Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-09-16 / 208. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. szeptember 16. Tizennégy esztendeje járja az országot Buti István, a zalai parasztfestő Egy kanászbojtárbólleit festő a tanulásért Hogy itt ülünk a szerkesztőség iratokkal és cikkekkel tetőzött asztalánál, félénken elémrakja rajzait Buti István zalaszent- mihályi születésű paraszt festő. Lassan kibontakozik előttem egy paraszt őstehetség szomorú históriája. Tájak, arcok és hangulatképek sorakoznak egymásra, kemény paraszti vonások valamennyin. A népművészeti házak dilletáns festőinek közismert vonásai. Látszik, hogy nem bír az anyaggal, küszködik a ceruza keménységével, a vonalak hullámzásával, a színek árnyalatainak visszaadásával. Portréiban sok az élénkség, az élet és tiszta anatómiai tudása is érezhető mindegyiken. Azt mondja, mindegyiket természet után festette. Vaía- mennyi a pesti külvárosi élet poros robotosait ábrázol ja, ráncos arcú. életszagú figurák, akiknek bágyadt szeme egy megbolygatott művésziélek életregényéről beszélnek. Aztán megindul a szóáradat Buti István ajakán. A kiskomáromi kanászbojtár — Kiskomáromban voltam 1928-ban ka- nászbojtár-helyettes. S hogy sokat jártam a tex*mészet szénséges ölén, kitört belőlem va- lami furcsa láz, amit magamban hordtam gyermekkoromtól kezdve, rajzolgatni kezdtem ócska, egyszerű papírokon, egyszerű, kemény ceruzával. Munkával, aratással, napszámmal töltöttem az életemet és a kérges tenyérnek csak igen nehezen engedelmeskedett a ceruza. Az élet torzonborz figurái léptek egymásután a papírra. így ment ez egy ideig. Aztán sorolja tovább. A gelsei állomáson javítgatta a paraszti cirkalmakat, amikor egy úrféle felillesztett pápaszeme mögül megjegyezte: jóféle karikatúrák ezek: nem tudhatta és nem is érdekelte, hogy Buti István nem karikatúrát rajzolt, csak azt, ami a lelkében volt s hogy az mások előtt karikatúrának látszott, ez jelentette az ő tragédiáját, a lelki rázkódtatást,, amely megéreztette vele, hogy az éljet, amit robotba kiszabott, lelkének szűk és szétpattanni készül a belső indulattól. 20 pengővel Budapestre Árva volt Buti István! Az árvaság vándorbotot nyomott a kezébe, amellyel elindult Szombathelyre szerencsét próbálni. A munka azonban elkerülte. Végül is a polgári iskola rajztanárát kereste meg, ahonnan a premontrei gimnáziumba küldték. Vas Béla rajztanár meg is próbálta segélyt kérni Buti részére, hogy továbbutazhasson és tanulhasson. Itt az újság is megemlékezett róla »Zsákoló rajzoló műdivatáruüzletében Zalaegerszeg, (Plébániaépület) vész« címen. Hazajött Égerszögre, ahonnan a pacsai főszolgabírói hivatal útján, il’etve szülőfalujától húsz pengőt kapott, amivel elindult Budapestre. Itt már megértették ennek a szerencsétlen embernek a sorsát, de község segíteni 1928-ban egyik sem segíthetett még. — Mióta él Pesten? kérdem közbevetve. — Huszonnyolc óta csaknem állandóan ott Nagyok. Közben Nyergesójf aluban egy ba- romfitenyészet építkezéseinél megismerkedtem Kemstock Károllyal. Kernstock Károly művész úr azt mondotta, hogy tanulnom kell. Folyamodtam én mindenfelé, amit csak el tudtam képzelni, míg végre iia.rmincb.an a vármegye kétszáz pengő segélyt utalt ki. Ekkor már volt egy segítőm is s így másfél gyenge évet ©költöttem Vaszari János iskolájában. Majd Aba Novák előtt csináltam mindössze három rajzot. Iványi Griinvald mester szerint csak három év kellene ahhoz, hogv valóban megtanuljak dolgozni. Első rajzok a városligetben Ki vallatom még a szűkszavú föld fiát. Be is vallja, hogy .sok rábeszélésre elkezdett természet után rajzolgatni. Remegő kézzel alkotta meg a \ árosliget első kis részleteit. Megígérték ekkor, hogy a kecskeméti művész- telepre bejuttatják, de annyit kellett volna fizetni, hogy mindez abbamaradt. Csak maradt minden a régiben. Látom az arcán, mert kimondani nem tudja, Nagy nem akarja, hogy lassan távol került a földtől, kezei rnegvékonyodtak a sok koplalástól s haza már csak festeni járt a zalai vidékre. Előjegyezték a főváros közsegélyesei közé, amiből kiegészítette a kismunkák és a filléres festések-nyújtotta szűkös kenyerét. Tizennégy esztendő múlt el, kiállításokon is résztvett, de tanulni nem tanulhatott