Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-09-21 / 212. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. szeptember 21. „A magyar jövő érdekében teljesítsük kötelességeinket“ — mondotta vitéz Teleki Béla gróf főispán Zalacsányban Hősi emléket avatunk. Korán reggel már megérkezünk a csendes kis faluba, amely még a természetes köd leple alatt húzódik meg a ritka látogatók szeme elől. Elgondolkozunk Zalacsány ünnepén és felidézzük a hősök szellemét. Igaz, régen volt az 1914—18-as világháború. Az élet zajától fáradtan mende- gélünlc az ébredező falusi utcán, keresre valami csendes pihenőhelyet. Temető mellett visz el az útunk, beléptünk a sírok közé, ahol körülvett bennünket a béke és a nyugalom. Hősi emlékmű avatásának napján kegyelettel, szerető hálával idézzük azok emlékét, akiknek sírkövén csak kőlap nyugszik, rajta az évszám: 1914—1918. Ezeknek a földbehullott hősöknek sírajtaja most néhány órára felnyílik és fenséges kórusuk belezúg a magyar szívekbe: Nem haltam meg! Bennetek dobogok! Bennetek élek! Veletek harcolok! Véres áldozatom a tiétek, Magyar Gyermekek, Magyar Fiúk! — Akikben Nagymagyarország álma dolgozik, akik nem rabjai még a múlt bűneinek, akik előre, felfelé viszik fajtájukat. Ilyen gondolatokkal lépünk az emlékmű elé, amelyet Malatinszky Ferenc felsőházi tag, Tersztenvák Géza ny. alezredes, Kiss József bíróhelyettes és a falu áldozatos lakosságának adományából egy keszthelyi kőfaragómester tervezett és készített el. A szobor előtt mutatott arra, hogy nem ünnepelni jött a község, hanem egy régi adósságot lefizetni. A hazaszeretetet tanuljuk ettől a mai naptól. A lángoló hazaszeretet tartson össze bennünket, mint azt a 28 férfit, akinek neve ezen az oszlopon van. De ez a hazaszeretet ne szavalatokból, beszédekből álljon, hanem tettek - ' ben nyilvánuljon meg. Az esperes-plébános hosszabb beszéde után vitéz Teleki Béla gróf főispán lépett az emlékmű talapzatára és elmondotta ünnepi beszédét. A főispán beszél — Hősi emléket avatunk. Azért összejöttünk a mai napon, hogy lerójjuk a kegyeletes emlékezet adóját, — kezdte beszédét a főispán. Ha látszólag kevés név is van felvésve erre az emlékműre, a község lakosságához mérten nem kicsiny az. A hűség és az áldozat ünnepe a mai nap, mert akiknek a neve itt be van vésve, azt hirdetik, hívek voltak hazájukhoz és az esküjükhöz. Halálig hű csak az tud lenni, aki fanatikus hittel hiszi, hogy minden, ami történik, Isten rendeléséből történik. Mi, akik tisztelgünk a hősök előtt, az áldozatos küzdelem előtt, szálljunk magunkba és gondoljuk meg, hogy rójjuk le kegyeletünket. A magyar jövő érdekében teljesítsük kötelességünket. Ma ismét áll a harc. Ebbe a harcba az anyagias érdek, a zsidóság mozgósította, a szláv eszme és a zsidó politikai biztosok korbácsa hajtja acéllalunk ellen a bolsevista hordákat. Legyünk tisztában azzal, hogy é let - lia Iá I ha re ró 1 van szó, ha azt még saját bőrünkön nem is igen tapasztaljuk. Kitartásra, fegyelemre, munkára és összetartásra van szükségünk. Ne csak katonák legyenek képesek zokszó nélkül áldozatot hozni, hanem az itthon dolgozók is, mert ma egységben, fegyelmezetten, maradék nélkül teljesítsük kötelességeinket. Ezután a belső front feladatairól szólott a főispán, majd minden- j kit megkért, hogy a huj toga lókat és szabotá- J lókat leplezzük le s büntessük meg. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: Szálljon gondolatunk a harctéren küzdő katonáinkhoz és tegyünk fogadalmat, hogy az egységet megbontani nem engedjük soha. Előre, magyar testvéreim, a végső győzelemig! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után lelkes tapssal jutalmazták vitéz Balatoni József és Tatár József leventéket, akik kitűnő betanulásban, nagy lelkesedéssel szavaltak el két alkalmi verset, majd Tersztyánszky Gézany. alezredes átadta a község elöljáróságának az emlékművet. Halmos László jegyző átvette megőrzés végett a szobrot, majd a különböző közületek és egyesületek helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatán. A felemelő ünnepség a leventék díszmenetével ért véget. A főispán az ünnepély után elbeszélgetett a község elöljáróival, érdeklődött a termés eredményeiről, néhány szót váltott vitéz Balatoni Józseffel, .aki a világháborúban elvesztette egyik karját és hős cselekedetéért vitézzé is avatták. A vendégek egy óra után utaztak el. Mintegy négy méter magas oszlop, tetején a magasba szökkenő sast illusztrálta a tervező és az oszlop nyugati és keleti oldalán van elhelyezve két márvány tábla 28 aranybetűs névvel és hirdetik, hogy akiknek nevét