Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-05 / 249. szám
1942. november Z&L * ' j” •• \ fel u /sAi/i mm—•: y mtiMjiiwiiwiiyj áUr i?iwS Cigány,meg a hegedűje . . . Levél a szovjetfrontról nyomán támadt, hatástalan volt a belpolitikára, sőt a belső szilárdságot és • egységet? még csak megerősítette. Ez kifejezésre jutott Kios elnök washingtoni látogatásának nagy jelentőségű lemondásában is. Kiemelik az Admiral Graf Speet A görög nemzetiségű búvárok kétheti munka után megállapították, hogy a Graf Spec volt csatahajót ki lehet emelni. Ismeretes, hogy a kiemelésre az engedélyt a Yega Helguera cég kapta. A búvárok azt javasolták, hogy a légmentesen lezárt hajórészekbe! levegőt szivattyúzzanak be és a hajót ürmödön a víz felszínére hozzák. Ismeretlen katonák címeit kérjük! Több ízben a Zalamegyi Újsághoz fordultak, hogy olyan katonák címeit és tábori számát közöljük, akiknek nincsenek hozzátartozói és így nekik senki sem ír. A kéréseknek eleget téve, felhívunk minden fronton lévő katonatestvérünket, hogy írjanak olyan katonacímeket, akik senkitől sem kapnak levelet és így hiányzik nekik az otthon aggódó, féltő szeretete. Sokhelyen megjelenik a fronton a Zalamegyei Újság, így biztosak vagyunk abban, hogy hamarosan, akik elolv assák ezt a felhívásunkat, küldenek ilyen címéket szerkésztőségünknek. Ezeket azután továbbítjuk azoknak, akik a levelezést megakarják kezdeni. Ez is mutatja, hogy az itthoni lakosság milyen nagy szerettei gondol azokra, akik a fronton harcolnak és azt akarják, hogy senki sem legyen, laki nem kap a zalai hazából kedves sorokat. Magyar fronton küzdő katonatestvérek', várjuk a címeket! Megoldódott az Iskola-utca köztisztasági ügye Napokkal ezelőtt méltán adhatott okot’ súlyos kifogásokra az Iskola-utca egészségi lés köztisztasági ügye. Ugyanis, néhány an megfeledkezve emberi mivoltukról és a jóérzésről, a Bárány-szálló mögötti területet illemhelynek tették meg. Szinte undorodott az ember arra menni nappal, mert mindenfelé bűz- lött a piszok és meg nem nevezhető szagok terjengtek a levegőben. A hatóságok, természetesen, nehezen tarthatták állandóan szemmel ezt a jelenték télén kis Utcát, amikor |az elsötétítések miatt a főútvonalak ellenőrzése is elég nagy feladatot jelentett. Az este valahogy betévedtem ebbe akis utcába. Látom, hogy le és fel katonaőrszem sétál, ami eddig soha sem volt. Meg is kérdeztem azonnal. —- Vitéz uram! Hát maga mit őriz itten? — Alássan jelentem, a köztisztaságot. — ? ? ? — Ugyanis a parancsnok úr Idádta, hogy aki itt valakit tetten kap, amikor egyet-más dolgát végzi, az két napi szabadságban részesül. — Volt-e már ilyen? ■— Volt kérem, kettő is. Mindketten meg 5s kapták a szabadságot. Oszt úgy gondolom, nékem is jól gyünne a két napi szabadság. De a fene vigye őket, nem igen akarózíiak gyünn i. . . S valóban, ha valaki szemmel tartja ezt az utcát, láthatja, hogy napok' óta rend égi tisztaság uralkodik a környéken. Valószínűleg, a kiszabott vagy éppen kiszabandó büntetés meggondolásra készteti az illetőket, hogy mégegyszer megfeledkezzenek magukról. A város és a köztisztaság nevében luí- lasan köszönjük a parancsnok úrnak ezt az igazán szellemes megoldást. Valahol Oroszországban, október lő. A hatalmas orosz területen