soha. Mindig, amikor a könyv szürke betűi fölé hajolt, mintha egy láthatatlan kéz elrántotta volna előle*-AMa negyven esztendős és tanulni szeretne, de ki fektet ijw ilyenbe pénzt, hol vannak a mecénások? Mindenki rohan és dolgozik, kit érdekel az, hogy vannak Buti Istvánok, akiknek a leihét talán könnyelmű váll- < veregetések, vagy jóindulatú elhallgatások vészé j tették és csalták el az álom olyan hímes mezejére, ahol hír és dicsőség terem s amit Buti í: 5tván talán csak éhségtől lázas éjtsza- káin ért el. Vissza a faluba . . . El keli gondolkodni ezen egy kissé! Nem j jobb lelt volna-e Buti Istvánoknak megma- j radni a falu keretem belül, belekapcsolódni a 1 népművészetek egyszerű, de igen nemes mun- • kájába, mint a milliós város kőrenget égének | kitaszított odúiban élni és lassan, de biztosan j elhervadni? Úgy érezzük, hogy nincs még késő, I Buti István ma még negyven éves, erős és ! munkabíró ember lesz egy kis rendes táp- i lálkozással és nemsokára ismét megtalálja a ! helyét a faluban, amelynek lakossága ilyen j világot járt és végigszenvedett, dolgos veze- i tőket kíván. Nem hímestojás a művész-élet te a siker csak nagyon keveseknek adódik meg. Sok-sok Buti István járja az élet göröngyös országútját és nagyon kevés ér közülük célba. De itt, a zalai lankák vidékén Buti Istvánok kinőhetnek a falu kereteiből, míg a fővárosban csak elsüllyednek a végtelen névtelenségben, j Buti István társai nagyon sokszor indulnak el | azon az úton, amely a faluból indul kifelé, • | de nagyon kevesen térnek vissza oda a poros, j egyszerű falusi életbe. Az ember sorsa meg- . alkuvás, Buti Istvánnak is meg kell alkudnia, ; mint annyi társának és visszatérni oda, ahol ‘ kitárt karokkal várja az édes anyaföld, amelv- j nek barázdái szép csillogó hasábokban te- ; rülnek el melegágyul az új vetés alá, s meg- ! adja a mindennapit annak, aki azt megbecsüli. (Sz.) A „törpe fegyvereké“ .. . A hároméves háború tapasztalatai alapján a harci eszközök fejlődésében érdekes változás tapasztalható. Kezdetben mindenik hatalom arra törekedett, hogy minden fegyverből a legnagyobbat, a leghata[masabbat gyártsa. így születtek meg az óriástankok és a repülőerődök. Egy idő óta azonban egyre több szó esik a »törpe harci eszközökről«. A hadszíntéren lege'őször az úgynevezett zsebcirkáló jelent meg. A miniatűr csatahajókat a japán hadsereg részére kezdték gyártani. Pearl-Harbour ostrománál meglepetéssel vették észre az amerikaiak, hogy nem tudnak védekezni az új japán vizi- íegyver ellen, amely mindössze 12 méter hosszú és másfél méter széles. Eltalálni jóformán lehetetlen, mert tengerész viszonylatban elképzelhetetlenül gyors és mire célbaveszik, már az ellenség hátamögött bukkan fel. A második érdekes törpe harci eszközt az amerikaiak kezdték gyártani. Két meter hosz- szú tank az amerikai találmány, amely egy polgári ebédlőben elfér. Két ember foglal benne helyet, az egész felszerelése pedig egy gépfegyver, vagy egy páncéltörő ágyú. Az uj »szerszám« roppant gyors; óránként 100 kilométeres sebességet is el lehet vele éirnl. Az egyiptomi harctéren jelent meg először a hernyótalpú tricikli. Három ember ül benne s gépfegyverrel van az alkotmány felszerelve. Különösen gyalogsági használatra vált be kitűnően ez az új harci eszköz, mivel a gyalogosok mozgását az eddiginél jóval gyorsabbá teszi és a csapatmozdulatok végrehajtását élénkíti. Köztudomásúak a kísérletek az úgynevezett kormányozható torpedókkal. Ez a harci eszköz nem más, mint egy apró tengeralattjáró, amelyet a hcnnülő katona neki irányít az elleosé- ges hajónak. Az egyetlen hátránya, hogy a támadás alkalmával maga a bennülő katona is elpusztul. Most olyan irányban folytatnak kísérleteket, hogy ezeket az irányítható torpedókat emberéletfeláldozás nélkül is hatásosakká tegyék. Ezeknél a kísérleteknél különösen a rádióhullámokkal való irányítás jöhet számításba. — Ideges, lehangolt, étvágytalan, eldugult embereknél a régóta bevált természetes kezelésében gyakran kitűnő szolgálatot tesz a természetes »Ferenc József« keseruviz azáltal, hogy már egy fél pohárral bevéve is minden erőlködés nélkül igen könnyű szék- letétet biztosít és az anyagcsereforgahnat jótékonyan befolyásolja. Kérdezze meg orvosát! , J
