Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-07-18 / 160. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG m 1942. július 18. Újabb német sikerek a Don mellett A Don ívében folyó nagy üldöző csatában a német és szövetséges csapatok újabb jelentős sikereket értek el. Az arcvonal valameny- nyi szakaszán szünet nélkül folytatták a megvert ellenség üldözését, a körülzárt szovjet egységek körül pedig szorosabbra vonták a gy űrűt. A körülzárt ellenség több helyen kitörést kísérelt meg, a német és szövetséges csapatok azonban minden alkalommal vissza^ érték a szovjet támadásokat és véres vesztesége- ] két okoztak az ellenségnek. Német katonai részről ugyan még mindig nem nevezték meg az előnyomulás során elért helységneveket, úgyszintén tartózkodnak minden állásfoglalástól a külföld által terjesztett német sikerekkel kapcsolatban. Különböző német jelentésekből megállapítható, hogy a keleti hadszíntér középső szakaszán megélénkült a harci tevékenység. Egy német kötelék 100 kilométer mélyen benyomult szovjet területre, ott robbantásokat végzett, megrongálta az ellenség szállítóeszközeit, majd sértetlenül visszatért kiindulási pontjára. A rzsevi térségben folyó tisztogatási munkák során újabb hadizsákmányt ejtettek. Finn hadijelentés A július 17-i finn hadijelentés a következőképen hangzik: A karéliai és aunusi földszoroson visszavertünk több kisebb ellenséges felderítő különítmény előretörési kísérleteit. Egyik roham- járőrünk az aunusi földszoros egyik szakaszán behatolt egy ellenséges állásba és megsemmisített két ellenállási fészket, földalatti állásaival együtt. A keleti arcvonalon helyenként tüzérségi tevékenység folyt. Rukajarvinél visszavertünk egy kisebb létszámú ellenséges különítményt j és veszteségeket okoztunk, az arcvonal többi szakaszain felderítő tevékenység folyt. Az Onega-tavon parti tüzérségünk megrongált egy ellenséges ágyú naszádot, úgyhogy az mozgásképtelenné vált. — • — A Városok Lapjának most megjelent július 15-i számában vezetőhelyen Lukács Ödön tollából a magyar városok szövetkezésének története jelent meg, amely kronologikus sorrendben felsorolja e téren 1846 óta történteket. A városok munkájuk hatásának fokozása céljából szervezkedtek, erejüket egyesítették. E szervezkedés első nyomait már 1846-ban találjuk, azonban ez csak 1886-ban vesz erősebb lendületet. Ekkor még a rendezett tanácsú városok polgármesterei és a törvény- hatósági jogú városok polgármesterei külön- külön értekezleteket tartottak. 1907-ben elhatározták, hogy az összes városok közösen tartanak kongresszust. A szervezkedés útján továbbhaladva 1935-ben a kongresszus alapszabályban körülírt szövetséggé alakult, amelyet a kormányhatóság jóváhagyott. A Városok Szövetsége Szendy Károly és Lukács Ödön ügyvezetése alatt a lezajlott hét év alatt számos ülésekben vitatta meg a városi problémákat. A nemzeti erőfeszítésben a magyar városok áldozatos munkával kívánnak résztvenni, amelynek sikere érdekében erkölcsi, szellemi és gazdasági energiákat egyesiteniök kell. Bérlő ty István dr. A városi hitelintézetek címen részletet közöl a Magyar Városok Országos Szövetségének pályázatán jutalmazott munkájából. A Volgától a Szamosig című cikkében igen érdekes képet ad Longhy A. István az erdélyi növények, mint mezőgazdasági és köz- igazgatási tényezőkről. Szilágysomlvó városát ismerteti Ruisz Rezső. Városaink és az idegenforgalom című rovatban a szállodakérdésről nyilatkozik Markos Béla dr. és e gazdag rovatban ügy a budapesti, mint a vidéki, végezetül pedig a külföldi idegenforgalmi legújabb híreket találjuk. A Mi újság a városokban? és a szokásos egyéb rovatok egészítik ki a most is tartalmas folyóiratot. A magyar városok szövetkezésének történet« Látogatás egy napközi otthonban Páka, 1942. július hó. Megyei barangolásom alatt feltűnt, hogy kevesebb gyermek játszik faluszerte az út po- rában, mint más években. Máskor vigyázva kellett hajtani, hogy egy kis magányosan vagy társaival játszó gyermek ne kerüljön a kocsi kerekei alá. Az idei nyáron azonban erősen megfogyatkoztak. Látni közülük néhányat, de sokkal kevesebbet, mint