Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-09-29 / 219. szám

2.

ZALAMEGYEI ÚJSÁG

1942. szeptember 29.

díszben hozta Id a plébániáról a budapesti preklyés országzászlónál felavatott és beiktatott országzászlót. Felhangzott a vezényszó: Imához! Majd a Magyar Hiszekegy hangjai mellett méltóságteljesen kúszott fel, mint miniden vasár- és ünnepnapon a szép lobogó az íarbócra.

Többezer szem követte a magasba a nemzeti gondolat képviselőjét és hirdetőjét. Zászlófelhúzás után Veisz Mária mondott megható és szívbe markoló alkalmi szavalatot. A szépen előadott költemény mély Íratást keltett. Ezután a helybeli plébános, aki közadakozásból építtette az emlékművet, papi omátus- ban lépett az ereklyés Országzászló lépcsőze- tére. Bevezető beszédében kifejtette, bogy ilyen kis község és ily

sok hőst tudott adni a Hazának. Legtöbbje egyszerű földműves, 4 egy édesanyának a gyermeke, akinek egyszerre 6 fia volt kinn a harctéren (nem mindennapi dolog!) és egy köztük a köz- 1 ség volt derék és fiatal tanítója. Becsüljük meg hőseinket, becsüljük meg a földműves népünket.

Majd az Egyház áldásával megáldotta az emlékmű és megadta az engedélyt a két leK

1 eltávolítására. Vörös márványban 15 aranytűs név tekintett le a vigyázzba meredt közönségre. Idézzük őket ide, akik itt jártak és itt imádkoztak. Bene Vendel helybeli kántortanító, leventeparancsnok felolvasta neveiket és messziről, mintha ők mondták volna, visszhangzott: jelen. Megható jelenet volt.

Ezután P. Bánás Gyula kislcanizsai plébános lépett a hősi emlékműhöz és mondotta lel ünnepi beszédét. Gyönyörű szavakkal és gondolatokkal állította a közönség elé a bősök példáját.

( Vallásos és istenfélő népnek lehetnek

csak igazi hősei — mondotta —, ezeknek a példáját követni kötelességünk.

Nagyhatású beszéde után Harangozó Mária szavalt nagy átérzéssel. Majd vitéz Tóth József a frontharcosok nevében szólott a hősi halottakhoz, mint régi baj társakhoz, igazán megható és szívből jövő szavakkal. Megbecsülünk benneteket, mert mi, frontharcosok tudjuk, hogy mit szenvedtetek, — mondotta. Sok í könnyet csalt ki a szemekből a megható beszéd. Csóka József levente szép szavalata után a leventecsapatok, iskolák elhelyezték koszorújukat a hősi emlékműn. Majd Magyar Mária kisiskolás szavalata következett a szebb, boldogabb magyar jövőről. A helybeli plébános átadta megőrzésre a hősi emlékművet Homokkomárom község bírájának, aki megható szavakkal köszönte meg a plébános munkásságát és gyönyörű lueszedben méltatta a hősök érdemeit és nagyságát.

Mi adósak vagyunk mindig velük és ! hozzátartozóikkal szemben, s csak a

, hála csekély részét rójjuk le velük

szemben, amikor márványba véssük az utókor számára drága neveiket.

Fogadalmat tett a község nevében, hogy mindig megőrzik, gondozzák a szép emlékművet. Majd felhangzott a Szózat és utána díszelvonulás volt a hősi emlékmű előtt.

Gyönyörű ünnep volt, magyar ünnep volt, aki jelen volt, örült a lelke, szíve, hogy a vallás, a hit szeretete mellett különösen a mai nehéz időkben ilyen lélekbe markoló, felemelő es hazaszeretetei ápoló ünnepségen vehettek részt. Imádkoztak a hazáért, a magyar hősökért, könyörögtek a szebb, boldogabb magyar jövőért.

