Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-14 / 257. szám
s. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 194%. »GTetttber 14. cHsszonyoß és hányd A kaiapezakmának űj szenzációja a tol- divat. Az angolos fazonhoz kakastól lat, vagy madártollat, a délutáni és estélyi kalapokhoz pedig a strucctollat favorizálják. Vannak tokkok, amelyek teljes egészben toliból állanak. Ez utóbbinál kiegészítésképpen velúr, vagy jersey anyag van hátul díszítésül. * Ápolónői fejkötő megkötése. Négyszögletű kendő első két csücske hátra van véve és tarkónál kötődik meg. Igen alkalmas erre a célra a négyszögletű gyapjúkendőnk, lehet használni a selyemkendőnket is, csak az most már kicsit hideg. * A szőrmével bélelt télikíabátok mellett divatba jött a szőrmével bélelt kepp is. Szép, jó, meleg és praktikus. * Nagyon divatos a rojt-díszítés, főleg vállon és zseben, de alkalmazzák hosszított blúz aljára is, de csak selyem délutáni, vagy igen könnyű szövetruhán szép. * Ami már nem divatos!... Külföldi divatalkotók szerint már nem divatos: A túlságosan 9zűk és magassarkú cipő, a túlvéköny szövetből készült télikabát, az apró »nem kalap«-szerű kalap, a fiatalítás céljából viselt, bő, térdig érő szoknya, az óriási fülbevaló, az ékszer pulóveren és délelőtti ruhán. * * * IDŐSZERŰ HASZNOS TANÁCSOK. A sóban eltett zöldségfélék aránya: miniden ledarált zöldség 1 kg-nyi súlyához negyed1 kiló sót adjunk. Ajánlatos zöldbabot is közé- idarálni. A levest forrón, a főzeléket melegen tálaljuk. Káposztaféle inkább legyen langyos1, a burgonyáétól pedig forró. Jó szakács kóstolva főz. Az áztató, vagy főlő vizet sohase öntsük ki, mert ezáltal az értékes tápsót vonjuk el az ételből. A rántás nem lesz csomós, ha hűtve keverjük el vízzel. Kelkáposztához erősen barnítsuk a rántást, mert úgy ízletes. Paraj, paradicsom világos, gyenge rántással jó. A kelkáposzta erős szaga elmegv, ha egy 'darabka tiszta fa-szenet teszünk a főzővízbe. * * * RECEPTEK: Répaköret zsír nélkül. Lábosban egy kanál kristálycukrot barnítsunk habzásig, engedjük fel kevés vízzel és tegyük bele a metéltre vágott sárgarépát jó sok vágott petrezselyemzöldjével és mindig kevés víz aláön- tése mellett pároljuk egészen puhára. Közben sózzuk meg. * Hogyan habarjuk be a főzelékfélét? A főzelék sűrítéséhez eddig rántást használtunk. Ez zsírból és lisztből állt, most a zsírt mel- j lőzzük és a lisztet tejjel, vízzel, vagy tejfellel, esetleg Íróval, aludttejjel összehabarjuk és ezzel sürítjük a főzelékfélét, ügyeljünk arra, hogy a habarék símán legyen eldolgozva, vagyis a szükséges mennyiségű lisztet előbb' kevés folyadékkal keverjük ki simára, bevált módszer ezt villával elvégezni, azután hígítsuk fel és folytonos keverés mellett v ékonyan csurgassuk be a főzelékbe, nehogy csomós legyen, mert attól elmegy mindenkinek ásd étvágya. Azután főzzük össze a főzelékkel alaposan, nehogy liszt íze legyen az ételnek. Ajánlatos a habaráshoz használt lisztet előhb1 lábasban keverge/tve megbarnítani, vagy színesítéséhez tegyünk a főzelékbe nyáron paradicsomot, esetleg kevés paprikaízt, sokkal (»gusztusosabb« lesz tőle a főzelék. . * Vad nyúl pásté t cin. A nyúl elejét, alsó combját, máját és tüdejét jól megmossuk és zubogó forróvízzel leforrázzuk. A forró vízben állni hagyjuk pár percig. Elég bő zsírban hagymát párolunk, teszünk bele pirospaprikát, — bár ez nem feltétlenül szükséges. A húst a hagymás zsírba tesszük és szép lassan kevés vízzel puhára főzzük. Ha a hús jó puha ési a levét elsülte, leszedjük a csontról és megdaráljuk. A darált húst megfűszerezzük, ha kívánja, még adunk bele sót és kis törött fekete borsot, 2 drb. tejben, vagy vízben áztatott, kifacsart zsemlyét, 2 nyers tojást, vagy 1 nyers és 1 főtt, áttört tojást és apró koe-* kára vágott fehér szalonnát és az egészet gól összedolgozzuk. Kikent pástétomBütőbe, — hosszúkás gerezdes tepsi —, vagy egyeme* hosszúkás tepsibe tesszük és gőzben megsütjük. Egy nagyobb tepsibe vizet öntünk m abba állítjuk bele a kis tepsit a pástétommal. Jó erős