Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-08-05 / 175. szám

í XXV. évfolyam. 175. szám. - i ^ ARA 8 FILLÉR. ' 1942. augusztus 5. SZERDA. ( Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Shdaegerszeg, Széchenvi-tér 4. Telefon: 128. ■ POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 Bt Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368j j ________Hirdetések díjszabás szerint. Uj osztály a nemzet tagjai kizöit kintve ez az ifjúság csak vigasza lehet a jövő társadalmának, ahol az orvos, a jogász, a mér­nök nem az életküzdelmen kívül álló embe­rekből sorozódik, hanem azokból, akik ma­guk is küzdők, verejtékezők voltak valami­kor. Ha az új Európa megszületik és egeit a béke arany napja ragyog, akkor sokat kö­szönünk ennek az ifjúságnak. Mussolini az Isonzó partvidékéről és a Karszt dombjairól A nyári nagy szünidőben lépten-nyomon találkozunk diáksapkás fiúkkal, akik olyan munkát végeznek, amilyent még csak pár év­vel is ezelőtt alig végeztek volna. Tanulónak, diáknak lenni ugyanis ezelőtt nem jelentett mást, mint tízhónapi előkészülést az életre és kéthónapi semmittevést. Bizonyos társa­dalmi megalapozottság, anyagi jólét, az élet­küzdelmen való kívülállás jellemezte a diák­életet. Ki kell mondanunk: a diákgyerek az­zal iparkodott kimutatni azt, hogy »úri« pá­lyára készül, hogy még a legegyszerűbb, a legkönnyebb, szolgainak épenséggel nem lát­szó munkától is úgy irtózkodott nagyvakáció idején, mintha az mindent levont volna ér­tékéből. Most azután, amikor dolgozó diákot pil­lantunk meg, eszünkbe jut, hogy hazánknak minden irányban megnyilvánuló erőfeszítése nyomán egy új osztály kopogtat a nemzeti test termelői folyamatába való bekapcsoló­dásba s ez az osztály a magyar diákság. A diákéletről vallott felfogás ma sok min­dennel együtt megváltozott- Ma ugyanis, ami­kor köztudattá válik az, hogy minden munka — szolgálat, mintha a munka nagyobb érté­kelésben részesülne. Szolgálat az iparosé, ke­reskedővé, tudósé, orvosé, művészé és a — diáké. Ma minden energia egy magasabb cél­kitűzés szerves része, amelyre a társadalom mint elengedhetetlenre számít. Ennek meg­yés átértése emelte szolgálattá a munkát és hozta ezzel közelebb egymáshoz a különféle munkákat, amelyekre — végre kitűnik — egy­formán szükség van a nagy gépezetben. A nagy gépezet ma az élni akaró, kultúráját, művészetét, vallását, emberi létét féltő Eu­rópa. Az az Európa, amelybe beletartoznak a gótikus székesegyházak, a fehér kenyér, a színház, a hétvégi kirándulásra rohanó vona­tok, — a helyett az Európa helyett, ahol] mindezt csak a Lenin-szobor helyettesíti. Ez az évezredek csúcsán álló Európa néz vá­rakozóan polgárjogot nyert legújabb rétegére: a tanuló ifjúságra, amelynek soraiban látunk munkatáborokban építő, gyárban csomagoló, műhelyben kalapáló diákokat, teheneket fejő, idegen asszonyok helyett főző, dajkáló diák- leányokat. Tudjuk, hogy munkájuk dicséretes, de ugyanakkor azt is érezzük, hogy nem volna helyes, ha a szerepeket felforgatva ma tőlük csak ezt vámók. A diáknak tegnap, ma és holnap egy a dolga: tanulni. A nyáron kalapáló, vagy utal készítő diák rendkívüli jelenség. Szabállyá csak akkor válhatik, ha célja több, mint a termelés: a munka megismerése után a mun­kásnak és a munkának a megbecsülése. Erre számítunk is, amint azt fönntebb már ki is fejeztük. A dolgozó diák a munkából hasz­not húz: megkeresi a szünidőben az iskolai költségek egyrészét, — el is dicsekedik ezzel íés senki le nem nézi. Aki pedig nem kereset­nek tekinti ezt a munkát, az abban megne- mesül, másképen nézi a világot, a munkát, mint eddig nézte. Zavaros és önvédelmi végső erőfeszítésre kényszerített korunknak nagy értéke, hogy ki­termelte a fizikai munka verejtékében gyön­gyöző diákot. Néhány évtizeddel előre te­A Duce az