Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-07-03 / 147. szám
XXV. évfolyam. 147. gjtán*. ÁRA 8 FILLÉR Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal 5 Zalaegerszeg,, Széehenvi-tér 4. Telefon: 128. \ :i U JL 1 1 í 11 A 1 H A í 1 J-í Ä i Felelős szerkesztő: H E il BOLY FERENC Posta takarék pénztári csekkszámla: 49.368* ______Hirdetések díjszabás szerint.______ Ke pesasiéiiy nimisii nevelés Magyarországon már eldöntötték, hogy a nemzeti nevelés csak akkor lehetséges, ha az keresztény is. A karc! lehetne ugyanis éles és fényes, de eltompul és berozsdásodik annak az ifjúságnak kezében, amelyiknek a vére el- vizesedett. A menetel ők lábai meginognak, ha eilioinályosult tekintet pislogat előre és amelyik nép elhagyja hitét, annak sírhalmára tűzik az eldobott keresztet ilyenféle felírással: »Éldegélt kóíyagos eszmék szerint, aztán elveszett fiaiban a hit és meghalt, mert méltónak találtatott az ítéletre«. Nem csoda, ha megdöbbenést váltott ki mindig az a durvaság, amely az Egyházat és nevelői munkáját lebecsülte, vagy pedig annak nevelési elveit az itteni népek megrontó jaként züliesztőnek bélyegezte meg. Pedig az Egyház nem centiméterekben gondolkodik, neki 1900 év sem távlat: csak arra jó, hogy a történések jelenéi; a múlt tény ein túl az örök isteni igazságok fényében vizsgálja. — Mert az embert nemcsak élő gépezetnek, anyagnak, tervező agysejttei rendelkező vérmasszának tekinti, hanem Isten képmásának is, akinek e világi céljai az örök életbe torkollanak. Helytelen a zsidó-liberális mentalitás, amelynek' az egyéni érvényesülés a célja, vagy a bolsevista gépember, amely a tömegbe préseli az egyéni szabadságot. LIgyanígy hibás azt képzelni, hogy Krisztus csak végigsuhant egyszer a földön; eszméi jók voltak egy korban, bizonyos időkben, bizonyos népeknek. Nem! — Krisztus nem egy faj kiváló képviselője, hanem minden ember Megváltója. Nem egy próféta, akinek szavain elámulnak, hanem Isten Fia. Hanem az egész emberiség Tanítója, Mestere, aki a kinyilatkoztatásban szólott minden emberhez és Akinek szava van a népekhez ma is! Krisztus nemcsak keresztelni küldötte apostolait, hanem tanítani is. És ha az Egyháznak, amely Krisztus tanításának őrzője, joga van ma tanítani a zuíukaf fér eket, a kínaiakat, vagy a pápuákat és joga volt megtanítani a germánokat, magyarokat szántani, földet művelni, írni, olvasni stb.... szóval kultúrát adni, joga maradt és kötelessége 1942-ben Európa népeinek is hirdetni az evangéliumot az iskolákban és azon kívül is. Annál is inkább, mert e népeket ő dajkálta, gondozta, védte, kultúrájukat tőle tanulták. A béke szivárványát az Egyház vonta Európa fölé; könyvtárak, feltalálások, mind- mind, ami egyáltalán érték és nemes, a családi életből, ami még megmaradt: mind ennek a katolikus Egyháznak köszönhető. Ahol pedig arról beszelnek, hogy ez az Egyház Európa népeinek megrontója az Ő nevelési rendszerével, azt kell érteni, hogy inkább a saját magukat megrontók nem veszik be sem fejükbe, sem szivükbe ci világos igazságot. Magyarországon ez nem is volt és nem is lesz vitás. A kultuszminiszter legutóbb Szegeden tartott beszéde félreérthetetlenül és világosan leszögezte, hogy nálunk az Egyház nevelő munkája állami érdek, aki pedig az államnak nem akar feltétlenül hűséges alattvalója lenni, annak itt nincs hazája. Mintahogy nem lenne hazánk része Székelyföld sem, ha a papok és tanítók nem őrizték volna a magyar nép hitét és tudását, amint Kállay miniszter- elnök Marosvásárhelyen mondotta június 14én: »Köszönetét mondok a püspök uraknak, de minden lelkésznek, minden falusi papnak cs minden falusi tanítónak, aki az elmúlt 22 évben a poszton helytállott«. ( Ugyanott beszél azután a miniszterelnöki i arról is, hogy a magyar ifjúságot nevelni kell, j hogy keményebb legyen a hite. így nevelni csak az tud, aki maga is kemény elvek szerint él. Konjunktúra-lovagok, egyéni érdekhajhászók, akik a nevelési állásukat csak ugródeszkának tekintik, csak torzítanak, de nem nevelnek. Akik nem