Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-07-02 / 146. szám
3. 1942. július 2. ZALAMEGYEI UJSÄG A szülőket bántalmazó gyermek fogház- büntetését fegvházra szigorította a tábla Knausz István 20 éves vend anyanyelvű pad ai napszámoslegény bűnügyére tett nemrégen jogerős ítéletévé! pontot a győri ki.r. ítélőtábla. A fiatalember ez év telén a borotváját vitte megköszörültetni egy falujabeli köszörűs cigányhoz, aki a munkás el is vegezte. Fizetség fejében Knausz az édesapja tudta és beleegyezése nélkül szülei pincéjéből egy nagy vödör bort vitt a köszörűs cigány lakására és azzal együtt mulatott. Knausz a nagy mennyiségben elfogyasztott bortól megrészegedve hazament és otthon a további mulatozáshoz pénzt kért a szüleitői. A szegény, alig pár száz négyszögöl birtokkal rendelkező szülői házban azonban nem volt több 10 pengőnél s fiúk állapotát is látva, szépszóval bár, de megtagadták a kérés teljesítését és kérték a fiúkat, hogy feküdjék le. A durva gyermek azonban nem engedelmeskedett, hanem annyira megverte öreg édesanyját, hogy an- * nak"eltörött egyik keze, öreg édesapját.pedig veréssel kényszerítette a 10 pengő átadására. A zalaegerszegi kir. törvényszék büntető tanácsa még a tél folyamán a szüleit durván bántalmazó és megzsaroló fiatalembert annak ittasságát envhítő körülménynek véve 4 havi fogházzal sújtotta. A győri kir. ítélőtábla ezt a büntetést f 2 évi fegyházra emelte fel azzal az indokolással, hogy a szülők bántalmazása a legsúlyosabb bűnök közé tartozik. A borral és egyéb szeszesitalokkal pedig min- j denki olyan mértékben tartozik élni, hogy ne j veszítse el a jó ítélőképességét és ne tehessen j ká rt embértársaib an. A jogerős ítéletet ma hirdette ki a törvényszék Knausz előtt. Ä titokzatos herceg György volt szerb trónörökös, akinek többször halála hírét költöttók, Belgrádi mellett él ogy kastélyban Harmincéves távlatból most már sokkal tisztábban meg lehet ítélni a század elején Szerbiában lejátszódott esem eny eket, iPelve ezeknek az eseményeknek későbbi fejleményeit, amelyek Karagyorgyevics György szerb trónörökös lemondásához vezettek. A szerb nép körében legendák születtek az elmebeteggé nyilvánított Györgye herceg körül, azonban Szerbiában vsokan nem hitték el és nem hiszik el ma sem, hogy a volt trónörökös, akinek helyét testvéröccse, a Marseilleben meggyilkolt Sándor király foglalta el, valóban elmebeteg. György herceg most múlt el ötvennégy éves és életének több, mint a felét szobafogságban töltötte. Egy időben az a hír terjedt el róla, hogy iníernáltságában meghalt. Most azt jelentik, hogy él és visszakerült Belgrádira. A herceg igen temperamentumos volt és azok, akik még a svájci száműzetéséből ismerték a dinasztiát és az akkor alig tizen- hatéves fiút, azt mondják; hogy mindig nagyon szerette a sportokat, edzett volt és izmos, sokszor fürdőit jéghideg vízben tél- víz idején. A zenét nem szerette, hiába fogták zongoraórákra, annál szívesebben úszott, lovagolt, nagyon szerette a célbalövést. Fé- kezhetetlen jelleme ellenére fiatal korában sohasem követett el súlyosabb baklövést. 1903-ban került Belgrádija, amikor apja, Péter király elfoglalta a szerb trónt. A kara- Syor§yevics-dinasztia politikájában az orosz politikai irányzat volt túlsúlyban, az osztrák ellenségnek számított. Apja trónra! epésével György herceg a szeri) trón örököse lett, a herceget úgy nevelték, hogy majdan át kell vennie a szerb királyi trónt. Sokat utazgatott külföldön, Oroszországban is megfordult, ahol fivéré, Sándor, akkor a pétervári kato- 1 nai akadémiának volt a növendéke. A hercegről hamar kiderült, hogy nem szereti a korlátozásokat. A jogot meg valahogy elvégezte, azonban tetőtől talpig katona volt, a katonai tudományok vonzották, ezek mellett legjobban szeretett lovagolni és az akkor még gyerekcipőben járó gépkocsizást űzte. A trónörökös hamarosan népszerűségre tett szert nemcsak Szerbiában, hanem a külföldön élő szerbek körében is. Rendkívül közvetlen ember volt, ellenezte az udvari etikettet, szívélyesen elbeszélgetett