Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-09-03 / 198. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. szeptember 3. nyira a Boldogasszony Anyánkhoz, mint ezeknek a napoknak reggelén. Aztán kezdődött a játék, majd a várost mutatták meg a jó nővérek. De voltak kedves napjai is a kis nyaraló csoportnak, — mondják a nővérek —, amikor Mindszenthy prelátus úr meglátogatta a negyvenkét főnyi sereget, elbeszélgetett velük és egy-egy hatalmas almáskosárral lepte meg a mindig éhes apróságokat. KÁL, HOGY E KÉJ MENNI!.... Az idő azonban szalad ,s minden vidámságnak és őrömnek vége van, elmúlt a gondtalan két hét. A kis munkásgyermekek testben és lélekben felfrissülve, kiszínesedve mentek vissza Muraközbe, ahol a szerető mamák könnyes örömmel ölelték keblükre a visszatért csöppségeket. — Kál, hogy e kéj menni, — sejpítette egy négyéves apróság, amikor csomagjaival együtt felrakták a vonatra. — Miért ? — kérdi tőle a mosolygó nővér. — Mejt itt mindenki olyan jó vojtl Valóban kedvesek és jók voltak a nővérek és nagyon jó volt az a gyár, amit csak füstös,- nagy épületnek ismernek eaek az apróságok, ahol apuka keresi a kenyeret é,s most lehetővé tette azt, hogy ez a negyvenkét apróság legalább két hétig jól érezhesse magát es teleszívja emlékezetét egy esztendőre emlékekkel. Öltözködjünk TÓTH GYULA úri és női szabóságából Kész női kabát és ruhaosztály Uridivaf, és szöveteladás Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta a hősi halált halt kormányzóhelyettes Magyarország kormányzója legfelsőbb kéziratot adott ki Gödöllőn, amelyben a honvédparancsnokság javaslatára vitéz nagybányai Horthy István kormány zóhelyettes, repülőfő- hadnagyot a harctéren tanúsított bátor magatartásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével hadiszalagon a kardokkal adományozta. Ezzel az elhunyt kormányzóhelyettes a legnagyobb magyar katonai kitüntetés tulajdonosa lett. Gyakorlott könyvelőt egész napi elfoglaltságra felveszünk. Ajánlatot a kiadóhivatalba kell beadni. *********************************** Meggazdagodott a levélborítékból Egyetlen és sokszor teljesen jelentéktelen ötlet milyen sok embert tel t már gazdaggá.. . Egy amerikai lelkész a kórházban fekvő gyerekek babáira és egyéb játékalakjaira gumi- zsinórt szerelt fel! s így a babák lel és le ugrándoztak ... A papnak is heti kétszáz dollárt hozott lő éven át! 1836-ban pedig egy párizsi papírkereskedőnek eszébe jutott, hogy neki a levélborítékot kellene feltalálni. Fel is találta! Meggazdagodott! Tizenhat honvéd csodálatos menekülése a fogságból (Honvéd haditudósító század. Kantár Lajos hadapródőrmesíer). Tábori kórházban vagyok. Hazulról írták, hogy egyik barátom megsebesült s itt fekszik valamelyik kórházban, öt keresem már napok óta. Sajnos, itt sem találom. Már éppen távozni készülök, amikor mosolyogva mondja az egyik vöröskeresztes nővér: — Hát, hogy nelegyen hiábavaló a fáradsága, kárpótolom egy riporttémával. Tele van a zsebem feldolgozatlan riport- anyaggal, de azért megkérdezem udvariasan, hogy mi lenne az. — Jöjjön, elvezetem egyik betegemhez! — mondja — s már el is indul a hosszú folyosón. Szótlanul megyek utána. Belépünk az egyik kórterembe, öt-hat beteg fekszik itt. — Mondja csak el, fiam, a hadapród úrnak, hogyan menekült meg a biztos halálból! — szól az egyik beteghez a nővér. A beteg — Simonyi László honvéd — először katonásan combjaihoz szorítja két kezét, azután lassan beszélni kezd: — Tizenhat bajtársammal aknafelszedésen voltunk Tim előtt. Igaz, nagyon előremerészkedtünk, de hogyan történt, ma sem tudom, egyszerre csak ötven orosz vett körül bennünket. A megrohanás olyan hirtelen történt, hogy szó sem lehetett ellenállásról. Foglyok lettünk mind a tizenhatan. A vörösök gyorsan leszedték fegyvereinket, azután futva hátra vittek állásaikba. Valami tisztféléhez vezettek. Tudtuk, hogy innen már népi lehet menekülés, elhatároztuk tehát, hogy bármi történjék is, nem vallunk semmit sem. — A tiszt tuirnáesa útján mindjárt kijelentette, hogy, ha minden kérdésére válaszolunk, semmi bántódásunk nem