Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-08-04 / 174. szám

/ XXV. évfolyam. 174. szám. ÁRA 8 FILLÉR. 1942. augusztus 4. KEDD. MEGYEI Megjelenik hétköznap«®keni délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bftlaegerszeg, Széchenyi-feár 4. 1 siefon: 128. \ POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HEíIEOLY FERENC Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 SA Pöstatakarókpánztári csekkszámla: 49.368* Hirdetések díjszabás szerint. Anglia készüljön el a német invázióra Hartley Shaeross, Anglia északnyugati ke­rületi kormánybiztosa, egy Manchesterben tar­tott beszédében foglalkozott az Anglia elleni invázió lehetőségeivel. Beszédében kijelentette, hogy a jövő év kezdetén el kell készülni egy Anglia elleni né­met invázióra. Nyilvánvaló, hogy a keleti had­színtér katonai fejleményei megfosztják a szov­jet haderet átütő erejétől és így Hitler rög­zítheti a keleti hadszíntér helyzetét. Amennyi­ben ez sikerülne, úgy kétségtelen, hogy Hit­ler minden figyelmét Anglia ellen fordítja. Eddig csak portugál forrásból érkeztek hírek Churchillnek Sztálinnál tett látogatásá­ról , most már azonban a Popolo di Roma stockholmi jelentés alapján is azt írja, hogy Churchill találkozott a vörös diktátorral. A je­lentés szerint Churchill miniszterelnök repülő­gépen utazott Moszkvába, ahol hosszabb meg­A svéd Dagens Nyheter »tárgyilagos« lon­doni véleményt közöl arról, hogy milyen ve­szélyek fenyegetik a szövetségeseket a szov­jet hadszíntér ezidőszerinti katonai helyzeté­vel kapcsolatban. Figyelembe kell venni — vélilf Londonban — a szovjet veszteségekkel kapcsolatban, hogy a Szovjet lakossága nem kimeríthetetlen. Lehetséges, hogy a Szovjet ka­tonai ereje a közeljövőben tovább gyengül. A Kubán-vidék elvesztésének' veszedelme rend­kívül válságossá teszi a Szovjetunió ellátási helyzetét 1943. évre. A Szovjet nem vihette «1 szén-, vasérc- és egyéb ny er sany agk észle­közlese. — Ferencz Gyárfás hdp. őrm.) Komárom- és fejérmegyei honvédekkel nyomulunk előre, üldözzük az ellenséget. Im­már tizennegyedik napja. A zsák szája valahol messze keletre, bezárult. A nyomás egyre erő­teljesebb. A zsák alját magyar csapatok nyom­ják irtózatos tűzerővel. A kommunisták két­ségbeesetten erőlködnek. Minden rendelke­zésre álló fegyver, harckocsi bevetésével, ki akarnak törni. így az eddigi gyors előnyomulás a mi szakaszunkon lassúbb iramú lett, de fel­tartóztathatatlanul megy a maga útján. Ászár- nyak még mindig rohannak égő falvakon, romhalmazzá változtatott, lángtengerben álló .városokon át. , Erre el kell készülni. Valószínűnek látszik, hogy a német légi haderő ismét olyan ve­szélyes módon tevékenykedik majd Anglia fö­lött, mint ahogyan az az elmúlt esztendőben történt. Talán már nem is olyan távoli az az idő, amikor Anglia ugyanolyan kemény harcoknak lesz kitéve, mint ezidőszerint a szovjet. Nin­csen kizárva, hogy Sztálinnak csapataihoz in­tézett felhívása a végsőkig való kitartásra, talán már a legközelebbi hónapokban, eset­lek hetekben az angoloknak is követni kell. beszélést folytatott Sztálinnál. Hír szerint a két államférfi közötti megbeszélés igen drá- i mai körülmények között folyt le és a meg­beszélés során Sztálin állítólag szemrehányást tett Churchillnak, hogy elárulta a Szovjet­uniót. teit. Legjobb esetben évente még 10.000 tonna nyersvasat és acélt termelhet, szemben a Né­metország rendelkezésére álló évi 40 millió tonnával. Alumíniumtermelésének háromne­gyedrésze elveszett, azonkívül más fontos ipar­ágakban is csökkent a szovjet termelés. Mindez fokozott bevitelt tenne szükségessé. Viszont az Archangeleszkbe és Murmanszkba irányí­tott amerikai és brit hajókaravánok »a német tengeralattjárók és repülőgépek tevékenysége következtében kétségtelenül nagy vesztesége­ket szenvedtek«. Az első meglepetésből