Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-09-12 / 205. szám

4. ZÁLÁMEGYEI ÚJSÁG 1942. gseptember 12. késése miatt senki se türelmetlenkedjék. Előfordulhat, hogy ez időn túl sem ér­kezik meg valami okból kifolyólag a bélyeg­mentes tábori postai levelezőlap. Ez esetben Jttz eljárás a következő: a) Az "érdekelt fél intézzen előszpr kér­dést a hadműveleti területen lévő hozzátarto­zójához, hogy részére feladott-e bélyegmen­tes tábori postai levelezőlapot. Amennyiben K kérdezettől, annak elöljárósága által meg- lerősítő záradékkal ellátott olyan értesítés ér­kezik, hogy a tábori postai levelezőlapot a kérdezőnek elküldte, úgy ez értesítés ellene­ben a központi tábori postahivatal kiszolgál­tat egy másik kitöltött bélyegjegyes tábori postai levelezőlapot. b) Fentiek alapján az értesítés a köz­ponti tábori postahivatal címére küldendő. Világhírűdé Az egyik német kutató intézetnek sike­rült a dohány virágjából finom illatszert elő- iállítania. Természetesen az illatszeren nem le­bet érezni, hogy dohányból készült. — Most Ünnepük meg világszerte a zsebóra négyszázl- ieves jubileumát. Ugyanis 1542-ben Peter Kén­jein nürnbergi lakatosmester ajándékozta meg )rz emberiséget a zsebórával. Az első zsebóra muskotály alma formájú volt. — Dániában most találtak a tudósok egy ezeréves kopo­nyát, amelyről minden kétséget kizáróan meg- jállapították (!), hogy annak idején fejműtétet hajtottak rajta végre. Az operáció sikerrel járt, de a beteg belehalt az agyhártyagyul­ladásba. — Szántai Sréter István nyugalma­zott honvédelmi miniszter, aki a múlt vi­lágháborúban mint ezredes, a Mária Terézia rend lovagja lett. 75 éves korában most meg­halt. Az első Teleki-kormánynak volt a had­ügyminisztere. — Franciaországban egyre na­gyobb visszhangot kelt az a követelés, hogy kobozzák el az orszjág területén lévő angol vagyonokat. — Csütörtökön részleges napfo­gyatkozás volt, amikor is a napkorong 532 ezredrésze sötétedett el. A napfogyatkozás reg­gel 5.40 órától 7.15 óráig tartott. — Bernben tegnap letartóztattak egy vizsgálóbírót, mert} zsidó menekültet csempészett át jó pénzért la határon. — A beauvaisi híres székesegyházba Úlkulccsal a napokban éjjel ismeretlen tette­sek behatoltak és magukkal vitték a rendkí­t j : ! t ] vül értékes orgona 450 sípját. — Spanyolor­szágban nemrégen vihar pusztított és a vil­lám egy szappangyárba csapott bele. Egynapi megfeszített munkával tudták csak a tüzet] eloltani. A kár óriási. — Horvátországban is­mét szabályozták a kenyérellátást. E szerint személyenként naponta csak 11.5 deka liszt igényelhető, míg a nehéz testi munkások 30 deka kenyeret kapnak. — Zágrábban megtil­tották, hogy a vízvezeték vízéi bárminemű öntözésre használják fel. — Jókai Móráét, a híres Grosz Bellát, mint nemrégen hivata­losan jelentették, megfosztották állampolgár­ságától. Most Grosz Bella fiát Héthelyi László hírlapírót és Nagy Lajos dr. zsidó brit rádió­bemondót is megfosztották' állampolgárságuk­tól. — Boszniában sikerült leleplezni azt a közigazgatási tisztviselőt, aki egy erdősnéli hi­vatalából a kommunistáknak állandóan jele­ket adott le. Egy detektívnek azonban igen izgalmas közelharcban sikerült revolverlövfé- sekkel ieteríteni az elvetemült embert. — Amerikában az egyik