hisznek abban, hogy a kereszténység kinyilatkoztatott vallás, vagy életük nem e hit szerinti, nem fognak kemény hitet sugározni másokba sem. Márpedig ilyen az, aki az Egyházat az európai népek megroníojának meri nevezni! Nálunk Magyarországon a magyarság az államalkotó nemzet és a többi népek vezetője is, tehát nem vitás, hogy minden itt élő népnek!, igazodnia kell a szentistváni gondolat őrölő törvényéhez, amely nemcsak szabadkezet nyújtott az Egyháznak, hanem az Egyházat meg- rnentőjének tartotta eddig és megmentőjének tekinti a jelen súlyos harcaiban is, amikor ezek a harcok nemcsak az istentelen bolseviz- mus ellen, hanem minden pogányság ellen is folynak. üufftnii történt S^ebas^tonol bewétele Mint a Német Távirati Iroda katonai rész- ; ről értesül, az utászok igen nagy mértékben • kivették részüket Szebasztopol előtt a bolse- j vista ellenállás megtöréséből. Amikor a gya- j logosok támadása egy erődítményrendszer előtt I megakad ássál f eny egetett, beavatkoztak az utá- ! szók. Egy, kézigránáttal felfegyverzett utász- j szakasz merész rárohanással felgöngyölítette * egy védelmi mű első erődállásait. A főerő- ; dítményből azonban még mindig igen súlyos í elhárító tűz zúdult a támadókra. A kopár, j sziklás terepen még csak valamiképen fede- i zett közelítés is lehetetlennek látszott. Ekkor I a szakaszparancsnok', egy fiatal hadnagy, el- i határozta, hogy a sziklák védelmé alatt négy ! utásszal előrenyomul és megtámadja az erő- ) döt. Mialatt két utász kézigránátokkal és gépI fegy\ertűzzel magára vonta az erőd legénységének figyelmét, a hadnagy két utásszal az erőd keskeny oldalán előrenyomult. Amíg a bolsevisták tűzüket a havebavetett utászokra összpontosították, a hadnagy a két másik utász- szál a sziklák között az erődhöz kúszott és a lángszórók tűzet az erődre zúdították. A mindent felperzselő lángok mögött az utászok levegőbe löpítették a vaskaput és benyomultak az erődbe, aztán levegőbe röpítették az erőd- művet. A füstölgő romhalmaz két parancsnokot, egy népbiztost és 55 vörös katonát temetett maga alá. A szakaszparancsnok és utászai így ütöttek rést az ellenséges erődrendszeren és megnyitották a gyalogság előtt az utat a legközelebbi támadási cél felé. Anglia a saját csapdájában fii — állapítja meg Göbbels Göbbels birodalmi propagandaminiszter a Das Reich című lapban nagy cikkben foglalkozik az angolok által annyira emlegetett második arcvonal kérdésével. Göbbels rámutat arra cikkében, hogy az angol anyaországban még egész sor érintetlen hadosztály van, amely eddig csak háborúsdit játszogatott. Ök valószínűen nemcsak az angol közönséget izgatják, — írja a többi között —, hanem Anglia szövetségeseit is, akik közül például a Szovjet valóban elvárhatja, hogy Anglia urai legalább is kiképzett és felfegyverzett állományukkal segítségére siessenek. Churchill azonban épen olyan jól tudja, műit mi, hogy a nyugalmi, helyzetből való minden kimozdulás azonnali szívszélhiűdésre vezethet, egyszóval Anglia a saját csapdájában ül. A miniszter a második arcvonalról szóló angol fecsegéssel kapcsolatban rámutat arra, hogy bár Németország már gyakran megverte ellenfeleit, a németeket még senkinek sem sikerült meglepnie. A császári főhadiszállás a japán-kínai háború kitörésének ötéves évfordulója alkalmából összefoglaló jelentést adott ki, amelyben közli, hogy a csungkingi csapatok az ötéves háború alatt körülbelül 2.3 millió halottat, 4900 ágyút, 23.000 könnyű és nehéz gépfegyvert, 600.000 puskát, 1400 tankot és gépkocsit, 500 nagyobb hajót, valamint óriási vasúti anyagot vesztettek. A hadműveletek folyamán a japán csapatok akkora területet szálltak meg Kínából, amely háromszor akkora, mint Japán. Japán részről az elesettek száma 106.000-re rúg. Tozso miniszterelnök rádióbeszédben szólította fel a japán bányamunkásokat, hogy; fokozzák az érc- és széntermelést, mert err$ a megszállt területeken elfoglalt nyersanyag- források ellenére is szükség van a háború győzelmes befejezéséhez. A japán-kínai háború öt éve
