Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-10-07 / 225. szám
2. ZALA MEGYEI ÚJSÁG 1942. október 7. Sztálin ultimátumot intézett a szövetséges hatalmakhoz A világpolitika nem nagyon bővelkedett az elmúlt napokban szenzációkkal. Legnagyobb feltűnést az Idaho nevű amerikai csatahajó elsüllyesztése keltette és azt tengely körökben is igennagy jelentőségű fegyverténynek minősítik. A külföldi lapok szerint a Moszkvában megjelenő Vörös Csillag nyíltan támad egyes bolsevista tábornokokat csapataik sikertelensége miatt. A hírek szerint Madagaszkárban tovább folynak a brit előnyomulások és az angoloknak most újabb fontos helyiséget sikerült elfoglalni. Nagyon felkavarta a kedélyeket a brit és tengelyhatalmak lapjainak jelentése szerint Sztálin nyilatkozata, amelyet az egyik újságíró három kérdésére adott. A nyilatkozatban Sztálin felszólítja a szövetséges hatalmakat, hogy haladéktalanul váltsák be az ígéreteiket. A Sztálin nyilatkozat erősen foglalkoztatja a bol sevista sajtót is, amely most már nem leplezi, hogy a szovjetnek azonnali támogatásra van szüksége. Nagy a visszhang az amerikai sajtóban is, ahol szintén ultimátumnak veszik Sztálin nyilatkozatát. A külföldi újságírók megrohanták a tájékoztató irodát, ahol igen szűkszavúan nyilatkoznak, az amerikai sajtóban azonban olyan hangok látnak napvilágot, amelyek nyíltan megírják, hogy Sztálin az idén az eddiginél nagyobb segítséget nem kaphat a szövet séges hatalmaktól. Felteszik azt a kérdést is, hogy vájjon Sztálin második arcvonalat, vagy egyéb támogatást akar? Közel ezer vagon a nyári Vasnapok eredménye Az ócskavasgyüjtés nyári szakasza lezárult. Az eredményeket most foglalja össze a Fémgyüjtő. Az eddigi adatközlésekből megái lapítható, hogy az előző fémgyüjtési időszakhoz képest jelentős többlet mutatkozik. Az összegyűjtött ócskavas és fémhulladék mennyiségének ez a növekedése a szervezettség teljes kiépülésének tulajdonítható. Az adatok szerint a nyári idényben 2214 községben, illetve városban tartottak vasnapot. A felajánlás sok helyütt olyan erős volt, hogy a vasnap időtartamát meg kellett hosszabbítani 2 sőt 3 napra. A vasnapokon 9,780.000 kg. ócskavas gyűlt össze, ami jelentős mennyiség és számottevően hozzájárul az ipar nyersanyag- szükségletének biztosításához. Az őszi vasgyüjtési időszakban főleg városok kerülnek sóira. A tél bekövetkezte előtt tartják meg a budapesti vasnapokat is, melyet jelentős szervezési munka előz meg. Iss© altkor jé, ha LII IC I siűcstSI vai6! Bundák mérték után mikádok bélelése és gallérozása legolcsóbban iff. Í.AKI SÁNDOR szilcsmeste r-nél készülnek. | Zalaegerszeg Bethlen Qábor u, 5. m Arkászak dolgoznak... (Honvéd haditudósító század. Márkus Pál haditudósító,)* Este hétkor már mindenki vacsora után volt, készült nyugovóra Ebben a völgynek nevezett szűk vízmosásban a pihenőt nagyon ko molyán veszik, mert sohasem lehet tudni, mikor kell napokig helytállni minden alvás, minden pihenés nélkül. Még most is, amikor aránylag nyugodtan telt el a nap, gondbabo- rúltan tekingetnek a honvédek a Don irányába: mikor jön a Rata, vagy a Martin. Ugyanis itt félbalra mögöttünk egyik ütegünk nagy hatás sál lőtte a vörös állásokat, már pedig biztos, hogy az oroszok repülőt küldenek az elhall gattatására. A repülők erre jönnek majd és a bombákból nekünk is juthat. Akkor aztán vége az alvásnak. Mindenütt nyugovóra készülnek, csak az árkászoknál nem Ők most kezdik igazi munkájukat. A vörös olyan éber, hogy az aknák telepítését csak sötétben lehet végrehajtani. Tizennégy ember áll fel az ügyesen álcázott kocsi mellett, mindegyik kap egy csomó cö vekalakú aknát. Egy tizedes vezetésével most élesítik a veszélyes jószágokat. Jobb ezt itthon elvégezni, mint kint az ellenséges vonalak előtt sötétben. Ott egyetlen felesleges mozdulatra nincs idő. Közben mindenki felkészült az útra. Sorakoznak a parancsnokuk előtt, ez mégegyszer végigvizsgálja a felszerelést. — Harminc cövekakna, öt hasábakna, cövek, drót meg van ? — Megvan ! — feleli egy szakaszvezető. — Kijavították a fejszén a hangtompítót? — Igenis, — mutatja fel a szerszámot egy legény. A rövidnyelű fejszét puha nemezdarabbal vonták be, hogy az oroszok ne hallják a kopácsolást, amint a cövekeket a földbe verik. — Puskát nem a hátra keresztben, hanem kézbe kell fogni ! ~ adja ki az útasítást a zászlós, Szeme mégegyszer végigfut a soron. Tizenhat ember, mindenkinek a fején az acéi- sisak, hónuk alatt az árkászfelszerelés, jobb