Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-02 / 246. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. november 2. gónyebb volt a múltakénál, mert elmaradt a gyertyafény. A sok fehér virág ugyan csodás palástot vont a temetőkre, de az imbolygó e- jayek elmaradtak. A nemzetnek áldozatokat kell hoznia és minden készlettel takarékoskodnia kell, mert minden értékre szükségünk van. Ezt megértette a város lakossága is és senki még meg sem kísérelte a gyertya- gyújtást a temetőkben. Hivatalos részről a város a katonai parancsnokságokkal egyetértve tartotta meg a temetőkben a szokásos hősök emlékezetet, a- melyen megjelentek a katonai alakulatok, a vármegye, a pénzügy, a varos es a többi hivatalok kiküldöttei is. A magjai- Hiszekegy közös eléneklése után Reinhard Imre sebesült korházi tábori lelkész mondott ünnepi beszédet. Beszédében kitért arra, hogy a hősök tisztelete már ezeréves múltra tekinthet vissza. — — ^ magyar honvéd most rohan előre a végtelen orosz mezőkön, hogy megvédje azt az ősi rögöt, amelyet ezer esztendő éta annyi magyar vér öntözött, mondotta többek között. — 31 nemzet él Európában és ezek között mi a nyolcadik helyen vagy úrik*. Helyünk azonban csak akkor van biztosítva, ha minden magyar megérti, hogy a hősök példáját kell követnünk, ha magyarabb-magyarok leszünk a világban, amely ma az egész világon dúl, nem fog elsöpörni bennünket. Minden magyar ember emberebb ember legyen, mint volt és minden magyar lássa meg a másik magyar testvérét, mert csak ez az út vezet a jobb jövő felé. Magyarországot a kard foglalta el, de a kereszt tartotta meg. Most a legrégibb magyar hőstől a Don-parton frissen hantolt sírok hőséig azt kiáltják felénk, legyünk magyarabb magyarok, emberebb emberek és krisztusibb magyarok. A nagyhatású hazafias beszéd után a megjelent alakulatok a városi hősi emlékműhöz vonultak, ahol Kondorosi Ferenc pénzügyi tisztviselő beszélt. — A hősök halála a mi jövőnk — mondotta. — Mi nem vagyunk kis nemzet, politikából nem lehet tekintélyt szereznni, azt fegyverrel kell kivívnia a nemzetnek. Mind- lannyiénkat, akik itthon vagyunk, a szeretet kössön össze, mert csak így, ezen { az úton haladhatunk a feltámadáshoz. Hősnek lenni bátorság kell. Adjon az Isten örök boldogságot minden magyar hősnek és nekünk is hitet és kitartást, hogy minél előbb valósuljon meg mindannyiunk imádsága, hazánk feltámadása. „ A lelkes és hazafias gondolatokkal telített beszéd után a hősök emlékszobrának! megkoszorúzása következett. A honvéd állomásparancsnokság részéről Homoródy József alezredes, Zalaegerszeg városa nevében vitéz Tamásy István polgármester, Zsömbölyi József a Honsz, Jakabffy Antal a frontharcosok, Buda János a leventék, a Deák Ferenc gimnázium nevében pedig Ivánffy Jáno3 iskolai igazgató helyezett koszorút a hősök szobrára. Utána az ifjúsági alakulatok díszmenetben vonultak el az előkelőségek előtt. Ezúttal szerepeltek először a leánylevente egyesüljcit alakulatai. Örömmel köszöntjük ezt az új ifjúsági alakulatot, csak ezúttal, sajnos, meg kellett állapítanunk, hogy csak igen kevesen jelentkeznek, holott, a városban éppen elég megfelelő korú leány van, akiknek ugyancsak illene minél nagyobb számban jelentkezni. A hazafiasság nem szégyen, hanem mindany- nyiónk kötelessége. Nemcsak férfiaknak, hanem a nőknek is. FERENCJÓZSEF KESERŰVIX ——I -HWIIIIII1I—PiiMiwiwinm bbb—————aa—aiüwü Az elrabolt karkötőére megmentette gazdája életét (Honvéd haditudósító század. Sz. Kovács Imre tart. hadnagy.) Több eset előfordult a harctéren, hogy a zsebóra eltérítette a honvéd szíve leié hatoló puskagolyót, vagy gránátszilánkot s ezzel megmentette gazdája életét, de, hogy valaki a karórája elrablásának köszönhesse eletet, ezt csak egy somogyi tizedes mondhatja el magáról. Lakatos János tizedes a Don partján harcolt géppuskás rajával, amikor a szovjetorosz erők egy hajnalon átkeltek a Donon és a senki földjéről támadásra indultak a magyar állások ellen, Lakatos keményen lövette előretolt géppuskafészkéből az élűiről rohamozó bolsevistákat, amikor Szőke István honvéd izgatottan jelentette: — Tizedes úr, már oldalról is jönnek a muszkák! Lakatos János hidegvérrel elrendelte, hogy az egyik géppuska az oldalról támadókat vegye tűz alá. Elemében volt. Géppuskájával valósággal kaszabolta a rohamozó szovjet katonákat. Az egész raj emberfölötti erővel védekezett a túlerő ellen. Az ellenség azonban a szörnyű veszteségek ellenére nőtt, egyre nőtt. Már nemcsak elölről s nemcsak két oldalról támadtak a muszkák, hanem hátulról is. De Lakatos János tizedes ra ja állta ü