lesz, sőt még örülhetünk, hogy fogságba estünk. Vallatni kezdtek. Most a hangja egészen elhalkul. Lehunyja szemét, nyelvével nedvesíti ajkait. A nővér azonnal mellette terem s megitatja valami folyadékkal. Még gyenge a vérveszteségtől a sebesült. — Azt mondja el barátom, hogyan menekült meg! — szólok hozzá, amikor néhány perc múlva újra kinyitja a szemét. — Amikor látták, hogy semmit sem tudnak kivenni belőlünk, — folytatta Simonyi honvéd, — egy erdő középen lévő tisztáson ásókat nyomtak kezünkbe s ásatni kezdtek velünk. — Tudtuk, mit jelent ez... Bár lehet, hogy csak ijesztgetni akartak. — Ásás közben én állandóan imádkoztam. Arra kértem a jó Istent, ne engedje, hogy megöljenek a bolsevisták, akik az ö ellenségei is. — Amikor elkészültünk, beállítottak bennünket az árokba. A tiszt mégegyszer felszólított, hogy feleljünk kérdéseire, mert különben most élve temettet el bennünket. Alig fejezte be azonban fordítását a tolmács, amikor hirtelen repülő jelent meg felettünk. Nem tudom, magyar volt-e, vagy német, csak úgy éreztem, az Isten küldi. Ami ezután történt, olyan csodálatos yolt s olyan hirtelen történt, hogy nem tudnám részletesen elmondani. Csak arra emlékszem, hogy mi valamennyien ösztönösen bevágódtunk a »sírunkba«. Egymásután több bomba robbant mellettünk. Ä légnyomás teljesen összenyomott bennünket, d© bajunk, hála Istennek, nem esett, a repeszek ellen megvédett az árok. Amikor kidugtuk fejünket a gödörből, borzalmas látványban volt részünk. Véres testrészek feküdtek körülöttünk szanaszét. Vállalóink és őreink maradványai ... — Nem volt sok vesztegetni valónk. Kiugráltunk a talán sírunknak szánt, de menekülést jelentő gödrünkből s szaladtunk az erdő fele. Az életben maradt bolsevisták hamar észrevették. Vadul lövöldözni kezdtek utánunk. Rohantunk, elvágódtunk s azután megint rohantunk. Hogy meddig tartott ez a vad rohanás, nem tudom, de amikor majdnem kiértem az erdőből, találat ért. összeestem s Mindjárt el is vesztettem eszméletemet. Utóbb német kötözőhelyen tértem magamhoz. Itt tudtam meg, hogy német páncélosok mentettek meg, akik épen akkor indultak támadásra az erdő ellen. Az ott lévő bolsevisták mind német fogságba estek. — Mi lett bajtársaival? — kérdem végül. — Azok egy-két sebesült kivételével másnap újra szedték a bolsevista aknákat! — mondja Simonyi helyett az egyik beteg, aki ugyancsak a kisalföldi utászoktól került ide. *************************************** Ismét Lénárd János dr. lett a keszthelyi rk. egyházközség képviselőtestületének elnöke Szeptember elsején tartotta a keszthelyi r. k. egyházközség képviselőtestülete tisztújító közgyűlését, amelyen az egyházközség világi elnökéül Lénárd János dr. kir. kormány főtanácsost választották. A tagok is valamennyien a katolikus közélet régi harcosai közül kerültek be. Szakosztályi vezetők lettek: Lénárd János dr. hercegi főtitkár, Gárdonyi Lajos dr. szerkesztő, Oroszlán István dr. adóhivatali vezető jegyző és Búzás Béla dr. járási főszolgabíró. A választás után az új képviselőtestület a templomba vonult, ahol Szerecz Imre dr. apát kezébe letették az előírt esküt. FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ Mit jelent a torpedó? A torpedó latin eredetű szó és szellemi és testi bénulást jelent. Ezért a rómaiak aa elektromos szervezetű tengeri halfajtákat, így a tengeri rájákat torpedónak nevezték, mert érintésük bénulást idéz elő. — © — A borivás is művészet! A valódi borivás az tudomány, szinte művészet. Eddig az a meggyőződés uralkodott, hogy nem gyerek szájába való a borospo- hár. De, amíg a szőlőből bor lesz, addig számos szakszerűséget követelő folyamat pereg le; érteni is kell a bor kezelését, sőt aa ízéhez is, tehát magához az iváshoz is. Ez a gondolat vezette a német szőlősvidékek iskoláit akkor, amikor a magyar állami borpincegazdasághoz hasonlóan borkezelői, borivá- szati tanfolyamokat rendezett a serdülő ifjúság számára. ***************************************** Ma és mindennap a Horváth Elemér közkedvelt prímás zenekarával muzsikál. A zongoránál D*r». Bártiényiné ! zongoraművésznő. i
