Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-08-14 / 183. szám
1942. augusztus 14. ZALA MEGYEI ÚJSÁG 5. lanul göngyölítik fel a védelmet. Közepes és j nehéz harckocsiaink búgva, bömbölve nyó- | múlnak előre. Bekéreszkedterh az egyik páncélkocsi belsejébe s ott élem át a nagyszerű perceket. Pokoli zaj, sűrű a lőporfüst, tikkasztó a hőség, de ez csak most tűnik fel, hogy egv kicsit szemügyre veszem, ami itt bent történik. Erre sem jut sok idő, az érdekel, ami odakint megy végbe. Kétoldalt, a c&ikorgó hernyótalp alatt omlik a sárguló kalász. Két harckocsi farkasszemet néz. Most hirtelen megállunk. Izgalomteljes pillanatok: velünk szemben az erdőszélen ellenséges harckocsi. Csak néhány másodperc: a mi tornyunk kissé jobbra fordul, a löveg szája a szovjet harckocsi figyelőrésére mered. Most látom csak, hogy jobb és bal oldali szomszédaink) J is farkasszemet néznek a másik acélkolosz- * szussal: összefogott ponttűz... Es a kocsi- ! ban kissé sűrűbb lett a lőporgáz, a szovjet harckocsi pedig kissé jobbra fordul, mintha irányt akarna változtatni. Aztán leáll... — Órámra pillantok: 3 óra 31 perc... A támadás tovább folyik. Odakint pokoli lehet a hangzavar, itt- bent a motor dübörgése elnyom minden harci- zajt. A páncélos erők meglepő fellépése és a hídfő két szárnyán bevetett gyalogság gyors és lendületes támadása már az első negyedórákban sikerrel jájrt s a szovjetoroszokat teljesen váratlanul találta. Egységeink keleti irányban történt lendületes előretörésükkel egymásután küzdöttek le az ellenálló orosz fészkeket, pedig az előnyomulást igen megnehezítette a terep, amely szakadékos jellegénél fqgva, gyakori vízmosásaival, sok erdőparcellájával, tanyáival rendkívül kedvezett a védő félnek. Az oroszok most ködösítéssel igyekeznek kivonni erőiket a veszélyeztetett vonalakból. Fokozatosan visszavonulnak az erdőparcellákba, elkeseredett küzdelmet víva minden talpalatnyi föld átengedésénél. Az orosz tüzérség is »közbeszól«. A Don túlsó partjáról most már a bolsevisták tüzérsége is megkísérli, hogy feltartóztassa a közelgő katasztrófát és az egységek kivonását a lehetőséghez mérten bizto- sítsa, de távolharctüzérségünk egyre megújuló i tűzcsapásaival lefogja az ellenséges tüzérsé- 1 get és a támogató tüzércsoportok célra fekvő | tűzösszpontosításukkal nagymértékben segítik jj előre erőinket. Háromnegyed öt. A rádió-távirász felve- ji fezi a parancsot. Az első páncélos lépcső ugyanis » túljutott az első támadási célon és a máso- jj dik lépcső is felzárkózott. Az ezredparancs- ! nokság parancs^ úgy szól, hogy a második J lépcső elért helyzetében átmenetileg tartson \ ki és nyújtson tűztámogatási a hirtelen előretörő első lépcsőnek, majd annak további térnyerését követve, oldalát es hatat biztosítsa. Amint harckocsink egy másodpercre leáll, az egyik javító rajjal visszafordulok az ezredparancsnokság harcálláspontjára. A harckocsikvágta nyomok két oldalán végig elhullott lovak, gazdátlan orosz kocsik, egy összelőtt ellenséges löveg és füstölgő romok. Tőlünk jobbra a földúton a lőszerlépcsők kocsijai igyekeznek az első vonalak felé. Az út a parancsnokság harcálláspontjáig alig félóra. De ez alatt a félóra alatt — mint később megtudom, — véglegesen eldőlt a páncélos csata sorsa. Jelentkezem. Innen, a futólagosán kiépített fedezékekből figyelik és irányítják a támadást. Egymásután érkeznek be a jelentések az elért helyzetről. Az egyik állomás jelenti: — Az élen haladó páncélos erők elérték az erdőséget. A jelentés figyelmet kelt: a támadást követő két és fél óra alatt több', mint 7 kilométert ha-adtak elő páncélosaink. Aki ismeri az oroszok mélységben tagolt, elhárító fészkekkel, kiserődökkel teletűzdelt védelmi rendszefét, tudja, mit jelent ez az eredmény. Hat óra 10 perckor újabb jelentés érkezik : — Páncélos erőink elérték végső támadási céljukat és ezzel túljutottak az erdőn. Az ettől keletre fekvő terület mocsaras, süp- pedékes. Most már csak biztosítás feladatát láthatja el, támogatva a gyalogságot előnyomulásában. »A zuhanóbombázók — visszafordultak«. Az események ezután drámai gyorsasággal peregnek: 7 óra 10 perc: egy magassági pontnál négy menekülő ellenséges harckocsit kilőttünk, 7 óra 45 perc: az első gyalogsági lépcső elérte a következő erdőszegélyt, 8 óra 35 pere: az első lépcső elérte a Dont, újabb hat ellenséges harckocsit kilőttünk. 