeklődését s amilyen, gyorsan ismerte fel az éleb jelenségeket, éppoly szédítően távolodott tőlük, új ismeretlenségek felé. A magasnívójú társadalmi iskola csillogó ormán játszva érvényesüli. Ebben a metamorfózisában beszéltem vele ismét. Már nem volt a Hamupipőke. Elegáns kacagással nézett rajtam keresztül. Jóindulatú ajk- biggyeszléssel tűrte, miképpen emlékeztetem őt egykori dőre magábavonultságára. Az volt a helyzet, mint amidőn a hálára mélló tanít óbácsit lemosolyogja diplomás tanítványa. Én ezt láttam és mély csalódással állapítottam meg, hogy olyan fáklyát gyújtottam meg, amelynek mind forrongóbb túzcsóvája olthatat- lanná vált. ...Hát ilyen volna a Hamuninőke 1912? A mesebeli mennyivel eszményibb volt... Hogyan történt a tengely csapatok tűni»» felvonulása i Berlin. ! Tunisznak a tengely csapa tok által rendkívül jj rövid idő alatt történt megszállása és teljes bir- j tokba vétele, sőt katonai bázissá való kiépítése, \ berlini vélemény szerint a német-olasz szervező j képesség egyik legkiemelkedőbb példája. Az an- J golszász hadi tervek Tuniszban már most komoly • nehézségekkel találják szemben magukat. A ten- ] gely hadvezetőségének teljesítményét annál í:i- j kább el kell ismernünk, mert az angolszász ha- j talmak hosszú idő óla tervszerűen készültek ter- j vük keresztülvitelére, a német-olasz haderőnek j azonban bizonyos értelemben váratlanul kellett | cselekednie. Ilyen körülmények között nem is I kell kihangsúlyoznunk, hogy a tengely ellenintézkedéseinek, amelyeknél a gyorsaság és a határozottság jutott hangsúlyhoz, többféle nehézségen kellett magukat útküzdeniök. Ha a reakció ennek ellenére kifogástalanul sikerült, sőt a tuniszi védelmi front villámgyors felállításával a nyugati szövetségesek időbeli és taktikai előnyeit sok szempontból háttérbe is szorította, meg kell állapítanunk, hogy a német-olasz intézkedések során a résztvevő faktorok pompásan együttműködtek. A légihaderő mini úttörő A Tunisz felé irányuló német-olasz felvonulás fokozatos és zavartalan kifejlődése már (abból a lényből is következik, hogy a német budi- tudósítók hosszabb hallgatás után most ismét bepillantást nyújtanak a tuniszi akció tervszerű lefolyásába. Fejtegetéseik bebizonyítják, hogy a légi haderő, mijnt a modern háború leggyorsabb és a legmozgékonyabb faktora, a német-olasz csapatok partraszállásakor rendkívül fontos szerepet töltött be. A nélkül, hogy a légi fegyvernem | közbelépésének egyes mozzanatairól beszámolná- ! nak, a német haditudósítások határozottan rá- ! mutatnak, hogy a repülőgépek a német-olasz hadsereg egymást követő egységeinek gondosan előkészítette a felvonulás útját. Amíg a tengely repülői Tunisz légiterét rajtaütésszerűen megtisztították és ellenőrzésük alá vették, a hadsereg és a hadiflotta egységei nyugodtan megközelíthették a partokat. Ebből a megállapításból érdekes következtetésként vonhatjuk le azt a tényt, hogy a német-olasz légi haderő kötelékeivel és ülőerejével, nem utolsó sorban pedig gyorsaságával lényegesen megváltoztatta az északafrikai helyzetet. A francia kikötői özigazja- tás közreműködése A fejlemények második fejezetében a német és olasz haditengerészet egységei is támogatták a légi haderő munkáját. A két fegyvernem védelme alatt játszódott le a tulajdonképpeni tuniszi felvonulás. A hadiflotta vette át a kikötőj- | berendezés védelmét és gondoskodott róla, hogy az akció harmadik fejezetét képező csapat- és hadianyagszállítás különösebb zökkenő nélkül le- bonyolódhassék. A szállítmányok kirakodása rendkívül gyors tempóban történt. Német rcsaen ezzel kapcsolatban kiemelik, hogy a. kikötőben tartózkodó francia vontatóhajék és a francia ki- kötőközigazgaíás tulajdonát képező egyél) berendezések hatékony támogatást nyújtottak. Természetes dolog, hogy a német-olasz katonaságon kívül a bennszülött lakosság munkaképes tagjai is rendelkezésre állottak. A légi haderőtől nyújtott védelem következményeiben is rendkívül hatékonynak bizonyult, úgyhogy a nyugati szövetségesek várt zavaró kísérletei gyengének és fény egében eredménytelennek bizonyultak. Az eddigi harci események A német-olasz csapatok tuniszi felvonulásának kedvező fejlődéséről beszél az a tény is, hogy német részen most első alkalommal közelebbi adatokat is ismertetnek az eddigi harci cselekményekről. Katonai részen különös érdeklődésre talált az a megállapítás, hogy a bHfp amerikai arcvonal első vonalai az előnyomuló német-olasz csapatoktól a tunisz—algíri haíársáv- • han újabb csapásokat szenvedtek. Kisebb harcok, amelyek fontos pozíciókért és közlekedési | csomópontokért folynak, rendkívül kemények ' ugvan, de végeredményben azonban meg kell állj lapítanunk, hogy a tengelycsapatok minden ko- ; molyabb akadály nélkül folytatják el őnyom utá- 1 sukaí. Az eddig, megfigyelt tüzérségi párbajok alap- | ián megállapítást nyert, hogy a szövetséges liaof- | sereg angol egységeit a partok menlén összponto- | sították, míg az amerikai és gaullisla csapaton í kát délen vetették küzdelembe. í Szárnyas, amely óránkinti j 135 km. sebességgel repül A repülésisme és madártan hasonló buzga- ! lommal tanulmányozzák a madarak repülését. Kü- \ lönösen azt a- kérdést igyekeztek eldönteni, hogy } melyik madár repül a leggyorsabban. Felületes ) megfigyelés után az a nézet alakult ki, hogy a < nagy ragadozó-madarakat, mint a sast, amely zu- ; hanó-repülése közben rendkívül nagy sebességet \ ér el, egyébként is a leggyorsabban repülő inada- | rak közé lehet sorolni. Bizonyos rendkívüli meg- | figyelések alapján ezt az elméletet ma már elr j vetették. Ezek szerint a leggyorsabb madár a vad:- ! kacsa. A fecske és a sas rendes repülés közben i legfeljebb 45 kilométeres sebességet ér el. A postu- ! galamb már óránként 72, a sólyom pedig 95 kilométerrel repül. A vadkacsa azonban kedvező kő- j rülmények mellett eléri az óránkénti 135 kilométeres rekordteljesítményt. | Nyomtatványban : Papíráruban : Könyvekben : Kegyszerekben hírszolgálatban, elevenségben, színességben pedig a mindenkor vezet.
