Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-07-11 / 154. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. július 11. 2, szép eredménye fényes bizonyítéka annak, bogy leventeifjúságunk megértette a mai komoly idők szavát és fáradtságot nem ismerve, tud dolgozni honvédeinkért s így a szebb jövőért. Jő munkát végeztek! De minden elismerést megérdemel városunk hazafias, áldozatkész, adakozó közönsége is, akik között egészen szerény jövedelmű adakozók meglepően szép összegű adománnyal szerepelnek. A füsttelen nap rendezői ezúton is hálás köszönetét mondanak az összes adakozóknak, akik adományaikkal nemes elgondolásukat ilyen eredményhez segítették. Köszönetét mondanak a lelkes leánycsapatnak, akik a júliusi tűző napsütésben vitézül és eredményesen kitartottak őrhelyeiken. Értesülésünk szerint a Leventeegyesület választmánya határozott a gyűjtés eredményének mikénti felhasználásáról, illetve rendeltetési helyére való juttatásáról. Erről annak) idején beszámolunk. Munkások a főiskolán Sokan talán nem is tudják, hogy ma már nemcsak a magyar falvak fiatalsága indult el művelődni, tanulni, emberibb emberré lenni. Nemcsak Kalot-legények vesznek részt az érdi, csíksomlyói és egyéb főiskolákon. Ma már elindultak a munkástömegek is, a nagyüzemek szurtoskezű, kékkötényes napszámosai és dolgozói, az ipari gócpontok szegény lakásokba szorult emberei, gyárak és vállalatok cselédei; elindultak, hogy szellemileg is- kolázottan, felemelten és megerősítetten térjenek meg családjukhoz és munkájukhoz. így készülnek a holnap nagy feladataira, amikor igazságosabb jövedelemelosztás, méltányosabb elbánásban lesz részük. A magyar dolgozók leghivatottabb képviselői ők, a népfőiskolát) végzettek! A Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete gondol rájuk; ez a sokat emlegetett két betű, a H. és Sz. lebeg előttük, mint a legboldogabb életlehetőség záloga és ígéretes ígérete ... Most adta közre a Hivatásszervezet az elmúlt munkaévben fenntartott tíz Munkásfőiskola beszámolóját. Tíz főiskola! Micsoda fellegvárai ezek a művelődésnek, nevelődésnele! Hiszen itt nemcsak egypár napra jöttek ösz- sze a munkások, hanem hetekre, sőt egyes helyeken, például a soproni munkásfőiskolán hat hónapra is! Este, amikor már elhallgattak a szirénák, leállt a futószalag, megállt a lendítőkerék, este, mielőtt betért munkástestvérünk meghitt családi otthonába, útbaejtette a főiskolát, leült a gimnázium padjába, vagy a munkás- otthon asztala mellé és hallgatott... Sorra jöttek az előadók: egyetemi tanárok, főiskolai tanárok, középiskolai tanárok. Aztán az orvosok, ügyvédek, lelkészek, mérnökök, művészek. Itt, a rosszul világító esti fénynél találkozott a nadrágos ember a köté- nyes emberrel! S ez a találkozás történelmet indított útjára! Talán cnen bőrgyárból jött a munkás s finom szalonból az úr. De az úr nem fogta be orrát a bőrök nehéz szagát ruháján hordozó munkástól. A munkás se éreztette a szegények gőgjét, ha megcsapta orrát a szalonok finom orosz kölnije. Két ember találkozott és fog még találkozni sokszor ezeken az estéken! És két társadalom. Tíz főiskola a szélrózsa minden irányában! Végigfut az ember szeme a térképen. Érsekújvár, Kassa, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Szeged, Pécs, Sopron, Újpest, Miskolc, Székesfehérvár. A magyar városok színe-java! Mennyi lelke e lésnek, elindulásnak, munkának és eszményiségnek voltatok tanúi, ti: r> norvpr Munkásfőiskola! II. J. Harc nőikül megszálltak az angolok egy francia szigetet Mint az angol fővárosban hivatalosan közölték, július 2-án brit csapatok szállták meg harc nélkül a mozambiquei csatornában levő Mayotta francia szigetet. Mayotta szigete a Co- mor-szigetektől délkeletre van, körülbelül kö- zépúton Madagaszkár északi csúcsa és Mozambique portugál gyarmat között. A sziget 3775 négyzetkilométer területű és 12.000 lakosa van. Jó horgony zó helyekkel rendelkezik, vízben gazdag és termékeny. Lakosai l'őképen cukortermeléssel és kereskedelemmel foglalkoznak. A Balatonnak többé rossz idénye nem lehet Jobb félni, mint megijedni, — ezt mondja a közmondás, de az az állandó félelem, ami különösen a vendéglátóipart fogja el minden idény elején, az már a mai Balaton mellett túlzásnak nevezhető. Évekkel ezelőtt, még