Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-12-01 / 271. szám

2. ZALAMEGYEI ÜJSAG ■■MMM7' <fH LW ÍÍÍIlÍIIÍaaÉWWnil »!!■ M ^ MgUMBMMaMlggMaMMfcggMaMBBIMm Kecskeméten beszédet mondott a közellátási miniszter Szász Lajos közellátási miniszter Kecskémé 5 len válaszolt a legutóbbi intézkedések el Ica el­hangzott támadásokra- Mindenekelőtt megállapí­totta, hogy a kataszteri tiszta jövedelem az egyet­len igazságos alapja a lerménybeszolgállátási kö­telezettségnek. Lehel, hogy vannak hibák a katasz­teri tiszta jövedelem megállapításánál, mégis ez a legigazságosabb rendszer. A termelés irányításába szintén bele kellett szólni. mondotta a miniszter —mert elmúlt az az idő, amikor mindenki a saját egyéni ér­dekeiben gazdálkodhatik. Most azl kell termelni, ami nagyon hasznos és nem azt, ami nagy hasz­not hoz. Csak így lehet a háború ntánra is biz­tosítani gazdálkodásunk rendjét. Természetesen az állam nem gazdálkodhalik, csak irányíthat, de sza­badon kel] hagyni az egyéni munka és kezdemé­nyezés számára az érvényesülést. A takarékosságról beszélve megemlítette a miniszter, hogy a háborús gazdálkodás mai fel­adataiban meg kell érteni: a pénznek nem a zsebben van a helye, hanem az a célja, hogy táplálja a gazdasági életet. Az anyaggazdálkodás­ról szólva vázolta az összegyűjtésből származó anyagok nemzetgazdasági fontosságát is. Jurések államtitkár felszólalásában az árú- rejtegetésről és a halmozásról, valamint a zúg- piacok elvetemüli nemzetellenes munkájáról be­szélt, amely jelenségeket elsősorban azonban a társadalomnak kell gyógyítania. 1942 karácsonya harcoló honvédeinké és hozzátartozóiké A leventék mái* sokszor kivették részüket a gyűjtésből, ütt láttuk őket a vasnapok, a téli ru­hagyűjtés! akció, a Vöröskereszt és a Bajtársi szolgálat gyűjtői között. A szeretet had-oszlopa most újra szolgálatra hívja be a derék magyar fiúkat és olyan szolgálatot teljesít majd a jövő harcosa, a tetlerős magyar levente, amelynek nagy­szerűségét most még nem is tudjuk értékelni; Néhány héttel ezelőtt már elhangzott az Országos Levente Parancsnokság' utasítása, hogy az idei karácsonyt harcoló honvédeinknek és azok hozzá­tartozóinak kell szentelni. Az egész ország terü­letén megindult a szervező munka és gyűlések keretében készítik elő a nagyarányú gyűjtési. Teg­nap este tartották a zalaegerszegi leventék első összejövetelüket, amelyen megjelent az egyesület elnöksége Rigler Mihály elnökkel az élén és az összejövetelen megbeszélték a gyűjtés rendezését, amelyen leventéink a szívjóságból és a cselekvő szerétéiből vizsgáznak. A gyűlésen indítván}' hang­zóit el. amely szerint kéréssel fordul a Levente Egyesület a vármegye alispánjához, hogy decem­ber folyamán csak a leventéknek engedélyezzen gyűjtést a harcoló honvédek és hozzátartozóik felsegélyezésére. Még a hét folyamán gvííl s lesz a polgármester clnöklésével, amelyen a- város tár­sadalmi és jótékony célú egyesületeinek vezetői vesznek részt és közösen beszélik meg a leven­ték karácsonyi gyűjtését. Nagy feladat lesz a le­venték számára a szeretet csatáját megnyerni 11)12. karácsonyán. A gyűjtés kél részbői áll. Először a leven­ték felkeresik a hadbavonultak családjait. Oda kopogtatnak be, ghonnan hiányzik most valaki, meri kint van az orosz harctéren, vagy sebesülten fekszik valamelyik kórházban, esetleg hadifogság­ban van. vagy az önvédelmi harcunkban hősi halált hall hátrahagyott özvegyeit és hadiárváit keresik fel. Végeredményben azonban a leventék felkeresnek minden hadrakell honvéd hozzátarto­zóját. Felírják az első látogatás alkalmával a sze­mélyi adatokat, amelynek alapján azután majd az ajándékot a második látogatás alkalmával ad­ják ál. I . A tegnap esti gyűlésen még részletes tervet nem dolgozlak ki az egyesület vezetői, de már nagyjából kibontakozik az a hatalmas munka, amely a szebb jövő harcosaira vár. Vaszilij Nikolajevics megtérése Honvéd haditudósító század. l)r. Pásztor Ist­ván hadnagy.) Felvételezés! Megindulnak a kocsioszlopok a környék kü­lönböző pontjairól. Az üres kocsik zörgése meg­bontja a kisváros csendjét. Céljuk ugyanaz: a pályaudvar mellett húzódó felvételezőhely. Érdeklődve indulok meg utánuk én is, meri ilyen helyen gyakorta hall az ember újságokat. Vártám a Imrgonyahegyeket, a préselésre elő­készíteti friss, illatos