Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-09-26 / 217. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. szeptember 26. Bekötő utak építése Zala megyében Az allamépitészeti hivatal havi jelentésé­ből megismerhetjük azt az óriási munkát, amelyet a hivatal a nagykiterjedésű várme­gyében végez ma a sok oldalról jelentkező akadállyal szemben is. A vármegye lakossága élénk érdeklődéssel kíséri a munkát, amely­nek keretében tudvalévőén utak, továbbá hi­dak és más műtárgyak építése, javítása sze­repel. Az utak kérdése tulajdonképen gerince az egész közmunkavilágnak, mert az ember­nek szabad mozgásához, munkájának elvégzé­séhez, termelvényeinek értékesítéséhez útra, mégpedig jó útra van szüksége. Vármegyénkben másfél évtizeddel ezelőtt vett nagy lendületet az útépítés, amikor a jól kiépített főútvonalakba megkezdődött a községek bekötése. Községeinknek legnagyobb része ugyanis nem közvetlenül a főútvonalak mellett "fekszik. Bekötő utak létesítik az ösz- szeköttetést a főutak és községek között. Eze­ket a bekötő utakat pedig ki kell építeni, mert különben az évnek kétharmadában (kü­lönösen, ha nedves az esztendő) ki nem lehet mozdulni a főközlekedési úttól csak 2—3 ki­lométernyire fekvő községből sem. Az állam gondoskodott arról, hogy a ( bekötő utak megépítésében a közsé­gek megfelelő anyagi segítséghez jus­sanak. Nálunk, Zalában még igen sok község nélkülözi a bekötő utat, amibe bele kell nyu­godnunk, mert egyszerre jelentkezett akkora szükséglet, hogy annak kielégítéséről csak fo­kozatosan lehet gondoskodni. A tervezet készen van, de egyrészt a közlekedési, szállítási té­ren jelentkező nehézségek, másrészt az örven­detes területnagyobbodás módosításokat kívánj azon. Ehhez pedig nagy körültekintés és min­den érdeknek szigorú mérlegelése szükséges, mert nem nyújtható kedvezmény egyik helyre olyan mértékben, hogy az másnak a nemtörő­dömségnek látszatát keltse. Az azonban bizo­nyos, hogy, ha az osztozkodók száma megsza­porodik, a meglevőből mindegyik keveseb­bet kaphat, ha csak ugyanolyan arányban nem növekedik az osztozkodásra szánt vagyon is. Jóval előbbre jutottunk volna az út- és műtárgyépítések terén, ha ránk nem csapnak a legutóbbi évek rendkívüli áradásai. Alig lehetett valami újnak építésére gondolni, mert hiszen a helyreállítás, a javítás akadályozott meg minden, újabban szükségessé vált munkát. A közönség nagy figyelemmel kíséri a közmunkák egymásutánjának megállapítását a a munkák foganatosítását. Épen ezért úgy kell az összeállítást eszközölni, hogy a ked­vezésnek, vagy mellőzésnek még gyanúja s& férhessen ahhoz. A mi államépítészeti hivata­lunknál ez a két fogalom ismeretlen. Épen ezért kérjük is a hivatal vezetőségét, hogy továbbra is egyenlő gondozásban részesítse a vármegye minden vidékét s biztosítsa a be­kötő utak megépítésének gyors menetét, hogy a vármegyének minden legkisebb faluja is hamarosan kiszabadulhasson elzártságából. Az akadályokkal számolnunk kell, de alapos kö­rültekintéssel azoknak javarésze is elhárít­ható. Apróságok a nagyvilágból Szumatra szigetén fekete rizs is nő. A belül természetesen fehér rizsszem egy fekete külső hártyának köszönheti fekete színét. Ez a fekete hártya még fonó vízben sem válik le. A fekete rizs íze és tápértéke egyébként semmivel sem marad el a fehér rizs möffött. métert is meg tud úszni. A Csile és Argentína határán folyó Rio Agrio folyóban pompás savanyúvíz folyik, amelynek íze erősen emlékeztet a citroméra. A. vidék lakossága valóban él is az alkalommal és vödörszámra hordja a folyóból a vizet, amely cukorral édesítve a valódi limonádé­hoz csalódásig hasonló ízű üdítő italt szol­gáltat. (MN) Murmanszk, a vodka városa, ahol egymás lelövésével szórakoztak a bolsik Murmanszk, egy nyomorúságos kis vá­roska, de a cári Oroszország egyetlen jég­mentes kikötője, már az első világháborúban is rendkívül fontos szerepet játszott. A cár­nak küldött hadianyagszállítmányok mind ide érkeztek és a murman-vasúton Szentpéter­vár felé folytatták útjukat. Ma ez természe­tesen már nem megy minden nehézség nél­kül. Murmanszk azonban még mindig Orosz­ország legfontosabb kapuja. De Murmanszk nemcsak földrajzi fogal­mat és a fegyverellátás egyik legfontosabb központját jelenti, hanem inkább a vodka és részegség városát. Egészen a legutóbbi időkig nem ismertek más szórakozást, mint a Lenin- grádból hetenként egyszer érkező vonat fo­gadását. A murmanszki postavonat legnagyobb ne­vezetessége az étkezőkocsi volt, amelynek asz­talain és padlózatán is megszámlálhatatlan vodkásüveg sorakozott. Az utasok órákon, sőt napokon át ott ültek az étkezőkocsiban és vizespoharakkal töltötték magukba a vodkát. Félholtra