9 óra 45 perc: az eddig kilőtt ellenséges harckocsik száma összesen 23, saját harckocsi- veszteségünk semmi, 2 könnyű sebesült. (A parancsnokságon leírhatatlan örömmel fogadják a nagyszerű eredményt). 9 óra 47 perc: négy, teljesen üzemképes ellenséges harckocsit tartóztattunk fel és zsákmányoltunk. 9 óra 50 perckor pedig a hadosztály-, majd a hadseregparancsnokság részéről üd- vözlik v. Z. alezredes, ezredparancsnokot az elsőízben bevetett magyar páncélos egységek nagyszerű teljesítményéért. A csatazaj egyre gyengül, néha egy-egv keíepelő géppuskától még visszhangzanak a völgyek. Aztán ismét csend. Egy újabb jelentés arról számol be, hogy az ellenség még megmaradt nagyobb erői egy községbe vették be magukat. 11 óra előtt 2 perccel nyugat felől két zuhanóbombázó tart a község felé. Ez lesz a kegyelemdöfés a községbe menekült ellenséges erőknek. Ez az ellenállás azonban csak két percig tarthat: a szél furcsa, de jólismert szirénahangot hoz felénk és a gépek egymásután zuhannak a község felett. Aztán sűrű füstfelleg száll fel a dombok felől, — a stukák már visszafordultak. A csata nyolc óra alatt végétért. A páncélos zászlóalj harckocsijai ismét menetre zárkóznak fel. A fiúk tekintetükkel simogatják két zászlójukat. Az egyiket erdélyi leány hímezte. Tálán lelve, éjtszakakon, lefüggönyözött ablakok mögött hajolt a ha- romszínű selyem fölé, hogy kész legyen, mire érkezik a magyar hajnal... A másikat egy, leányiskola növendékei adományozták az ezrednek. ^ Az ő érdemük, hogy a szovjet bombázók meg sem kísérelhették feltartóztatni a magyar erők támadását. Egyik orosz gép megsemmisülésével fizetett a kísérletéért. A harckocsik pedig tovább dübörögnek a poros oroszországi utakon. Dűl»örgcsüket magával viszi a szél. Messze, nyugat fele. Aa esztergomi páncélosok hiánytalanul menetelnek győzelmes harckocsijaikkal új magyar feladatok elé.. . *************** Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, — énekelte egykor a magyar szabadságharc lánglelkű költője, aki 93 évvel ezelőtt, 1849 július 31-ért a segesvári vesztes ütközetben kidőlt a magyar harcosok sorából, hogy életével támasz- sza alá egy másik versének buzdítását: Ha lehull a két kezünk is, ha mindnyájan itt veszünk is, előre! Ha veszni kell, vesszünk nosza, mi vesszünk el, ne a haza. Most, amikor emlékezünk a magyar hősi égbolt örökké fénylő csillagára, amikor újra szabadsága védelmében az orosz hadsereggel áll szemben a magyar nemzet és Petőfi hős lelke hat át gründen magyart, még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még vidáman dalol a nyár, de valahol messze már havat szülnek a hajnali ködök és a végtelen orosz síkság mélyén valahol már tépi láncait a fagy kegyetlen fúriája. Meg nyár van, de valahol már rohamra készülődik a tél és nekünk is készülnünk kell a védelemre. Honvédségünk emberfeletti erővel, a dicső ősök méltó utódaként küzd a vörös szörny ellen, sikert sikerre halmoz, de tudnunk kell, hogy új ellenség leselkedik hős fiainkra: a tél. Tudjuk, milyen borzalmas volt az elmúlt tél, tudjuk, milyen szenvedéseket okozott és azt is tudjuk, hogy a Szovjet Tél tábornokba he-, lyezte minden bizalmát, de csalódott, mert az új Európa csapatai kitűnően felkészültek a télre is, mert volt meleg ruhájuk, mert az otthon kellőképen gondoskodott róluk. A tél ellen a legjobb fegyver a meleg ruha. Idehaza jobban védve vagyunk a téltől. Adjunk oda hjonvédeinknek minden meleg téli dolgot, minden gyapjú holmit, amit használhatnak és amit mi itthon nélkülözhetünk! Ezzel is hozzájárulunk a győzelemhez! mmm • i*!®r rendülj® meg. ÍHindsss iskolai nyomtatvány kapható m I“ könyvesboltban.
