Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-08-14 / 183. szám
2a ZALAMEGYEI UJSÄG Városi közgyűlés Kimutatást készítenek a városatyák gyűlés-látogatásáról Zalaegerszeg megyei város képviselőtestülete csütörtökön délután Mikula Szigfrid dr. polgármesterhelyettes, főjegyző elnöklete mellett rendkívüli közgyűlést tartott. A Hiszekegy elmondása után Varga Mihály napirend előtti felszólalásban szóvátette azt a gyenge érdeklődést, amit a képviselő- testületi tagok úgy a bizottsági ülések, mint a közgyű!ések iránt tanúsítanak. A képviselő- testületi tagoknak háromnegyed része a gyűléseken nincs jelen. Indítványozta egyben, (küldjenek ki minden képviselőtestületi taghoz felhívást a gyűlések látogatására, az év végén pedig kimutatásban hozzák nyilvánosságra, ki hányszor vett részt a gyűléseken. A kimutatást küldjék meg* a helyi lapoknak is. Az indítványt elfogadták. Ezután rátértek a napirend tárgyaira, amelyeket az egyesített bizottsági ülésen szerdán már előkészítettek. A bizottságok javaslatához képest a Vöröskereszt támogatására: 200 pengőt vesznek föl a jövő évi költségvetésbe, a Futura részére szárítóüzem céljaira a vásártér mellett eladják a kijelölt telket négyszögölenként 10 pengőért, megalkották a fedeztetési szabályrendeletet, a városi téglagyárat, amelynek bérleti szerződése májusban lejár, versenytárgyalás útján újra bérbeadják, Wölfer István városi főmérnöknek megengedték, hogy a vármegyei Közjóléti Szövetkezetnél építésvezetői megbízatást vállaljon, vitéz Kámán István városi végrehajtónak 8000 pengőért eladják a Perlaki-utcai 18—20 számú ikerház egyik felét, a Levente Egyesületnek pedig ingyen engednek 50 távbeszélő oszlopot. Az oszlopok átengedéséért Piigder Mihály mondott köszönetét a Levente Egyesület nevében. A bizottsági ülésen szébakerült a villamosüzem tartozásának rendezése és bemutatták a színházépület terveit is. Ezek a tárgyak azonban nem tartoznak a közgyűlés elé, azért nem ke: ültek azok a közgvfi'ésen tárgyalásra. Üzenet a harctérről a falunak Kál Adorján dr. zalaapáti bencés plébános, esperes, kerületi tanfelügyelő kapta ezt a két levelet az orosz harctéren küzdő hős híveitől. Az elsőnek írója mezőgazdasági szakiskolát végzett földműves ifjú, a másiké egy gazdasági cseléd. I. Mélyen Tiszteit Plébános Ur! Édes hazánkért folytatott nagy küzdelmünk és harci tevékenységünk közepette Plébános Úrhoz is szállnak gondolataim, a nagy távolságon keresztül. Ráérő időmben magam elé idézem községünk szép templomát, amelynek vonzó falai között oly jó volt hallgatni Isten igéit, szeretett Plébános Urunk ajkáról. Ezeket a szép szentbeszédeket, amelyek minden alkalommal kielégítették az ember lelki szomját és úgy hatottak reám, mint tikkadt hőségben futózápor a természetre, kénytelen vagyok itt nélkülözni, abban az országban, ahol még a módját is elejtették az istentagadók annak, hogy az itteni, egyébként vallásos népek hitüknek a nyilvánosság előtt is hódolhassanak. A lerombolt templomok csonka falai és tornyai mint egy-egy felkiáltójel hirdetik a gyalázatos bolsevista eszmét, amely Isten ellen akarta kényszeríteni az emberiséget, hogy belőle a hitnek még a magvát is kiirtsa és a pogányság sötét árnyékába taszítsa. K ü 1 ö n 1 e g e % síép női ▼ ♦ Horváth Jena divatáruüzletében Zalaegerszeg, (Plébániaépület) Gyalázatos működésüket nem vihették a befejezésig, mert rajtuk is beteljesedett az a szép közmondás, hogy: »Az Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek«. Huszonkétéves, hitel taposó, testet és lelket gyötrő munkájuk megsemmisül! azáltal, hogy a legfőbb igazságos Bíró az Ö törvényeivel élő népek fegyverein keresztül lesújtott reájuk. Tehát szent háborút vívunk, nemcsak a mi, hanem az egész keresztény civilizált népek érdekében, vele együtt pedig István király országának boldogságáért, hogy az otthon élő szeretteink és magyar testvéreink jobb jövőhöz jussanak. Jobb jövőhöz jussanak azok is, akik ebből a minden rosszal megfertőzött pokolból élve hazatérnek szülőföldjükre. Akiknek pedig a sors úgy hozta, hogy itt fejezzék be földi pályaí‘uf,á: ukat, legyen nyugodt álmuk, inert életüket