berúgott részegek támolyogtak üve­ges szemekkel a folyosón, hogy kinnt könnyít­senek magukon, s folytatták az ivást. A „vodka kör“ Az örökös ivás egyhangúságát csák az északi sarkkörön való áthaladás megünneplése Szakította meg. Minden utasnak ilyenkor írat­lan kötelessége volt egy egész üveg vodka tegyetlen hajtásra való kiivása A berúgott cim- 1 órák az északi sarkkört »vodka-kör« -nek ke­resztelték át. A találó kifejezés Murmanszk - ban azóta is polgárjogot élvez. Ez a közmon­dássá vált vodkaivászat érthető módon Mur- manszkban sem maradt illő folytatás nélkül. Például az egyik állami szovjet tröszt kép­viselőjét Murmanszkba küldte, egy Norvégiá­ból érkező gépszállítmány átvételére. A kép­viselőről azonban hosszú ideig nem érkezett semmi hír. Amint azután a tröszt egyik al­kalmazottját az eltűnt megbízott felkufatiá- feára Murmanszkba küldte, kiderült, hogy a tekintélyes úr heteken át csak ivott, a nélkül, hogy küldetése elvégzésére csak egy lépést is tett volna. Egy alkalommal a »Murmanszki Újság« Szerkesztője mámorában a következő plakátot ragasztatta ki: »Ezennel megtiltom az északi lénynek, hogy világítson. Nekünk a leniniz- mus világít és más fényre nincsen szüksé­günk!«, A Mkakuk(C párbij A Skandinávia fenyegetésére idevezényelt vörös hadsereg nem tudott jobbat kezdeni, minthogy szintén ivásba merüljön, vagy pe­dig változatosság okából »kakuk-párbajokkal« szórakozzék. Az ellenfelek egy sötét szobába zárkóznak be, miután előzőleg sorshúzás út­ján eldöntik, hogy melyiküknek kell először »kukukk«~ot kiáltani. Amikor az illető ellci- áltotta magát, a másiknak jogában van a hang irányába lőni, ha nem talált, most neki kell kakukkolni. Ilyen módon a szórakozás akár »órákig« is eltarthat! Ez volt Murmanszk a háború előtt. Most fez északi hadszíntér egyik legmozgalmasabb pontja. (MN) A »kakadu« szó a maláj nyelvből szárma­zik és harapófogót jelent. Az elnevezés a pa­pagájfélék családjába tartozó kakadu csőré­nek alakjára vonatkozik. A zsiráf már újszülött korában is 1.55 méter magas. Testének hosszúsága a máso­dik napon harminc centiméterrel növekszik. A legtöbb vizet fogyasztó fa a tölgy„ Napi vízszükséglete nem kevesebb, mint 85 liter. Utána következik az égerfa napi 66 li­terrel, majd a nyír mintegy 60 literrel. A tű­levelűek sokkal kevesebbel is beérik: a luc­fenyő napi 13, az erdei fenyő 9, sőt más fe­nyőfélék csak 7 liter vizet »isznak«] naponta. A repkény a különösen hosszú életű nö­vények közé tartozik és nem ritkák az 500 évre visszapillantó repkénytövek sem. Ezzel szemben a nyírfa például csak ritkán éri el a száz éves életkort is. Vannak fára mászó halak is. Ezek a lia_ lak az amerikai folyótorkolatokban élnek é3 órákon át is képesek a szárazon tartózkodni. Szétágazó gyökerei miatt különösen a mangró- ve-fát kedvelik, amelynek ágai közé erős mull- uszonyaikkal a gyökereken könnyen felka­paszkodnak. Míg a nőstény a gyökerek között fészkét építi, a hím rendesen az ágak között tölti az időt és gyorsan összehalmozott ágak­kal és levelekkel védekezik a ragadozómada­rak ellen. A leggyorsabban úszó állat egy sarkvi­déki fókafajta, az úgynevezett tengeri leo­párd, amely a víz alatt másodpercenként 15 €&ilm~£zinMz KADÉTSZERELEM. Végre egy film, amelyre bátran elvihetik a szülők gyermekeiket is; film, amelyben a saját életüket, örömeiket, tréfáikat és első szerelmes szívdobogásukat ismerik fel a fia­talok s amelyben múltjuk szép emlékein me­renghetnek az idősebbek. A virágfakasztó év­szak fuvallata lengi körül a ludovikás ifjak és felsőbblányok szívét. A daliás katonafiuk élén jól esik látni a szigorú ezredest, aki ki­felé csupa kemény férfiasság, de belül egész szívével szereti és becsüli az o »kedves fiait«* öröm látni a melegszívű főherceget, aki a vén parkban szelíd borongással áll meg a százados tölgy előtt, amelynek kérgén még látható a szív és benne a két betű, amit! valamikor ő karcolt bele. És itt van a szeretni­való, kedves alakok egész sora, akik mind azért vannak, hogy segítsék a szerelmeseket. De több is van a »Kadétszerelem« egy­szerű címe mögött. A katonai erények di­csőítő éneke a film, amelynek befejező részé­ben a hadnagyavató ünnepség lélekemelő apo- theozissá szélesedik. A poétikus zenés játé­kot Bán Frigyes rendezte kitűnően. Rajnajj Gábor, Solthy György, Hidvéghy Valéria, Zsil- ley Margit, Árpád Margit, Pataky Jenő, Mak- láry, Mihályi Ernő, v. Benkő, Puskás és Ju­hász játszanak az új Palatínus-filmben, ame­lyet szombat, vasárnap, hétfőn és kedden mu­tat be az Edison mozi. (Előadások kezdete: köznapokon 4, háromnegyed 6 és fél 3, vasár­nap 2, háromnegyed 4, fel 6 Ós fel 8-kor) -L

Next

/
Thumbnails
Contents