felocsúdott bolse­visták felismerték: sorsuk egészen végzetesre fordult. Ellenállnak. Az erődített fészkeiket, a kiserődöket ki kell füstölni. Szinte csodála­tos: embereink sorra veszteség nélkül hajt­ják végre ezeket a nehéz feladatokat. Támadósávunkban kemény ellenállásra bukkantunk. A szemben lévő szelíd, festői módon fásított dombhajlaton jól álcázott fész­kekből tüzelnek a kommunisták. Páncéltörők­kel, aknavetőkkel, nehézpuskákkal vesszük tűz alá a vonulatot. A vörös fegyverek tovább ugatnak. Betonban »laknak« ezek? — vetődik fel a kérdés s máris szól a távbeszélő... — Péter előtt hullámzik a rozs!... Péter előtt hullámzik a rozs!... Néhány perces feszült várakozás ... Köz­ben utászaink előkészülnek, hogy az utat el­lenséges területen átszelő patakon percek alatt hidat verjenek. Minden alkatrész, kapocs, szer­szám a kezük ügyében van. Hogy aztán né­hány perc alatt elkészülhessenek s késedelem nélkül rohanjon tovább az üldözés . . . Egye­lőre azonban »hullámzik a rozs« ... Nem sokáig. Tíz perc sem telik bele, jól ismert motorzúgás hallatszik a hátunk mö­gött. Német páncéltörő löveg közeledik. Pa­rancsnoka barátságosan int felénk és rohan a kiserődök felé... Harminc-negyven lépésre, gyors egymásutánban három robbanás dördül el. Német bajtársunk nyugodtan, mintha mi sem történt volna, magyarázóan szól vissza: — Drei Minen! (Három akna!) Achtung! Hier sind Minen! (Vigyázat, itt aknák' van­nak!) És megy tovább ... Lélegzetvisszafojtva figyeljük a fejleményeket. Most halad át a patakon... Most kapaszkodik föl a dombon... Már száz... már csak ötven lépésre van a kiserőd nyílásától... És mégsem áll meg! A kísérődből acélesőt zúdítanak rá, lánggránátot dobálnak feléje. Fel sem veszi. Ha a három akna nem ártott a vastag páncélzatnak ... Köz­vetlen 20—30 méterről dördül el az első és második lövése. Harmadikra már nincs szük­ség. Ez a kiserőd már nem tüzel többé... A többi erődítésekből fejveszetten menekül­nek az oroszok... Nem lehet itt ellenállani. Rozson, kétszeresen, napraforgóföldön, szójabab-táblákon, elhanyagolt állapotban lévő mezőgazdasági gépek mellett rohanunk a meg­vert ellenség nyomában. Látszik: a tanulatlan mezőgazdasági munkások és vezetőik sem tud­nak bánni a gépekkel. Most már csak egy falunál kísérlik meg az ellenállást a bolsevikiek. Tüzérségi és légi támogatást kérünk. ütegeink lövedékei fejünk felett sivíta- nak el, majd felbúgnak a magyar bombázók és német stukák motorjai.. Bomba bomba után. Éhes vércseként vijjog a stuka s nyo­mában ember, állat és gép roppan össze. Nem lehet ellenállni... Nagyobb városhoz közeledünk. Ezt a nagy ipari központot mindenképen meg akarja vé­deni a szovjet. Napok óta 8—10-es hullámok­ban támadják német és magyar repülőkötelé­kek. Már 20—25 kilométerről látszik: láng és füst az úr az utcákon. Megfigyelőink pán­célos támadást jeleznek jobbról. Lomblevelű1 erdő szélén, lesben állanak a vörös csillaggal jelölt hatalmas harckocsik. ____ Már zúgni is kezdenek a motorjaik s a hernyó talpakon mozgó páncélerődök elindul­nak felénk. Éket akarnak szakítani soraink­ban, hogy nyomukban utat találjanak a többi fegyvernemek. Minden rendelkezésre álló tűzerőt a tan­kokra irányít parancsnokságunk. A közelünk­ben megfigyelő szolgálatot teljesítő tiszt azt mondja: , — Ott két darab hetvenkét tonnás, amott ötven, tizenöt és hét tonnás tankok közeled­nek. A hatalmas páncélszörnyek forgatható tornyában gépágyúk, gépfegyverek tüzet okád­nak. Legénységük jól fedi magát. Tankelhá- rítóink teljes erővel dolgoznak... Nehéz lesz ezen a tűzfüggönyön átjönni... Ezt az élen haladó páncélos szörnyeteg hamar belátja. Célja előtt jóval visszakanyaro­Dühöng a nagy angol-szovjet barátság A szovjet lakossága nem kimeríthetetlen Üldözés (M. kir. 1. honvéd haditudósító század

Next

/
Thumbnails
Contents