Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-08-06 / 176. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. augusztus 6. í 2. Az 1942. évi termésii köles forgalmának és felhasználá­sának szabályozása A polgármester a m. kir. közellátási mi­niszter rendelete alapján közhírré teszi, hogy minden termelő köteles az 1942. évi köles termésének a meghatározott háztartási és gaz­dasági szükségletének mértékét meghaladó ré­szét a Hombárhoz beszolgáltatni. A termelő háztartási szükséglete címén iá háztartásához tartozó minden személy után 30 kg gazdasági szükséglete címén a termé­szetben kiszolgáltatható mennyiséget, továbbá áz 1943. évben bevetni kívánt terület min­den kataszteri holdja után 25 kg kölest tart­hat meg. A termelő a beszolgáltatandó kölest kö­teles cséplésének befejezésétől számított 15 nap alatt a Hombár-bizományosnak egy tétel­ben megvételre felkínálni. A bizományos a termelőtől a megvételre felkínált kölest a ha­tóság által megállapított áron tartozik meg­venni. A bizományos az eladást a termelő gabonalapjára (a gabonalap 5. táblázatába) kö­teles feljegyezni. Kölesből az arató- és cséplőrészt, vala- !mint a gépkeresetet, továbbá az egyéb szolgá­lati szerződés alapján a munkavállalónak ter­mészetbeni szolgáltatás címén járó mennyisé­get a termelő kiszolgáltathatja. A termelő más címen kölest természetben nem adhat ki. A természetben megállapított és a jelen ren­delet alapján ki nem adható szolgáltatást a hatóság által megállapított kölesár alapulvé­telével pénzben kell kifizetni. Aki a rendelet rendelkezéseit megszegi vagy kijátsza, kihágást követ el és szigorúan megbüntetik. A szatmári ipartestület az iparostanonc-ne vetésről A Magyar Tudósító jelenti: A szatmár- megyei ipartestület az IPOK kérdésére igen érdekes előterjesztést tett a tanonchiánnyal kapcsolatban. Beszámol arról, hogy egyedül a női szakcsoportban van megfelelő számú Itanonc, a többi szakosztályban vagy nagyon csekély, vagy semmi érdeklődés nem mutat­kozik. A memorandum a tanonchiány okai­nak megállapítása után a következő javasla­tot teszi: Ipari középiskolákat kell létesí­teni, ahol a serdülő ifjúsággal az ipari pályá­kat meg lehet kedveltetni. Már az elemi is­kolában méltatni kell az ipar jelentőségét, az iparban kitűnt nagyságok érdemeit, életét és küzdelmeit. Fel kell tárni a fiatal nemzedék előtt azokat a lehetőségekét, amelyeket az ipari pálya rejt magában. Iparostanoncottho- nokat kell létesíteni minden városban, ame­lyeket lehetőleg állami támogatásban kell ré­szesíteni. Javasolja az ipartestület az iparos- nyugdíjintézmény felállítását és azt, hogy tör­ténjék intézkedés, hogy az iparos társadalom teljes megbecsülésben részesüljön minden irányból. Komáromi utászok: hidveréshez előre! (Honved haditudósító század. Ferencz Gyárfás hadapródőrmester.) Mai előnyomulásunk során érdekes hely­zetbe kerültünk. Az eszeveszetten menekülői ellenség az Ublja folyócska hídját felrobban­totta. Nyomban utána német utászcsapatok vertek falúdat rajta. A közlekedésben nem volt fennakadás. Amikor menetoszlopunk a hídtól két-három kilométerre ért, parancsot kaptak a német utászok: szedjék fel a hidat és sátorfájukat s rohanjanak egy másik meg­jelölt helyre. Ott most nagyobb szükség van rájuk. Ezen a ponton különben is a honvéd­ség veszi át az üldözést. Szemkápráztató gyorsasággal dolgoznak' a német utászok. Húsz perc sem telik el: a fél­száz méternél hosszabb híd gépkocsin van- Fordulnak, indu'nak. Komárom- és fejérmegyei legénységgel rendelkező könnyűhadosztályunk parancsnoka az értesülés pillanatában parancsot ad: utá­szok, hídverésre előre! Alig emelték ki az utolsó hídtartó vas-alkatrészt a folyóból a né­metek, komáromvidéki hidászaink rövid csiz­mái bokáig süllyedtek a partmenti laza ho­mokba. Filmszerű munka kezdődött. Az utász- századparancsnok rövid utasítására félszázad meztelenre, félszázad derékig vetkőzik le. Má­sodpercek alatt mindenki a helyén van. Hatá­rozott biztonsággal mozognak a kezek, jár­nak a lábak. Nincs