Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-08-07 / 177. szám
XXV. évfolyam. 177. szám. Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368j _____Hirdetések díjszabás szerint._____ Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Hz indiai helyzet Az amerikai sajtó éles hangon foglal állást Gandhival szemben. A Newyork Herald Tribune azt írja, Gandhinak tudnia kell, hogy »minél tovább űzi dolgát, annál kisebb lesz a lehetősége annak, hogy Nagybritannia és az Egyesült Államok másként válaszoljanak, mint erőszakkal«. A baseli »Nationalzeitung« berlini jelentése szerint a német fővárosban nagy figyelemmel kísérik az indiai események fejlődését. Gondosan regisztrálják mindazokat a jelentéseket, amelyek az indiai közvéleményben ■fokozódó nyugtalanságról szólnak. A \\ ilhelmstrassén tegnap megállapították, hogy Anglia számára a helyzet Indiában napról-napra komolyabbá válik és nagy események állnak küszöbön. Chandra Bose, a Németországban élő indiai népvezér, aki az utóbbi hetekben távol tartotta magát a nyilvánosságtól, számos jelét adta annak, hogy ez nem jelent tétlenséget. Emlékeztetnek arra, ő maga mondta néhány hónappal ezelőtt külföldi laptudósítók előtt, hogy állandó összeköttetésben áll népével és a megfelelő pillanatban indiai területre helyezi át küzdelmének színterét. Ilori, a japán kormány tájékoztatója, Japán állásfoglalásáról Indiával szemben a többi között ezeket mondotta: — Japán őszinte rokonszenvvel és teljes megértéssel viseltetik India függetlenségi mozgalma iránt. Japán meg van győződve róla, hogy az indiai függetlenség kérdését csak maguk az indiaiak oldhatják meg, Japán azonban sohasem tűrheti el, hogy a szövetségesek Indiát kizárólag katonai célokra használják ki, tekintet nélkül arra, hogy India független-e, avagy nem. Fehérgárdista összeesküvés Szentpéterváron Moszkvai jelentés szerint a Pravda közli, fiogy Szentpéterváron kivégezték »kémek és fehérgárdista ügynökök« egy csoportját. Ezzel kapcsolatban a brit hírszolgálat jelentette még, hogy szerdán Szentpéterváron/ Németországgal rokonszenvező összeesküvést leplezték le, amelyben a cári uralom volt nia- gasrangű tisztviselői, tisztjei és nemesei vettek részt. Az összeesküvést az elmúlt ősszel és télen szervezték meg, amikor a város élelmezési nehézségekben szenvedett. Az összeesküvés élén a fehérgárda egyik tisztje, Va- szilijev és a szentpétervári kerületi törvényszék egyik volt tagja, Merlculov állottak, ök ketten megkísérelték, hogy bizottságokat alakítsanak és röpiratokat terjesztettek, valamint úgynevezett védőcsapatok szervezésén fáradoztak, amelyeknek feladata lett volna a bolsevista katonák leküzdése a német csapatok bevonulásával egyidejűén. A századik bevetés Egy magyar közelfelderítőszázad komoly és vidám kalandjai (Honvéd haditudósító század. Dr. Pados Pál karp. tizedes). Ami az alábbiak komoly részét illeti, any- nyit előre kell bocsátanom, hogy az idei szovjet hadjáratban a magyar légierő legtevéke» 'fcyebb része a közelíelderítők voltak. Mióta a hadműveletek megindultak, nap- »ap után járták az arcvonal feletti légiteret, a mi oldalunkon, mint az ellenség födött. Sokszor egész csapattesteinkről csak any- aryit tudtunk, amennyit a felderítők jelentettek. Mert a timi áttörés után valóban villám- ^ebesen nyomultak előre a szövetséges erők, a távbeszélők nem tudták olyan sebesen lefektetni a vezetékeket, amikor meg eső zúgott végig a vidéken, a motorkerékpáros jelentők is elakadtak. így aztán majdnem egyedüli összeköttetést a közelíelderítők tartottak; á parancsnokságok és a csapatok között. 1 Nem csoda aztán, hogy a század egyre- xnásra kapta a bevetéseket. Van egy közmondás, hogy evés közben meg az étvágy :... hát a felderítőknél mindenki »rekordot« akart, mindenki vezetni szeretett volna a bevetési listán. Különösen egyik' százados bajtársunk. Nevezzük Z. E.