Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-09-21 / 212. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. szeptember 21. „A magyar jövő érdekében teljesítsük kötelességeinket“ — mondotta vitéz Teleki Béla gróf főispán Zalacsányban Hősi emléket avatunk. Korán reggel már megérkezünk a csendes kis faluba, amely még a természetes köd leple alatt húzódik meg a ritka látogatók szeme elől. Elgondolkozunk Zalacsány ünnepén és felidézzük a hősök szel­lemét. Igaz, régen volt az 1914—18-as vi­lágháború. Az élet zajától fáradtan mende- gélünlc az ébredező falusi utcán, keresre va­lami csendes pihenőhelyet. Temető mellett visz el az útunk, beléptünk a sírok közé, ahol körülvett bennünket a béke és a nyugalom. Hősi emlékmű avatásának napján kegyelettel, szerető hálával idézzük azok emlékét, akiknek sírkövén csak kőlap nyugszik, rajta az év­szám: 1914—1918. Ezeknek a földbehullott hősöknek sírajtaja most néhány órára fel­nyílik és fenséges kórusuk belezúg a magyar szívekbe: Nem haltam meg! Bennetek dobo­gok! Bennetek élek! Veletek harcolok! Véres áldozatom a tiétek, Magyar Gyermekek, Ma­gyar Fiúk! — Akikben Nagymagyarország ál­ma dolgozik, akik nem rabjai még a múlt bűneinek, akik előre, felfelé viszik fajtáju­kat. Ilyen gondolatokkal lépünk az emlékmű elé, amelyet Malatinszky Ferenc felsőházi tag, Tersztenvák Géza ny. alezredes, Kiss József bíróhelyettes és a falu áldozatos lakosságának adományából egy keszthelyi kőfaragómester tervezett és készített el. A szobor előtt mutatott arra, hogy nem ünnepelni jött a község, hanem egy régi adósságot lefizetni. A hazaszeretetet tanuljuk ettől a mai naptól. A lángoló hazaszeretet tartson össze bennün­ket, mint azt a 28 férfit, akinek neve ezen az oszlopon van. De ez a hazaszeretet ne sza­valatokból, beszédekből álljon, hanem tettek - ' ben nyilvánuljon meg. Az esperes-plébános hosszabb beszéde után vitéz Teleki Béla gróf főispán lépett az emlékmű talapzatára és el­mondotta ünnepi beszédét. A főispán beszél — Hősi emléket avatunk. Azért összejöt­tünk a mai napon, hogy lerójjuk a kegyeletes emlékezet adóját, — kezdte beszédét a főis­pán. Ha látszólag kevés név is van felvésve erre az emlékműre, a község lakosságához mérten nem kicsiny az. A hűség és az áldozat ünnepe a mai nap, mert akiknek a neve itt be van vésve, azt hirdetik, hívek voltak ha­zájukhoz és az esküjükhöz. Halálig hű csak az tud lenni, aki fanatikus hittel hiszi, hogy min­den, ami történik, Isten rendeléséből törté­nik. Mi, akik tisztelgünk a hősök előtt, az áldozatos küzdelem előtt, szálljunk magunkba és gondoljuk meg, hogy rójjuk le kegyeletün­ket. A magyar jövő érdekében teljesítsük kötelességünket. Ma ismét áll a harc. Ebbe a harcba az anyagias érdek, a zsidóság moz­gósította, a szláv eszme és a zsidó politikai biztosok korbácsa hajtja acéllalunk ellen a bolsevista hordákat. Legyünk tisztában az­zal, hogy é let - lia Iá I ha re ró 1 van szó, ha azt még saját bőrünkön nem is igen tapasztal­juk. Kitartásra, fegyelemre, munkára és össze­tartásra van szükségünk. Ne csak katonák le­gyenek képesek zokszó nélkül áldozatot hozni, hanem az itthon dolgozók is, mert ma egy­ségben, fegyelmezetten, maradék nélkül tel­jesítsük kötelességeinket. Ezután a belső front feladatairól szólott a főispán, majd minden- j kit megkért, hogy a huj toga lókat és szabotá- J lókat leplezzük le s büntessük meg. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: Szálljon gondolatunk a harctéren küzdő katonáinkhoz és tegyünk fogadalmat, hogy az egységet meg­bontani nem engedjük soha. Előre, magyar testvéreim, a végső győzelemig! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után lel­kes tapssal jutalmazták vitéz Balatoni József és Tatár József leventéket, akik kitűnő beta­nulásban, nagy lelkesedéssel szavaltak el két alkalmi verset, majd Tersztyánszky Gézany. alezredes átadta a község elöljáróságának az emlékművet. Halmos László jegyző átvette megőrzés végett a szobrot, majd a különböző közületek és egyesületek helyezték el koszo­rúikat az emlékmű talapzatán. A felemelő ünnepség a leventék díszmenetével ért véget. A főispán az ünnepély után elbeszélgetett a község elöljáróival, érdeklődött a termés eredményeiről, néhány szót váltott vitéz Ba­latoni Józseffel, .aki a világháborúban elvesz­tette egyik karját és hős cselekedetéért vi­tézzé is avatták. A vendégek egy óra után utaztak el. Mintegy négy méter magas oszlop, te­tején a magasba szökkenő sast illusztrálta a tervező és az oszlop nyugati és keleti oldalán van elhelyezve két márvány tábla 28 arany­betűs névvel és hirdetik, hogy akiknek nevét odavésték, megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a