Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-08-14 / 183. szám
ZALAMEGVEI ÚJSÁG 1942. augusztus 14. 4. Múmia a légvédelmi pincében Tutankamon vádoruton Zalai képek Botfa. 1942. augusztus Ez a kép, amit most megrajzolok, göcseji kép. Ámbár lehet, hogy általánosan zalai a kép. Vagy talán: országos. Á vérzivataros idők megnövelik a képzelőerőt (fantáziát). Szúnyogból elefánt lesz, porszemből Himalája, ierecskéből folyam és pocsolyából óceán. Most mindenki jó, mindenki hadvezér és mindenki próféta. A kifejlést, a jövőt mindenki saját vicinális vágányáról kiindulva véli elérni. Most mindenkinek igaza van. Most az egyént ez a vélt magaigazsága nyugtatja meg. Tömeglélektani okokból kell néznünk a szürke hétköznapok apró hőseinek küzdéseit, botlásait, reménységeit és esüggedéseit. Ilyen tömeglélektani eset Beneze bácsi esete is. Beneze Ferkó nem mai legény. Fiatalságát az első világháborúban hagyta. Jó sorsa hazavezérelte a halálmezőről. Azóta a göcseji falvakban a sertéspásztori tisztet tölti be. Jelenleg a nagylengyeli körjegyzőségbe tartozó Ormándlak községben buzgólkodik a sertésállomány felvirágoztatásán. Beneze Ferkó bácsi szerelmese a betűnek. Míg felügyel a falkára, újságot olvas. Amint mondja, újságolvasás nélkül nem tud elaludni sem. Beneze néni tojásai — minden ellenkező híresztelés ellenére — nem azért fogyatkoztak meg annak idején titokzatos módon, mert vitéz Kocsis Gyulához hordta jóféle gyomorerősítőkért Beneze bácsi. Nem bizony, mert a tojás árából sokszo ■ került ki újság is. No, ez az igazság! Közben egyik szavamat a másikba »ütöttem«. Talán jobb lett volna ott kezdenem, hogy a nagylengyeli úton a bazitai Smodics Péter nénivel bandukoltam. Megbeszélgettük a Pisti gyerek sorsát. Smodics Pisti őrvezető úr valahol Oroszországban püföli a muszkát. Ezt bizony meg kell tárgyalni. Közben — mi sem természetesebb — szóba kerül a háború vége is. Mondtam előbb, hogy a mai világban mindenki próféta. Én is. Péter néni is. így került a szó Beneze bácsira. AzU mondja Péter néni: — A Beneze Ferkónak, — tuggya igazgató úr, kirű beszélek, aki azelőtt Bazitán yót kanász, most meg Ormándlakon —- szóvá a Beneze Ferkónak van egy nagy könyvi. Abbú ászt óvasta ki, hogy a háburunak 1947-ben lesz vége. Aki gyerek addig születik, akkor jük is meghónak mindegyszálán. Mindenki meghal akkor. Szünetet tartott Péter néni. A hatást figyelte. A számszéle valahogyan rándulhatott lés ebből megérthette, hogy nagyon tamásko- dom. így folytatta: — A, én esztetet nem hiszem. Tudom én, hogy a világ vége előtt hét évve nem terem más, csak árpa. Hogyan lenne 1947-ben vége a világnak, mikó az öt év múva lesz. Akkó má tava csak árpa termett vóna. Pedig mindenki láthassa, hogy az idén is termett minden. Ha ekkicsit szemetes is a gabona. Helyeseltem Péter néni fejtegetéseit. Nem is értem Beneze bácsit! Ez egyszer úgy látszijs, rosszul olvasta ki a könyvből a csíziót. íme, bazitai Smodics Péter néni ellenvéleményt jelentett be a világ végét illetően. Magam is arnondó vagyok, tehát már kelten vagyunk egy véleményen. Ezek alapján az 1947-es világvégét — megkontrázom. Huhn Gyula. Annak idején az egész világon óriási feltűnést keltett és minden kultúrállamot valósággal lázba hozott a hír, hogy Luxor mellett »a királyok völgyében« Howard Carter angol egyiptológus felfedezte Tut-ank-Amon sírját. Évek óta folytak már a kutatások, de az eredmény minden költséget és fáradtságot busásan megjutalmazott. Házi eszközök, díszhintók, pompás szobrok és furcsa állatképmások kerültek elő a sziklasír kamráiból, minden vakító színai árnyból. Valóságos óegyiptomi műkereskedést és bűtorraktárt állított össze Carter a leletekből. Maga a fáraó óriási aranyozott fakoporsóban aludta örök álmát. A fakoporsó pompás homokkő-szarkofágbt rej tett magában, ez pedig nehéz aranvkoporsót és ebben feküdt a fáraó gondosan bebalzsamozott múmiája. Mellét és vállait remekbe készüli halotti álarc borította, természetesen ez is színaranvból. Művészi és fémértéke már ennek az egyetlen darabnak is felbecsülhetetlen volt. A tulajdonképeni sírüreg mellett még egv kincses kamra és egv oldalkamra került napvilágra, a halott uralkodó személyes liasz- (ná’ati tárgyaival és szebbe él-szebb ékszerekkel tele. A királysír feltárása után az ásatásban résztvevő régészek közül többen váratlanul meghaltak és az aranykincsek híre, ha lehet, még