professzor az egyetemén most keresztre) t vény - falcul tást akar felállítani, mert szerinte ez igen jó nevelő hatással van a fiatalságra. Tafearménykisitalást kapnak a bérhizlalás! szerződést kőtő gazdák Zalaegerszeg város zsírellátásának bizio- \ sítása céljából a közellátási miniszter kilá­tásba helyezte, hogy azoknak a kisgazdáknak és gazdaságoknak, akik a várossal bérhizlalás! szerződést kötnek és a hizlaláshoz szükséges takarmány fele mennyiségével rendelkeznek, sertésenként 50 kg árpa és 200 kg tengeri ki- Utalását engedélyezi addig, amíg a rendelke­zésre álló takarmánykészlet ezt lehetővé teszi. A polgármester felkéri a hizlalni szándé­kozó és fele takarmánnyal rendelkező gaz­daságokat, hogy a berhízlalási megállapodás részleteinek megbeszélése végett a városi ja­vadalma hivatalban jelenjenek meg. A berhízlalási egyezség jóváhagyása után a lekötött sertések után a város előleget is folyósít. Igénybe veszik a szénát A közellátási miniszter rendeletet adott ki, amelyben kötelezi mindazokat, akiknek idei, vagy ennél korábbi termésű szénájuk van, hogy megvételre kötelesek felajánlani. A rendelet szeptember G-án lépett életbe, amely idő után a szénát eladni nem lehet és köteles azt minden gazda a romlástól meg­őrizni. A termelő a Magyar Mezőgazdák Szö­vetkezetének, vagy vásárlási engedéllyel bíró személynek, vagy az ezzel megbízott keres­kedőnek adhatja csak el. Ha a termelő igazolja, hogy takarmányo­zásra nincsen elég szénája, úgy az elöljáró­ságtól vásárlási engedélyt kérhet. A réti szénát csak szállítási igazolvánnyal lehet egyik hely­ről a másikra elszállítani. A felesleg kiszámítása úgy történik. hogy minden egyes lábasjószág után — a növendékei is beleértve — 5—5, juhokat számítva darabonként 1 kiló napi adagot kell számításba venni. Aki­nek a számítások figyelembevételével feleslege van, vagy akinek 100 mázsá­nál nagyobb mennyiségű feleslege van, 15 napon belül köteles azt bejelenteni a községi elöl járói ágnál, vagy az utóbbi esetben a Magyar Mezőgazdák Szövet­kezeténél. OLVASSA A ZALA MEGYEI ÚJSÁGOT! Mentsük meg Sümeget, a kialudt vulkánok városát A Belgrádban megjelenő » D onauzeitung« pzt a címet adta egyik legutóbbi számában — igen előkelő helyen — közölt riportjá­nak, amelyben Európa és egy kicsit taláqi Magyarország számára is újból felfedezi a valóban méltatlanul mellőzött Sümeg városát. Bevezetőben tájleírást ad a riport írója, majd megállapítja, hogy a kialudt vulkánok tövében olyan művészi alkotásokra bukkan a tájékozatlan utazó, ame yek egyenesen bámu­latra méltók. — Klasszikus föld ez — írja a riporter. Lépten-nyomon ősrégi településekre bukkan az ember. Úgyszólván minden zúg tele van a rómaiak, a germánok, az avarok, a frankj Karol ingok és az Árpádok emlékeivel. Még száz esztendővel ezjelőtt is tündöklő élet ural­kodott ezen a tájon. Hatása az egész Magyar- országra rányomta a maga bélyegét. Az al­földi és az erdélyi életmegnyilvánulások ro­mantikus felnagyítása háttérbe szorította Sü­meget, pedig ez a város semmiben sem ma­radt Erdély, vagy a Szlovákiává lett Felvi­dék városainak kultúrértéke mögött. Már egy rövid séta is meggyőzi az embert arról, hogy Sümeg barokk kultúrája egyenesen bámulatos. A szebbnél szebb paloták, nemesi kúriák, polgár-házak és