a parasztokkal és az értelmiségi osztály tagjaival egyaránt. Sűrűn vett részt vadászatokon. Az egykori Szerbiában nem voltak vadászbérteni letek, az erdőrengetegekben mindenki szabadon ejthetett cl vadat. György herceg vadászatai során sűrűn találkozott a nép j egyszerű gyermekeivel, tudta minden ősz- I tálynak baját, a legegyszerűbb néposztályok; j között is voltak ismerősei, barátai. Szívesen feketekávézott és borozott vendéglőkben egyszerű földművesekkel és a vidéki értelmiségi osztály tagjaival, ezekkel a topolai királyi szőlőid) en néha nagy mulatozásokat rendezett ba- S rátáival, amiért atyja sokszor korholta. így élt változató: an és egy trónörököshöz túlviharosan Karagyorgyevics György herceg. Az évek folyamán politikai ítélőképességre is szert tett és látta, bogy a szerb nép voltaképen az osztrák-magyar monarchiától él. A szerb piac minden feleslegét, a mező- gazdaságét épúgy, mint az állattenyésztését és bányatermelését a monarchia veszi át, a szerbek Pestre és Becsbe szállítják a kövérsertéseket, odajárnak árúért és ott értékesítik portékájukat. Állítéan hely;elenílelte Basics egyoldalú oroszbarát politikáját s ez az állásfoglalása is egyik felidézője volt későbbi tragédiájának. György herceg baráti körébe különböző elemek furakodtak, akiket a radikális párt küldött oda. Ezek a jóbarátok nem politikai irányítására törekedtek a trónörökösnek, hanem féktelen mulatozási vágyát igyekeztek fokozni. Ez a féktelenség sok bajt okozott György hercegnek. Különböző botránvok- I | Értesítjük előfizetőinket, j : hogy | I Zala várait egye j Címtára { i • { munka alatt áll. | I | nak a központjába került és végül az orosz cár is beleszólt az ügybe. Ekkor Pasics felvetette régi kedvenc tervét: György trónörökösnek le kell mondani Sándor javára. György herceg azonban nem engedett könv- nyen Pasicsnak, aki. nagy diplomata volt, minden tudományát össze kelleti: szednie, hogy rábeszélje a trónörököst a lemondási okmány aláírására. Áilítóan ezt mondotta: — Fenség, nagy baj van. Az orosz cár a koronádat követeli, de mi nem engedjük, hogy beleszóljon a belső ügyekbe. A formaságnak azonban eleget kell tenni, hiszen az oroszok kezében vagyunk. A szerb nép azonban nincs az oroszok kezében. Te felajánlod, hogy lemondasz a trónöröklésről, en az ügyet a parlament elé terjesztem, a képviselőházi többség azonban ezt nem fogja tu- domásulvenni. György herceg aláírta a Pasics által előterjesztett okmányt. Pasics nagy örömmel rohant kabinetjébe, onnan a radikális pártba és másnap felolvasta a lemondólevelet. A parlament azonban, ellentétben Pasics ígéretével, egyhangúan elfogadta György elhatározását. A trónörökös Sándor lett, György pedig orvosi felügyelet alá került.... Huszonhárom éven át Nis mellett egy gyönyörű kastélyban élt a herceg. Rendes udvartartást vezetett. Állandóan tábornoki egyenruhában járt-kelt a kastély hatalmas parkjában, a kastélyt azonban nem volt szabad elhagynia. Minden fényűzés és pompa ellenére a valóságban rab volt. Szerbiában azt mesélik, hogy György herceg a világháborúban igen hősiesen viselkedett. Fatalista volt épen úgy, mint a fivére. Kivilágított gépkocsin száguldott az első tűz- vonal mögött és nem egyszer sebesük meg. Péter király többízben megtiltotta tisztjeinek, hogy kövessék Györgyöt, mert a diám egyáltalában nem vigyáz magára«. Sztepanovics vajda emlékirataiban ezeket írja a hercegről: — Gyönyörű katonai agya volt, élvezet volt vele dolgozni és, ha utasításait követtük, mindig siker koronázta akciónkat, őrülten, de imponálóan bátor volt... A világháború után a herceg teljesen visz- szavonult Kis melletti kastélyába. Nagyon szerette a rádiót, majdnem minden szobában v olt készüléke. Szerbiában-mindig legenda vette körül a herceg személyét. György a Szimo- vics-körmány menekülé: e után sem hagyta el Szerbiát és ma egy Belgrád melletti kastélyban él. Nisi magányából a németek szabadították ki és vők hozták a fővárosba. mm muL& úri és női szabóságából Kész nőikabáT ás ruhaosztály Uridivat; és szöveteladás
