Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-11-28 / 269. szám

4. aALAíTUCA^ \ tUÍ (Ü JöAb ■ p • .■' ■ •• ; ■■ • cAsszonyok és leányoÁf Tanuljunk meg ötletszerűen öltözködni. Kissé móléit hölgy semmi körülmények között ne viseljen redőzött ruhát, mert a redők. ame- liyek eredetileg karcsú hölgyeknek készüllek, az erős alakon hurka-vastagságúak lesznek és íend- kfvfcli módon kidomborítják a csipőréSzt- Ezzel szemben a sovány nők minél több ráncot, hú­zást alkalmazzanak, mert a teljesen szűk ruha egy keszeg-alakú, hölgyön igen kiábrándító. * kombinált télikabát. Most, amikor legna­gyobb problémánk a télikabát anyagának a be­szerzése, szedjük össze minden darabunkat. Ha például van egy régi bundánk és télikabátunk, s már az egyes részei annyira kopottak, hogy külön- külön egyik sem használható, dolgoztassuk össze. Mégpedig olyanformán, hogy az eleje szőrméből, a derékrésze, öve, esetleg hátsórésze pedig anyag­ból legyen. Akinek pedig van egy használt szilbundája, elhasználhatja télikoszlüm bélelésére is. mert a szil összepréselődik és semmit sem erő it. * Gallérok. Nagyon szép és finom viselet a sö­tét ruhán a piké, vagy fodros csipkegallér. Ezek a fogócskább kopott dolgainkat is .teljesen felfrissítik és ünnepélyessé teszik. * Divatos a zseníÜa hajháló, de inkább csak délutánra alkalmazzák. * A japánttjjas hazakkal hosszú idő óta kísér­leteznek s megállapíthatjuk, hogy ízléses, szép viselet is az, de csak annak, akinek tökéletes az alakja. * Kölöü cipő. Pesten egy német divatház igen érdekes posztó- és kötött cipőket mutatott be- A köföltcipők rendszerint zoknival vannak össze­dolgozva, a kettőnek a színe teljesen elüt egymás­lói. Például piros cipőt zöld zoknival. (Hova siily- lyedtél, női ízlés? A szerk.) Ezeknek a cipőknek fából készül a talpa, ritkább esetben posztóból. Az elsői utcai használatra, az utóbbit pedig házi cipőnek tervezték. Lehet, hogy a pesti divatdá-. mák közül többen akadnak, akik ezl az ízléstelen furcsaságot is átveszik, de mi, vidéki hölgyek, csak maradjunk meg eddigi cipőink mellett, ha mindjárt disznóbőrből készült is az. * * * RECEPTEK: Libamáj«ütés. Itt a szezonja a libának! Fon­tos tudnunk, hogy a drága és nagyon kedvelt libamájat hogyan spssük meg. Tehát ellentétben a borjúmájjal, szabad, sőt kell lejben, vagy ke­vés vízben áztatni. Azután bő libazsírt — lehet sertészsír is — lábasban melegítsünk meg, te- - gyünk bele egy fej kettévágott hagymát, kél ge- j rezd fokhagymát, hintsük meg kevés töröttpap- j rlkával, ebbe legyük bele a körülsózott libamáj- j jat, azután öntsünk hozzá — nagyol > májhoz * 2 dl., kisebbhez 1—másfél dl. - v; Ha a vas­tag részébe szúrt kötőtű nyomán pici víz szivá­rog belőle, a további pároláshoz megint adjunk hozzá egy kanál vizet. Mert a májat tulajdonkép­pen nem sütjük, hanem pár 1;uk, nehogy kérgei kapjon, mert akkor nem kia ós. Közben kétszer- háromszor a levővel öntözzük meg és az utolsó 10 percben felső láng melleit süssük készre. Az­után helyezzük Iáira és pici zsírt öntsünk köréjé. * A húsleveskészítési megtanultuk. De előfor­dul, hogy sovány és öreg marhahúshoz tudunk jutni, ezt csak nyersen darálva levesnek ajánlom elkészíteni. Ezzel azt nyerjük, hogy hamarabb megfől, meri a zöklségíc'ct jó bőven! egy- időben tesszük fel és mire az megfőtt, a hús is kiadta a benne lévő tápanyagot levesünkbe, ame­lyet leszűrve, valamilyen kiadós belétől bMelőzvej pompás levest szolgál A zsűrőkanálban, vagy levesesfazékhan ma- ; radl húsos zöldségféléi azután daráljuk le egy áz- j látott és kinyomott zsemlyével, öklömnvi nyers j kelkáposztával. 