Isonzó partján fekvő Goriziá- ban az olasz vezérkar több parancsnokát, köz­tük Cavalíero marsall hadseregfőparancsnokot és Ábrosio tábornokot, fogadta. A szlovéniai és dalmáciai olasz haderő főparancsnoka, Roatta tábornok a Duce kívánságára jelentést tett a megszállott területeken kialakult hely­zetről. A Duce ezután a hadsereg tábornokaihoz beszédet intézett, amelyben ismertette a ten­gely általános katonai helyzetét, különösen az olaszok harci szerepét. A 2 órás kihallgatás közben Gorizia lakos­sága hatalmas tüntetést rendezett Mussolini mellett. Az egyik olasz lap katonai munkatársá­nak megállapítása szerint az angolok legtöbb csapatukat kivonták a Kaukázusból, hogy eze­ket az egyiptomi hadszíntérre vessék. A lap megállapítja, hogy katonai rész­ről az elmúlt hónapban ismételten kijelen­tették, abban a pillanatban, amikor a német csapatok közeledni fognak a Kaukázushoz, ott a szovjetorosz csapatok mellett brit csapatok is lesznek, hogy ezt a hadászatilag fontos ha­A tanácskozás után a Duce az erkélyre lépett és beszédet intézett a tömeghez, amely­ben rámutatott az olasz csapatok történelmi tetteire az Isonzó partján és a Karszt domb"-* jain, amelyek mindörökké hozzákapcsolódtak Itájiához. Beszédét azzal a megállapítással fe­jezte be, hogy a tengelynek és Japánnak min­den eszköze megvan a győzelem kivívásához^ A Stefani-iroda jelenti, hogy az olasz la­pok részletesen közlik a Duce goriziai látoga­tásáról szóló jelentéseket. Kiemelik azt a len­dületes beszédet, amelyet a Duce Goriziáb'an mondott és a nagy lelkesedést, amellyel a la­kosság a látogatást fogadta. tárvonalat védelmezzék. Ez a jóslás, azaz a: német csapatok megjelenése a Kaukázusban a lap szerint most beteljesedett, azonban nem lehet megállapítani brit csapatok jelenlétét <1 Kaukázusban. A lap ebből azt a következtetést vonja ífe, hogy a német és olasz csapatok cszakafrikai előrehaladása kényszerítette a briteket arra, hogy a Közel-Keletről és &. Kaukázusból valamennyi csapatukat elvonják és Egyiptomba szállítsák. ************************************************************************ Győzelmes előnyomulás Észak- Kaukázusban A véderő főparancsnoksága közli: vés, háztól-házra folytatott harcban elfoglal ­A német hadosztályok megtörték a he- ták Vorosilovszk ipari várost, lyenkint makacsul harcoló bolseviki utóvédek A légi haderő kötelékei megsemmisítő ha­védelmét az Azovi-tengertől keletre. A had- tással támadták éjjel és nappal az ellenség sereg gyorskötelékei és a fegyveres SS-kö- repülőtereit, szállító útvonalait és vasúti be­tel ékek merész előretörésben több helyen el- rendezéseit egészen a Kaukázus hegység nyúl- érték a Kuban-folyót. A német csapatok he- ványáig elterülő egész területen. Franciaországnak még slszámslni- valája van Angliával A francia Le Nouveau Temps hétfőn ve­zércikkben foglalkozik a második hadszíntér és Franciaország helyzetével. Megállapítja a lap, hogy a francia nép célkitűzései semmikép sem. egyeznek az an­golokéval. Az angol-szovjet együttműködést csak olyan emberek támogatják, akik maguk is kommunista érzelműek és segíteni akarják a szovjet rendszer uralomrajutását. Francia- országnak még nagyon sok elszámol nival ója van az angolokkal. A számla legfontosabb' té­tele Dünkirchen, Szíria, Dakar és Paris bom­bázása. A második hadszíntér kérdésében Fran­ciaország nem hajlandó további áldozatokat hozni annak a szövetségesnek, amely oly csú­nyán elárulta. Az Aujourdhui ugyanezzel a kérdéssel fog­lalkozva megállapítja, hogy Londonnak mái; csak igen kevés híve akad és a néppárt né­hány megmaradt csatlósa nem jelenthet szá­mottevő segítséget. Mindenesetre különb had­sereget kell küldenie Angliának", mint ami­lyen lord Gorté volt. Kaukázusból Egyiptomba vitték az angol csapatokat

Next

/
Thumbnails
Contents