való bolyongásaink közben a Don mellé, egy kis faluba kerültem állásba lövegemmel. Egyik zászlóalj állásait biztosítottam a hírhedt Rátáktól. Akivel csak összejöttem ezekben a napokban, mindenkinek ragyogott az arca a boldogságtól, nagy volt az öröm, ami nem volt csoda, hisz meg cgy-két héttel ezelőtt párnapi csata után tíz napon keresztül kergettük a muszkát. Olyan tempót diktált a menekülésben, hogy alig győztük kergetni. Tegnap pedig befejeződött az az egynapi támadásunk, amellyel átkéíiyszerítettük a folyón. Azonban — amint az ellesett beszélgetésekből megtudtam — másért is ragyogott az embereink arca. »Hízott kacsák« röpködtek a levegőben arról, hogy mivel mi a folyó elérésével befejeztük munkánkat, hát nemsokára hazakerülünk. Ezek azonban csak amolyan szokásos konyhahírek voltak. Egyik estefelé ablakom abatt nagy vita folyt. Eleinte nem sokat törődtem vele. de amikor a zaj már kezdett igen erős lenni, és holmi fogadások ütötték meg a fülemet, kezdtem felfigyelni. Hallom, hogy embereim néhány, arrajövő gyalogossal tárgyalják a »hazaszállítás« részleteit, de a »Tamások« hitetlenkedtek és fogadásokat ajánlottak fel. Ez okozta a nagy zajt. Ekkor már jónak láttam közbelépni, kimentem közéjük. Megmondottam nekik, leváltásról ne is álmodjanak, hisz a mi munkánk még itt igen soká fog tartani. amíg a bolsevista hordát végleg elintézzük. Ilyenképpen beszéltem hozzájuk, amit egyesek kétkedve hallgattak, de voltak olyanok is. akik igazat adva. bólogattak szavaimra. Egvszercsak kilép a csoportból egv gyalogos. Fekete képe (bár valamennyien inkább négerekhez hasonlítottunk', mint európaihoz), csillogó szeme, villogó fogsora elütött a többitől. Egv cigány — gondoltam magamban. Igazam volt. Kiderült, hogy Rudinak hívják és egv »igen jó nevű« bandának a prímása. Istenem — pár ezer kilométerre az otthontól csak nem lesz — mondjuk — brácsás, nem igaz? Amint mondom, kilépett a többi közül és erősen érvelni kezdett a hazamenetel mellett s szavait így fejezte be: — Meg aztán, drága hadnagy úr, ez a piszok népség nem pont az én hegedűmet aknázta ki. hogy száradjon ki a lelke, ahol van, pont az én hegedűmet. Hát mit csinálok én mbst hegedű nélkül? — Hát e/. csakugyan nyomós ok a haza- menetelre — mondom neki mosolyogva —, de hidd el, Rufdi, nem egyhamar kerülünk mi haza. — Már pedig meglássa a hadnagy űr, hogy még ebben a hónapban (ez augusztusban történt) herakódunk, egész biztosan tudom — és jelentőségteljesen hünyorgatott felém a szemével, mintha egyenesen ot küldtek volna le ezzel a hírrel. — Hát mondok egyet Rudi. Ha mi nem ebben, de a jövő hónapban berakunk, otthon egv igen jó, új hegedűt veszek neked. Jól v an ? Megörült ennek a cigány, csillogó szemmel nyújtotta felém a kezét: — Állom a fogadást, hadnagy úr! Majd pillanatnyi csodálkozás után feltette a kérdést : i — De én mit adjak a hadnagy urnák, ha veszítek'? — Majd nekem játszod az első nótát rajta — így már áll — és kézfogássál pecsételi ük meg a fogadást. Most aztán Rudi, a csoport közzépontjá- nak érezvén magát, nagy hirtelen elsírta tragédiája!. Az én prímás barátom ebben a háborúban mint vonatkocsis vett részt (ezért; nem írom le a teljes nevet és lakóhelyét, nehogy bandájának tagjai még ezért lenézzék) és egv