a »békevilágban« attól függött egy-egy szezon sorsa, hogy valami jó ötlettel lecsalogatták a magyar közönséget. Valóban úgy kellett csalogatni, mert ha a külföldi jónevű, agyonreklámozott fürdők jobban megindították a propagandahadjáratot a magyar fürdők rovására, akkor bizony joggal sírtak a balatoni érdekeltek és minden okuk megvolt, hogy szaladgáljanak' fűhöz-fához, leállítani a külföldi reklámokat, megnehezíteni a kiutazást stb. Csak utoljára jött az a lépés, amelyiknek az elsők között kellett volna lennie: ugyanazt, sőt jobbat nyújtani, mint a külföld. Ma, tudvalevő, hogy a külföldi »invázió« veszedelme nem áll fenn. Senki nem is tud, de nem is akar külföldön nyaralni. De nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy, ha majd lehet, akkor sem fogja a magyar közönség többet a Balatont cserbenhagyni. Miért? Egyszerű a felelet: Mert rájött és meggyőződött, hogy sem jobbat, gém olcsóbbat, sem szebbet nem kaphat odakint sem. A Balaton ma már minden igényt kielégít. Vízét, gyógyhátasát, fövenyét, ha a világot százszor körülutazzák, akkor sem találják meg sehol. Ezt nem mi, hanem külföldről, más világrészekből idejött vendégek is állítják. , De hangsúlyoznunk kell az ellátási viszonyok kiválóságát, (ne a pillanatnyi és rendkívüli helyzetet tekintsük, mert az illetékesek, bár óriási erőfeszítésekkel, de mindent elkövetnek a megfelelő ellátás érdekében) a szállodák, penziók minden igényt kielégítő nívóját, általában azt a kultúrát, amelyben —- valljuk meg őszintén — hosszú évekkel el voltunk maradva külföldtől. Ennél a kérdésnél sokat kellett hallgatnunk még csak nem is olyan régen. Semmi ok sincs ma már, hogy a balatoni szezont félteni kelljen. A Balatont feltárták a nagyközönség számára, feltálalták minden jóságát és szépségét s a Balaton divatba jött. Olyan divatba, ami soha többet el nem múlik, i ami csak erősebbé válhat, ami évről-évre (sőt egész éven át) mind nagyobb és nagyobb tömegeket hódít meg. Évről-évre kevesebb azoknak a száma, akik még nem látták a Balatont és akik nem töltöttek itt egy-két napot. Ezek pedig máskor is megjönnek. Elmúlt tehát az az idő, amikon félteni kellett a balatoni nyár sikerét. Sok a tennivaló, az kétségtelen, amíg népes lesz az elő- és utószezon is, amíg a téli Balaton is hangos lesz a vendégseregtől. Lehetnek akadályok pillanatnyilag, amelyek többé-kevésbbé zökkenőket vonnak maguk után. De azért van az Intéző Bizottság, a hivatalos és társadalmi szervek, hogy minél gördülékenyebbé tegyék az igen jól megszervezett folyamatot. Az idei nyár előtt is sok volt a panasz, eltemették előre a szezont. Persze volt is sok olyan körülmény, ami látszóan a siker ellen szólt. De mindez annál inkább bizonyítja a mi igazunkat, — íme az idei nyár — hogy minden körülmény ellenére, a Balatonnak többé rossz idénye nem lehet. Front újság ankét ja: Árt-e a távoliét az érzelmi kapcsolatnak? A Neues Wiener Tagblatt egyik számában W. F. Maschner ismerteti egy német páncélos hadsereg frontújságjának érdekes ankétjét. Ebben az újságban, mint általában a frontújságokban, a nő az »elsőszámú téma«, mint a cikkíró megjegyzi. Az ismertetett körkérdés az elválás és távoliét élményével foglalkozik s arra kért feleletet, hogy vájjon a távolléttel meglazulnak-e az érzelmi kapcsok a szerelmesek és házastársak között? — Ennek a körkérdésnek az eredménye, — írja a Neues Wiener Tagblatt cikkírója, — most itt yain előttünk teljes terjedelmében és megérdemli, hogy az otthon számára is méltassuk. Mert oly megrendítő a maga emberi nagyságában és oly lelkesítő a jövőre, hogy megmelegszik tőle az ember szíve. Egy frontkatona ezt írja: »Minden érdekel, amit a feleségem ír. Megértés és érdeklődés van bennem a mindennapi háztartás ezer aprósága iránt. Levelezésünkben egyik fő érintkezési pont a gyermekünk...« Egy másik erről számol be: »Feleségemhez írott leveleimben ismertem meg tulajdonképen saját magamat. Most tökéletesebben élem át a szerelem nagy titkát, mint ifjú koromban ...« Az egyik ezt kérdi: »Nem az elválás adta-o meg nekünk a végső világosságot? Vájjon nem mély boldogságérzést adott-e szerelmünknek? Nem ajándékozott-e meg azzal a BABY W \ kelengye és f ! g$8ny5rÉsxép I babaruhák Horváth Jenő divatáruüzletében Zalaegerszeg, (Plébániaépület)