Lopott a vasutas a vasúton

Kovács György körmendi állainvasuti altiszt vasárnap délelőtt Nagykanizsa és Zala- szentiván között az egyik állomáson felszállt a közlekedő gyors tehervonatra és a szomszédos kocsiból az o kocsijába át akart emelni két láda szilvát. A vonat kísérő személyzete azonban észrevette £zt. Felszólították, hogy árú nélkül azonnal szálljon le a vonatról. Kovács azonban nemcsak, hogy nem engedelmeskedett a felszólításnak, hanem rátámadt a személyzetre úgy, hogy tettlegelésre is sor került. Hosszas dulakodás után végre sikerült a tolvajt megfékezni és megkötözve Búcsúszent- lászlón a csendőröknek átadni. Az őrsön történt kihallgatása után egy járőr beszállítottia a zalaegerszegi kir. ügyészségre. Itt, mivel zártörés útján hatolt be a gyümölcsszáílító kocsiba, lopás bűntettének kísérlete és hatósági közeg elleni erőszak vétsége címén előzetes letartóztatásba helyezték.

Utászok az élen ...

(Honvéd haditudósító század. Gödény Zoltán haditudósító.)

Utászzászlóalj vendége vagyok egy éjjelre és egy napra. Hősi legendák keringenek a magyar csapatok közt erről a zászlóaljról, amely az augusztus 11 -i orosz áttörő kísérletet az egyik üon-kan) aruLatnál feltartóztatta s míg az erősítés és felváltás megérkezett, keményen harcolt a sokszoros túlerőben lévő, szovjet politrukoktól hajtott és bemgatott, vérszomjas horda ellen.

A harcok történetét Bogdány József dr. orvosfőhadnagy beszéli el.

— Augusztus 9-én déljután a falu temploma előtti téren utászaink a falu lakosságával szórakoztak. Én ugyanakkor a falu betegeit is gyógykezeltem. Hat órakor parancsot kaptunk, hogy a század készüljön fél gyors indulásra. Nyolc tehergépkocsin hajnali két órakor elindultunk. A negyedik szakasz és a vonat gyalogmenetben jöttek utánunk és K. községben letáboroztak egy erdőben. Körülbelül hét órakor egyesültünk egy másik ütászszázaddal és az utászzászlóalj törzsével.

A zászlóalj parancsnoka a századparancsno- kokkal és a hadtest segédműszaki parancsnokkal előrementek szemrevételezni a terepet, ahonnan visszaérkezve fél tizenkettő tájban, mi is elindultunk és az autóoszlop két órára megérkezett N.-be, ahol a zászlóalj a házak mellett és a földeken riadókészültségben helyezkedett el.

— Esti fél nyolcig ágyúk és géppuskák közeb heves hangján kívül semmit sem hallottunk. De alig fogyasztottuk el vacsoránkat, máris riadóztatták az összes alakulatokat, mert az ellenség ezen a frontszakaszon körülbelül ezrednyi erővel támadott és félő Volt, hogy áttörése sikerül. Innen a körülbelül négy kilométerre fekvő egyik dombvonu- íatra gyalogsági tartaléknak vonták előre a műszaki csapatokat és ott is tartózkodtunk reggel hat óráig. A hihetetlenül nehéz terep- viszonyok között — másfélméteres magas napraforgós, szamártövises terepen — küzdő gyalogság jobbszárnyát sikerült ekkor a túlerőben lévő és a terepet kitűnően ismerő bolsevistáknak néhány száz méterrel visszavetnie, egészen addig, ahol a műszaki csapatok tartalékban álltak. Az utászzászlóalj parancsnoka tehát a gyalogzászlóalj parancsnokával egyetértésben harcbavetette az eddig tartalékban lévő utászszázadokat, hogy az ellenség előrenyomulását fel tartóztassák.

— Utászaink, bár csak kézi lőfegyverrel* voltak felszerelve, rohanó, hömpölygő áradatként zúdultak neki az ellenségnek és visszavetették annyira, hogy harcelőőrseink már a Don folyó vízét is látták. A hirtelen támadástól megriadt ellenség, ahogy magához tért a meglepetésből, heves ágyú-, aknavető- és géppuska! űzzél viszonozta a támadást. Újabb crő- cíléseket küldtek harcba a szovjet politikai megbízottak.

