Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-26 / 267. szám
I. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1M2. november 2®. a partmenti IcTütcten a,tengeri harcok módszerét alkalmaz». Működésbe lépett a »halál kaszája“ Mint a Német Távirati Iroda katonai részről értesül, Sztálingrádban november 23-án a német gránátosok sikeres rohamcsapal-harcokat vívtak A bolsevisták a megerősített romokból és az ipari negyed piacéiból előretörésekkel próbálkoztak de minden kétségbeesett támadásuk ösz- szeomlott a német gyalogsági lövegek és géppuskák tözében. Ezekben az elkeseredett harcokban kiválóan beváltak az új német gyalogsági fegyverek, különösen az új géppuskák, amelyek a legsúlyosabb veszteségeket okozták a bolsevistáknak. Ezek a géppuskák kiválnak óriási lü- ' zelögyorsaságukkai. Percenként 300 ) lövés érhető el velük, ami elképzelhetetlen erejű tűzhatásl jelent. Az ellenséges támadó hullám, amely e géppuskatűz ellen próbálna támadni, rövidesen ösz- szeomlana. A bolsevisták már jól ismerik ezeknek a géppuskáknak a hangját. Megismerték már a különbséget a szokásos géppuska-kattogás és az új géppuskák egybefolyó hangja között. Amikor az új géppuskák tüzelésüket megkezdik, hosszabb, állandó robbanás hangja hallható csak. A fogságba került bolsevisták elmondották, hogy ahol ezek az »elektromos géppuskák» — ahogy a ve.-, szedelmes fegyvert ők elnevezték — megszólalnak, abbahagyják a támadást és s:elvc igyekeznek biztonságba jutni. zivatara elmosta a megépítés lehetőségeit. Jött Trianon és egyetlen lépésünk a tenger felé is. elveszett. De itt az új világháború, amelynek megnyerésében biztosak vagyunk! Hallottunk is már nagy, átfogó terveket, amelyek hivatva lesmek Magyarországot a keleti kereskedelem kapujává tenni. lnnél aq igazságosabb és hazánkat megillető sorsnak lesz majd a feladata, hogy Fiúméi is megnyissa teljes mértékben az ország számára. Ma már nem ismerjük a technikai lehetetlenségeket s így könnyűszerrel megoldhatók lesznek azok a nehéa kérdések is, amelyeket 1912-ben megoldó- hatatlannak tartottak még. Ha úgy hozná is a sors, hogy Fiume földrajzilag nem kerülhet vissza Magyarországhoz, meg kell elégednünk a mostani szabadkikötői jogunkkal, amelyet a baráti Olaszország már évekkel ezelőlt juttatott, valamilyen egyezmény-megoldást kell találnunk arra, . hogy a második vágány megépülhessen, mert erre a kikötőre Magyarországnak olyan nagy szüksége van, mint egy darab kenyérre. S ha ez a második vágány-kérdés valamiképpen megoldást nyer és teljesen kihasználhatjuk a fiumei szabadkikölőnket, akkor sor kerül biztosan arra is, hogy a második fővonal megépítésével — bármelyik megoldási is választják — közelebb kerül a nagy forgalomhoz és ezzel egyúttal a világhoz is Zalaegerszeg, amely jelenleg gazdasági sorvadásra van ítélve és semmi lehetősége sincs annak, hogy fejlődjék, pedig ennek a városnak és a vármegye belső részének, Göcsej vidékének, amely szintén közelebb jut akkor a forgalomhoz, jó magyar népe megérdemli ezt a régen várt fejlődési lehetőséget. Zala vármegye az országnak egyik legsűrűbben lakott vármegyéje, amelyben félmillió ember él, megérdemli, hogy az ^elkövetkezendő időkben a hóna alá nyúljanak, hogy Zalaegerszegen ne csak az utcák, hanem maga az élet is virágos legyen. wwwwvwftmmffwwwvwwwwvwww Merre települjön Zala népfeleslege? A múltban Zala sűrű lakossága, sajnos. Amerikába és a Szerémségbe költözött. A mostani telepítések során Baranyába történt céltudatos felépítés. A zalai telepesekről Baranya csak szépet és jól mond. A távasszal Fejér és Veszprém vármegyékbe irányuló település kerül s/óba. A hivatalos telepítés úgy helyes, ha az önkéntes település természetes irányát követi. Az 1930-as népszámlálás 5512 zalai születésűt talált Nesz- prém vármegyében. Ez a szám emelkedő irányt mulat, mivel 1920-ban 5318 zalait találtak ott. !Ü)30-ban a szomszédos Győr vármegye 3355. Somogy 3473, Vas 3547 fővel szerepel. Kívánatos volna Alsóleiidva, S zen tgyörgy völgye vidékére is adni zalai telepe se kel. Zalaegerszeg sorsát az elmúlt világháború pecsételte meg, de az új béke meghozhatja részére s feltámadást Sajnos, Zalaegerszeg egyike azoknak a városoknak, amelyek szerencsétlenségüket fekvésüknek, illetve a nagy forgalomból való teljes kiesésüknek köszönhetik. Közel van ugyan a nagykanizsai nemzetközi, valamint a szombathelyi fővonal. mégis olyan szerencsétlen Zalaegerszegnek a helyzete, hogy egyik vonal sem érinti a város határát, hanem Zalaszentivánon való átszállással lehel csak megközelíteni. Ez az oka annak, hogy a város fejlődése igen szűk keretek közölt moroghat mindaddig, amíg a tapolca—ukki és egyéb, teljesen megmagyarázhatatlan vasúti kanyar átvágása közelebb nem viszi Zalaegerszeget az ország központjához. Zala vármegye székhelyének elszigetelődése az elmúlt világháború szerencsétlen végének a következménye tulajdonképpen és az teljesen összefügg Fiume, illetve a magyar tenger kérdésével, amelynek forgalmi fellendítése hozta volna meg • felvirágzást Zalaegerszegnek is. