Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-07-16 / 158. szám
1942. július 16. asasi ZALAMJBGYM újság 3. A pannonhalmi főapát távirata Káliay miniszter- elnökhöz Kelemen Krizosztom pannonhalmi lőapát a. következő üdvözlő táviratot intézte Káliay Miklós miniszterelnökhöz: Káliay Miklós miniszterelnök őnagymél- tóságának Budapest. Magyar államférfi ajkáról talán évszázadok óta az első bátor szó, amellyel Nagymél- ióságod a kereszténység és magyarság vég- fari harcosainak, a lelkészkedő papságnak érdemeit mély fenkölten méltatta. Engedje meg Excel!éneiád, hogy ez alkalommal rendem ne- •yében is legmélyebb tisztelettel köszöntsem. Kelemen Krizosztom, Pannonhalma. Táboroztunk „csakazértis“ Hát csak nem mennek az idén is táborozni y. — így tört rám egy érdekelt mama cserkésziábori készülődé eink alkalmával. Miért neV — nincs semmi különös akadálya. Dehát az élelmiszer, vasúti költség, jegy rendszer . .. hogy mer belevágni ? Megvigasztal- lam a mamát, bogy, ha látom a legyőzhetetlen akadályokat, legfeljebb visszajövünk egy- líét napon belül. Hála Istennek és a jószívű támogatóknak, erre nem került sor. A gim- »ázisíák idei rigófüttyös tábora 54 résztvevővel lezajlott és a cserkészek egyöntetű megállapítása szerint: az utóbbi évek legsikerültebb tábora volt. Soha annyi jóakaratot, támogatási készséget, szeretetet, megértést nem tapasztaltunk, mint most. Bennem önkéntelenül is az a meggyőződés érlelődött, hogy a társadalom legnagyobb, legféltetettebb kincse, ft gyermek, akinek érdekében meg kell kísérelni a lehetetlent is. A táborozás pedig elsőrendű érdeke, szükséglete az ifjúságnak. Nem tudok ennél szebb, magasztosaid) feladatot magam elé tűzni, mint nevelő, mint magyar ember. Az iskolaév végén bennem is bizsereg a vágy: mindent itthagyni, menjünk végre pihenni, mint a többiek teszik. Az idén köny- ftyen megtehettem volna, hiszen akadály sötétedett előttem a táborozást illetően. Még «z édesanyák is. a háztartási gondok hősei, gyermekek 'boldogságának hordozói, hitetien- feedve rázták fejüket. Mégsem hagytam el a táborozást, mert benne mint nevelő, annyi értéket látok, hogy megvalósítását még a legnehezebb időkben is szükségesnek tartom. Az iskola egyedül nem lehet nevelési terület. Végletes egyoldalúsággal látjuk és ítéljük meg itt növendékeinket, az elméleti ismeretek alapján. Pedig minden gyermekiélek színes, változatos különvilág. Es ez a terület teljesen rejtve marad azok előtt, akik csak a tanulás alapján alkotnak véleményt a gyermekről. Ott a tábor sátorvilágában rájönnek a jeles tanulók is arra, hogy a magolás még nem minden. Hogy a jeles osztályzat nem tükrözi mindig a tökéletes embert. A tanárok kedvence is sírvafakadhat az éjjeli őrségen, bele- pottyanhat a vízbe a hídon való átkelésnél. FIGYELEM! —A máfk H G ÉPÍTÉST k VÁLLALOK Y w& (■Njj - Q W N ÉPÜLETFA k METSZETT m ASZTALOS ÁRU f x k i A *** , 1" id J < m <1-0 N n TŰZIFA ÉS k SZÉN W u O ARANY J.-U.28.1S TELEFON 1—09 SZ. ÉPÍTKEZÉSI 1 VÁLLALKOZÓ Ffttwjftg-, sftéft- és ttMÍftrmgykereskedő. Kérem a uagyMMmség sei ve* pártfogását. Az elkényeztetettnek látnia kell, hogy milyen szánalomraméltó lehet az ember a reggeli felkelésnél, vízhordásnál, fagyűjtésnél, cipőtisztításnál stb. A parancsnok mint valami kaleidoszkópban figyelheti gyermekeinek lélek- tükrözcsét, ezt a színpompás világot. Mint nevelő, rengeteget tanul, de még többet diákjai. Nincs az a cserkész, aki táborozás után el ne határozná: otthonomat ezentúl sokkal jobban fogom becsülni, mint eddig, mert most tudom, hogy ezernyi kényelme milyen fáradságos munka eredménye. Hiszen egy egyszerű sátor berendezése, egy tűzhely elkészítése, ebéd megfőzése rendkívül gondos, fáradságos munka. És, ha a