A harcok következő szakaszai már a hősi eposzok körébe tartoznak. Bogdány főhadnagy megrázóan eleveníti fel az utászszázad hősi küzdelmeit.

— Az oroszok ellentámadásánál súlyosan megsebesült az élen haladó négy tiszt közül az utászok rajongásig szeretett századparancsnoka: Balogh Gyula főhadnagy. Még sebesülten is irányította a harcot, amíg Mónus Bálint őrv ezető az ellenséges tűzből hátra nem hozta.

— A század megmaradt részeit Szentpé- tery Gergely hadnagy szedte ismét rendbe és állította újra harcba. Felfejlődött jobbra, ahonnan a veszélyes tűz és támadás érte őket 6 amikor valahogyan összeszedték magukat, megdöbbenve vették észre, hogy a tőlük mintegy ötven lépésnyire lévő napraforgótáblából vegyes öltözetben, részben magyar, részben orosz katonaruhá!>a öltözött oroszok tömege rohan rájuk. Megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy be vannak kerítve, mert a zászlóaljtól elszakadtak és köröskörül mindenütt ellenség.

— Az orosz katonák' félig meztelenül, részegen, üvöltözve, kezükben géppisztollyal rohantak rájuk. Ekkor a Szentpétery hadnagy köré tömörült kis csoport haláltmegvető bátorsággal nekizúdult az ellenségnek és a puskatust megfordítva, vad kézitusában keresztülvágott az ellenségen. Az egyéni hősiességnek csodálatos példái adódtak itt. Báez PáT honvéd puskatusát szétverte az oroszokon, másik puskát ragadott fel és rémítő alakjától és szilaj rohamától az ellenség megrettenve tágult, majd egyik sebesült baj társát cipelve harcolt és tört utat magának a vörösök között. Oti Ernő szakaszvezető egymaga géppisztollyal fedezte az utászokat, akik a magyar sebesülteket vitték bátra.

— Borzalmas közelharcban sikerült a körülbelül kétszáz méterrel hátrább lévő, előre megbeszélt gyülekezőhelyre eljutniok. Ezt a vonalat tartották azután étien, szomjan. harcolva a folyton támadó oroszokkal, míg végre egy friss magyar gyalogzászlóalj erősítés érkezett és felváltotta őket.

— Este fél kilencre lennt a faluban gyülekeztek a század részei és megvacsoráztak. Utászaink azonban még most sem pihenhettek'. Vacsora után a század visszament a harc színhelyére és megkezdte a már előre szemrevéte*- lezett erődítési vonal építését az ellenséges aknavető- és gránáttűzben. Az ellenség éjfél után egy óráig olyan erős zárótűzet zúdított a kijelölt vonalra, úgyhogy semmiféle erődítési munkáról sem lehetett szó. A tűzben a vonal mögötti szakadékokban és vízmosásokban húzódtak meg és csak egy óra uLán tudták a kijelölt vonal erődítési munkáit folytatni s állandó, de már enyhébb ellenséges tűzben dolgoztak reggel 9 óráig.

— Csak ezután ment ismét le a század a faluba egynapi pihenőre, — fejezte be a harcok történetét Bogdány főhadnagy. — Tevékenységüket továbbra is folytatjuk és teljes erővel építjük az erődítési vonalakat. Éjjel a műszaki zárokat, csapdákat telepítjük, rakjuk az aknákat, drótsövényeket, spanyol- bakokat, sokszor tűzben és az ellenséges vonal előtt közvetlenül, de az ellenség nem tud többé betörni már az ingoványos, mocsaras, erdős részeken. Kellő felkészültséggel fogadjuk. Nappal pedig csapataink állásait, bunkeréit építjük, hogy védve legyenek az ellenséges ágyú- és aknatűz ellen.

FIZESSEN ELŐ A ZALAMEGYEI ÚJSÁGRA!