templomok láttán egyszeribe megérti az ember, hogy miért uralkodott itt legtovább a laíinitás. Mert tudni kell, hogy még a múlt század közepén is klasszikus la­tin nyelven és hibátlanul beszéltek itt a ne­ss mesek és jurátusok. A magyarság élet- és építészed formájára sehol sem gyakorolt na­gyobb befolyást a latin és nem utolsó sorban a német szellem, mint épen itt. Mindamellett tévedés volna azt hinni, hogy a latinitás a maga eredeti mivoltában jelentkezik Süme­gen. Egyáltalán nem. Az igazság az, hogy a latin-német befolyás az úgynevezett dunán­túli szellemben kristályosodott ki olyan élet­formává, amely végeredményben klasszikusan európai és — magyar. A riporter ezután hosszasan foglalkozik' a sümegi vár romjainak és történetének le­írásával. Elmondja, hogy a vár 1210-ben épült és abban az időben templárius lovagok tulaj­donában volt. A török időkben végvárnak szá­mított és jelentőségét II. Lipót uralkodása! idején vesztette el. Megállapítja, hogy a vesz­prémi püspökök, akik időszakonként itt re- zideáltak, remek nyaralóval és két pompás templommal ajándékozták meg a várost. A nyaralót részletesen is leírja a riporter és) megemlíti, hogy az építője Padányi Bíró Már­ton püspök volt, építése pedig Fellner Lipót német építész nevéhez fűződik. A házi kápol­nát Antoni Orsati, »a pesti stokkator mester« tervezte. Á nyaraló mellett emelkedik az Athana­sius Martin Wittner testvérek által a XVIII. században emelt franciskánus templom, amely­nek csodatevő Madonna képét Richter Ferenc festette. Valamivel távolabb a plébánia-temp­lom köti le a nézelődő figyelmét. Ennek a templomnak a külseje nem valami előnyös, de annál csodálatosabb a belseje. Nagymé­retű freskói és oltárképei valósággal lenyű­gözik az embert. Anion Maulpertsch, az osz­trák Tiepolo 1857—58-ban varázsolta ide eze­ket a remekműveket, amelyek a maguk nemé­ben valóban páratlanok. A riporter végül elmondja, hogy Sümeg tulajdonképen a Kisfaludy-testvérek városá­nak tekintendő. Életükben nagy irodalmi élet uralkodott a város falai között, de híres volt Sümeg a báljairól is. Farsang idején n Du­nántúl minden valamire való nemese és pol­gára itt mulatozott. Kisfaludy Károly, a nagy magyar roman­tikus író és költő háza és a Darnay múzeum a mai napig érintetlenül áll Sümegen, deí igen sok más épület is megőrizte eredeti for­máját, jeléül annak, hogy ebben a dunántúli kisvárosban megbecsülik a múltat, a régi ma­gyarság életformáját, amelyből a magyarság mai európai hivatása kisarjadt. Nagy vonásokban eddig a »Donauzeitung« cikke, amelyet csak köszönettel könyvelhetünk el — a magyar idegenforgalom szervei nevé­ben is. Ugyanekkor azonban nem mulaszt­hatjuk el az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy itt volna a végső ideje kiemelni Sümeget a mai méltatlan helyzetéből. Amit a német újságíró újra felfedezett, azt nekünk, magyaroknak legalább hasznosítanunk' kellene. Állítsuk he Sümeget is a magyar idegenfor­galom egyik központjának, hogy vele is do­kumentálhassuk: a magyarság valóban kul- túrhivatást töltött és tölt he Délkéleteurópá­ban. A kezdeményezésnek talán Sümeg veze­tői részéről kellene kiindulnia. Elvégre első­sorban Sümegnek az érdeke, hogy idegen­forgalmi centrummá váljék...

Next

/
Thumbnails
Contents