tüzes Bütőben körülbelül fél, vHQg háromnegyed óráig sül. Ha kihűlt, szépen ujjnyi szeletekre vágva tálaljuk. ŐSZ A VON A TÁBLÁKBÓL Azt mondják, hogy november a legridegebb hónap. Ködös, sötét és mindig szomorú... Én elhiszem, hogy ez igaz. És mégis: sokszor megjárt utamon, az ismerős dombhajlatokban talán sohasem tűnt elém annyi szépség, mint egy borús novemberi délutánon... Felhők. Vonulnak, egyre vonulnak a város felett. Nem szelíd, habos báránykák, de nem is jegetrejtő, vészes viharfelhők. Egyforma szürkék. Novemberiek. A nagytemplom két tornya felint hozzájuk: maradjatok... A Zala tükröt tart nekik : álljatok meg kicsit felettem... De nem állnak meg, vonulnak, mennek, valami nagy, felsőbb parancsra, fenséges nyugalommal, csendesen... — Milyen jó lenne, ha feleannyi nyugalommal tudnánk nézni az életet, mint ezek a novemberi felhők... Csipkebogyó. Cserjés széléről őszi díszben pompázó vadrózsabokor integet. Mennyi kacagó, piros bogyó!... Nincs az a májusi reggel, amelyik több vidámságot sugározna. Az embernek önkéntelenül vissza kell nevetnie rá. S most átvillan rajtam a gondolat: ha minden csüggedt, szomorú ember szívéig engedné behatolni a novemberi erdőszél mosolyát, mennyivel derűsebb lenne a világ... Nyírfa. Odébb meg aranyköntösbe öltözött nyírfa álldogál. Hulló leveleit a vonatablakig sodorja a szél... Egyet elfogok. Sokáig tartom a kezemben, aztán mégis útjára bocsátom: hátha éppen adót akar fizetni a nyírfa, ezzel az arannyal, ősz Királynak. Temető. A süppedt sírokon holtaknapi pompa és ökörnyál-fátyolos keresztek integetnek a vonat felé. Ha lehúnyom a szememet, hallom a hangjukat is: — Miért siettek?... Hiába minden rohanás . .. Hiába vonat, autó, repülőgép. .., Hiába vonzanak messzi tájak, kilométerek százak egyszer mégis csak hozzám érkeztek. Pár pillanat s a vonat messze jár. Visz- szanézek a faluvégi temetőre. Még látszanak! a sírkeresztek. És mintha nem búcsúzón, hanem hívón intenének... Mosoly. A Ids falusi állomáson mosolygó arcok várnak. A borús novemberi délutániján sugárzik ez a mosoly és benne van a tavasz verő- fénye és a nyár ragyogása... S míg a zsúfolt vonatban zsörtölődnek az utasok és köröskörül hallgatnak az őszi rétek, visszamosolygok azokra, akik várnak reám... — Nem tudom, hogy mikor halok mega de azt tudom, akár egy év, akár ötven év múlva: ez a gondolat könnyíti meg majd et halálomat. II. EL Kijelöléssel biztosítják a keresztény kereskedők túlsúlyát A kereskedelmi költségvetés tárgyalásánál Varga miniszter érdekes bejelentéseket tett, amely szerint nem töri meg, hogy a keresztény kereskedelem átállításának vámsze- dői legyenek. A kijelölési rendszert folytatják, mert csak ez teszi lehetővé a keresztény kereskedelem túlsúlyát. Megállapította a miniszter, hogy az érdekképviseletek jelentő« része nem áll a hivatása magaslatán s így azok megfelelő átszervezése válik szükségessé. Bejelentette, hogy a posta új reléállomásokat épít és ugyancsak folyamatban van egy, rövidhullámú leadóállomás építkezése is. Vissza akarták küldeni az égre a lehullott meteort (MN) Egy északamerikai farmer földjére a múlt esztendőben egy meglehetősen nagy meteor hullott. A farmer kiásta az »égi ajándékot« s favázra helyezve, néhány cent lefizetése ellenében mutogatta. A meteor híre hamarosan bejárta a környéket, úgyhogy a. farmer jól keresett ezzel a nem mindennapi kiállítási tárggyal. Bizonyos idő múlva azonban a vámhivatal büntetést szabott ki a vállalkozó szellemű meteortulajdonosra azzal a j megokolással, hogy a vasdarab szabályszerűi | vámkezelés nélkül került az Egyesült ÁllaÍ rnokba. Szerencsére a farmer addig annyira meggazdagodott, hogy egy agyafúrt ügyvédet bízhatott meg védelmével. Az ügyvéd a ld- rótt összeg megfizetését megtagadta s egyben tudatta a vámhatósággal, hogy a bevitel? törvények értelmében a vámhatóság a vámtétel lerovásának megtagadása esetéljen köteles a kérdéses tárgyat az »előállító országba« visszaküldeni. Ezek után a vámhiratai természetesen nem ragaszkodott a büntetés ki Tűzetéséhez.
