Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-08-08 / 178. szám

1 2. Kaladnak az úton. Mindegyik tetején két-há- J rom, fülig poros katona sütkérezik. Úgy, lát­szik, a fáradalmakat pihenik és élvezik a nyári reggel szépségeit. De rájuk is fér a nyuga­lom. Nagy napjuk volt tegnap. Huszonkét orosz Üarckocsit lőttek ki, négyet elevenen elfog­lak, hatot egy nagy folyóba fullasztották. S £z egészet veszteség nélkül érték el. Erre a legbüszkébbek, de jogosan is, hiszen a leg- Oagyobb méretű harckocsikkal állottak szem­ben. Most sietnek új vadászterület felé. Las­ten elmaradnak mögöttünk, de még sokáig hallom a hernyótalpak zörgését s a motorok (dübörgését. Közeledünk a célhoz. Gépkocsivezetőm az Órát nézi, azután fokozza ,a sebességet. — Igyekeznünk kell pontosan érkezni, — figyelmeztet —, mert itt úgy lesz ám az isten- tisztelet, mint otthon. — Na-na ... — tamáskodom a megjegy ­zésre, — azért valami eltérés csak lesz? — Semmi sem, — erősíti a derék ma­gyar. — Már egy harangszó meg is lehetett, mert nekünk harangunk is van ám, — dicsek­szik büszkén. Egyik szemével az utat nézi, de a másikat most rám fordítja. Hogy látja psodálkozáspmat, boldogan mondja el a ha­rangszerzés történetét. Az előbbi tartózkodási helyen, messze in­nét egy kertben félig elásva és betakarva ta­lálták eldugva. Persze, hogy mindjárt párt­fogásba vették, Amikor megkezdődött a nagy előnyomulás és minden felesleges terhet visz- Bzahagytak, a harangot, ha dugva is, de ma­gukkal hozták. Tegnap este azután, amikor meghallották, hogy vasárnap mise lesz, föl­vették egy rögtönzött állványra. Ilyen körülmények után persze, hogy alig várom a megérkezést. Már a faluban járunk. Kakastollas tábori csendőrök mellett megyünk pl. — Ezek is oda jönnek, — jegyzi meg a vezetőm. Nyílnak a kapuk — ahol még megvan — s minden házból jön valaki: katonák, oro­szok vegyesen. Jelentkezem a parancsnok úrnál s máris kísérnek, hogy nézzem meg az oltárt, jó lesz-e, azután a harangot. Még jól végig sem simo­gathattam tekintetemmel, de nem hagynak, visznek gyóntatni. Egy iskolapadra ülök le. Jönnek a gyónóim, először a tisztikar tagjai. Egy idős, magas rangú magyar tiszt lép be. A padra mutatok és kérem, hogy üljön mellém. Nem, ő letérdel a szoba vakolattól meszes és poros földjére. Valami boldog, meleg ér­zés szalad végig bennem. Amíg a magyar így tudja szeretni Istenét és becsülni vallását, nincs mitől félnie. Végzek az utolsó gyónóval is. Kint már jelzik, hogy megyek. Erre vártak már sokan, akik a harangláb körül állanak. Most mind harangozni akar. És meghúzzák a harangot. Az első ütés mintha a szívemet érné, olyan furcsa érzés fog el. Nem tudom azt leírni, hogy mit jelentett hallani a harang szavát. Április 21. óta sem ép templomban nem vol­tam, sem istentiszteletre hívó szót nem hal­lottam. Állunk itt csendben és nézzük a ha­rangot, mint egy modem csodát. Szói a harang, igaz, hogy gyarlón. In­kább tüzet jelez, mint istentiszteletre hív,— úgy látszik, rosszul erősítették fel. — De ki törődik most ezzel!'Nem kritizál itt senki! Az a fontos, hogy szói. Látom az arcokon a boldog megelégedést, ahogyan nézik a haran­got, az ő harangjukat. Míg a miséhez öltözöm, az oltárban gyö­nyörködöm. Tető nélküli, fából készült mag­tár falához illesztették. Nem tudom, hogy egy hosszú asztalt hoztak-e ki, vagy külön e célra késziilt-c az oltár, mert a földig érő, fehér terítővei fedték le az egészet. Még szentség- ház is készült rá, ajtaján fehér csomagoló­papírra barna írónnal művész-kéz az I. II. S.- et rajzolta. Az oltáron gyertyák, virágok, tar­tójuk légelhárító lövedék rézhüvelye. Közé­pen íennt, a falra erősített fehér nyírfakereszt, alatta orosz ikon: Mária a gyermek Jézussal. A kereszttől jobbra és balra a pajta két üres ablakát felerősített, hatalmas magyar zászlók takarja':. A zászlók mellett fából kifaragva és ZALAMEGYEI ÚJSÁG kifestve a Magyar Szent Korona és a hármas­halom a kettős kereszttel. Elnézem az oltárt és ékességeit. Mintha minden darabja külön élne és beszélne alko­tójáról, aki szeretetél ily látható alakba tette le az Ur oltárára. Együtt van már mindenki. A tisztikar elől fa-lócákon, mögötte a legénység példás sorokban. Külön oldalt az énekkar, szakavatott kántorral az élen. Hátrább az orosz falu népe festői tarka csoportja, vándor kereskedőtől vá­sárolt ruhákban. Itt van az egész falu a kis gyerektől az ősz