kétlovas fogat volt rábízva. A muszka egyik alkalommal annyira belőtt, hogy a zászlóalj vonatját js elérte és amíg a cigány a lovait vitte itatni, egv akna pont az ő kocsiját találta telibe és így a féltett kincse, a hegedűje is odaveszett, amellyel pedig estén- kint baj társait szokta szórakoztatni, szárny aló lelkűket még gyorsabban hazavinni. A cigányt ért katasztrófa óta csendes ez a tábor- tajek, bár — mint társai elmondották —, es- , tenkint most is előveszi az őrzött hegedű- roncsokat, nézegeti, forgatja, a törött darabkákat összeilleszti és talán csodát remél, hogy összeragad, de meg is könnyezi, Mostaná-/ ban csak magába száll, kíséret nélkül, a magyar nóta a Don mellett és viszi a katona- lelkeket Nyugat felé, egv-egy békés kis család körébe apró magyarok fejét megsímo- gatm, vagy egy-egy v irágos ablak alá megkérdezni: »Nem felejtettél-e el?«, de a legtöbb lélek maga is símogatásra vágyik, legdrágábbra, az Édesanya símogatására éé ezért száll esténkint nótaszárnyán haza. Alig került ki a védő anyai szárnyak alól és vad zivatar középpontjába került. Ezért hallani leginkább azokat a nótákat, am el vek az édesanyát eml estetik. Amint a kis csoport szétoszlott, utánanéztem a cigánynak és arra gondoltam, miiven nagy szolgálatot tesz ez a cigány. Ha a helyzet úgy kívánja, fegyverrel e kezében^ szolgálja Hazáját, ha pedig csend van és eljön az esetleg nyugalmat nyújtó este, előveszi hegedűjét és a borzalmas, idegtépő munka után pihenőre hátrább került bajtársainak a lelkét megnyugtatja, egy. kis időre lecsendesíti. Bocsánatot leérek az én Rudi barátomtól, de én bizony ez után a kis elmélkedés után nemsokára meg is feledkeztem az egészről. Közben más zászlóalj mellé osztottak be, más helyzetek adódtak elő, igen változatos, esemény dús napok, hetek következtek és így lassan a szép nyári napok után beléptünk az őszi szakba és most már október közepén vagyunk. A harc zivatara az'őszi lombhullással sokfele elsodort ebből a faluból, de csak ehhez hasonló, másik, nyomorult orosz faluba. Mivel az időjárás kezdett hideg lenni, állandó szállás után kellett néznünk nekünk is. A legutóbbi i!ven szálláskeresés közben akadtam ismét össze az én Rudi barátommal. Ideérkezésemkor a falu házai között járva. egvszercsak e£jv hangra lettem figyelmes, amint rámkiált: — Jajjj, drága hadnagy űr, de régen láttam! Megfordulok, hát a cigányt látom, amint sietve jön felém egv kunyhóból. — Nini. Rudi. hát te vagy?..— kérdem — Mi újság? Erre aztán bő lére eresztve, az összest eseményeit elmondja, persze hellyel-közzel egy kis nagyítással, de hát, Istenem, háborúban vagyunk ....... Egys zerre csak eszembejut a mi fogadásunk és főleg az, hogy október van. Kérdem Rudit: — Na, Rudi, mi lesz az'ígért hegedűvel? — Ne is említse azt, drága liadnasy űr, elmuzsikálta azt már Szent Dávid — és szomorú kézlegyintéssel el is intézi az egész; ügyet. Dr. Szigeti Árpád hadnagy. — A gyomor és bélcsatorna alapos kitisztítására igyunk hetenként legalább egyszer felkealéskor egy pohár természete* «Ferenc József» keserűvizet, mert ez gyorsan és biztosan takarítja ki az emésztés salakkal telt: útjait és az egész anyagcserét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát! OLVASSA A ZALAMEGYEI ÚJSÁGOT! / ,