jukban a puska, feszes vigyázzban állanak. — Jobbra át! Irány a völgykijárat. Indulj ! A zászlós néhány kézigránátot tesz a zse bébe, vállára akasztja a géppisztolyt és ő is elindul embereivel. — Tizenegyre itthon szeretnék lenni, de legkésőbb tizenkettőre. A viszontlátásra! — búcsúzik. Az itíhonmaradtak komoly szemmel néz nek utánuk. Sokan indultak el így este... Egy fiatal szakaszvezetővel leülök a kísérőd előtti kis padra. Csendesen cigarettázunk, beszélgetünk. — Nehéz az érkászélet? — kezdem el a beszélgetést. — Bizony, elég nehéz, hadnagy úr. Mindig az első vonalban, sokszor rnég előtte is, fárasztó és veszélyes szolgálat. Akár a szöges- drótot húzzuk, akár az aknát telepítjük, közel vagyunk az ellenséghez. Ahol most dolgozunk, mindig kapunk aknavető és pusktüzet. Az a szerencse, hogy a magas gazban nem látnak bennünket és így csak vaktában lövöldöznek. De mégis csak nehéz így dolgozni, mert nem csak az oroszok tüze elől kel! magunkat fe deznünk, hanem a saját aknáinkra is vigyáznunk kell. Közben pedig a munkának is ha ladnia kell . . . Ebben a pillanatban éles repülőgépberregés szakítja félbe a beszélgetést. Mégcsak nem is tájékozódhatunk, már itt van felettünk és heves tüzet ont géppuskáiból. Csak annyi időnk van, hogy egy ugrással a kísérődben teremjünk. A kis robbanó lövedékek itt robbannak előttünk a domboldalon. Fél percig sem tartott a támadás, már el is kanyarodott a tüzérek felé. Onnan hallottuk a géppuskák száraz kelepelését. Egy perc múlva minden csendes. Kimegyünk a fedezék elé, mindenki nézi, ki sebesült meg, mi bajt csinált a Rata. Rövidesen kiderül, hála Isten nek, még csak egy karcolást sem okoztak a golyók. Az emberek várakozva állnak a fedezékek bejáratánál: nem lehet tudni, mikor tér vissza a repülőgép. De nem jön. Eltelik öt perc, a Rátának azonban se híre, se hamva. Már visszarepült. — Így szoktak ezek mindig támadni — magyarázza a szakaszvezető. Nem is sejtjük, hogy jön, egyszerre csak előbukkan a domb mögül és szórja a tüzet. Ha nem magasból csap le céljára, nem tud pontosan célozni és így csak lármát csinál, de kevés kárt. Mindenesetre vigyázni kell. Jó ilyenkor, ha van, hova bújni. — Gyakori a látogatásuk? — Rata eddig vagy ötször látogatott meg minketi amióta itt vagyunk. A bombázók azonban sokkal gyakoribbak. Különösen éjjel. Egyre- másra gyúlnak ki a ledobott Sztálin lámpák. Utánuk pedig már zúdul is az áldás. De jönnek nappal is, csak ritkábban. A repülők miatt kel! ezt a sok kiseiődöt építenünk. Ez is az árkászok felad ta. — No, elég sok dolguk lehet akkor... — Bizony, van elég. De nem is lehet hasonlítani a mostani munkánkat ahhoz, amikor mozgóharcban vagyunk. Amíg a csapatok mozognak, az árkászoknak se éjjelük, se nappaluk. Ellenséges aknáktól megtisztítani a terepet, a felrobbantott hidakat felépíteni, a torlaszokat elhordani, mind a mi feladatunk. Közben pedig harcolni is kel), mert munkánk mindig az első vonalba szólít. Ellenséges zárótüzben aknát szedni nem éppen a legbiztonságosabb. Amikor a nagy előnyomulás volt Tim körül, mindehhez még hozzájárult a nagy esőzés is. Napokon keresztül dolgoztunk megállás néikül, sárban, ellenséges tűzben, állandó orvlövész veszélyben Szinte percenként jöttek a küzdőcsapatoktól, itt is, ott is találtak orosz aknákat, szedjük fel. így ment ez az egész előnyomulás alatt szünet néikül. Néha már alig álltunk a lábunkon. Hála Istennek, most azért mégis csak jobb a dolgunk ! Közben teljesen besötétedik. A csillaghul- lós augusztusi éjtszakában megindul az éjjeli „élet“. Rakéták pattannak az égre, vakító fény nyel megjelennek az első Sztálin lámpák, Vo- ronyezs felől gonosz felvillanások vágódnak fel a horizontra, tompa dörrenés követi őket: bombáznak az oroszok. A túloldalról két fényszóró mutatja az irányt a Martinoknak. Felettünk húznak el irtó magasságban. Balra tőlünk a íégelhárító ütegek működésbe lépnek. Négyes füzérben szállnak felfelé a gépágyúk nyomjelző lövedékei. Az egyik előretolt állásból egy golyószóró sövid- sorozata ropog a vörös állások felé. Es eldördül néhány aknavető is. Árkászaink most dolgoznak a Don partján . . . * Márkus Pál hadnagynak ez az utoló tudósítása, aki azóta már hivatása gyakorlásában hősi halált halt. Márkus Pál hosszú ideig a Nemzeti Újság belső munkatársa és a katolikus újságírás egyik fiatal bajnoka volt. Torna cipő 1 , i ; megérkezett Horváth Jenemé divatüzletébe : ; Plébánia-épület. ! OLVASSA ZALAMEGYEJ ÚJSÁGOT!
