Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-21 / 263. szám
1942. jiovemfoier 21. ZALAMÜGYEÍ ÚJSÁG \ i / / Ezzel aztán be is fejezem a véleményemet, bár gok minden nyomja kis begyem, de majd máskor mondom el, meri most következik á mérlegelés, amit esi szinten n.agyoa- magyon utálok és nem tudom megbocsátani annak, aki azt ideküldte. Mindössze azzal tudok védekezni a gyakori moleszíálás ellen, hogy elkezdek a mérlegen rugdalózni, mire, az nem játszik. Nevetek ilyenkor magamban, olyan jó így kifogni édesanyukámoa. A miniszterelnök beszéde a nemzetiségi kérdésről Töhötömke véleménye a világról III. vélemény. Kedves Nénik és Bácsik! A héten többen felkerestek azzal a különös kívánsággal, hogy mondjam el e heten ismét la magain véleményét. Már most kijelentem, hogy nem á mások befolyására, hanem önmagam lelkiismeretének kielégítésére amúgy is írtam volna. Már most kijelentem, hogy engem nem befolyásolhat senki. Annál fts inkább, mert hiszen jól tudom, a múlt heti véleményemmel is baj volt. Az egyik nagyhatalmú bácsi kifogást emelt a véleményem ellen. Nem is tudom egyáltalán, hogy inéért érdekli az embereket az én véleményem. Hiszen semmit sem csinálok, nem járok társaságba s általában édesanyukámon, édesapukámon és la nagymamámon kívii! nem is érint kezem senkivel. Vagy talán azért, mert szükség van egy kis tiszta és elfogulatlan vélelmén vre? • Azt tartom, hogy aki jó író akar lenni, annak feltétlenül magányra van szüksége. hogy a gondolatait idejében elrendezhesse. Megjegyezni kívánom azonban, hogy a múltkori tüzelővel kapcsolatosan közmegelégedésre elintéződött az ügy, mivel az egyik kereskedő bácsi véletlenül küldött Töhötöm- kének egy kocsi jó fát. Azóta aztán jó! értsem magamat és sokkal kevesebbet fázom, mint eddig. Édésapnkáni meg is jegyezte: — Na, Töhötömke, van tüzelő és hamarosan lesz szép kocsid is. — Gondoltam én azt előre — mondom édesapukámnak —, hiszen csak nem annyira lelketlenek az emberek, hogy hagyjanak engem megfázni. Ami :a kocsit illeti, hát azt bizony nem nagyon tudom, hogy mi a csoda alkotmány. Tegnap este aztán, amikor felébredtem. azt láttam, hogy körülöttem minden fehér s felettem nagy ívben valami emelkedik. Mit tehettem mást, kinieresztettcin a szemeimet, mire meg is magyarázta édesapukáin, hogy ez a kocsi. Azt mindenesetre megállapítottam rögtön, hogy sokkal nagyobb, kényelmesebb és rugalmasabb a helyem, mint a kisteknőben volt, amelyre estéakin t rátettek. Azért mondom, hogy rátettek, mert bele sehogy sem fértem, ha a vánkos is rajtam van. JBár azt sem tudom elképzelni, hogy miér{t: van rajtam az a vánkos nevezetű szörnyeteg. , .{amelytől aüg tudok mozogni. Kiegyenesíti édesanyukáin a lábaimat és körülteker mindenféle meleg dolgokkal s jól összeszorít. Azt hiszi, hogy ez nekem kellemes? Pedig nem, nekem nem volt szükségem erre sohasem, elvégre is mit gondolnak, hiszen én megszületésemkor sem fértem bele a vánkosba és. ha szabadon hagynak, nem sokat kell ficánkolnom, hogy kilógjon egy darabon a lábacskám. ' J>e azt nem árulom el jó edesanyIlkámnak, mert akkor biztosan mindjárt betakarna, pedig annyira szeretek kirugdalózni, hogy ki sem tudom mondani! Mindenesetre vétenék a tárgyilagosság ellen, ha