2 darab nyers burgonyával. Ad- j junk hozzá zsíron hervaszlolt, apróra vágóit hagy- mái, petrezselyem zöldjét, kis borsot és sót, ke- ; I.1-Í2. uov.üib.r 2S. verjük jól össze, ha híg lenne, egy marék mor­zsát legyünk bele. Palacsintasütőben egy kanálka zsírt íorrósíLsunk és tetézett evőkanálnyi vagda- léklialmokal lepénykéknék ellapítjuk benne. Laösú sütéssel mindkét oldalán megsütjük. Géklasatálát, vagy hordóskáposztát adjunk mellé. De máriással leöntve is kitűnő. * Keksz barna liszt bői. 1 liter (00 dkg egysé­ges Liszt közé keverjünk egy egész csomag sütő­port, egy evőkanál kakaóport (hogy még barnább legyen), ezt dörzsöljük el 8 dkg növényzsírral. Tegyünk bele 25 dkg porcukrot, egy cilrom reszelt héjái és kinyomott levét (lehet 2 kanál ecet is;,, 2 egész tojást és tejjel állítsuk össze könnyén gyúrható, lágy tésztának. Gyúrjuk 25 percig, az­után 3 cipónak osszuk el, nyújtsuk késfok-vas­tagra és kekszformálóval szúrjuk ki. Rakjuk rá keuellen sütőlemezre és süssük ropogósra. Körül­belül negyed óra kell hozzá. Az utolsó 3 percben lelső lángol használjunk. Hónapokig eláll, — ha időt hagyunk hozzá. * * * IDŐSZERŰ HASZNOS TANÁCSOK. V perzselt foltokat, amelyek vasalásnál elő­fordulnak néha és kellemetlenül tarkítják az ab­roszt. vagy lepedőt, úgy lehet eltávolítani, hogy. a foltokat benedvesíljük, sóval behintjük és az­után az egészet kitesszük a napra. A Lkete kiolt- és gyapjúruhák felfrissülnek, ha híg szalmiákoldattal átkeféljük és utána át­vasaljuk őkel a belső oldalon. I Mt és mindennap a közkedvelt prímás zenekarával ^muzsikál. A zongoránál D<*, Sárkány iné zongoraművésznő. Kanizsai eset írta: Angyal Béla. Vígan robogolL a vonat, amikor határozottan kellemetlen hang ütötte inéig a fülemet.-Nagykanizsa következik! kiáltotta , majd a kalauzok legtermészetesebb hangján lódí­totta : — A vonal nem megy tovább! Mindenkinek íe kell szállnia! Csáktornyára utaztam és a vonal a menét­rendben közvetlen vonalnak volt feltüntetve, ezért megkérdeztem a -kalauzt, hogy mi okozta ezl az intézkedést. — Nem tudom, kérem! — felelte. — Ezt a parancsot kap Luk. A kalauz tqvábbvitle a vészhírt és mi. této­vázó utasok maradtunk. Kanizsa már nem volt messze, így lassan készülődni kellelt. Amikor Kanizsán megálltunk, igyekeztem cso­magjaimmal jó helyre kerülni. Még jutott szá­momra is hely a pályaudvar előtti fedett csar­nokban Rekkcnő hőség volt. Mindenki jégbehűtölt fröecsökre és békebeli sörökre vágyott. Fröccs és söi' helyett egyelőre csak rossz híreket kaptunk. Az én vonatom csak három és fél óra múlva in­dul. a szombathelyi pedig In Ián csak holnap. A hírek eleinte letörték az utazó társadalmat, de azulán mindenki kezdeti magára találni. Itt is igazolódott az a megfigyelésem, hogy az em­berek kisebb dologért jobban haragszanak, mini a nagyokért. Tapasztaltam például azl, hogy, ha valakinek éppen az orra előli megy ki a vonal, képes még bírókra is kelni a kapussal, hogy