sarat. Vissza is verte volna az újabb rohamokat, ha ekkor olyan váratlan dolog nem történik, ami megbénította a maroknyi magyar hőst: elfogyott a lőszerük! A szovjet katonák észrevették, hogy a magyar géppuskák egyre ritkábban lőnek s el is némulnak. A tűzszünetet felhasználták, betörtek a géppuskás fészekbe. Lakatos János és bős honvéd társai fogságba kerültek. Lakatos János ' szótlanul haladt fegyveres ik(ísérőjük előtt. A barnahajú, kemény- kötésű somogyi fiút nagyon elkeserítette, hogy hősi ellenállásuk ilyen szomorúan végződött. Honvédjével, Szőke Istvánnal együtt, egyik sebesült baj társát támogatta. A bolsevista kí sérő szeme csakhamar Lakatos karkötő éráján akadt meg. Megállította a csoportot, integetett Lakatosnak, hogy az óráját csatolja le és adja át neki. Mit tehetett a szegény fogoly, szótlanul leoldotta az órát és odaadta. A muszkának igen tetszhetett az óra, mert azon nyomban lassított és elégedetten^ széles mosollyal csatolta fel a bal csuklójára. A jelenet indulatba hozta Lakatos Jánost s mialatt őrzője a karórával bíbelődött, úgy vágta képen, hogy az megtántorodott és elvágódott. Ezt a pillanatot használta fel a tizedes és két társa. Szétrebbentek és bevetették magukat a bozótba. Szőke István honvéd sebesült társát támogatva, szintén menekülni akart, de a fogolykísérő orosz, magához térve kábulatából, utánalőtt. Szőke holtan rogyott össze. A raj többi emberei azonban szétfutottak a szélrózsa minden irányába. Lakatos és két társa együtt haladt tovább”. Kúszva közelítették meg a magyar állást. Onnan erős tűz fogadta őket. — Ne lőjjetelc, magyarok vagyunk! — kiáltották egy kis tűzszünetben. A magyarok, amikor meggyőződtek, hogy valóban saját embereink, s nem honvédruhába bujt muszkák közelednek, abbahagyták a lövöldözést. Nagy örömmel fogadták a három megmenekült géppuskást. Hajnalban a mieink támadásba mentek át. Kemény küzdelem folyt le a honvédek és a bolsevista gárdaezred között. Hét órára sikerült az oroszokat visszaszorítani. Megindult az első, mintegy hetven főből álló szovjet hadifogoly-csoport hátrafelé. Lakatos János az erdőszegélyről nézte a menetet. Gép- puskás társai egyszer csak azt látják, hogy, Lakatos kiugrik közülük, odapattan a foglyokhoz egyet kiránt a porból s a következő pillanatban hatalmas pofont ad neki. De aztán erőt vesz magán, mintha kissé röstelné a dolgot. Orosz Tamás hadapródőrmester, század- parancsnok csodálkozva szólt rá: Mi ütött magába, Lakatos? Miért ez a pulykaméreg ? Hadapród úr, alázatosan jelentem, ez 'olt az a gazember, aki tegnap elvette a karkötő órámat. Tegnap már adtam neki érte egyet. Most megkapta a másodikat is. Rászolgált. Iaggatták a foglyot, hová lett az óra. Nem találták nála. Azt mondta, még aznap eladta főhadnagyának kétezer rubelért. — No, nem baj, — szélt kiengesztelten Lakatos János tizedes. — Az óra ugy an nincs meg, de csak az órámnak köszönhetem, hogy kiszabadultam a fogságból. Megérte. Egy pofon,^ meg egy pofon, az két pofon: az voltj a ráadás. Hadigondozó vasárnap Zalaapátiban — Zalaapáti tudósítónk jelenti — Szép ünnepséggel emlékezett meg Zalaapáti közönsége a fronton küzdő hőseinkről és hozzátartozóikról. Vasárnap, október 25-én, gvönyürű időben, a szabadban renndezett szép ünnepség méltó volt a nagy időkhöz. A hadbavonultak családjai már előre meghívót kaptak erreé.s a templomban külön padok voltak fenntartva számukra a 11 órai szentmisén. Mise után az iskola elé vonult a tömeg, ahol a fiúiskola tanulói énekelték el a Krisztust akarjuk című éneket. Utána Bánhegyi Margit szavalta ef a Krisztus Király című költeményt, majd Kál Adorján dr. esperes tanfelügyelő mondott ünnepi beszédet. Szívbemarkoló szavakkal beszélt a magyar nemzet fiainak harcáról, hősiességéről és melegen köszöntette az itthonma- radottakat. Buzdította a híveket, hogy mindenben legyenek segítségükre azoknak, akik családfőt, vagy testvért veszítettek el nemzetünk életéért folyó harcban. Ezután a leventék énekeltek katonadalokat, több szavalat és ének után a fiú- és leányr- iskolák tanulói előadták Pap Irén: «A kis bajtársak szövetsége című kis színdarabot. Végül a közönség elénekelte az «Imádkozzunk a hazáért»' című éneket. önkéntes adományokból összegy űlt 130 P, amely szép bizonyítéka Zalaapáti lakossága hazafias áldozatkészségének. A teljes összeget a hadbavonultak hozzátartozóinak sejiélvezé- sére fordítják. (B. I.) boa akkor jó, ha LA KI szűcstől való! Bundák mérték után mikádok bélelése és gallérozása legolcsóbban ■ if j. L A K I S Á N D O R ■ szücsmeste r-nél ké«üln«k. ;■■■1 ■ ■. -- ZalaegerszegBethlenQábor-u. 5.