elhallgatnám, hogy volt nálunk egy szemüveges bácsi a héten. Sokáig elbeszélgetett rólam. Hogy mit, nem értettem minden szavát, mert nagyon halkan mondta mindig. Másnap aztán, nem tudom, a halk beszédnek voll-c az eredménye, vagy nem, de valami kulim ász-szerű, íztelen vacakot raktak anyukáméin a szájacskámba. Én hiába tiltakoztam, nem segített a dolgon, csak nyomkodták, pedig igyekeztem küökdösni a nyelvemmel. Édes- apukám azt mondta ekkor: — Látod, kis Töhötömkém, ez nagyon finom (csak tudná, milyen finom) és azt azért rendelte a doktor bácsi, mert hízni kell a kisfiúnak. Hát éhben én aztán kételkedtem, mert én érzem, hogy az nagyon rossz cs semmi hasonlatossága sincs a fejecskéhez, amit bizony szeretek. Ebből az orvos bácsiból én semmi jót néni jfezek ki és, ha többször is ilyen váciak ennivalókat rendelget, hát nem leszek vele jóba. Tegnap tárgyalta a képviselőház a pénzügyminiszter előterjesztésében az állami költségvetést. Ezzel kapcsolatosan többen felszólaltak a propagandaminisztérium felállításának kérdésében is. Kállay Miklós miniszterelnök válaszolt a felszólalásokra és a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosan nagy beszédet mondott — A nemzetiségi kérdés volt a vita súlypontja, — mondotta többek között. — jA' magyar nemzetiségi kérdésnek bosszú története van. Tudom, bogy minden magyar lelke mélyén töpreng ezen a kérdésen és én is töp- ‘ rengek és gondolkodom felőle. Az idő, amelyben jelenleg élünk, sajnos, megnehezíti azt, hogy olyan módon és olyan mértékben foglalkozzunk a magyar nemzetiségek problémájával, amint az szükséges és helyes lenne. Háborúban vagyunk, sok súlyos erőfeszítés veszi igénybe teljesítőképességünket anyagi vonatkozásban, más célok kitűzése tekintetében éppen úgy, mint a nemzet lelki erejét. Nem tudjuk magunkat annyira koncentrálni ezekre a kérdésekre, mint amennyire kellene, mert hiszen háború van, fiaink kint vannak a harctéren, mindennapi gondjaink megnövekedtek, közellátási problémáink súlyosak. Temérdek más probléma van előtérben s így sem a kormányzat, sem pedig a magyar közvélemény nem tud olyan mértékben és olyan erővteli foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, amint az szükséges lenne. És van még egy nehézség: éppen a miatt a politikái helyzet miatt, amelyben nemzetiségeinkkel itt élünk és ezt le akarom szögezni, hogy ebben ne legyen félreértés. Levél a szerkesztőhöz Kaptuk a következő közérdekű levelet éa annak tartalmára felhívjuk a hatóságok figyelmét. Tekintetes Szerkesztőség! Napról-napra nem lehet tejet kapni. Aki előre otthagyja az edényét, annak adnak, aki pedig elkésik, nem kap semmit se, ha otthon öt-hat is a gyermekek száma, önkéntelenül ia felvetődik a kérdés, hogy itt valami megoldást kell keresni, hiszen nemzeti érdek, bogy a gyermekek tejhez jussanak, ha mindjárt a felnőtteknek nem is jut. Lehetetlen az is, hogy ugyanannyi tejet kapjanak a gyermeknélküliek is, mint a sokgyermekesek. Kérjük a hatóságokat, hozzanak olyan rendeletet, amely szerint csak közélelmezési kartonra adjanak ki — a személyek számát figyelembe véve — tejet, mert a gyermekek tejellátása elengedhetetlenül szükséges. ...1942. november 21. f Kész híve: . j ; i ; ^ - I teljes aláírás, ‘ 1