szénát, az ízes, ropogós ke­nyerei. a rendel, a tisztaságot ... A hadi gépezet zavartalan működéséhez szükséges készletek biz­tosít ás ál. S hogy mindez megvolt, nem lepel! meg, csak a megelégedés, a biztonság nyugodt érzetét vál­totta ki belőlem. Ma és mindennap a Horváth Elemér közkedvelt prímás zenekarával muzsikál. A zongoránál D**, Bárkhnyiné zongoraművésznő. Nyugodtak lehetünk! Vannak, akik gondos­kodnak rólunk. Mosolygó arccal néztem, amint telnek az üres kocsik s egymásután mennek vissza vidám döcö­gőssel csapataikhoz. Szemem végigszaladt a munkások sokaságán. Mielőtt elindulok, megnézem őkel. Az arcukat, amely mindig a lélek egy darabját is megmutatja. Munkás arcokat várok, akik. ha a szövetséges i csapatokból valók, lelkesedéssel, ha foglyok, a beletörődöltség közönyével végzik munkájukat De polgári munkások is vannak ill a vá­rosból. S ott voll Vaszilij Nikolajevics is, akire nem számítottam. Nem gondoltam, hogy az a kopottas, de tiszta ruhába öltözőit ember, aki a szénapré­selő gépel igazgatja, s a szénái hordó lányok bánatos orosz dalai! elmerengve hallgatja, fogoly. Pedig az voll! Szerelném megismerni gon­dolatait. Mit érezhet ill. Német kérdéseim íny bár hibátlanul beszélt, csak vonakodva válaszol. Szavain érezni, meg­szokta már a kíváncsiskodó kérdésekéi. Oroszul kérdezem. Szeme megvillan, megle­pődik. ön oroszul lúd? kérdi s tartózkodása egyszerre feloldódik. — Néhány szól már tanultam, mondom mosolyogva. És most már kérdezés nélkül beszél.- Huszonnégy éves vagyok. Szaratovban szü- letlem. Odaát s kezével a hátamögé mutál a végtelen orosz síkságok felé — szakaszvezető vol- Inm s meggvőződésps bolsevista. Ezt ne osoj­1342. dyeembsr I dúlja — leszi hozzá gyorsan mentegetőzve —, hisz ebben nevelődtem. Kis szünetet tart, majd folytatja: —■ Sokat tanultam. \ Valami. nyugtalanság űzött, hogy műveljem magam. Jó fejem van, könnyen ment. Szerettem a könyveket nagyon, de csak azokhoz jutottam hozzá, -amelyek a mi rendsze­rünkéi dicsérték, tömjénezték. Én kritika nélkül így mindent elfogadtam. Nem gondoltam arra, hogy ez esetleg másként is lehet a valóságban^ Szólni, ellenvéleményen lenni annak, aki valami akart lenni, egyébként sem volt tanácsos. Cigarettái pödör s lassan fűzi tovább a szót: Moszkvában is voltam tanfolyamokon. Ott megtanultam mindazt, ami a robbantásokkal ösz- szefügg, mind elméletileg, mind gyakorlatilag. Már a finnországi harcokban is résztveltom. Az volt a véleményük : mondja kissé fáradtan , hogy bátran harcoltam, így utána egy hónap jutalom- szabadságot kaptam. A német-orosz háború ki­törésekor mint rohamosztagos kaptam beosztást. Kétszer megsebesültem, de visszajöttem a frontra. Ekkor azl a parancsot kaptam, hogy az elesett­jeimhez robbanóanyagot kell elhelvezni. hogy ami­kor felszedik őket, felrobbanjanak s ígv okozza­nak kárt az ellenségnek. — De hisz ez aljasság! — háborodom föl. Vállal von. ~ Megleltem! A szovjet nem ismer érzejmes- ségel. Éjjel volt. Csúszva másztam a csatatéren, hogy teljesítsem, mert akkor úgy éreztem, hogy kötelességem. Lassan kúsztam s az egyik moz­dulatlanul fekvő alaknál már minden előkészü­letei megtettem a robbantáshoz. Továbbkúsztam(. Alig értem pár méter távolságra, amikor nyögést hallok mögöttem. Valaki vizel kért! Visszamegvek s felényujlom a vizet. Még éreztem a kéz reme­géséi. amikor robbanás rázta meg a levegőt s szi­lánkok vágódlak szerteszét. A sebesült felrob­bant. A vezetékhez/ért s vége volt. Vaszilij hangja Iplianyatlik s úgy folytatja: — Nekem szerencsém voll. Csak a karom ka- poll szilánkot, de iü belül valami megrepedt. Nem tudom. mi. Másnap szakaszommal együtt megadtam magam. Nem volt erőm harcolni. Igv! — mondja — nem akartam harcolni! Szétnéz a ken várhegyekre. — Itt — mondja elcsukló hangon — minden van. Odaát . .. Lemondóan legyint, majd így folytatja: — Uram! Nekünk azt mondották s mi hű­lünk benne, hogy önöknél elnyomás van s min­denki nyomorog és mi a népek felszabadításáért harcolunk! Megfogom a kezét és úgy kérdezem: .— Még mindig hiszed? Csillogó szemmel rázza meg a- fejét. De azért érzem, hogy még sok időnek kell eltelnie, amíg itt ezeknél., a test után a lélek is egészen fej szabadul. egy jó könyv Minden megjelent könyv kapható a ZRÍNYI könyvkereskedésben

Next

/
Thumbnails
Contents