utána szaladhasson a vonatnak. Ha pedig a kapus más véleményen van, jobb onnan sietve* távozni, ne­hogy lm lóság elleni erőszak vétsége ügyében Iá­imnak kelljen menni.. Ezzel szemben, ha kime­gyünk az állomásra és a jegyváltáskor értesülünk arról, hogy a vonat már egy órája elment, meri éppen akkor változóit a menetrend, — hát ebbe műiden birkózás és hatósági erőszak nélkül bele­nyugszunk. így volt most is. Mindenki csakhamar be­látta, hogy nem lehet a helyzeten változtatni és arra törekedett, hogy idejét lehetőleg kellemesen töltse cl. ßn csendes megadással üidögé ,em a pádon, amikor egy köpcös úr hozzámlépett. Mit szól uraságod ehhez a helyzethez? kérdezte nem kis izgalommal. Elöh!) a haragló! szólni sem tudtam, most már nem érdekel. — Igaza van! — mondta most már nyugod- lalihan . csak legalább egy pohár sört megihalna az ember. Ha van sör, akkor ez nem elérhetetlen vágy nyugtatom tovább köpcösömet. Ez is igaz, de hova tegyem a csomag­jaimat ? A ruhatár már megtelt, ebben a nagy em bértömegben őrizetlenül nem hagyhatom. Elhallgattunk. Néhány perc múlva ismét megszólalt a köp­cösöm, feli ííiiően szelíden. (Csodálkoztam, mert általában a köpcösök nem engedik .el egykönnyen a haragot).- Uraságod Ut marad? — Itt. — Akkor volna egy kérésem. 'fessék. Szíveskedjék addig szem mell ártani cso­magjaimat, amíg oda leszek. — Nagyon szívesen! — mondom szívélyesen, hadd tapasztalja azt, hogy vannak még önzet­len emberek is a világon. Emberem könnyű szívvel távozolI és én most már az ö csomagjára is vigyáztam Teltek a percek, amikor egy édesebb hölgy nagyon bájosan mosolyogva szintén rám- hízta a csomagját. Egy kis barna lány már ré~- gébben feltűnően szemezel! velem és amikor ép­pen meg akartam szólítani, ő is ezzel a kéréssel lepell meg: — Szíveskedjék egy kicsit vigyázni a cso­magomra. Úgy látszott, hogy az emberek vérszemet kaplak, mert rövid félóra múlva úgy el voltam csomagokkal torlaszolva, hogy ki sem láttam a vágányokra. Az emberek azonban nem hálátlanok. Ezt most tapasztattam. Egyszer csak ugyanis megje­leni a köpcösöm és hozott egy pohár sörl. — Hoztam egy pohárral Önnek — moiuloUa — ugyanis találkoztam egy régi ismerősömmel. Ugye, még maradhatok? Kérem, csak tessék! ßn is maradok — szóltam elérzékenyedve és .leeresztettem a söröes- ké l. Néhány pere és az éltes hölgy is megjelent egy korsóval. — Egy kis frissítőt hoztam önnek — mon­dotta. — Ugye, még maradhatok? — Ameddig csak tetszik! — feleltem és ez a korsó is lecsúszott. Néhány másodperc és a kis barna is je­leni kezelt : — Egy pohár sörl hoztam! Ugyanis talál­koztam az unokal'ivércmmel.:. — Csak maradjon édesem, — rebeglem — és a pohár tartalma remekül eltűnt Még vagy öl hálás pasas jelentkezett és mind­egyik egy-egv korsóval lepell meg, amelyek ha­marosan üresen kerüllek vissza eredeti helyükre. A meleg és a sok sör meglelte hatását. Csak arra ébredtem fel. hogy va'aki rázza a vállárnál: — Ili nem lehel aludni, kérem! Tessék szál­lodába menni! Aludni? Hiszen én Csáktornyára akarok utazni, nem aludni! Csáktornyára csak holnap indul a vonat. — A inai mikor, ment el? Délután halkor. — Most hány óra van? — Tizenegy! Körülnéztem. A sok csomag mind eltűnt, csak az enyém maradt ott árván.

Next

/
Thumbnails
Contents