táborozás idején el tudtuk végezni a fagyűjtés, tüzelés, favágás, tej- és víz- hordás nehéz munkáját, miért ne tudnánk elvégezni idehaza is. Ezek az elhatározások a szü’ők tanúsága szerint állandóan megvalósulnak a táborozás után. A nevelő jelszava tehát nem lehet más: táborozzunk. Ha fáradságos, nehéz is: táborozzunk »csakazértis«Mint magyar ember, minden cserkésztáborban a szebb magyar jövendő hajnálhasn- dását látom. Egy jobb kort, amelyben minden magyar bajtársi szövetségben dolgozik, kölcsönös megbecsülésben él fegyelmezetten, igénytelenül. A magyar zászló ott lobog állandóan a tábor felett. A reggeli nap fényében, ima kíséretében szökik fel az árboc csúcsára s ott őrködik egész nap: erősít és figyelmeztet. Minden erőfeszítésünk, lemondásunk, önnevelésünk, jellemkialakításunk közös édesanyánk: a haza szolgálatában történik. Érette viseljük el a nehézségeket. Amikor az alkonyat sötétjében ott a zászló alatt egy mozgalmas nap végén megálltunk, hogy elvégezzük az esti imát, a kürt felharsant és a zászlót levonták, nem volt közöttünk egy sem, aki ne adott volna hálát a Gondviselésnek, hogy ilyen szépséges Hazát juttatott nekünk, magyaroknak. Halastavait élveztük, erdeit megcsodáltuk, elragadó tájképei, kitörölhetetlenül lelkűnkbe vésődtek. Az Írottkő alját vallom szőkébb hazámnak cs núndezideig fölényesen lenéztem a zalai »dombokat«. De amikor táborunkból, Le- senceistvándból kiindulva a tomaji szőlőkre felkapaszkodtunk és elénk tárult Haláp, Csobánc, Szentgyörgy, Szigliget, Badacsony gyönyörű vidéke, megingott ősi fölényem. Hazánk tele van szépségekkel, Isten csodáival. Áldott föld ez, amelynek védelmében áldozatot hozni isteni parancs, amelyhez ragaszkodnunk szent kötelességünk. A tábori élet mókáiról nem írok. Beszélnek erről kifogyhatatlanul a fiúk. Amikor csillogó szemüket, ragyogó arcukat, örömüket látom, érzem, hogy a sok erőfeszítés, amellyel a tábort megszerveztük, nem volt hiábavaló. Érdemes volt a hivatalszobákban ücsörögni, kereskedőkhöz naphosszat szaladgálni, szervezkedni, veszekedni? táborozni ...... »c sakazértis«. Dr. Littván Sándor, a gimnázista cserkészek főparancsnoka. MEGHÍVÁS. Az 1898:XXIII. törvénycikk alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó Zalaegerszeg vidéki Hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitel- szövetkezet tagja, 1942. évi július hó 26-án délelőtt 11 órakor, határozatképtelenség esetén 1942. évi augusztus hó 9-én délelőtt 11 órakor a Zalaegerszegvidéki Hitelszövetkezet helyiségében rendes közgyűlést tart, amelyre a tagokat az alapszabályok 37. §-a érteim éhen meghívjuk. Napirend: 1. Múlt évi üzleteredményről szóló jelentések tárgyalása. 2. Zárszámadások megvizsgálása és a felmentvény megadása. 3. Mérleg megállapítása. 4. Tiszta jövedelemről való rendelkezés. 5. Az igazgatóság 3 tagjának választása 6. A íelügyelőbizottság 4 tagjának választása. 7. Dr. Hollós Ferenc ügyvezető szolgálati jogviszonyának megállapítása. 8. Netáni indítványok. 1941. évi január hó 1-én a tagok száma 17^6, üzletrészeinek száma pedig 2305 volt, az év folyamán belépett 172 tag 479 üzletrésszel, kilépett 159 tag 158 üzletrésszel, tehát maradt az 1941. év végén 1789 tag 262Ö üzletrésszel. 1942. évi január hó 1-től pedig a közgyűlést megelőző június hó végéig belépett 93 tag 100 üzletrésszel, kilépett 781 tag 95 üzletrésszel, marad 1804 tag 2821 üzletrésszel. A íelügyelőbizottság által megvizsgált 1941. évi mérleget a szövetkezet helyiségében kifüggesztettük és azt mindenki megtekintheti. Zalaegerszeg, 1942. évi július hó 7-én. Az igazgatóság. HIRDESSEN A ZALAMEGYEI ÚJSÁGBAN! raHKOHYUEIT már most rendelje meg. minden iskolai nyomtatvány kapható a „1 R I ü Y I“ könyvesboltban.
