Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-11-11 / 254. szám

2. gezték, hog)' a harc továbbra is Marsa .Matruh Környékén, tehát egyiptomi területen folyik. Valótlanok azok az angol jelentések, ame­lyek szerint a brit csapatok több helyen át­lépték a líbiai határt. A lob a cl szín tér min­denesetre most már Marsa Matruhtól nyu­gatra van, mint Berlinben kiegészítő’leg kö­ziölték. A legutóbbi 48 óra folyamán az angolok nagyszabású kísérletet tettek arra. hogy Bom­mel hadseregét bekerítsék, ez a kísérlet azon­ban nem sikerült. Angol gyorscsapatok meg­kísérelték, hogy a déli szárnyon messze előre­törjenek és ezzel a német-olasz afrikai had­sereg zömét átkarolva, elvágják líbiai össze- kötteé-étől. Rommel mozgékony védekezése azonban ezt a tervet meghiúsította. A har­cokról a déli órákig még nem közöltek rész­leteket. Döntés előtt a távolkeleti csata Tokióba érkezett jelentések szerint Guadal­canal szigetén a japán csapatoknak november 8-án sikerült az amerikaiakat egészen szűk térre összeszorítani. Vasárnap óta az arcvo­nal egész hosszában ádáz megsemmisítő csata V\ ZALAMEGYEI UJSÁg dúl. Ebben résztvesz sok japán haditengeré­szeti repülőgép is. Mar a csata első napján a szigetnek az amerikaiaktól megszállt északi partján romokban hevert 141 kiserőcl és sok földerőd. Ugyanezen a napon japán harci re­pülőgépek megtámadták a Csendes-Öceán déli részén lévő amerikai támaszpontokat. Savá­ban, a Fidzsi-szigetek fővárosában, nagyrészt elpusztították a kikötő vidékét és a katonai barakkok negyedét. Azonkívül újabb táma­dást intéztek a még mindig égő Townsville északausztráliai kikötőváros ellen. Több hul­lámban végrehajtott légitámadások ismételt bombázásai rombadöntötték a kikötőben lévő raktárháznegyedet, amely már a legutóbbi légi támadások alkalmával is súlyos károkat szen­vedett. Townsvilletől mintegy húsz tengeri mérföldre keletre bombata’álatta! elsüllyesz­tettek egy foszfáttal megrakott 6000 tonnás nagy gőzöst. A keleti hadszíntéren a jelentések szerint nem történtek nagyobb arányú események. Tuapsze vidékén a né­met csapatok elfoglaltak néhány fontos fenn­síkot. Sztálingrádban rohamcsapat-tevókenv- ség volt. A többi szakaszon csak kisebb had­mozdulatokat hajtottak végre. FAZEKAS LÁSZLÓ írja: Férfiak városa Fehérítés a vízparton ■ in. Délután lemegyek a patakhoz. Messziről látom már, hogy népes a partja. 1 űzet ég­nek, felette vedrek gőzölögnek. Azt hinné az ember, hogy világjáró vándorok pihentek meg itt és készítik korai vacsorájukat. De amint közelebb megyek, látom, hogy a mi embe­reink. Bakancsok a szárazon pihenj-állásban szellőződnek, térdig feltúrt alsóban katonák mosnak a parton. A frissebbek közül páran már végeztek is és cigarettázva várják, hogy a lóitató vedrekben kííőjjön a ruha, mások már ki is teregettek a zöld gyepre. Itt egy nagybajuszú magyar, mélyen a víz fölé hajolva dörgöli zöldszínú ingét. Jó­kora, káposztáshordóra való kövön áll, egy lépésnyire a parttól. Ott már mélyebb és tisz­tább a víz. Ide állok mögéje, hogy ne vegyen észre. Nem akarom zavarni munkájában, meg az­után szeretném látni, hogyan is tisztul a ruha a katona kezében. Éppen kiteríti a lábai elé a kőre és szap­panozza, főleg a gallér tájékán, majd két kézre fogva, újra dörgölni kezdi. Jó ideig tart ez a művelet, míg végre felemelkedik. Látszik a mozdulatán, hogy a dereka jobban elfáradt a nagy hajolásban, mint a keze a mosásban. Elkel egy kis pihenés neki. A jó alkalmat fel­használom arra, hogy a fehérítésről egy ki­■Női : férf hai i qyermek risnya ■ ’-lorviAth J átlőné ; : , divatüzletében Plébánia-épü et. | csit elbeszélgessek vele, mert hiszen szóból is tanul az ember, no meg a háború a meg­lepetések hazája. Hátha a mosás terén is ho­zott valami új találmányt a világnak. Megkérdezem... azért a bajtárstól, hogy a * fehérnemű könnyén tisztul-e? j — Tisztulni ippén tisztul — feleli las- j san és megfontoltan —, de a por, meg az iz­zadság úgy beleette magát, hogy bizony ölég türelem köl!, mire kidörgüli belülié az ember. — Aztán mindjárt az első alkalommal1 sikerült a munka? — Hát, ami azt illeti, mehetett vona job­ban is, de azér csak ment. Látom rajta, hogy nem szívesen beszél e tárgyról. Szinte úgy kell minden szót ki­húzni belőle. De nem kérdezem meg ennek az okát. Majd előjön vele, ha