-nek. Eddig minden rendben lett volna. Dicsérendő a törekvés, különösen kint a harctéren. Ebben nem is lett volna hiba. Törekedett itt mindenki. De.. . És most aztán rátérhetünk az eset humorosabb oldalára. Történt ugyanis, hogy a század egyik raját előretelepítették, közvetlenül az arcvonal mögé. Persze itt volt olyan nap, hogy tízszer is felszálltak a gépek és bizony egyre több bevetést sikerült a raj hajózóinak »kifogniok«. Mikorra a rajt újra bevonták a repülőtérre, akadt köztük olyan gépvezető és megfigyelő, akinek tíz bevetése is volt. No, több sem kellett Z. E.-nek. Hogyisne... Vannak »tíz bevetésesek« is, neki csak nyolc legyen? Azt már nem ... És ettől kezdve nem tudott egyetlen parancs sem érkezni bevetésre, hogy ne jelentkezett volna. * A századparancsnok bosszúságára. Mert a századparancsnoknak igazságosnak kell lennie. Nem szabad elfelejtenie, hogy másoknak is juttasson feladatot. Főkép, amikor mindenki igényt tart rá. És aztán ő sem maradhat ki a »finisből«. Nem igaz?... Z. E. százados, aki úgy szeretett volna »csúcseredményt« elérni, egyébként* a század kedvence. Mert ő ügyel fel — »úgy mellékesen« — a konyhára. És mivel szerfölött jó a koszt, mindenki szereti. A század közeledett a századik bevetéshez Felesleges mondanom, hogy mindenki arra gondolt, úgy nagy titokban, hátha ő lesz a szerencsés. .. Legnagyobb gondban maga a századparancsnok volt, mert akárkit enged is el, csak »baj« lesz belőle. Akik nem mehetnek, megneheztelnek. Valószínű, titokban az ő foga is fájt erre a szép bevetésre. De, amikor már a legjobban főtt a feje, ügyes mentőgondolat jutott eszébe: — Küldjük el Z. E.-t... de úgy, hogy) ne legyen benne öröme ... Hamar megbeszélést hívott össze, persze a »konyhafőnök« kivételével és ott elmondta, mi a terve. Hogy ki menjen ki a századik bevetésre és hogy mi legyen a dicsőség »ára« ? Az elgondolás általános tetszésre talált. Számom indítvány és hozzászólás után kimondották, hogy »aki a századik bevetésre elmegy, köteles az élelmiszercsomagját, kekszét, csokoládéját kiosztani ä gépe szerelőinek. Fizet azonkívül egy üveg barackot is nekik. A győztest régi katonaszokások szerint vadászavatás módjára bajtársi szeretettel megverik«. Sőt még azt is kimondta a gyűlés, hogy ez a határozat »megfellebbezhetetlen«. Elérkezett a várvavárt századik bevetés. Természetesen Z. E. jelentkezett: — Mégis csak fáj, hogy vannak már olyap bajtársak, akiknek tíz bevetésük van és énnekem csak kilenc. Kérem, hogy én mehessek. — Helyes, — volt a felelet, — rendben van ... Ha egy kicsit meggondolta volna a dolgot, fel kellett volna, hogy tűnjék: miért a nagy engedékenység? De nem gondolt erre, ment boldogan. És vissza is jött szerencsésen. Kint a repülőtéren azonban megsejthetett valamit. Mert vártuk, vártuk", de sokáig nem jött. Pedig már mindennel készen voltak. Középre helyezték el a »derest«, egy vászon- széket. A »bíró« hozta már a lepecsételt levelet. Benne volt a bajtársak »ítélete«. Azt magának az elítéltnek kell felolvasnia. Mivel nem győztünk várni, végül is autó ment Z. E.-ért. — Éljen! — Éljen! — harsogott a sátortábor, — éljen a századik bevetés »győztese!«] Síri csend lett. Kezéb enyomták a levelet. Z. E. felolvasta. Meg vakarta a fejét: — Hejnye, csak a barack ne lenne benn©... Ebben a pillanatban lefogták, a székre; fektették és aki érte, ütötte. De inkább’ azoknak a marka érezte a csapást, akik ütötték, mint 5. j fj Egyszerre elkiáltja magát valaki: — Vissza az egész, kitömte magát... És már húzták is ki a nadrágból a piló;amellényt. De minden tekintet megenyhült. Benne volt a barack. _ j