nagyobb lett. A »fáraó átkának« (M. kir. 1. honvéd haditudósító század közlése. — Zsibói Béla hdp. őrm.) Voronyezs elfoglalása, valamint a magyar egységeknek a Donig való jutása nehéz aggodalommal töltötte el a bolsevista hadvezetőséget. Ezért ereje végső megfeszítésével és a szovjetre jellemző szívóssággal igyekezett helyenként, hogy hídfőt alkotva, megkísérelje a lehetetlent: beékelődni a szövetséges sereg- részek közé. Egy orosz hídfő még ellenáll. Ezek a kis hídfők azonban csak néhány napig tarthatták magukat. Legtovább a Yo- ronyezstől délre lévő egyik legnagyobb kanyarba beszorított orosz erők álltak ellent. A Don itt közel 10 kilométeres mélységű, kelet felé kiugró kanyart tesz, amelynek nyílása nyugat felől 14—15 kilométernyi. A hídfőben lévő négy község lakossága július 9. óta a legborzalmasabb napokat élte át: a beszorult bolsevisták zsarolták, fosztogatták saját véreiket. Erőink további térnyerésének biztosítása ■végett e szakaszon küzdő hadseregünk parancsnoksága a magyar páncélos erőket vetette be gyalog-egységeink támogatására. Felvonulás elhmségcs repülők bomba- záporában. Szörnyű utakon, a sötétség leple alatt, Je az éjtszakai szovjet bombázók állandó fűzében visszük előre készenléti állásainkba saját első vonalaink mögé páncélos erőinket. A koromsötét éjtszakát az ellenséges bombázók ejtőernyős világító bójái csaknem minden negyed órában nappali fényességűvé világítják. A 600—800 méter magasságban imbolygó, nagyerejű fényforrás kialvása után körülöttünk bombazápor hull. Nem vesszük túlságosan komolyan: a legendája futótűzként járta be a világot és éveken át Tutankamon volt a legdivatosabb társalgási téma. A halott fáraó pedig, akit oly sok véletlen szerencsétlenségért tettek ártatlanul felelőssé, egy ideig továbbra is eredeti helyén feküdt mi ott kőkoporsójában. Hónapokon át fartőit a fecsegő túristák tömegének folvonu- lása a világhírű múmia előtt, amely a villany- lámpák megvilágításában közönyös szemmel meredt a koporsót borííó üveglapon keresztül a l<í'. áncsiak arcába. A bebalzsamozott holt- ,festet később a kai ói múzeumba s/ál’í ották, ismét a királysír többi kincseinek szomszédságába. A háború kitörésekor neki is alkalmazkodnia kel’ett a modern időkhöz és »biztonság okából« kénytelen volt leköltözni a" múzeum pincéjébe. Az egyiptomi, hatóságok azonban most legújabban — nem kell mondani, miért — ezt a helyet sem látták elég biztonságosnak és a kairói Nemzeti Bank a földbe süllyesztett páncélkamráiban jelölt ki új otthont neki. Aranyból páncélba! Akkoriban, harmincbárom évszázaddal ezelőtt, minden aranyát odaadta volna a ritka fémért, ma azonban? Régi, nyugalmas koporsójáért Tutankamon alighanem a vi’ág minden acéljáról szívesen lemondana. szovjet csak éjtszaka mer nagyobb légitámadást végrehajtani, de a gép akkor is — derék légelhárítóink miatt — csak tisztes 4000 —5000 méteres magasságból dobja bombáit, így még megközelítő pontossággal sem célozhat, csupán terüíettüzet ér el. Tüzérségi tűz. Az éjfél utáni órákban úttalan utakat hagyva magunk mögött, érkezünk a harcállásponthoz. A támadáshoz való fejlődés alig háromnegyed óra hosszat tart. Rövid, alig néhány percig tartó síri csend után, pontosan hajnali 3 órakor, megindul a támadás. Meglepő tüzérségi tűz zúdul az ellenséges állásokra. Oldalt több különféle üteg, hátunk mögött pedig messzehordó ágyúink dörgik szünet nélkül a magyar támadás megindulását. A szakadékok, mély kanyonszerű vízmosások sokszorosan verik vissza az érctorkok fülsiketítő zengését. Felettünk sisteregve hasítják a levegőt villámgyorsan ívelő lövedékek. A szemközti magaslatokon másodpercről másodpercre vakító villámlás jelzi a becsapódásokat. Támadásra lendülnek a páncélos erők. Amikor az oroszok a váratlanul nagyerejű támadás okozta meglepetésükből felocsúdtak, első vonalaik előtt felgyújtották a falvakat, kolchozokat és tanyákat, egyrészt azért, hogy a hajnali szürkületben láthassák, milyen erőkkel támadunk, másrészt, hogy a saját megbújt harckocsijaik, páncélelhárííóik, kiserődjeik célzási el i etőségeit feliokozzák. Ez a kétélű okoskodás azonban ezúttal sem hatásos, mert páncélos erőink feltartóztathatatlan lendületű előretörése percek alatt átsegíti a magyar támadást a legválságosabb' szakaszokon is. Gépkocsizó lövészeink első lépcsői páncélosaink támogatásával ellenállliatat-* Magyar páncélos erők donparti győzelme