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan igen érdekes j tanulmányt találtunk a Katolikus Szemle 1912- I évi egyik kötetében, amelyben Polgár Iván dr. j -ismerted a kérdést. j Tanulmányában mindenekelőtt összehasoa^ j lítja, hogy a jelentéktelen Montenegrónak tizen- j négyszer nagyobb a tengerpartja, mint a Ma- j gyár Királyságnak, amelynek csupán Fiume az j egyetlen lehetősége, amiért a legnagyobb lehe- j tőségekig kell kiaknázni. Áriatokkal is szolgál: 1911-ben a behozatal Fiúmén keresztül 7,792.474, míg a kivitel 8.514.808 mázsa s miod’ez egyetlen sínpáron bonyolódott fle s a vasútvonalban semmi fejlődés nem tapasztalható. Pedig csak az ország egész külkereskedelmének 20 százaléka esett ebben az időben Fiúméra. Ez a százalék egyre emelkedő tendenciát mulatott és éppen ezért ennek a vasútvonalnak a legnagyobb feladatokkal kellett megbirkóznia. A kérdés megoldása azonban rendkívüli követelményekéi is támaszt, mert az általában kél szakaszra tagolható. A felső szakaszra, amely Bu- ! dapcstlől Károlyvásárig terjed és az alsóra, amely Károlyvárostól Fiúméig szalad. Az . úgynevezett alsó szakasznál legfeljebb egy másik sínpár lerakásával kell megoldani a kérdést, míg a felső szakasznál többféle megoldás is kínálkozik. Elsősorban hivatva lett volna a meglévő tehermentesítésére a megépített Budapest — Martonvásár — Velence — Pákozd — Székesfehérvár —- Sárpenlele — Nádasladánv Berhida — Fűzfő Nemesl- tördcmic - Balatoncderics — Keszthely — Fgen- föld — Kiskomárom — Iharosberénv — Gyékényes j — Zágráb Károlyváros vonal. ,| ' j A hál K>rú előtti évek munkalcrvében szeré- j pell a Nagykanizsa Budapest vonal tehernien- j lesílésére tervezeti vonal is. Ez részben a Buda- j pesl -Tapolca, tehát a halálon vidéki vonalat vMle j tervbe és < 1 is készült ennek a vonalnak í ive a I célra való eksőrangusílása. Tapolcától ez a vo- < nal Keszthelynek v^tfe volna útját, onnan kérész- ; tül Zalaegerszegre, innen Csáktornyára - Zágrábba. Ez a t§rv már Keszthely és Zalaegerí- szeg közölt egy 39 km-es új, tehát csaló- nem nyílegyenes utal veit tervbe, ami teljesen új vonalnak épüli volna meg. Ebben a vonalban tulajdonképpen nincs is több új szakasz, mint a keszthely—zalaegerszegi 30 km-es. A harmadik, igen érdekes terv már a budapesti vonalok decentralizálását is jelentette volna és azonkívül, hogy tehermentesítője lenne a fiumei régi vonalnak, egyúttal arra is szolgálna, hogy közelebb hozná Németországot is Fiúméhoz, amely Zsolnától indulna ki és Lipótvár, Pozsony, Csorna, Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Gyékényes, Zágráb, Károlyváros városokat érintette volna. Ez a vonal valószínűleg második fővonallá szélesedett volna ki. Ez a három mód kínálkozott a budapest— fiumei régi vonal tehermentesítésére,, sokkal nagyobb probléma volt azonban a fent említett alsó szakasz, amely a kietlen Karszt-vidékm vonul keresztül. Ezért itt csak egy második vonallal való kiszélesítés kínálkozott megoldásul, A Karsztvidék 89(1 méternél magasabb, sziklás hegyein ugyanis rendkívül nehéz lenne új vonal megépítése. A második vonal azonban szükségessé lelte volna a Kulpa és Recina közötli hatalmas hegység alagúttal való átvágását. 17 km hosszúra tervezték az alagutat, de a számítások szerint 57 km-rel rövidítene volna meg az eddigi alsó szakasz vonalát. Egy másik terv Károlyváros—Ogulin közölt Jo- siptól délre ágazna el és a Kapella-hegységet két alagútban fúrná át. Ez csak 2ß km rövidítést jelent. A munkálatokra 110 millió koronát vettek be a költségvetésbe 1913. esztendőre, amit — sajnos — a világháború aztán egészen más irányban kényszerített felhasználni. Ezek a tervek azonban, sajnos, csak tervek maradtak, mert az első világháború véres TÓFŰ fíYUL A úri és női szabóságából MMMMM Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivat; és szöveteladás................."....—