azelőtt. Érdekelt a dolog, hol vannak ezek a kis emberpalánták? Kérdezosködésemre megtudtam, hogy a me- gyeszcrte megszervezett napközi otthonok gondoskodnak a gyermekek nappali felügyeletéről. Ezért nem futkosnak az utcán, az út porában mindenféle fertőzésnek kitéve, a falu utcáján járó járművek kerekei közt. Útközben eljutottam Pákára, megyénk egy kedves kis falujába, ahol szintén működik a napközi otthon. Gondoltam, megnézem. Ebéd ideje közeledett, amikor megtaláltam a napközi otthon helyiségét a helybeli Kalot-ott- honban. Ugylátszik, a falu felnőtt legényei szívesen adják helyiségüket nyári használatra apró testvérkéiknek. A konyhában ott találom a körorvos feleségét, aki szellemi világítója, felügyelője a napközi otthonnak, de annyi szeretettel gondoskodik a falu 53 kis magyarjáról, mintha csak saját apróságai lennének. Átérzi azt a nagy felelősséget, amivel tartozunk a hadbavo- nultak apa nélkül ittmaradt gyermekeinek. Maga állítja össze az étlapot, kiméri pontosan a lisztet, zsírt, hogy olyan tápláló legyen az az étel, ahogy azt a gyermekek egészséges fejlődése megkívánja. De ügyelni kell most minden dekára, nehéz megszerezni a szükséges hozzávalót. Liszt, zsír kevés van, zöldfőzelékkel kell pótolni; egy ilyen étkezéssel egybeFERENCJÓZSEF KESERŰVIZ kötött napközi otthon a legjobb propaganda a zöldfőzeléknek. A környék intelligenciája készséggel támogatja a körorvosnét lelkes munkájában, zöldbabbal, uborkával, gyümölcsfélé- veí pótolják a hiányokat. Ebédidőre boldogan sorakozva jönnek játszóhelyükről és az Otthon nagytermében leülnek a hosszú asztalok melletti padokra. Vezetőjük, — Jolán néni — imádkoztát, majd jön a pompás zöldbableves, palacsinta. A gyerekek csendben ülnek, boldogan esznek, megéheztek az egész délelőtti játék alatt. A vezetők tudják, hogy mindegyiknek meg kell duplázni a porciót, már így is főznek. — Nekem is még, — én is kérek, — hangzik, de úgyszólván mást nem is beszélnek az ebéd alatt. Majd újra imádkoznak, megköszönik az ebédet és visszamennek tovább játszani a templom melletti árnyékos tisztásra. Itt finom homok várja őket, a falu készséges jegyzője 4 szekér homokot hozatott, ezzel játszanak egész nap a gyermekek. Nagy fájdalmuk, hogy kevés a játékuk, néhány labda, kis főzőedények, de a gyermek fantáziája segít, ágacskákkal bekerítenek egy kis területet, akácle vél lel beültetik az ágyasokat, kis kertet varázsolnak a homokból. Másik oldalt várat készítenek, rablóbandát alakítanak. Hosszú a nap, de minden órára esik valami játékmód. A kicsinyek — a legkisebb Rózsika másfél éves — az iskola egyik üres termében jót alusznak délután. Megtömött szalmazsákon fe- küsznek szép sorjában a földön, minden gyermek között kis vánkos, a napközi otthon vezetősége takarókat szerzett be, itt pihennek, alusznak a picik. ^ an közülük olyan, aki a délutáni uzsonnáig itt marad, az egész meleg délutánt átalussza. Uzsonnára hideg kávé és nagy karéj kénjét' jut mindenkinek, azután társasjáték, labdajáték, vers- és énektanulás a kedves é4 a gyermekeket nagyon szerető Jolán néni vezetésével, akit az Egyesült Női Tábor küldött ki a napközi otthon vezetésére. Megyénkben jelenleg 87 ilyen napközi otthon van, átlag 40—100-as létszámmal. Reggel 8-tól este 8-ig vannak itt a gyermekek. Ahol az étkeztetést meg tudták szervezni, ott ebédet, délelőtti és délutáni uzsonnát kapnak, ahol ez nem volt keresztülvihető, ott tej- és kenyérkiosztással kapcsolták egybe az egész napi felügyeletet. Az állam súlyos áldozatot vállalt, amikor megszervezte ezeket az időszaki napközi otthonokat. Például egy ilyen kéthónapos, étkeztetéssel egybekötött otthon, mint a pákái, 800 pengő segélyt kap, de ehhez járul még a helyi társadalom névtelen és számokban ki nem mutatható segítsége. így élnek, játszva tanulnak, erősödnek a falu kis magyarjai Zalában, míg apjuk talán a fronton keményen tartja a fegyvert, anyjuk a mezőn végzi két ember helyett munkáját. De nyugodtan hagyja otthon kicsinyeit, mert tudja, hogy távollétében szerető anyai szemek vigyáznak gyermekeire. A Központi Kávéházban mindennap Jónás, Ceglédy Kovács művész-trió hangversenyez