nem hiába adták, otthon béke és nyugalom honol. Azok, akik ennek a nagy munkának gyümölcsét majd élvezik, gondoljanak bálával azokra a hősökre, akik ezért a szent célért azt adták oda, ami minden embernek legdrágább: az életüket. Szeretném, ha azok, akiknek ezt a háborút illetően még kételyei támadnak, személyesen győződhetnének meg az itteni helyzetekről és gyötrelmes életről. Erősen hiszem, hogy nézetüket és véleményüket hamar megváltoztatnák. Ezt az életet, amit itt élnek, talán mindennek, csak nem emberi életnek nevezhetném. A szegénysorsú népek teljes eltiprása. Tőlük az élethez elengedhetetlenül szükséges tudás megszerzé'-e lehetőségének elvonása, hogy a primitív gondolkodású népet könnyebben felhasználhassák aljas céljaikra. Vasárnap úgy, mint hétköznap test i munkát végezni és minden anyagból (tej, hús, zsír, tojás, gabona, pénz stb.) egy megbatározott mennyiséget beszolgáltatni, még akkor is, ha valamelyik nem ál I r endeIkezésér e. IITűknek csak titokban élhetnek, amikor kis szobájuk rejtett sarkában elhelyezett kis ikon képek előtt mindennap elvégzik a megszokott imádságukat. A fent említettek csak egy kis töredékei annak, amiket itt alkalmaztak. 1942. augusztus 14. Beszéltem egy öreg orosz bácsival, aki a 14-es világháború alatt fogságban volt Magyarországon és még most is egész érthetően beszélte a magyar nyelvet. Visszavonuló csapataik már rég messze voltak és ő mégis; suttogva beszélte ezeket, attól félvén, hogy valaki elárulja. Megnyugtattuk, hogy bátran beszélhet, mert most már nem kell félnie. Mi azért jöttünk, hogy őket felszabadítsuk és emberi életet biztosítsunk számukra. Erre megbátorodott és egymást követték ajkairól a panaszok, (amelyekkel mind a bolsevista rendszert vádolta. Magyarországról ábrándozva beszélt. így tehát, aki itt van és mindent lát, tudja csak méltóképen megítélni, hogy mitől mentett meg bennünket, magyarokat az isteni Gondviselés, amikor távol tartotta tőlünk azt, hogy a vörös lavina reánk zúduljon. Még az elgondolása is borzasztó hatást vált ki. Ha ez a háború nálunk dúl, a mi sokat szenvedett népünk véreznék, férfi, nő és gyermek egyaránt. Nekik nem számítana családanya, gyermek stb. Kíméletlenül élnének visz- sza hatalmukkal és ádáz gyűlöletüktől elvakulva végeznék pusztító munkájukat. Én tehát áldom a ? orsoí, amely engem is ide vezérelt és azoknak a sorai közé áhított, akik ennek a megakadályozására vannak hivatva. Fokozatosan, de nem lankadó erővel törünk a végső győzelem felé. Ez természetesen nem megy olyan gyorsan, mint azt sokán talán elképzelték. Egy, 180 milliós nemzet jól felfegyverzett haderejével állunk szemben. Azonban hála az otthoni testvéreinknek, akiknek ajkairól la1 án mindennap elhangzik a Magvarok Istenéhez az a szép ima, hogy, adj kitartást népünknek, önzetlen hazaszere-, tetet vezéreinknek és hatalmas segítő kezeddel áldd meg dicső honvédségünket, hogy harcait mindenkor diadalmasan megvívhassa. í A jó Isten meghallgatja népének ezt a fohászát, mert itt érezzük az Ő hatalmas segítő kezét, amellyel megáldja fegyvereinket és a nélkül, hogy ezeken csorba esnék, vezeti sikeresen a végső, boldog győzelem felé. A jó Isten áldja meg szeretett Plébános Urunkat, mint községünk lelki ügyeinek legfőbb irányítóját. Áldja meg, amidőn hívei élén a szentmise után érettünk imádkozik. Áldja meg minden olyan irányú tevékenységében, amely falunk népi gondozásával közvetve, nemzetünknek is hasznára van. Ki érje akkor is az Ö áldása, amikor személyes dolgait rendezi, hogy a legjobb egészségben folytathassa áldásos munkáját. Mi is imádkozunk itt, bár nem olyan körülmények között, mint az otthoniak, templomban. Mi a természet szabad templomában küldjük imánkat a Mindenhatóhoz. Ezek az imák ugyan rövidek, de jó keresztény és magyar szívből fakadók. Levelemet azzal a fanatikus hittel fejezem be, hogy nem sok idő múlva mi is szeretett lelkipásztorainkkal együtt imádkozhatunk békés falunk templomában. Azonban akkor már nem a fenti imát Prémezett kabátok, Mikádók, Városi bundák Mol; Mr illeni megőfását vállalom, ifj. LAKI SÁNDOR szücsmester Zalaegerszeg Bethlen Qábor u. 5.-i—>