aggastyánig. A fiatalság sze­mében a szenzáció iránti érdeklődést, az öre­gekben a meghatódás könnyeit látom. Mond­ják, hogy már az este kezdtek készülődni, punkor meghallották, hogy másnap mise lesz. Jobbra tőlünk áll az orosz templom. Se 1942. augusztus 8. tornya, se födele. Csak a négy fala van meg, az is megtépázva. A bejárat felett nagy, szí­nes festmény: a Szentháromság. A kép maga ép, bár körülötte lövedékek becsapódásának! nyomai látszanak. Az Atyaisten épen az ol­tár felé néz. Mise után újra gépkocsira ülök, mert már várnak odahaza az istentiszteletre. Visszanézek mégegyszer. LIárom fehérszakállű, mosolygó* képű oroszt állítanak a fényképezőgép elé. Fo­lyik az ismerkedés és a barátkozás az új vilá­got váró orosz néppel. Az útón a harang jut eszembe. Mintha még most is a fülembe c.sengne hívó szava. Ezt nem lehet elfelejteni és meg kell haza is üzenni, hogy orosz földön újra — ha lassan is, — de megkondulnak a harangok. Dr. Fazekas László. Lehetetlen a német csapatok f elta rióztatá sa Az United Press Moszkvából jelenti, hogy a jelek szerint egyszerűen lehetetlen a német előnyomulást feltartóztatni. Az orosz harctéri jelentésekből világosan megá lapítható a hely­zet komolysága. Ugv látszik, hogy a bolsevista hadsereg az északkurszki arcvonal minden sza­kaszán visszavonulóban van. ********************************************************************* Timosenko helyzete súlyosbodott Angol és északiamerikai forrásból szár­mazó hírek szerint Timosenkó helyzete a leg­utóbbi harcok következtében jelentékenyen sú­lyosbodott. Londonban elismerik, hogy a szov­jet csapatok Szimblianszk szakaszán komoly vereséget szenvedtek és kénytelenek voltak újabb 50 kilométerrel visszavonulni. A brit kormány nem enged Indiában A Times közli Cripps egész nyilatkozatát az indiai eseményekről. A brit kormány maga­tartása felől nincs kétség — mondja többek között a nyilatkozat. — Lehetetlen a háború kellős közepén olyan nagy országban, mint India, az ellenőrzésben változásokat bevezetni és senki sem várhatja, hogy a brit vagy az in­diai kormány enged a rendetlenséggel és fel­fordulással való fenyegetéseknek. Bombayból jelentik: Gandhi az alkirály- hoz küldendő levelével kapcsolatban kijelen­tette, hogy a levél nem tartalmaz ultimátu­mot, csupán komoly figyelmeztetést. Ha a vá­lasz kedvező lesz, akkor levelem alapul szol­gálhat további tárgyalásokra, — hangsúlyozta Gandhi. A brit hírszolgálati iroda jelentése szerint hivatalosan közölte a brit kormány, hogy pa- lesztínai csapattestet állítanak fel, amely külön zsidó és arab gyaloghadosztályokból fog ál­lam. Cripps helyettes miniszterelnök közölte az aísóházban, hogy Churchill a parlamenti szü­net előtt nem tesz közléseket a háborús hely­zettel kapcsolatban. Szent László Árpádházi királyaink közül, István azzal j szerzett halhatatlan érdemet nevének, hogy J .kemény kézzel fékezte meg a kóbor magyar i ösztönöket és idejében belátta, hogy a ma­gyarság csak úgy maradhat meg kelet és nyugat kapujában, ha felveszi a keresztény­séget és őrtállója lesz kelet és nyugat kapu­jában annak az európai civilizációnak, amely Jiyugaton a római birodalom romjain már el­indult, hogy hosszú évszázadokra fáklyája le­jgyen a tiszta keresztény ideálokra felépült em­beri életnek. A honalapító István királyt néhány év­tizeddel később a legtisztább keresztényi, lo­vagi erkölcsben nevelkedett árpádházi sarj kö­vette a magyar trónon: László király. Most, hogy III. Celesztin pápa által tör­tént szenttéavatásának hélszázötvenedik évfor- dulójához ért a magyarság, nem árt ezek­ben a nehéz és példaadó életekben szűkös, vériszamos időkben megél'ani e nagy magyar király emléke előtt és idézni példaadó életét. Ha Szent Istvánt honalapítónak, ügy Szent Lászlót a keresztény lovagi erkölcs közép­kori hőseként tisztelheti az utókor. Egész hősi legendakor fűződik nemes alak­jához. A halált követő korszakban a nép leg­szentebb, legbátrabb és legjóságosabb királya­ként tisztelte. Az Európában akkor útjára indult lovagi eszmekor magyarországi megtestesítője volt ez a valóban bátor és tiszta életű magyar király. Ismernünk kell az akkori európai erkölcsi szellemet. Fanatikus hit a keresztben. A nők* öregek, gyengék védelme. A végletekig vitt ffullé almát, szedőit almái vagontéUlekbcn vásárolunk Ejland Lipót gyümölcs nagykereskedő, Szombathely Telefon 173.

Next

/
Thumbnails
Contents