odavésték, megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a Haza. Lassan ünneplőbe öltözik a környék, a házakon megjelennek a nemzeti lobogók és az ünneplőbe öltözött asszonyok és .emberek kíváncsian lesik, mi is fog most történni ? Megérkeznek a vendégek Az óra mutatója lassan tizenegy felé közeledik. A zalacsányi, kehidai és bókaházai leventék sorfala között érkeznek az előkelőségek és foglalják el a részükre fenntartott helyeket. Az első sorokban ott látjuk Malatinszky Ferenc felsőházi tagot, Kornháber József alezredest, Dettay Béla ny. alezredest, Forintos László főszolgabírót, Ajtay Barna ny. h. belügyi államtitkárt, Oltay Guidónét és vitéz Szentkirályi Gyulánét. Néhány perc múlva érkezett gépkocsin vitéz Teleki Béla gróf főispán és Schmidt Jenő dr. vármegyei főjegyző. A főispánt Tersztenvák Géza ny. alezredes fogadta és kísérte a részére fenntartott helyre. Tábori szentmise Tizenegy óra után néhány perccel lépett a tábori oltárhoz Gosztonyi László esperesplébános, aki ünnepi szentmisét pontifikáit, majd szentbeszédet mondott. Beszédében ráMa és mindennap a Horváth Elemér közkedvelt prímás zenekarával muzsikál. A zongoránál Dr, Bárkányiné zongoraművésznő. Zalaegerszegi missziós úrhőlgyek pápai kitüntetése Két héttel ezelőtt ünnepelte fenállásá- nak és áldásos működésének negyedszázados jubileumát a Szociális Missziótársulat zalaegerszegi szervezete. Az a munka, amit a Szociális Misszió teljesített és megállás nélkül teljesít, a társadalom osztatlan elismerésével találkozik. A hónapról-hónapra eszközölt kimutatásaink, gyűlési beszámolóink mind csak arról beszélnek, hogy itt a szeretet szolgálatában nagy munka folyik. Az élen olyan egyének állanak, akik az emberszeretettől átha- tottan, önzetlenül s fáradhatatlanul buzgólkodnak azon, hogy megvalósíthassák azt a nemes célt, amit a Misszió maga elé tűzött. A munka csendben folyik, de annál szebb eredménnyel s ez most ismételten elismerésre talált legmagasabb helyen, Szent Péter trónjánál is. XÍL Pius pápa ugyanis Grősz József megyés püspök előterjesztett kérelmére özv. Szalay Lászlóménak, a Szociális Missziótársulat zalaegerszegi szervezete elnökének és özv. Spcrlágh Gézáménak, a Misszió kórházmissziója elnökének a Pro Ecclesia ct Pomíifice ér- demkeresztet adományozta áldásos munkájukért, amellyel az Egyházat hosszú eveken át szolgálták. A legmagasabb helyről érkezett kitüntető elismerés igazi örömet kelt mindenütt, ahol a mások megsegítésére irányú1«» önzetlen munka érdeme szerint méltánylást nyer. örömmel közöljük mi is ezt a hírt annak hozzáadásával, hogy: gratulálunk, megérdemelték ... Zágrábból jelentik: Pavelics államfő rendele te folytán a jövő év őszétől Banya-Luka lesz Horvátország fővárosa. Zágráb azonban szintén megtartja fővárosi jellegét, a diplomáciai testület ott székel majd továbbra is, míg az ország belső ügyeit Banya-Lukából intézik. A horvát, vezetők körében széleskörű eszmecsere folyik arra nézve, hol építsék fel II. Tomiszláv király számára az új királyi palotát. Valószínű, hogy a királyi palota Zágrábban lesz. A horvát közvélemény már régebben foglalkozik ezzel a kérdéssel és az államfő új rendelete szerint a belső ügyek intézésére Ba- ranya-Lukának jut a főváros szerepe, pontot tett erre a vitára. Az erre vonatkozó törvény már megjelent és külön miniszterközi bizottságot szerveztek, amelynek célja, hogy rövid néhány éven belül modern, új várossá tegye Banya-Lukát. A nagyszabású banya-lukái építkezések miatt minden más magánépítkezést betiltottak Horvátországban, mert az építőanyagra most az államnak van szüksége. Csak nagyon fontos és halaszthatatlan esetben ad a kormány engedélyt a magánépítkezésre. Az új horvát fővárosban olyan nagyszabású építő- munka indult meg, amilyenre még nem volt példa Horvátországban. Nemcsak modern, új állami épületek lesznek itt, hanem igen sok lakóház. Az utakat is mind kijavítják. Banya-Lukából Zágráb felé két modern, új autóút épül. A Kozara őseidéin keresztül Oku- csániig új széles nyomtávú vasúti vonal is épül. Banya-Luka városa nagy fellendülés előtt áll. A hajdani kis török városka, ahol jugoszláv időkben Miloszávlyevics Szvetiszláv szerb bán építtette az első modern európai házakat, már ebben a pillanatban is jelentős gócpont. A város azonban még mindig inkább keleti jellegű és a város felett számos minaret ékeskedik. Banya-Luka lakosságának többsége mohamedán vallású, de valamennyien hívei az usztasa szervezetnek. Az építkezések hírére a telkek ára erősen felszökött és a város központjában egész kis régi házakért egymillió kunat is elkérnek. Két fővárosa lasz Horvátországnak