Haza. Lassan ünneplőbe öltözik a kör­nyék, a házakon megjelennek a nemzeti lo­bogók és az ünneplőbe öltözött asszonyok és .emberek kíváncsian lesik, mi is fog most tör­ténni ? Megérkeznek a vendégek Az óra mutatója lassan tizenegy felé kö­zeledik. A zalacsányi, kehidai és bókaházai leventék sorfala között érkeznek az előkelősé­gek és foglalják el a részükre fenntartott helyeket. Az első sorokban ott látjuk Malatinszky Ferenc felsőházi tagot, Kornháber József al­ezredest, Dettay Béla ny. alezredest, Forintos László főszolgabírót, Ajtay Barna ny. h. bel­ügyi államtitkárt, Oltay Guidónét és vitéz Szentkirályi Gyulánét. Néhány perc múlva ér­kezett gépkocsin vitéz Teleki Béla gróf főis­pán és Schmidt Jenő dr. vármegyei főjegyző. A főispánt Tersztenvák Géza ny. alezredes fogadta és kísérte a részére fenntartott helyre. Tábori szentmise Tizenegy óra után néhány perccel lépett a tábori oltárhoz Gosztonyi László esperes­plébános, aki ünnepi szentmisét pontifikáit, majd szentbeszédet mondott. Beszédében rá­Ma és mindennap a Horváth Elemér közkedvelt prímás zenekarával muzsikál. A zongoránál Dr, Bárkányiné zongoraművésznő. Zalaegerszegi missziós úrhőlgyek pápai kitüntetése Két héttel ezelőtt ünnepelte fenállásá- nak és áldásos működésének negyedszázados jubileumát a Szociális Missziótársulat zala­egerszegi szervezete. Az a munka, amit a Szociális Misszió teljesített és megállás nélkül teljesít, a társadalom osztatlan elismerésével találkozik. A hónapról-hónapra eszközölt ki­mutatásaink, gyűlési beszámolóink mind csak arról beszélnek, hogy itt a szeretet szolgálatá­ban nagy munka folyik. Az élen olyan egyé­nek állanak, akik az emberszeretettől átha- tottan, önzetlenül s fáradhatatlanul buzgól­kodnak azon, hogy megvalósíthassák azt a nemes célt, amit a Misszió maga elé tűzött. A munka csendben folyik, de annál szebb eredménnyel s ez most ismételten elisme­résre talált legmagasabb helyen, Szent Péter trónjánál is. XÍL Pius pápa ugyanis Grősz József megyés püspök előterjesztett kérelmére özv. Szalay Lászlóménak, a Szociális Missziótársulat zalaegerszegi szervezete elnökének és özv. Spcrlágh Gézámé­nak, a Misszió kórházmissziója elnö­kének a Pro Ecclesia ct Pomíifice ér- demkeresztet adományozta áldásos munkájukért, amellyel az Egyházat hosszú eveken át szolgálták. A legmagasabb helyről érkezett kitün­tető elismerés igazi örömet kelt mindenütt, ahol a mások megsegítésére irányú1«» önzetlen munka érdeme szerint méltánylást nyer. örömmel közöljük mi is ezt a hírt annak hozzáadásával, hogy: gratulálunk, megérde­melték ... Zágrábból jelentik: Pavelics államfő rendele te folytán a jövő év őszétől Banya-Luka lesz Horvátország fő­városa. Zágráb azonban szintén megtartja fő­városi jellegét, a diplomáciai testület ott szé­kel majd továbbra is, míg az ország belső ügyeit Banya-Lukából intézik. A horvát, ve­zetők körében széleskörű eszmecsere folyik arra nézve, hol építsék fel II. Tomiszláv ki­rály számára az új királyi palotát. Valószínű, hogy a királyi palota Zágrábban lesz. A horvát közvélemény már régebben fog­lalkozik ezzel a kérdéssel és az államfő új rendelete szerint a belső ügyek intézésére Ba- ranya-Lukának jut a főváros szerepe, pontot tett erre a vitára. Az erre vonatkozó törvény már megjelent és külön miniszterközi bizott­ságot szerveztek, amelynek célja, hogy rövid néhány éven belül modern, új várossá tegye Banya-Lukát. A nagyszabású banya-lukái épít­kezések miatt minden más magánépítkezést betiltottak Horvátországban, mert az építő­anyagra most az államnak van szüksége. Csak nagyon fontos és halaszthatatlan esetben ad a kormány engedélyt a magánépítkezésre. Az új horvát fővárosban olyan nagyszabású építő- munka indult meg, amilyenre még nem volt példa Horvátországban. Nemcsak modern, új állami épületek lesznek itt, hanem igen sok lakóház. Az utakat is mind kijavítják. Ba­nya-Lukából Zágráb felé két modern, új autó­út épül. A Kozara őseidéin keresztül Oku- csániig új széles nyomtávú vasúti vonal is épül. Banya-Luka városa nagy fellendülés előtt áll. A hajdani kis török városka, ahol jugo­szláv időkben Miloszávlyevics Szvetiszláv szerb bán építtette az első modern európai háza­kat, már ebben a pillanatban is jelentős góc­pont. A város azonban még mindig inkább ke­leti jellegű és a város felett számos minaret ékeskedik. Banya-Luka lakosságának többsége mohamedán vallású, de valamennyien hívei az usztasa szervezetnek. Az építkezések hírére a telkek ára erősen felszökött és a város központjában egész kis régi házakért egymillió kunat is elkérnek. Két fővárosa lasz Horvátországnak

Next

/
Thumbnails
Contents