egészen meg­érik benne. — Szeretném, ha elmondaná nekem ele­jétől végig, hogyan végzi a mosást, mert, tudja kíváncsiak áin az emberek otthon arra, hogy mi hogyan megy idekint. Erre azután mégjobban elakad a szava. Látszik rajta, hogy igyekszik sorbarakni azt, amit akar, mielőtt kimondaná. — Iszen, ami azt illeti, emondom én, csak a nevem ne kerüljön iaz újságba! — Aztán miért ne? — kérdezem kíván­csian. — Mer’ az asszonynép kíváncsi termé­szetű, aztán könnyen a kezibe kerühet az új­ság. Biztos eccerre azt mondaná: na, ez a Mihál szóllon még egy szót, ha hazakerül! Most megtanulta majd böcsülni az asszony­munkát ... Iszen, nem mondom, valami igaza lenne, de nem jó az, ha tuggya az asszony, hogy ér valamit a házná’. Meg aztán a bö- csülésbü így Í3 ki fog neki jutni, csak haza kerüjjek. Fölösleges neki megtunni, hogy mér.. Mivel látom, hogy a gondolkodásban na­gyobb hiba nincsen, megígérem a névelhall­gatást. Mihály nyelve egyre nagyobb lendületet vesz Ó3 szép sorjában elmondja a mosás mi­kéntjét. Először bizony nehezen ment. Vizezte, szappanozta, öblögette és a végén elmond­hatta, hogy a mosás sikerült, csak a ruha nem lett tisztább. Visszagondolt azután az ott­honra és eszébe jutott, hogy a felesége áztatni is szokta a ruhát, meg főzni is. Miután eze­ket a műveleteket is besorolta a fehérítés 1942. november 11. rendjébe, mindjárt jobb lett az eredmény. — Látja, látja, miért nem kérdezte meg idejében otthon a mosás mikéntjét! — kor­holtam mosolyogva. —- Iszen, ha eszembe jutott vóna! Az asz- szony, úgy teccik, gondot rá, mert avva eresz­tett el, hogy a ruháidra gondó ám, Mihál! De azér’ nem szót vóna többet. — Biztosan elfelejtette, — mondom én. — Iszen lehet, nem mondom, de azér’ vót benn egy kis huncutság is. Most még a vasalást tárgyaljuk meg, ami gyorsan megy, mert csak meg kell egy ki­csit húzkodni a még nem egészen száraz ruhát. Tov ább megyek. Nem akarom kés-e’tetni munkáiukat. De, amikor nem látnak, meg­állók és nézem őket. Szeretném egy képre felvenni az ezer­arcú dolgozó katonát és hazaküldeni. Hadd lássák, hogv. milyen az új magvar. aki lőpor­füst, vér, küzde’em és lemondások kö ött ta­nulta meg igazán értékelni a munkát, az ott­hont éf> a keresztény elveken fe’épült családi életet. (Vége). A pUspöki helynök szentelte fel a nagykanizsai Jézus Szíve templomot Nagyszabású ünnepség keretében szentelte; fel vasárnap a nagy kanizsai Jézus Szív e temp­lomot Simon György dr. püspöki helynök nagyprépost, akit megérkezésekor Krá.ky Ist­ván dr. polgármester üdvözölt igen meleg sza­vakkal. A lélekemelő ünnepségen megjelentek tel­jes számiján úgy a világi, mint az egyházi előkelőségek és mindenki Nagykanizsa la­kossága közül, aki csak megjelenhetett. A szen­telés után Simon dr. püspöki helynök ünnepi szentmisét mondott fényes papi segédlettel, majd Langmár Lipót kanonok, zalai főespe­res lépett a szószékre és onnan nagyhatású be­szédet mondott. A szentmise és az ünnepség a Pápai Himnusz hangjaival ért véget. ^**»**WWMW»*JM»W***¥**M*»**A#*¥** Egyházi hírek A szécsiszigeti plébániatemplom beleke­rült az egyházművészet érdeklődési körébe. Az elmúlt vasárnap Molnár Ernő dr. láto­gatta meg az Országos Egyházművészeti Ta­nács részéről. A zalaegerszegi ferences plébánia hiva­tal ezúton közli a város lakosságával, hogy folyó hó ti—19 napjain Szent Erzsébet tisz­teletére kilencedet tartanak. Minden este 5 órai kezdettel litánia és ájtatosság lesz a ki­lenced keretében. A kilenced három utolsó napján, vagyis 17., 18. és 19. napokon triduum Í3 lesz, vagyis minden litánia előtt 5 órakor szent­beszéd is lesz Szent Erzsébet tiszteletére. Szent Erzsébet tulajdonképeni ünnepe 19- én van, amikor reggel 8 órakor ünnepélyes szentmise lesz, amelyen a ferences harmad rend tagjai teljes számban megjelennek és utána a város szegényeit a régi szokás sze­rint megvendégelik. Este természetesen ano- véna és a triduum utolsó napja, úgy szent- beszéd, mint a kilenced litániája és ájta- tossága meg lesz tartva. — Éltcscbb, puffadásban szenvedő em­bereknél úgy a belek pangását, mint az emész­tés renyheségét a természetes »Ferenc József« keserűvíz rendszerint hamar mérsékli, a re­keszizom emelkedését csökkenté, és a maga» vérnyomást gyakran számottevően leszállítja. Kérdezze meg orvosát!

Next

/
Thumbnails
Contents