beszéd. Szótlanul dolgozd! mindenki. Sietni kell, mert a vonuló oszlo­pok éle bármelyik pillanatban elérhet a fo- lyóig. Torlódásnak pedig nem szabad lennie. Percenként kerül a folyóba hídtartóláb* rá gerenda, a padló, a hídtartó sínek. Első negyedórában a híd egyharmada, másodikban a második harmada készül el. A harmaddá ne§Tedóra kilencedik percében tűnik fel a közeledő oszlop éle a domb vonulaton. Még keményebbre fogják a fiúk a gerendát, még gyorsabban mozognak a karok. Minden má­sodperc fontos most. Most nincs kiabálás, fej veszettség. A szá­zad parancsnok szemével int. Mindenki meg­érti, mit é3 hogyan akar. Mire az első gép­kocsi a hídhoz ér, az utolsó szorító csavarj rögzítik. Az eligazító tiszt int: előre! Megindul egy »Botond«. Lélegzetvisszafojtva figyeljük: nem enged-e a híd? Nem enged. A magyar utászszázad csúcsteljesítményt végzett. Most már gyors egymásutánban rohannak át gép­kocsisorok, nehéz ütegek, fogatolt, gépesített és vonul a gyalogos alakulatok végeláthatatlan hosszú sora. Az utászok a jól végzett munka után vígan fürödnek a folyóban. A norvég kultusz- és népfelvilágosítási; minisztérium sajtóigazgatóságának hatáskörét újból kibővítették. Ennek értelmében jogá­ban áll magánosokat újságok szerkesztőségi és kiadóhivatali tagjai sorába beiktatni, vagy onnan elbocsátani. Korlátlan jogkört kapott a sajtóigazgatóság a lapok tartalmának meg­határozása tekintetében is. Fegyelmi és más büntetéseket róhat ki. Kisebb vétségekért csu­pán figyelmeztetés jár, az az újságíró azon­ban, akit háromszor figyelmeztettek, többé nem tevékenykedhetik a norvég sajtóban. Már Zalaegerszegen is megindult a bajtársi szolgálat munkája Vasárnap a miniszterek is megtekintik azt A női önkéntes munkaszolgálat és a baj­társi szolgálat tagjai közül számosán jelentek meg a kedd estére összehívott értekezleten. Dr. Takáts Dezsőné, az önkéntes női mun­kaszolgálat vezetője, megnyitójában a bajtársi szolgálat fontosságáról szólott s kérte az egy­begyűlteket, hogy vállalt feladatukat lelkiis­meretes buzgalommal végezzék. Utána Kiss Mária gyakorló szociális gon­dozónő a következő beszédben ismertette a bajtársi szolgálattal kapcsolatos teendőket: — Háborús időket élünk. A mostani há­ború különbözik a történelem folyamán fel­jegyzett háborúktól. Különbözik abban, hogy most nemre, korra való tekintet nélkül min­denki katona, mindenki harcol. Hitler ^ azt mondta, hogy a katonai és bírói pálya kivételé­vel minden területet, meg kell nyitni a nők előtt. Ezt a kettőt sem azért zárják el, mert itt nem állják meg a helyüket, hanem, hogy ne legyenek kényszerülve emberéletet kiol­tani. — És most, hölgyeim, mégis katonák lettek, katonák lettünk! Csak míg a messze földön harcoló magyar apák, fiúk és testvérek fegyvere a vasmarok és erő, addig miénk a ßzeretet. Míg ők életüket kockáztatják ebben a küzdelemben, vagy esetleg a legnagyob­bat: az életüket áldozzák a haza oltárán, ad­dig nekünk törhetetlen akarattal, szilárd el­határozással, fáradtságot nem ismerve igye­keznünk kell pótolni a távollevőt. Nem sza­bad, hogy a bennünket védő és a legnagyobb rémre célzó s lesújtani akaró hős keze meg­reszkessen és célt tévesszen arra gondolva, hogy az itthonmaradt anya, feleség, gyermek és testvér egyedül van a szomorú bizonyta­lanságban. Önök feladata lesz e bizonytalan­ság eloszlatása és számukra ama szent meg­nyugvás nyújtása, hogy szeretteikre a társa­dalom szerető szíve kiterjesztette védőszár­nyait és fogja kezüket addig, amíg hősük újra melléjük állhat. Am ez a gondoskodás nem szabad, hogy csak szavakban nyilvánuljon meg, — tettekkel kell hős honvédeink itthonmara- dottainak segítségére sietni, amely segítség csak akkor lehet eredményes, ha szervezett c0 gyors. — Ebből az elgondolásból ered a belügy­miniszter úrnak a honvédelmi miniszter úr­ral egyetértve kiadott 528.797/1941. számú, a bajtársi szolgálat megszervezéséről szóló ren­delete. A rendelet szerint a bajtársi szolgá­Újjászervezték a norvég sajtét

Next

/
Thumbnails
Contents